Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-25 / 116. szám

•BUDA

a *> EJ T V.

, ■>

i

taxa fostala ruk- TXTA IN irraiKRAÄ No. 24258—937.

Claf-Kolozsvár, 1931 május 25

KÉ1É, tiUisjú*

HLorizi:tes belföujön : , ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP

S hre 1300 lej, íelevre 600/ lej, negyed évre 300 lefc Scerkeeztöség és kiadóhivatal: Piaţa Uniri! {JFgtér* 4. egy hóra 100 lej. | Telefon: 5-03, 6-94.

Ara 6 lej.

XIV. évfolyam li6-ík szám

2

EUÖF1ZETBS MAGYAEORSZAGON í 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő.

Egyes szám ára 29 fillér.

Bethlen («jörgy pártelnök programheszédet mondott

Erdély népeinek kezükbe kell venniük sorsukat s a Magyar Párt felajánlja ehhez

a támogatását

Paál Árpád elnök, Szász Ferenc, Török Bálint, Hexner Béla, Dentény Andor

mondottak programbeszédeket

Az önkormányzatról, a mezőgazdasági és ipart krízisről, a zsidók és munkások magyarságáról, a politikai kilátásokról

és a magyar összetartásról

(Kolozsvár, május 25.) Szombaton este tartották meg Kolozsvár magyar választói az első nagyszabású gyűlésüket a Monostori utón levő Zajzon-kertben, amelyen lelkes elszánt magyar közönség előtt mondották el Bethlen. György gr., országos pártelnök és Paál Árpád kolozsvári pártelnök programmbeszédeiket, valamint a többi jelöltek is, akik a kolozsmegyei magyar listán szerepelnek.

Bethlen gróf beszéde.

Bethlen György gróf elnököt lelkes éljenzés és ünneplés fogadta.

Paál Árpád üdvözlő szavai után Bethlen György gróf

a jelenlevők zugó tapsai közben emelkedett szólásra és megtartotta nagyhatású programmbe- szédét.

— Örömmel, büszkeséggel és hálával jelentem meg körükben — mondotta — képviselőként történt jelöltetésemért. A kolozsvári tagozat udvarhelymegyei jelölésem mellett éppen njint a Magyar Párt elnökét tisztelt meg engem e jelöléssel, amiben a tagozat részéről Kolozsvár városa főváros jellegének kifejezésre juttatását látom. Azért is különös örömömre szolgál ez a találkozás, mivel mint e város szülötte és már egy Ízben megválasztott képviselője, nem vagyok semmiféle szempontból idegen környezetben, hanem ellenkezőleg ennek a városnak választói között, ahol egész életemet töltöttem.

Méltóztassék megengedni, hogy a következőkben, lehetőleg röviden, de mégis az alkalom fontosságához mérten kitérjek azokra a legfontosabb kérdésekre, amelyek a jelen választással kapcsolatban felénk tornyosulnak és amelyeknek tisztázása talán némelyek előtt szükségessé válik, másrészt pedig hogy nem is annyira a mi körünknek szólóan, hanem másoknak szólva sem lesz haszon nélkül való ezeknek a kérdéseknek bővebb taglalása.

A nagy várakozások kormánya.

— A letűnt kormány működéséből kiindulva, a nemzeti parasztpárt kormányzásával és ennek is főképpen kisebbségi politikájával óhajtok foglalkozni.

— Amint méltóztatnak emlékezni, a nemzeti parasztpárt kormányrajutásnkor mindnyájan rendkívül nagy várakozással voltunk eltelve a kormány nemzetiségi politikájával szemben.

— Indokolt volt várakozásunk, mivel számos Ígéret hangzott ei az ő részükről s ezelőtt két és fél évvel, amikor szintén választások előtt állottunk, még a magyar választóközönségnek is nagyrésze hajlandónak látszott arra a hiede lemre, és bizodalomra, hogy ennek a pártnak a kisebbségi politikája következtében végre meg fog változni minden, amit az eddigi kormányok a mi terhűnkre, sérelemként tiz év alatt elkövettek.

— A kormány, amidőn különböző ügyeinkben hozzáfordultunk, eleinte az időre hivatkozott, azzal tért ki, hogy még nem volt elég ideje arra, hogy politikáját és tevékenységét e tekintetben kellőképpen kifejthesse, kialakíthassa, Azután azt hallottak, hogy sok minden egyéb kérdés elsőbbrendü fontosságú, mint éppen a kisebbségi kérdés megoldása. így telt az idő, amig azután külföldre küldöttek egy neves pártembert, a kisebbségi kérdés tanulmányozása céljából. Azt hallottuk akkor, hogy talán néhány hónap alatt ez a kisebbségi szakértő külföldi tanulmányait befejezve, végigstudirozva más or szagok kisebbségeinek életét s az erre vonatkozó intézményeket és rendelkezéseket, hazatérése után rövidesen megalkotják az ezen tanulmányokon alapuló kisebbségi törvényjavaslatot ■ akkor már heteket mondottak csupán, hogy ennyi kell ennek a törvényjavaslatnak a végleges megalkotásához. Az illető politikus külföldön több helyen megfordult, ez igaz és ezt a kiküldetést kellő módon ki is használták arra, hogy a román kormánynak a kisebbségekkel szemben tanúsított jóakaratát demonstrálják. A romániai rutén kisebbségek panaszát, a genfi népszövetségi tanács kisebbségi bizottsága épp azzal az indokolással utasította el, hogy az tárgytalan, minthogy a román kormánynak komoly szándékában áll a kérdés végleges rendezése és igy felesleges azzal foglalkozni, hiszen már külföldi útra indult egy komoly politikus a kérdés tanulmányozása végett. Azután, amint méltóztatnak emlékezni, mert hiszen még nyilván élénk emlékezetben vannak ezek az események, hetek, hónapok teltek el s mind kevesebbet hallottunk ezekről a tervekről. Azután hallottunk bizonyos terveket, amelyeket most utólag egy később megnevezendő ur említett, hogy tudniillik itt csak kerettörvényekre lenne szükség, mivel a kisebbségeknek törvényes renlezés iránti igényei különfélék, ennélfogva ez a kérdés nem egységes rendezést kíván, hanem az egyes kisebbségek igényeinek és talán megbízhatóságuknak megfelelően a törvény is csak keretes törvényként alkotandó meg és majd azután reudeieti utón kellene részletezni ezen eltérésekhez mérten.

Amint méltóztatnak tudni, ez a sok halasztás, várakozás végül is beletorkollott a kormány bukásába és amidőn már más, megújított formában, de ugyanezen párt exponenseiként újabban kineveztotétt előbb az előző kormányéinak, később majd Mironeseu, végül is nyíltan kimondották, hogy nincs semmi remélnivalónk, mert nem tudom, milyen módon reájöttek arra, hogy nincs is szükség kisebbségi törvényre, mivel anélkül is éppen megfelelő a velünk szemben való bánásmód és a kérdést levették napirendről. Ezt. az utóbbit főleg a történtek után azzal könyvelhetjük el, hogy talán jobb, hogy, egy olyan kisebbségi törvény nélkül maradtunk, amilyen esetleg megszülethetett volna. Azonban ezek csak következtetések és én a tényékhez «karok visszatérni és magam is csak a ténymegállapításokra szorítkozva minden külön jelzők '.hagyásával s mellőzésével azt a véglegesen szó moru benyomást adom vissza, mely mindnyájun kát eltöltött és ma is eltölt. Teliét azt kívánom kiemelni, hogy a kisebbségi kérdésnek ilyen frivol, mondhatnám gúny tárgyává való tétele a nemzeti parasztpárti kormányt terheli.

Hol maradt az autonómia?

Azután, hogy ne időzzek szorosan ennél a kisebbségi törvényjavaslatnál, röviden meg kívánom említeni a közigazgatási törvényt is, mert hiszen a kisebbségi kérdésnek jó ötven százalékát kimeríti. Ez a törvény természeténél fogva hivatva lett volna arra, hogy a békeszerződésekben foglalt egyes rendelkezéseknek, főképpen pedig a már-már feledésbe menő gyulafehérvári határozatoknak éppen legnevezetesebb pontjait végrehajtja. Ennél a törvényjavaslatnál, amelynek előkészítésében az akkori sajtó hü tanúbizonysága szerint is a mi pártunk vette ki a legszorgalmasabban és a leg- szakszerübben a részét, különösen a bizottsági előkészítés alkalmazásával. Méltóztatnak tudni, hogy ebből a közigazgatási törvényjavaslat-