Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-07 / 101. szám

"V 8 mse Az Averescu-párt tovább folytatja ülésezé­seit. Averescnnak továbbra is az a véleménye, hogy az utóbbi események súlyos sérelmet je­lentenek a pártokra nézve és közelebbről a kormánnyal kapcsolatban úgy is olyan ügyek fognak előtérbe kerülni, amelyek szükségessé teszik a pártok egységes frontba való tömörülését a maguk érdekeinek és életle­hetőségeinek megvédésére. A néppárt végleges állásfoglalása tekintetében szerdán dönt. lorga miniszterelnök kedden visszaérkezett Bukarestbe, ahol azonnal megbeszélést folyta­tott Argetoianuval és a két belügyi államtitkár­ral, akik a legutóbbi napok tanácskozásairól re­feráltak neki. A miniszterelnök délben tizenkét órakor az uralkodónál volt audiencián. lorga a mai nap folyamán fontos tárgyalá­sokat folytat a választási kartellek ügyében. Valószínűleg még ma este döntés lesz a liberális—Ior- ga-féle közös lista ügyében. A liberális párt ma reggelre összehivott ér­tekezletét e tárgyalásokra való tekintettel, ma estére halasztották. Jelölő gyűlés Marostordában. Marostorda Magyar Pártjának nyárád- menti tagozata jelölő gyűlést tartott Nyárád szeredán. Szoboszlay László dr. volt képviselő kijelentette, hogy ő nem akar ezúttal sem je löitséget vállalni. Listavezetőnek a György Jó­zsef dr. eddigi képviselő jelöltségét ajánlja a ta­gozat s a jelölő listára kívánják az Árkossy Jenő dr. felvételét is. A határozatot a marosvá­sárhelyi központhoz terjesztették be. Ha bútort alter vásárolni, ne sajnálja az utat Marosvásárhely- Brassó-, Szebenbe, és tekintse meg mmmmfî ST NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS! KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! — A kastélyban, Terka néni... Reggel le­hozatjuk ... Kidobtak ... — Kidobták? — kérdezte Terka néni, iszo­nyatos gúnnyal. —■ Kidobták? Jól tették! Más­kor ne tessék nagyurakhoz dörgölődzni! Hát szép dolog az, itthagyni engemet, egy szót se szólni nekem, csak beülni a kastélyba, ott kiül­ni a gangra, oszt úri borokat iszogatni, mint egy gróf? Talán hasat is eresztett mán a segéd ur! Jaj, de szégycltem magamat! A félfalu a nyakamra járt, mindenki csak kérdezősködött és nevettek rajtam. Jaj, azt hittem, elsüllyedek a pletykától, amit a házamra raktak! Úri dá­mákat ölelgetni, azt tud, de az adósságot meg­adni, azt nem tudja! Most pedig hazajött a ven Csománéhoz? De Csománé nem sajnálja! Na­gyim jó, hogy kilökték! I; Csopak ismerte a Terka néni természetraj­zát, tehát öklével — feleletül — olyat ütött az asztalra, hogy a falon összebokáztak a tányé­rok: — Csend legyék! S Terka néni abban a percben megjuliászo- dott s alázatosan hagyta rá: — Igenis, kérem. Nagy szünet következett. Csopak keresztbe- hányt lábbal töprengett maga elé, Terka néni ijedten rekegett a pilláival s csak akkor merte fölemelni a szemét, mikor a bojtár igy intézte hozzá a szót: — Keritse elő a másik ruhámat, aztán ke­ressen tintát, papirosom az van, aztán verje föl Gelb Jakabot s hozzon egy deci törkölyt, mert fáj a fejem ... — Hitelbe? — akasztotta meg Terka néni. mHLÍV. ÉVF- 101. SZÁM. Kraft-ebingi előzményekkel próbálta enyhíteni bánét a gyilkos nagyváradi suhanc $z áldozat képviselője egymillió lej kártérítést kért a hatott megrágaSmaaásáért (Nagyvárad, május 5.) A (nagyváradi tör­vényszék kedd reggel kezdte meg Gassenfeit Antal, a rablógyilkos kereskedőtanonc ügyének tárgyalását. Gassenfeit, amint emlékezetes, a mult év július 6-án, vasárnap délelőtt kilenc óra tájban, brutális kegyetlenséggel 'meggyil­kolta és kirabolta idősebb Kalénda János, köz­tiszteletben álló tekintélyes nagyváradi keres­kedőt. A gyilkos suhancot letartóztatása után az elmekórházban hosszú ideig tartották megfi­gyelés alatt és itt megálapitották teljes épeimé- jiiségét és beszámithatóságát. A főtárgyalást már március 13-ára kiűzték, ezt azonban nem 1 lehetett megtartani, mert a vádlott és a védő ellen olyan ellenséges hangulat nyilvánult meg, hogy a védő visszalépett. A törvényszék újabban május 5-ére tűzte ki a tárgyalást. A cinikusarcu vádlottat két fog­házőr vezette he a terembe. Az elnök kérdésére elmondja, hogy tizennyolc éves, római katlioli- kus és Nagyszentmiklóson született. A terjedel­mes vádirat felolvasása után a vádlottat hall­gatják ki. Gasscnfeid miután kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát, recitáló hangon mondta el védekezését, amely kétségtelenül elejétől vé­gig hazugság és amely nagy visszatetszést kel­tett úgy a közönség, mint a bíróság körében. Nyilvánvaló volt, hogy a vádlott azzal, hogy az öreg kereskedőt természetellenes kapcsola­tokkal vádolja és hogy az emlékét megsérti, a maga helyzetén akar könnyíteni. Az elnök meg is kérdi tőle, hogy ki tanította he erre a mon­dókára. Gasenfcit a kérdésre nem nagyon tud felelni. Részletesen elmondja az öreg kereskedő­höz való állítólagos viszonyának mozzanatait, amikor azonban a gyilkosság tényéhez érkezik, kijelenti, hogy ezzel kapcsolatban semmire sem emlékszik, mert akkor nagyon zavart állapot­ban volt. Az elnök aziránt érdeklődik, hogy az állí­tólagos természetellenes viszonyról miért nem szólt az apjának? — Szégycltem — mondja a gyilkos suhanc. — Hitelbe! — ordított rá a bojtár. 1— Jó, de úgyse ad... — Ne szónokoljon! Végezze a kötelességét! Terka néni kibotorkált, behozta a ruhát s a bojtár öltözni kezdett. — Hát nem fekszik le a segéd ur? — Nem, mert verekedni akarok, — felelt szigorú arccal a segéd ur. — Verekedni? Ugyan kicsodával? Csopak hideg maradt: — A méltóságos úrral. Holnap eestig vagy snejj belövöm, vagy átszűröm. Terka néni ájuldozva rohant ki, később be­hozta a tintát, de nem mert ránézni a bojtárra. Ismét kifelé fordult tehát, hogy átszaladjon a boltoshoz, mert látta, hogy vad indulatok fű­tik a segéd urat, de a segéd ur visszafogta egy szóra: — Csorna bácsi hol van? — A gálszécsi vásárra indult el tegnap este. — Köszönöm. Most siessen a zsidóhoz! Terka néni kendőt hajított a kócos hajára s eltűnt az ajtón. Csopak Jóska pedig az asztal mellé húzta a széket, pennát fogott a kezébe, a levélpapírt szépen kisimitgatta s a lámpa gyér világánál nekidült a stilizálásnak... Ez volt az a levél, melyben sürgősen arra kérte Bujdosó Pétert, hogy mihelyt főikéi, nyomban siessen hozzá, előbb azonban legyen szives Boresik Miskát is beleavatni c minden­képen kényes afférba- A levélben kimerítően felsorakoztatta az előzményeket, az éjszakai je­lenet minden részletét s az Omodéra vonatkozó kitételeknél ugyancsak megnyomta a tollhe­gyet. Stilizálás közben néhányszor felpillantott s a toll szárát a fogához kocogtatta: ilyenkor egy-egy precízebb meghatározáson törte eszét a bojtár. Ha meg latin szót is akart alkalmazni, a gerendára pislogott fel s túrni kezdte a haját. Jó félóra ment el igy s mivel Csopak már előbb pipára gyújtott, rövidesen olyan lett a füst. hogy lapáttal lehetett volna hányni a szobából. — És gyilkolni nem szégyéltél? — Csak azért vagyok gyilkos, — mondja cinikusan — mert engem találtak ott a boltban, de én semmire sem emlékszem, hogy akkor mit csináltam. A vádlott kihallgatása félórát tartott s az­után a tanuk következtek. Sebest Károly vas­kereskedő, a gyilkos mostohaapja szerint a fin. otthon elég jól viselkedett, a gyilkosság előtti napon azonban idegesnek látszott. Posta Péter bérkocsis szemtanúja volt annak, amikor a vád­lott és az áldozat a boltban dulakodtak. Figyel­meztette is erre az időközben elhalt Cseperas főhadnagyot, akinek Írásbeli vallomását felol­vasták a tárgyaláson. A délutáni tárgyaláson a védelem több tanú­ját hallgatták ki, közöttük Kálmán Endre dr, törvényszéki birót, aki előtt a vádlott az első vallomást tette. Kálmán dívnak az volt rögtön az első benyomása, — amint mondotta — hogy a vádlott előre megfontolt szándékkal követett el rablógyilkosságot. Akkor még szó sem volt arról, hogy közötte és Kalenda között valami­lyen viszony lett volna. A Kalenda-cég alkal­mazottai, akik hosszú éveken át működtek az ő szolgálatában, egyöntetűen azt vallják, hogy az öreg kereskedőn soha semminemű természet- ellenes dolgot nem fedeztek fel. Rusdea dr., el­mekórházi igazgató, a vádlott elmegyógyinté- zetí megfigyeléséről számolt be. Szerinte ki van zárva, hogy a fiú pillanatnyi elmezavarában cselekedett volna, mivel fizikailag teljesen nor­mális. A tanúkihallgatások után Savoiu ügyész mondotta el vádbeszédjét, majd a család nevé­ben Borbély dr. ügyvéd egymillió lej kártérítést és elégtételt követel az áldozat emlékének meg- rágalmazása miatt. Cotrus védő gondatlanság­ból okozott emberölés miatt a legenyhébb bün­tetés kiszabását kéri. A vádlott a zárszó jogán szabadonbocsáttatását kérte a bíróságtól. Az ítéletet a biróság szerdán hirdeti ki. A szoba bizony kopottas volt, mint maga a bojtár. A gerenda fölött két szátvaborda ha­salt, mellettük ócska kalendárium szomorko- dott, melyre tavalyi legyek rakták ki a névalá­írásukat. A két uceai ablak között Kálvin Já­nos ábrázatja, a sarokban a Csopak ágya, efe­lett a vén Csorna fényképe a königréci csatából, az asztalon veres abrosz, oldalt egy uraságok- tól kiszuperált dívány, melynek szakadásain rég kidugdosták fejüket a rakoncátlan rugók, az udvari ablak alatt lyukas kézipoggyász he­vert, valami szennyes ingnek az ujja lógott ki belőle s a kemencepadka mögött két cúgoscipö ásitozott... Sivár és kietlen volt ebben a szo­biban minden, mint Csopak József egyhangú pályafutása, csak az udvari ablakban illatozott egy marokravaló árvácska, mintha ez is szim­bóluma akart volna lenni ugyancsak a Csopak rongyos, elbusult életének ... S azalatt irt, irt Csopak. Kint derengeni kez­dett már, mire pontot csinált s lezárta és meg­címezte a borítékot. Sóhajtott rá egy nagyot és fölnézett... Az ajtóban szótlanul lesett rá Terka néni. — Na, megjött? — Igenis, segéd ur, itt az ital. Sokat kellett ücsörögni, amíg fel tudtam verni a bótosnét. —■ Köszönöm, Terka néni. Most pedig öltöz­zék fel szépen, mert sürgős levelet fog elvinni Bujdosó Péter kasznár urnák. — Igenis, segéd ur — és kiment. Csopak felhörpintette a törkölyt. Az ital jót tett neki s egyszerre frissebbnek érezte ma­gát. Később bejött Terka néni, Csopak átadta neki a levelet, a lelkére kötvén erősen, hogy csak a kasznár urnák szabad átadni személye­sen, ő maga lehányta a kabátját s a mellényét, kiment az udvarra s a vályúban alaposan meg­mosakodott. Ahogy teljesen rendbe hozta ma­gát. kiállt a kapuba, nekitámaszkodott a sö­vénynek s mivel úgyis várnia kellett, figyelni kezdte a falu ébredését. Mert ekkorra kivirradt már. (Folytatjuk.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom