Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-25 / 116. szám

u XIV. aVF. IM. SIAM. A telepes tragédia utolsó fejezete: Hatszáznegyvenhat Foldneibűli János, M tíz ás áfa hiába hBFBsih az igazságot... Hogyan semmizték ki a magyar telepes-fiukat ? — Elkergették őket, amikor még volt föld, most jó szivvel adnának, de nincs miből Várjuk a miniszterelnök ur válaszát! — Kiküldött munkatársunktól. — (Bánság, májas hó.) Cikkeinkben eddig azokat a sérelmeket tár­tuk fel, melyek a földbirtokkal rendelkező te­lepesgazdákat érték. Most azokról az igazság­talanságokról óhajtunk beszámolni, melyeket a telepesek leszármazottjainak ksllett elszenved­niük a hatóságok érthetetlen ás egyoldalú ma­gatartása következtében. Az érvényben levő agrártörvény szerint ugyanis az állam földben részesítette mindazo­kat, akik földnólküliek voltak, főleg pedig azo­kat, akik emellett a háborúban is résztvettek. A törvénynek e rendelkezése alapján mindjárt a kisajátítási eljárások megkezdésekor az ag­rárhatóságok összeállították az igényjogosul­tak névjegyzékét, az úgynevezett tablo-kat. Ezeknek a jegyzékeknek az összeállításakor njabb csapás érte a magyar telepeseket. Fiaikat, akik a karaténkét meg járták a akik igy föltétlenül igényjogosultak vol­tak, a» agrárhatóságok azzal utasították el, hogy bár földjük nincsen s bár igény- jogosultságuk kétségtelen, mégsem sze­repelhetnek a tablóban, mert szüleik te­leppel bírnak, amelyre nekik öröklési jo­gosultságuk va». Tehát: nem adwik föl­det neked, mert apádtól majd örökölni fogsz. Ez igy rendjén is lett volna. De jött ám a ki­sajátítási eljárás, melynek során, amint tud­jak, a telepesek birtokát csaknem teljes egészé­ben elvették. A névjegyzékek 1922—1923-ban készültek s ezidőtájt jogerőssé is váltak, úgy­hogy ntólag újabb jogosultakat fölvenni már nem lehetett. Így tehát a telepesfiuk a szüleiktől sem fognak örökölni, mert nincs mit és az ál­lamtól sem kapják meg az őket megil­lető földmennyiséget. Dióhéjban elmondva körülbelül ez a lénye­ge a telepesfiuk sérelmének. Munkában a jegyző nr. De mennyi megdöbbentő és felháborító rész­letben bővelkedik ez az ügy, melyet nem te­kinthetünk másnak, mint az alkotmányban hir­detett állampolgári egyenlőség újabb arculcsa- pásának! így Hanecker Imre sztanoséfalvai jegyző, amidőp a telepesfiuk az igényjogosultak név­jegyzékébe való felvételre jelentkeztek, egysze­rűen elkergette őket azzal, hogy szüleiknek van földjük. Utóbb azonban a jegyző ur meggondol­ta a dolgot és kijelentette, hogy kész nevükben kérvényt irni darabonként száz lejért. bocsátott, kimutatva, hogy a Bánságban nagy- kiterjedésű rezervaföldek vannak, melyekből játszva ki lehetne elégíteni a magyar igényjo­gosultakat. Az intervenció azonban, mint sok más előző, eredménytelenül maradt. A stereo­tip válasz mindig az volt, hogy szívesen adná­nak, de nincs rezervaföldünk. Hát hogy is állunk ezekkel a rezervaföldek- kel? Kiragadunk egy részletet abból a kérvény­ből, melyet a bánsági Magyar Párt nyújtott be a vármegyei prefektushoz: „... mindenekelőtt kérjük a magyar telepesközségek földigényjogosultjait (Mosnicán, Rékáson, Sztancsófalván, Babsán és Gizellán) az állami rezerva- földekből földhöz juttatni. Az igényjo­gosultak neveit a prefektus ur intézke­dése folytán kiszállott helyi bizottságok összeírták. A sztancsófalvai igényjogo­sultakat a többszáz holdat kitevő sztan­csófalvai rezervaföldekből, a rékásiakat Rékáson, Bázoson és Sztancsófalván az állami rezervaföldekből, Babsa jogosult­jait Bázos és Belinti községek határá­ban, Mosnica igényjogosultjait pedig Mosnicán, Gyorokon és Dragsinán lehet­ne kielégíteni. Rékáson és Sztancsófal­ván román kolónisták nevén állanak nagy területek, melyeket azok nem mü­veinek, mivel nem is tartózkodnak a Bánságban...“ Rezervaföldek tehát vannak. Az alantas ag­rárközegek azonban mindent megtesznek, hogy azokat legalább is papíron eltüntessék. Valósá­gos bűvészkedés folyik itt az állami rezervák körül, holmi erkölcstelen kóklerség a felettes hatóságok félrevezetésére. Sztancsófalván pél­dául a telepeserdő közepén létezik egy százhúsz holdas szántó. Magam is megnéztem. Hogy most milyen célt szolgál ez a földdarab, nem tudja senki. Lenn a völgyben a telepescsaládok százai éheznek és nyomorognak. Ehhez a földhöz azon­ban nem lehet hozzányúlni. Úgy őrzik, mint valami szent ereklyét. Ám Krisztus koporsóját sem őrzik ingyen. A járás székhelyén Rékás községben jelen­leg két agrárdelegátus működik. A szerb Milu- tin Zsiva és egy Traján nevű delegátus. Az utóbbi Sztancsófalván felesbe adja ki a gazdátlan rezervaföldeket. A jezvi- ni görög katolikus román pap és a ná­dast görög keleti román pap, fejenként 32 hold földet kaptak a községben paro- chiális föld címén. Nádas község határában Cuflea agronom min­den felsőbb randalat nélkül 200 hold szántóföldet ajándékozott Bú­zád község lakosainak. Ugyancsak Nádas községben 246 hokbit osztot­tak ki a román telepeseknek. Ezek azonban rö­vid idő múlva elhagyták telepeiket. Csupán kettő maradt meg helyén. Hogy az elhagyott telepekkel mi történt, nem lehet tudni. Igazság szerint állami rezervákká kellene azokat nyil­vánítani. Eközben a szegény kisemmizett tele­pesfiuk fühöz-fához fordulnak és járják a ma­guk kálváriáját már közel tiz éve anélkül, hogy, egy biztató ígéretet kaptak volna. Mindenütt csak azt hallják, hogy nincs föld és nincs föld. Hát igy néz ki a „nincs“ a valóságban. Hatszáznegyvenhat hontalan, • Nem vádoljuk a felettes agrár hatóságokat, mert nagyon valószínű, hogy ők sincsenek a helyzet felől kellőképen informálva. Ugyanak­kor azonban kötelességük lenne a megismétlő­dő panaszokra vizsgálatot elrendelni. Ha más­ért nem is, de csupán annak a megállapítására, hogy jogos volt-e az a megdöbbenés, mellyel Potárca volt földművelésügyi alminiszter fogadta csak nemrégiben a telepesek ügyvédjének előterjesztését, akinek a temesvár-bukaresti gyors étke­zőkocsijában alkalma volt az agrárható­ságok mindenható főnökét a telepesek helyzete felől kimerítően informálnia. Hatszáznegyvenhat magyar telepesfiu vár­ja ma is jogainak érvényesítését. Ezek a követ­kezőképen oszlanak meg: Temesmegyében: Rékás 43, Sztancsófalva 72, Gizellafalván 9, Ujmosnicán 67, Babsáp 22. összesen: 213. Szörénymegyében: Igazfalva 30, Vásáros 29, Bodófalva 63, Bálint 26, Facsád 67, Bégahosszu- patak 6, Bégamonostor 6. összesen: 266. Krassómegyében: Izgár községben 16. Erdélyben: Nagysármáson (Kolozs m.) 11, Marosludason (Torda m.) 49, Felsődetrehen (Torda m.) 15, Vincze (Szamos m.) 27, Fehér­egyháza (Kisküküllő m.) 30, Haró (Hunyad m.) 19. összesen 151. Hatszáznegyvenhat Földnélküli János ... • Ankétem véget ért. Törődötten, fáradtan ér­kezek vissza Temesvárra. A látottak lidércnyo­másként ülnek rajtam. Egy kép játszik előttem gonosz incselkedéssel, egy ősz magyar telepes­nek vihartól kicserzett arca, akivel egy órával ezelőtt találkoztunk kint a mezei utón a kék fátyolba takarózó dombok alján és látom sze­meit, e sötétvillanásu, mély szemeket és a szá­jat, fölött# két letört hófehér galambszárnnyal, amint dae#san megrándulva mondja: — Essenek agyon kérem bennünket. Mert igy élni, ez már nem élet... Meg lakét ezt úgy irni, ahogy a szavak vé­res görgeteg# kirobbant az estéli csendbe? Meg tudom-e irni mindazt, amit láttam és úgy, ahogy azt láttam? Nem, nem hiszem. Csupán halvány sziluetteket rajzoltam fel, pár szürke hős árnyékát, kik ott bolyonganak az elhagyott csatatéren... Kakassy Endre. A 112 igényjogosult magyar telepesfiu lefizette fejenként a száz lejt a pár so­ros, egyforma szövegű kérvényért, Ha­necker pedig zsebrevágott 11.200 lejt Pár nap múlva azonban sajnálkozva kö­zölte velük, hogy felfolyamodásukat visszautasították. Ilyen játék folyt velük véges-végig az egész vonalon. Bujócska-játék az állami rezervák körül. A Magyar Párt bánsági tagozata Báró Am- brózy Andorral és Páll György dr. főtitkárral az élén, valósággal emberfeletti munkát vég­zett, hogy a telepesfiuk igényjogosultságát az agráxhatóságokkal elismertesse. 1930 október 2-án Páll György dr. a Magyar Párt megbízá­sából feltárta a Temesrékáson székelő prefektu­si bizottság előtt a telepesfiuk helyzetét. Min­den szükséges adatot a bizottság rendelkezésére «szonvä ARAD MARAD ELSŐ HELYEN A MÜ BÚTOR0,AR TÁSBAN SZtKELY BÚTOR­CSARNO­KÁBAN CLUJ Strada Regina Maria 23/25. vásárosainak kizárólag aradi iparművé­szek ai.ai tervezett és készített művészi vonalú öu,írókat. Legújabb modellek, legolcsóbb árak !! Hálószobák ....................Lei 10.000-től. Ebédlők .........................Lei 24.000-től. Ultramodern diófa uri- szobák .........................Lei 20.000-től. Különleges ultramodern konyhák mű­vészi kivitelben. - Vidékieknek vásár­lás esetén útiköltség megtérítés. — Kawclóképes bizományosok az egész ország területén kerestetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom