Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-28 / 117. szám

I JStűFLEETES Ilit 1200 lej, félévre 6001 lej, negyed évre 309 lek egy hóra 100 lej. TAXA POSTÁUL IU< TTTÂ IN XrJMBRAR No 2Í256—92T. Saerkeestdeég és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Fetárj 4 Telefon: 5-04 6-wi. MAGIASŰBSZ&QOI 1 1 ívre 58 pengő, félévre 29 pengő, negyedévse 15 pengő. Ára 5 lej. XIV. évfolyam 117-ik szám Egyes szám ára 26 fillér. Jósika János báró Zilahon válaszolt Argetoianu távirati kérdésére: Igaz-e, hogy a Magyarországhoz való csatlakozást jelentette be választóinak? Az otromba hazugságot Jósika erélyesen cáfolta meg — Az egész ország magyarsága demonstrál a magyar egység mellett A választási terrorra lelkes és bátor választ ad a magyar hűség és megfélemlithetetlenség (Kolozsvár, május 26.) Pünkösd ünnepének napjain széles ez Erdélyben, amerre csak ma­gyarok laknak, hangzottak a kisebbségi pana­szok, de nem a sirámoknak, hanem az önérze­tes követelésnek hangján. Három napon át zú­gott fel a magyar lélekből a keserűség a ki­sebbségi sorsnak, az elnyomatásnak megpró­báltatásairól s a tüzes nyelvek szentségének hozsannái között szállott a magasba a magyar imádság, kérvén a jobb sorsot és a népneü igazságot. Az nem lehet, hogy ennyi magyar szivnek becsületes megnyilatkozása és igazság- imája termékennyé ne tenné ezt az erdélyi anyaföldet a sok nyomor után az áldásos békes­ség jövendője számára. Az a körülmény, hogy a román pártok ruár (Zilah, május 26. Kiküldött munkatársunk­tól.) Pünkösd vasárnapján mondotta el óriási lelkesedés mellett beszédét Jósika János báró, az Országos Magyar Párt szilágymogyei tago­zatának listavezetője. A termet zsúfolásig meg­töltötte a hallgatóság. Szabó Sándor, a köz­ponti járás tagozatának elnöke meleghangú üd­vözlő beszédet mond. Jósika János báró emel­kedik ezután szólásra s csak a percekig tartó taps lecsillapodása után tudott szóhoz jutni: Jósika János beszéde. ■ — Ha lelki szemeim előtt végigfuttatom az utolsó öt év eseményeit, sokkal több sikertelen­ségről, csalódásról és kárbaveszett fáradtságról tudnék beszámolni, mint tényleges eredmények­ről. De ha mégis felállítom a mérleget, hogy .vájjon egyáltalában érdemes volt-e a parlamen­ti és parlamenten kivüli küzdelmeket végighar­colni, mégis csak azon megállapitáshoz kell jut­nom, hogy a kis eredmények ellenébe is érde­mes volt dolgozni, mert mégis sikerült nagyon sok könnyet letörölni, nagyon sok egzisztenciát talpraállítani és ami a fődolog sok magyar intézményt a jövőnek meg menteni. Hogy csak néhány sikert ragadjak ki emlé­kezetemből, négyévi fáradságos, nehézségek elöl meg nem hátráló munka eredménye volt, hogy a zilahi Wesselényi-kollégium visszakapta nyil­vánossági jogát. S ezáltal a szilágymegyei ma­gyarság egyetlen középiskolája, magyar kultú­ránk védőbástyája, tovább folytathatja áldásos működését. A Magyar Párt fáradhatatlan és állandó közbenjárásának volt köszönhető, hogy az esküt nem tett tisztviselők nagy része meg­kapta a nyugdiját. Én magam is nem tudnak közelférkőzni a magyarok töme­geihez, arra indította a kisebbségi ügyek ellen­ségeit, hogy más alakulatokat, a szélsőségeket uszítják a Magyar Párt erlen. Sok helyen a hatósági támogatás veszi a hóna alá a kommunista és néhol a szocialista ági- tációt, hogy becsusztassa a magyar falvakba. A falu szeme észrevette már és tisztába jött ezzel a taktikával. Másutt azt a tisztességet, amivel a román nép nézi a magyar kisebbségi öntudat fegyelmezett magatartását, irredenta vádak kovácsolásával szeret­nék megzavarni s ez az előidézője és magyarázata a belügymi­niszter szilágymegyei táviratának. több mint 80-nak intéztem el nyugdíj­ügyét es jóleső érzéssel tölt el azon gondolat, hogy a jövőben 80 magyar családnak, legalább is a létminimuma biztosítva van. Ezenkívül még számos oly ügyet sorolhatunk lel, amelyet a magyar parlamenti csoport munkája nélkül so­ha sem lehetett volna megoldani és amelyek népünk boldogulását mégis nagyrészben elő­mozdították. A letűnt kormány kritikája. 1928 decemberében, midőn mindenki a leg­nagyobb lelkesedéssel üdvözölte a nemzeti pa­rasztpárt kormányrajutását, figyelmeztettem polgártársaimat, hogy ne hagyják magukat el­ragadtatni az általános lelkesedéstől. Most, hogy két és fél évi uralkodás után letűntek a hatalomról, megállapíthatjuk, hogy az esemé­nyek igazolták a Magyar Párt álláspontjának helyességét. A nemzeti parasztpárt kisebbségi program­ja a gyulafehérvári határozatokon alapult. Most, két és fél év után megállapíthatjuk, hogy bizony ezen határozatok megvalósításától na­gyon is távol állottak. A szabad nyelvhasznála­tot úgy oldották meg, hogy ezelőtt két hónap­pal a parlamentben fel kellett szólalnom Iones- eu tábornok vasúti vezérigazgató rendelete el­len, melyben még a magyarul tudó vasutasok­nak is megtiltotta, hogy a magyar közönséggel magyarul beszéljenek. Az Anghelescu-féle is­kolatörvényeket nem módosították, habár el kell ismernem, hogy alkalmaztatásuk humánusab­ban lett végrehajtva. Iskolai államsegélyt az első évben semmit, a második évben csak cse­kély összeget, az utolsó évben pedig csupán ki­utalást, de pénzt nem kaptunk. Két és fél év alatt állandóan Ígérték a kisebbségi statútum megalkotását, mely nyelvhasználati és egyéb jogainkat lett volna hivatva szabályozni, de két és fél évi idő nem volt elegendő arra, hogy ezen statútumot létrehozzák. A gazdasági krízis. Ami pedig a kormány közgazdasági tevé­kenységét illeti, ennek eredményeit eléggé sú­lyosan érezzük mindnyájan. Soha sem voltunk ennyire leszegényed­ve, sohasem látogatott meg annyiszor az adóvégrehajtó, sohasem voltak annyira elzárva az utjai minden kereseti lehető­ségnek, mint ma. Ennek okai egyrészt egy általános világkriziseü alapulnak. A világkrizis sokkal súlyosabban érintette Romániát, mint a többi országokat, mivel itten a kormány hibás intézkedései foly­tán már egy legyengült szervezetre talált és i-sak természetes, hogy ebben sokkal több kárt tehetett, mint más országokban, ahol egészsé­ges közállapotok voltak. A horrqány hibás in­tézkedései közé tartozik elsősorban, hogy egy 90 százalékig agrárállamban nem törölték el az exportvámokra és az amúgy is nehezen értéké­nt hetö gabonának eladása ezen vámok miatt majdnem lehetetlenné vált. Midőn pedig a kor­mányzásuk végén ezen vámokat végre eltöröl­ték, ezt egy malomtörvény keretén belül tették, melynek megszavazását még a többségi képvi­selők is ellenezték, belátván, hogy ezen törvény csak felesleges költségeket és vegzaturákat okoz, anélkül, hogy gazdasági terményeink előnyös elhelyezését előmozdítaná. Másik oka siralmas helyzetünknek az óriási bankkamatok, melyek folytán már odajutottunk, hogy mind­nyájan eladósodtunk és nem tudunk annyit ke­resni, mint amennyit kamatokban kell fizet­nünk. A bankkamatok Romániában azért nőt­tek oly elképzelhetetlen magasságig, mi­vel nem állott elegendő pénz rendelkezés­re közgazdasági szükségleteink fedezé­sére. Ennek orvossága az lett volna, hogy olcsó kül­földi kölcsönökkel és előnyök biztosításával a külföldi tőkét Románia termelésében érdekel­jék. A kormány ezt nem tudta megtenni, ha­nem ehelyett egy erőszakos rendszabályhoz nyúlt és uralma végén meghozta a kamattör­vényt. Ezen kamattörvényt mi is helyeseltük é» megszavaztuk, de már akkor figyelmeztettük az illetékes tényezőket arra, hogy ezen törvény nem fogja meghozni a kívánt eredményt. Hi­szen eieggé tapasztaltuk a háború alatt, hogy, ha valamit maximáltak, akkor az árucikk el­Â zilahi nagygyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom