Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-24 / 115. szám

SJjŰíUÜlEü UELF 0L9ÚN : I Im 1300 lej, félévre 600' lej, negyed évre 300 lt& egy bóra 100 lej. Ara 5 lej. OKSZAGOS M AGY ARP AKTI LAP. Ceerkesztőség ée kiadóhivatal: Plata Unirii (Főtéri, 1clef on; 6-0% 6-04. XIV. évfolyam Hr—Ik szita ELŐFIZETÉS MAGYABOESZAGOK i t Ívre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedén* IS pengő. Egyes szám ára 2# fillér. wamwawramaiMaw» BUDAPEST V. TAXA POSTATA PLĂ­TITĂ IN IT TMERAit No. 24266—92T. t -*»■ C!aj-KoIozsvár> 1931 mijús 24 VăSdfDăp H mi népsitimiilíiüÉ Nem véletlen, hogy soha ennyi érdeklődés­sel, lelkesedéssel és várakozással nem tekintett a Romániába szakadt magyarság az országos választások elé, mint mostan. Az ország min­den részéből egybehangzóan érkeznek a jelen­tések, amelyek szerint a szavazói egyek kiállí­tási helyeit valósággal megrohamozták a vá­lasztópolgárok, mindenki a kezébe akarja kap­ni választói igazolványát s az sem riasztja visz- sza, ha egy-két negyedórán át a türelmét pró­bára teszik. A tömegek józansága megérezte, hogy az urnák előtt történő számbavétel nagy kérdést dönt el. Megérezte, hogy amikor tiz esztendő csalódásai az erdélyi románságot is óvatosságra intik a különböző pártok és kormá­nyok ígéreteivel szemben, amikor tiz féle ro­mán lista kinálgatja gondos csomagolásban az elveket, mint a rőfös az agyondicsért portékát, fokozott jelentősége van a nemzeti összetartás nak és az egységes zászlók alá felsorakozott népi erőknek. Tiz évvel ezelőtt még a magyarság remény- vesztetten, a legkülönbözőbb jelszavak hatása alatt ide-oda imbolyogva nézte azt a számára káotikus hangzavart, amelyet uj államjogi hely zetében talált. Mozdulatlanul figyelt, a passzivi­tást választotta és amikor némán ment el a ro mán pártok magyarok számára is feltálalt kor­tesszólamai előtt, akadtak olyanok, akik a ma­gyarság méltóságos hallgatását félreértették és azt gondolták, hogy egyéni önzésük javára ka­matoztathatják bizonytalan és tapogatózó kezdő lépéseit a politikai ösvénykeresésben. A rene­gátizmusnak lapjai és politikai stréberei támad­tak, de keservesen győződhettek meg arról, hogy a magyarságot félrevezetni nem könnyű dolog A magyar renegátok szétszóródtak, úgy eltűri tek, mint a tavalyi hó. Még a nevük is feledésbe merült. És azóta a hosszú évtized minden ma­gyart meggyőzhetett arról, hogy sem a paktu­moktól, sem a román pártoktól, sem a közbeto­lakodott „közeledéses“ konjunktúra-lovagoktól nincs mit várnia. A legutóbbi választásokon még akadtak magyar emberek, akiket egy pil­lanatra megszéditettek a nemzeti parasztpárt kilátásba helyezett aranyhegyei, akik Maniuék falrafestett demokráciájában nem látták meg a csalóka délibábot. Három esztendő megpróbál tatásai azonban kivétel nélkül kiábrándítottak mindenkit. A romániai magyarság most már tisztán látja, hogy jövendője, mai egzisztenciája attól függ, bogy elég öntudatosságot, elég fegyelme­zettséget tud-e mutatni a választások erőpró­báinál. Ez az egyik oka az egyöntetű felsora- kozásnak, a másik pedig az, hogy ilyen módon tüntetnek a magyar tömegek a diktaturás kí­sérletek és szándékok ellen. Mert akárhogy is cáfolják, egészen bizonyos, hogy a diktatúra1 terve igen is felmerült és még nem temettük el véglegesen. Ostromállapotban és diktatúrában pedig a magyar dalnak és magyar szónak e! kell némulnia és ez a hallgatás kényszerű lesz, nem önmagunk fegyelmezése, hanem az önkény parancsa diktálná. Nem a hatósági praktikák­kal megrendezett népszámlálás, hanem a válasz­tás a magyarság igazi seregszemléje. Ez fogja demonstrálni megcáfolhatatlanul, milyen erőt ftápviselünk és ez fog tanúságot tenni a ma­gyarság alkotmányos érzése és a diktaturás gondolatok elutasítása mellett. Ezért nem hiányozhatik egyetlen becsületes magyar em bér sem a választásról. A Magyar Párt elnöke atemesmegyei paktumról Belliién György gróf nyilatkozik a párthatározat ellen kötött helyi egyezményről — A központi elnökség minden felelősséget elhárít magától A magyarság magatartása a legszebb re­menyekre fogesit fel — Programfoeszédek és lelkesítő magyar mozgalom mindenfelé (Kolozsvár, május 22.) A Magyar Párt te­mesvári tagozatának azzal a magatartásával, melyben a párt egyetemének a tiszta önálló magyar lista melletti döntésével szemben, igye­kezett a svábok egy frakciójával választási megegyezést kötni, nem foglalkoztunk eddig azért, mert nem akartuk a eiidézett zavart esetleg növelni. Az, ami Temesváron történt, egyetemes magyar szempontból, de a kisebbségi politika magasabb szempontjaiból is, az önálló tiszta magyar állásfoglalásnak olyan szépség­hibája, aminek mérlegelésére a párt megfelelő fórumai lesznek illetékesek. A tagozat megkö­tött egy olyan egyezményt, aminek a megköté­séhez a pártközpont a hozzájárulást nem adta meg, mert az elnöki tanács és az országos köz­ponti intézőbizottság ez egyezményre vonat­kozó javaslatot az általános magyar érdekek s a magasabb kisebbségpolitika elvi szempont­jaiból elutasította. A központi elnökség nyilatkozata. A párt központi elnöksége a következő hi­vatalos nyilatkozatot, illetőleg kommünikét adta ki: Az Országos Magyar Párt elnöki taná­csának javaslata alapján az intézőbizottság elhatározta, hogy a küszöbön álló képviselő választásokon a párt teljesen önállóan, te­hát egyezmények kizárásával vegyen részt. Ezen határozata meghozatalakor egyúttal elvetette a temes-torontálmegyei szervezet azon javaslatát, hogy az úgynevezett Hügel- féle független sváb csoporttal köthessen he­lyi választási megállapodást. A temes-torontálmegyei szerveset, szem­behelyezkedve az intézőbizottság fenti ha­tározatával, a nevezett sváb csoporttal vá­lasztási egyezményt kötött. A párt központi elnöksége helyteleníti és elítéli a temes-torontálmegyei szervezet­nek e magatartását, azért felelősséget nem vállal és minden abból származó felelőssé­get a temes-torontálmegyei szervezet veze­tőségére hárít. A párt illetékes szerveinek lesz. feladata az, hogy ezen esetből folyólag szükségesnek mutatkozó intézkedést megtegye. Ez a hivatalos közlés megállapítja, hogy a temesvári eljárás politikai következményeiért a Magyar Párt egyetemessége nem vállalja a felelősséget. Nyilatkozik Bethlen gróf pártelnök Az Ellenzék tudósítója előtt Ambrózy An dor báró, a bánsági tagozat elnöke olyan nyi iatkozatot tett, amely nem a tagozat eljárása­im ad magyarázatot, hanem a párt életében még elő nem fordult példátlan kifejezéseket tartal­maz a párthüség értelmezéséről. A Keleti Új­ság munkatársa előtt Bethlen György gróf pártelnök a következő nyilatkozatot adja: — Ambrózy Andor bárónak nyilatkozatát, amely az Ellenzék tegnapi számában jelent meg, feltéve, hogy hűen adták vissza az ő szavait, dacára annak, hogy a pártelnökség hivatalos álláspontja a mai napon nyilvánosságra hoza­tott, még sem hagyhatom válasz nélkül. Bán­sági szervezetünk elnöke, aki egyúttal tagja az elnöki tanácsnak és a központi intézőbizottság­nak is, részt vett mindkét utóbbi szervnek aecm tanácskozásán, amelyen a választásra vonatko­zó határozat hozatott s amelyen még más bán­sági és aradi urak is vettek részt, kikről nem mondható, hogy ne ismernék a bánsági politi­kai helyzetet. Nagyon jól emlékezhetik ő az ott történtekre, igy tehát meglepő és kifogásolható, bogy — amire még példa pártunk életében nem volt — szembehelyezkedik egy olyan határo­zattal, amely a párt egyetemes fóruma által hozva, mindenkire és igy őreá is, de a bánsági szervezetre is kötelező. Ezek után, enyhén szól­va, különösen hat az, hogy egy szervezett párt­iak vezető embere úgy állítja be a dolgot, mint­'ia Kolozsvárról illetéktelenül szólanának bele jánsági kérdésekbe s hogy diktatúrát enüeget, a központi párt vezetőségének Isten kegyelmé­ből való jelleget tulajdonit, továbbá autonómia szükségességét hangoztatja. — Ila nem jelent volna meg ez a nyilatko­zat, nem kívántam volna a pártelnökség mai közlésén tulmenőleg e sajnálatos esetről nyi­latkozni és ezúttal sem tartom az időt alkal­masnak, sem elérkezettnek arra, hogy azokat a részleteket nyilvánosság elé tárjam, amelyek a dolgok idefejlődésére vezettek. De már ezúttal is a leghatározottabban ki kell jelentenem: nem felel meg a valóságnak, hogy akár előzetesen, akár utólagosan beleegyeztem volna a paktum megkötésébe, vagy pedig, hogy bármikor felha­talmazást adtam volna erre. Ellenkezőleg, ami­dőn a tervről még csak, mint javaslatról érte­sültem, már akkor nyomban táviratban és le­vélben is kifejeztem aggályaimat, utóbb pedig a határozat meghozatala után, többizben tele­fonon, táviratban és élőszóval küldött üzenetek­ben közöltem határozott álláspontomat, amely­ben kötelességszerüen ragaszkodtam az intéző- bizottság mindenkire kötelező döntésének a vég­rehajtásához. (Folytatása a második oldalon,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom