Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-07 / 101. szám
4 XIV. EFF, Prónayt a budapesti törvényszék nemcsak elitélte, hanem közéleti tevékenysége fölött pálcát tört A nyugatmagyarországi harcok és a magyarországi király puccs a bíróság előtt (Budapest, május 5.) A budapesti törvényszék Schadl tanácsa ma délelőtt 11 órakor hirdette ki az Ítéletét a Ranzenberger—Prónay becsületsértési pörben. Az Ítélet kétrendbeli rágalmazás címén félévi fogházra és hatezer pengő kártérítésre ítéli Prónay alezredest. Ezenkívül elitéli kétezer pengő perköltség és nyolcezer pengő ügyvédi- költség megtérítésére, valamint az ítéletnek sajtó utján való közzétételére. Az Ítélet indokolása megállapítja, hogy a sértett Ranzenberger éppen úgy, mint a hadsereg többi meggyanúsított tisztjei a perből teljesen tisztán kerültek ki és a nyugatmagyarországi felkeléssel kapcsolatos szereplésük teljesen korrekt volt. Azóta a gyanúsított tisztek közül többen elő is léptek. Prónay működésének emléke ezzel szemben a per eredményeképpen jelentékeny csorbát kapott. Kétséget kizáróan kiderült, hogy a királypuccs idején az alezredes nagyon ingadozó magatartást tanúsított, hol királypárti volt, hol pedig Habsburg-ellenes. Magatartását a bíróság megállapítása szerint határtalan érvényesülési vágy vezette, amit az is bizonyít, hogy saját képével ellátott lajtabán- sági rendjelet alapított és azokat, akiknek a rendjelet adományozta, utasította, hogy azt a Lipót-rénd szallagján viseljék. Jogtalan volt az a magatartása is, hogy a nyugatmagyarországi felkelés idején Bethlen határozott utasítása ellenére sem Nyugátmagyarországról, sem Budapestről nem vonta vissza csapatait kellő időben. Hiányzik belőle az a képesség, hogy saját szempontjait alárendelje az általános érdekeknek. Az ítélet elién mindkét fél fellebbezett, Pró nay azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon csodálkozik az Ítélet felett. Prónay védője egyébként feljelentést tett hamistanuzás miatt Pankóczy Tamás ellen és okirathamisitásért ismeretlen egyén ellen, aki állítólag Hamis adatokat szol gáltatott a sértettnek. Mivel az ügyész ki jelen tette, hogy a szökéstől nem kell tartani, a bíróság kimondotta a szabadlábra helyezést. A törvényszék kapujánál Prónayt hivei lelkesen megéljenezték. Férj és feleség egymásnak estek a piacon, rendőrség, mentők vonaliak ki s végre (Kolozsvár, május 5.) Drámai jeleneteknek volt a színhelye kedden délután a kolozsvári tyukpiac. Câmpean loan, kolozsvári csizmadiamester nem a legjobb viszonyban volt élettársával. Azt rótta fel különösen, hogy felesége állandóan veszekedett anyósával, sőt egy alkalommal. amikor a temperamentumos asszony nem tudott gátat emelni indulatainak, tettlegesen is inzultálta. Ettől az időponttól kezdve a házaspár nem a legboldogabb házaséletet élte. Câmpean egyszerűen tudomására hozta az asz- szonynak, hogy többé nem hajlandó vele együtt élni s ezért a leghelyesebb lenne, hogyha szabályszerűen elválnának. Ezt a tervet azonban korántsem lehetett, olyan könnyen megvalósítani, mint ahogy azt az elkeseredett férj elképzelte. Házasságukból mintegy négy gyermek származott és súlyos gondokat okozott az a körülmény, hogy ezután ki fogja nevelni a kis Mévés* SéSa: EgwsáiiS miníSankiVCl. Szegény emberek regénye, akiknek kis életében ritka vendég a mosoly és jókedv, de párnájukon alszik a gond. 168 oldal. Régi ár 122, uj ár 51 lei. Küldje be bélyegben Lepagenak Cluj és a Lepage könyvkereskedés frankó küldi Kérje az árleszállítások jegyzékét Lepagetól. embercsemetéket. Câmpean aizért mégis benyújtotta a válópört. A fenn tick után ,a bét házastárs nagyon ritkán találkozott s. jgy meglehetős békességben éltek. Kéwíen azonban a férjnek valami elintéznivalója volt a kolozsvári tyukpiacon s amikor végigsétált, a .szárnyasok Sorfala között, egyszcr'esak megpillantotta válófélben levő feleségét. Először halk szóváltás fejlődött ki köztük, majd kiabálással akarták egymást meggyőzni. Végűi is Câmpean megmarkolta sétabotját és munkához látott. Az asszony erre ék telenül kezdett sírni és jajveszékelni. Közben odaérkezett a rendőr is, aki azonnal a postára szaladt és telefonált a mentők után. A bősz férjet lefogták és bekísérték az első'kerületi rendőrségre. Rövid idő múlva a mentők is a helyszínére érkeztek. Az asszony jajgatásai arra engedtek következtetni, hogy súlyosabb sérüléseket kapott. -Azonnal ./beszállították'a klinikára, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az asszonynak komolyabb baja nincs, mire hazaküldtek. Mikor a rendőrség értesült az orvosi vizsgálat eredményéről,, szintén szabad- lábratielyezté Câmpean Ioant. Útközben a házasfelek összetalálkoztak és kisebb szemrehányások után karonfogva tértek vissza az elhagyott családi tűzhelyhez. ■ " : “ Hm világ epli linigyohli szdnobB'. Kolozsváron ll Csütörtökön, május 7-én Kolozsvárra érkezik vlidimir Motinslrc világhírű szónok, nagynevű iró és publiciszta, aki 12 nyelven egyképen elragadó* módon beszél. Vladimir Jabotinsky élete a legizgalmasabbak és legérdekesebbek, egyike, a cári kormányok a háború előtti években lecsukatták, majd a fogságból megszökve a zsidó légió élére állott Palesztinában, ahol viszont az angolok fogták el és halálra Ítélték. A nagymulíu és óriási kultúrájú geniális szónok május 7-én, este 9 órai kezdettel, a Magyar Színházban beszélni fog az angolok, arabok és a zsidók viszonyáról. Jegyek elővételben minden reáfizetés nélkül a „România Artistică“ szinházirodában (Piaţa Unirii), az Uhu könyvkereskedésben (Calea Regele Ferdinand 20). a Columbiánál (Piaţa Unirii) és . a Fózsa-féle drogueriában (Piaţa Unirii). 1931. május 9-35. Efiseíemes nemzetközi Az 1930. évi párizsi vásáron 34 nemzet több, mint 7600 kiállítója vett részt és teljesen elfoglalták a párizsi kiállítási parkot (40 hectár). Jelentékeny vasúti kedvezményt kapnak igazolvánnyal biró kereskedők és iparosok. PÁRIZSI VÁSÁR 71 munüamtäüß ■ötszázezer (Kolozsvár, május 5.) Szerkesztőségünket munkanélküliek küldöttsége kereste fel. Panaszkodni jötek. Elmúlt május 1-je és a várvavárt. építkezések s életlehetőségeket nyújtó tavaszi munkálatok elmaradnak. Az öttagú küldöttség szónokát P. Gábornak hívják, valahol a Pata uccuban lakik és tisztes polgár benyomását teszi. • Mikor társai eltávoztak, lassan megindult a beszélgetés; — Zupás voltam a közös hadseregben, —■ szólalj;.meg :R> Gábor, — azért jó még a ruhám. A forradalom óta az egész családom szürke posztóból készült ruhában jár. — Talán valami raktárfelügyelő lehetett! — kérdeztük. — Igen, olyasféle. — Akkor bizonyára nemcsak szöveteket hozott haza? Az exőrmester először körülnéz a szerkesztőségi szobában s amikor észreveszi, hogy a helyiségben többe?! vannak, az ajtóra mutat, hogy távozzunk a folyosóra. — Hát tetszik tudni, — kezdi el — én nem is voltam olyan szerény ember- Húsz évi katonáskodásom alatt összesen ötszázezer koronái takarítottam meg s erre a pénzre nagyon vigyáztam. Azt tervezgettem, hogy a félmilliónyi összeget , hazahozom s ebből a pénzből családostól együtt gondtalanul megélhetünk. De.., Újból elhallgat. Ugylátszik, velünk szemben is bizalmatlan, csak hosszú kapacitálás után hajlandó beszélni. — De amikor elérkezett a pénzbeváltás ideje, őszintén szólva, nem mertem ilyen hatalmas összeggel a hatóságok előtt megjelenni. —Valamit azonban mégis beváltott? — Semmit kérem. Tudja az Isten, mi volt velem. Az asszony elkezdett sirni, hogy még bajunk történhetik, ha egy magamfajta embernél ilyen sok p^nzt találnak. így aztán szegény emberek léttünk, hogy az utóbbi tiz év alatt a szó szoros értelmében nyomorogtunk. Feleségem, mint bejárónő keresett havi 1000—1500 lejt, én pedig egyik kolozsvári vállalatnál voltam alkalmazva, ahonnan a mult év őszén a személyzet leépítése alkalmával elbocsátottak. Megkérdeztük, hol vajn most a félmillió korona. — Mintegy százezernyit a gyermekek téptek össze, a többit rongyos harisnyákba dugtuk el. Most is megvan. Szinte gyermekes naivsággal fordul felénk: — Vájjon, nem váltaná be a Nemzeti Ba,nk? A válaszunkkal a szegény ember utolsó álmait is elűztük, Amikor P. Gáborral kezet fogunk, eszünkbe jutott annak az amerikai milliomosnak az esete, aki feje alatt égy zsák arannyal éhenhalt az északi sarkon, Munkanélküli barátunk is félmillió koronájává! — éhezik... (d. b.)
