Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-04 / 99. szám
1 20 XIV. ÉVF. 8Í. SZÁM. Manana A firtosi lidérc Irta: Gagyi Jenő ”■ Aligha hallottátok még; a firtosi lidérc históriáját. Wert ez nem valami olyan nevezetes dolog, amit érdemesnek tartottak volna megírni őseink, akikkel sok mindenféle sokkal különb baj esett meg azokban a régi zavaros időkben, amikor török, taftár pusztította szép Er- délyorazágot. Hogy még se vesszen emlékezete, elmon dóm most úgy, ahogy nagyapám mesélte valamikor n - kém negyven egynéhány esztendővel ezelőtt, amikor a firtosi várhegy tetején szántogattunk cs szerettem volna tudni, hogyan kerültek azok a hatalmas faragott kövek a hegyoldalon nőtt bokrok közé. Nagyapám ugyanitt hallotta ezt a történetet az ő nagyapjától, mert azzal esett meg ez a furcsa história. Nagyapáim nagyapja már Etéden laktak, ebben a szép kis udvarhelyszéki községben. A falu felett emelkedik a Firtosi hegy, amelynek tetejéről jól el lehet látni két másik begy tetejére, ahol szintén egy-egy vár volt. Hogy ezeket a várakat ki és mikor építette, az: aligha süti ki valaha a tudomány. Valamikor, még a rómaiak uralma előtt, megvolt ez a sok nagy kővár, amelyekből nappal füsttel, éjjel tüzlánggal adogattak egymásnak 'jelt a várvédők. Ez volt a régi világbeli táviratozás és hihetetlen gyorsan ment. A várak lassanként romlani kezdtek, mert a székelyek nagyon szegények voltak ahhoz, hogy dolog nélkül üldögéljenek a begyek tetején. Nekik meg keleltt művelni azt a kis sovány földet, az aljban ós csak olyankor húzódtak fel a várakba, ha ellenség jött. Ellenség pedig régóta necn járt errefelé, a Székelyföld szivében, mert a tatárjárást leszámítva, visszaverték őket a vitéz székelyek, már a határokról. Az üresen álló firtosi várba beköltöztek s szerzetesek, akiket vörösbarátoknak hivott a nép. Ezek csupán imádkozással töltötték napjaikat, hanem, ha jött az ellenség, bizony kardot kötöttek és hadba szálltak. Ott voltak a mohácsi vésznél is és ott is pusztultak mind, legalább a firtosi várba vissza nem került egy sem kőiül ük. A vár omladozott csendesen, lakatlanul. A falu kezdte már azt is elfelejteni, hogy ott lakott valaki. Egyszer aztán — úgy Apafi Mihály uram uralkodása táján — furcsa dolgok kezdtek történni a vár alatt plvezető utakon. Éjjel rémes huhogás hallatszott, utasembereket valami ijesztő kísértet riasztott meg, egy-egy Ijedősebb embert le is ütött lábáró1 és amire magához tárt, már ruhája sem volt rajta. Eltűntek az állatok a közeli faluból: hol egy borjú, hol egy disznó, hol baromfiak. Megdézsmálták az erdei legelőkben a juhnyá.jakat, de soha senkit rajta nem lehetett kapni a tolvajláson. ft/egre is a babonás asszonyok azt kezdték hiresztelni, hogy „lilére" pusztítja a környéket. Hogy ki és mi ez a lidérc, azt ugyan nem tudta senki, de annál jobban féltek tőle. Valami természetfölötti lénynek, férfi-bo- szorisánynak tartották. Lassanként Etéden, Küsmödön, Firtosváralj án, Szőlőfajtában, Atyhában, a várkörüli falvakban, naplemente után ki sem mertek menni az emberek a házból és ha lármát hallottak éjszaka künn. még a takarót is a fejükre húzták, nemhogy fegyverre kaptak volna. Az én ősapám házához is szörnyű leiken dezéssel állított be egy szép napon a juhász, hogy a legszebb bodrosszőrü, fehér juh, ősanyám kedvence, eltűnt a karámból ősapám nem rég jött haza a bábomból, végig- verekedte bét ország földjét és az ilyen világlátott ember nem igen szokott hinni holmi lidércmesékben. Eddig nem szólt semmit a lidércről, mert kevésbeszédü ember volt, aki ok nélkül nem nyitogatta a száját. Most is hallgatott, csak leakasztott a kamarában egy jó kötelet és aztán előszedte jóféle somfabotját, azzal elindult ki, a firtosi vár felé. Régóta gyanakodott ő már, hogy ott nincs valami rendjén. A begyepesedett ösvény megint nagyon le volt taposva, pedig semmiféle környékbeli ember arrafelé nem járt. ősapám megvárta az éjszakát és akkoT elhelyezkedett az ösvény mellett a bokrok közt. Ott lapult már egy jó félóráig, amikor egyszerre halk lépéseket hallott a vár felől. Amint kilesett, a csillagok derengésénél megpillantott egy irdatlan nagy alakot, kót óriási denevérszárnnyal. Jól marokra kapta a botot e aztán, amikor az alak odaért, hirtelen lába közé dugta. A lidérc elorditotta magát, amint végigtörölt a földön. Feje messze elgurult, amit annál könnyebben megtehetett, mert egy kivájt nagy tökből állott, amelyet csak úgy kendővel kötött fel a lidércet játszó ember saját fejére. Fel akart ugrani, de már akkor az öreg Gagyi [Ferenc nyakába vetette a kötéipányvát és szorosra húzta. Egyetlen markolással lerántotta a lidérc szárnyait is. Széles, nagy fekete posztó volt botra tűzve, ebből .állt a lidérc szárnya. Öreg Gagyi Ferenc felrángatta * lidércet a földről lés aztán röriden csak annyit mondott, hogyha szépen ,Snem sétál előtte, amerre ő hajtja, ngy találja fejbekó- iliniani hátulról azzal a somfabottal, hogy ez a feje is iS tök után esik. ! Nem is volt semmi baj a lidérecel. Békésen bevonult a községbe. Egyszer ugyan meg akart ugrani, amikor a patak mellett ereszkedtek le, de egy rántás a kötélen, neggvőzte róla, hogy nagyon markos kézben van annak a kötélnek a másik vége, nem. jó lesz ugrálni. öreg Gagyi Ferenc még az éjjel felverte öt legjobb emberét, egykori katonatáreait és tanácsot ültek a üdére felett. Kóbor rabló volt az atyafi és elárulta, hogy négy társával lakik már hónapok óta odafenn a várromban Onnrjt járnak éjjel lidércnek öltözve lopni • környéki re, nappal azután aludtak. A iidóreet jól megkötözték és beküidték Udvarhelyre, a királybíróhoz, hadd ítélkezzék az fölötte, hat székely pedig fegyverre kapott és hajnalban megszállta a.várromot. Kemény küz ->i volt a rablókkal és Király János uram el is esett. * többiek azonban végül is agyonverték a banditák! és aztán a község hálából nekik ajándékozta a várrom területét, ők aztán szét feszegették és leguritották a köveket, az Így félszebault tetőt pedig hét részre osztották: kettőt kaptak az elesett Király János gyermekei, egyet-egyet a harcban résztvett többi székelyek és azóta háborítatlanul müvelgetik utódaik a firtosi hegy tetejét. Hogyan várnak hasznosakká a tudományos kutatások a gazdákra nézve? Kakas-e vagy tynk? Régi óhajtása teljesült a baromfitenyésztőknek! A tenyésztő ugyanis már a csirke kikelésének pillanatában szeretné tudni, hogy a csirkéje kakas-e, vagy tyuk? Ez folyton nyer jelentőségében azáltal, hogy mind jobban kezd divatba jönni a napos csibék vásárlása és eladása. Ilyen esetekben különösen a vevőnek érdeke, hogy csibéi nem- belileg arányosan legyenek megosztva, mert hiszen ha sok kakas van közöttük, azoknak tenyésztési nézőpontból semmi jelentőségük sincs. Ha értékesítésük tenyésztési célokra nem sikerül, életüket a konyhaművészetnek áldozhatják fel! A Londonban tartott baromfitenyésztési világkongresszuson R. 0 Punnett, az átörökléstan művelőinek világhírű előharcosa. olyan uj tyukfajtát mutatott be, amelynél a toll színezetének különbözősége alapján a csirke nemét tojásból való kikelésének pillanatában meg lehet állapítani. Punnett hosszas kísérletezés után, raffinált tenyészeljárásokkal állította elő az uj tyukfajtát, neve a cambridgei egyetem után cambar. A cambar tyukfajta csirkéinek a kikelés pillanatában kétféle szinü tollazatuk van, aszerint, hogy milyen neműek: kakasok-e, vagy tyúkok? Punnett uj tyukfajtája kétségkívül forradalmat fog okozni a baromfitenyésztők körében. Az angol földmivelésiigyi miniszter hozzá is fogott, hogy a nagyszerű eredményt a bo- romfitenyésztők közkincsévé tegye. Káros-e az almarügy’nró bogár? A' Berlin- Dahlemben levő gyümölcsfavédelmi kísérleti állomás rendkívül érdekes tanulmányban számol be azokról a vizsgálatokról, amelyeket az almarügyfuró bogár kártételére vonatkozólag végeztek. Ezek a megállapítások és mások hasonló természetű kutatásai, szinte hihetetlennek látszó megállapitásra vezettek: az alma- rugyfuró bogár nem tartozik a kártékony bogarak közé, sőt hasznos. A gyümölcstermelőknek ezt a megállapítását egyelőre fentartással kell fogadnunk, de a jövő védekezési eljárásainak helyes szervezése nézőpontjából jó lesz megismerkednünk azokkal a tényekkel, amire ezt az állítást most már többen is alapítják — nemcsak elméleti kutatásokkal foglalkozó tudósok, hanem praktikusnak nevezhető kísérletezők is A Berlin-Dahlemben 1925 óta, 22 fajfa almafával végzett kísérletek alapján megállapították, hogy az almarügyfuró bogár a virágok 45 százalékát támadta meg. Ennek ellenére a fa virágainak 61—83 százalékából gyümölcs fejlődött. Klemm egy pémet szaklapban ugyancsak arról számol be, hogy egy rüyyfuró által erősen fertőzött fa gyönyörű termést hozott és az egyes gyümölcsök minősége is kiváló volt. 531 virágból 187 ép alma fejlődött, ami szokatlanul magas (34-6 százalék) megtermékenyülést jelent. Lcbik orosz kutató pedig egyenesen azt ál- litja, hogy a rügyfurótól megvédett fákon a virágoknak csak 9 százaléka fejlődött gyümölccsé, a megfertőzött fákon pedig a százalék 58.8 százalék volt, mert a bogárka egy csomó virág elpusztításával biztosította az életképes bimbók fejlődését. Ezek alapján Klemm kimondja, hogy az almarügyfuró bogár egyáltalában nem káros, sőt hasznos. Eddig azért ismerték félre, mert nem vették zároitárba, hogy rendes körülmények között, a bogár kártétele nélkül, mennyi virág megy tönkre és milyen kevésből fejlődik gyümölcs? Az elmondottakat figyelembe véve, jő les* arra a kis ormányosra nagyobb figyelmet fordítani, mert ha igaz, bogy a legideálisabb gyümölcs ritkító, megérdemli, hogy irgalmazzunk neki. Viszont a legnagyobb óvatosság is helyénvaló. mert a mult szomorú tapasztalatai arra intenek, hogy, legalább is nálunk, az almarügyfuró sokszor katasztrófális károkat okozhat. A gyapotí európai versenytársa. A gazdasági válság által okozott nyomorúság a gazdákat sok eddig nem termelt növény meghonosítására kényszeríti. Magyarországon intenzív kísérleteket folytatnak a rizs termelése meghonosításával, Románia pedig a gyapott cserje meghonosításán fáradozik. Az uj pövények meghonosításának a kiima a legnagyobb akadálya és ez legtöbbször elhári ihatatlan akadályként tornyosul a megvalósítás elé. A németek most egy uj f opal-növény megteremtésén fáradoznak, amelyik a középeurópai éghajlat alatt beválna és a gyapotí cserje pótlására alkalmas lenne. Kertjeinkben igen gyakrain lehet látni egy télálló jukka növényt, közönségesen pálmaliliomnak hívják. Ennek a jukka fajnak több más jukkával való keresztezése utján sikerült egy olyan télálló pálmaliliómot előálitani, amelyiknek leveléről a pamuthoz hasonló rostot lenet nyerni. Az uj növény előállítója Herz németországi nagybirtokos, a feldolgozáshoz szűk séges gépeket is megkonstruálta és szabadalmaztatta. A gyapott egyeduralmának tehát rövidesen vége lesz! Gazdáink pedig remélhetik, hogy a közeljövőben a pálmaliliom is bevoul műveleti növényeink közé. Piacot keresnek a gummüermelók! Á világ gummitormelósében olyan tulprodukció van, hogy a gummitermelőknek a gummi uj felhasználásáról kell gondolkozniok. Arról már hallottunk, hogy Amerikában utakat akarnak építeni gumimból. Most újabban pedig arról lehet hallani, hogy a vasúti kereteket tömör gnmmiabronccsal akarják ellátni. Kísérleteket végeztek, hogy beválik-e a gummi a vasút üzemében? Az eredmény kifogástalan, a gummi- kerekü kocsik teljes biztonsággal, zajtalanul és simán gördülnek az acél síneken. Szekértők állítása szerint, rövidesen a mozdonyok kerekeit is tömör gummiabroncsokkal fogják felszerelni. A gummi uj felhasználási lehetőségei azzal töltötték el a kaucsuk növények termelőit, hogy rövidesen a nyers kaucsuk piacon is javulni fognak az állapotok. Lile: Séd onyku- és Snlaforgjá? [lej- Htatór, ksto llníMitátii Hs. I Hatsarkos és mindenféle négyszeg- íSÍ8 Ib letss keritésfonatot, sodronyszöveteket, sodronyágybetéteket és minden fajta vas- és rézbuíorolcat, nemkülönben diszkeritéseket. Előnyös árait ! feiikséglet beálltával szíveskedjék: árajánlatot bekérni; tdgomatQtt « lap kiad otplafoonos IAPKIADO &~T> kör forgóján Clui-Kglozsvstr Str, Universităţii (Egijetem-u.l T Telefon: 694, $üä,.
