Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-21 / 113. szám
KjUtTtf&S*í& XIV. EVF. 113. SZÁM, Hamis bukás miatt letartóztatták Friedmann József bútorkereskedőt, Kolozsvárról eltűnt társa ellen pedig országos körözőlevelet bocsátottak ki Három millió a hitelezők kára (Kolozsvár, május 10.) A kolozsvári ügyészség kedden egy kereskedelmi körökben régóta sokat tárgyalt ügyben hozott feltünéstkeltő határozatot, amennyiben az ügy egyik szereplőjét, Friedmann Józsefet, a Blum és Friedmann butorraktár beltagját letartóztatta, a Kolozsvárról eltűnt Blum ellen pedig körözőlevelet bocsátott ki. Friedmann József ismert ember a kolozsvári kereskedőtársadalomban s ugyanígy társa Blum Adolf is. A két kereskedő a mult évben társulva egymással, az Unió uccában butorrak- tárt alapított. A butorraktár a Transsylvania céget viselő szintén butqreladással foglalkozó üzlet helyiségét vette át, de nemcsak a helyiséget, hanem az összes visszamaradt árukészletet is, amely a Transsylvania bútorgyár tulajdona volt. Az árukészletet, mint bizományi árut vették át az uj tulajdonosok s kötelezték magukat arra, hogy bizonyos százalék levonásával minden eladás után kiegyenlítik a Transsylvaniával szembeni kötelezettségüket. Ezenkívül Blum és Friedmann üzleti összeköttetésbe léptek a legtöbb kolozsvári bútorgyárral s hasonlóképpen azoktól is bizományi áruként vettek át nagyobb butorszállitmányokat. Az üzletet nagyban folytatták, többmillió lej hitelt vettek ilyenképpen igénybe, amiből azt lehet mondani semmit sem törlesztettek a hitelezőknek. Néhány hete, hogy azután a cég csődöt kért maga ellen a kolozsvári törvényszéknél, a körösnek itt eleget is tettek s megnyitották a csődöt ellenük. A csőd kimondása után az üzletben felhalmozott nngyértékü butoráruk árverés utján kerültek értékesítésre, ami nem végződött különösebb sikerrel úgy, hogy egy egészen csekély összeget sikerült csupán ilyen utón szerezni, amit természetesen a hitelezők részére lefoglaltak- Az árverés után a hitelezők megbeszélést tartottak s arra a megállapodásra jutottak, hogy a csődnek kizárólag a két cégtárs rosszindulatú üzletvezetése az okozója s ezért dr. Hirsch Elemér utján hamis bukás címén feljelentést adtak be ellenük a-kolozsvári ügyészséghez. A feljelentés ügyében dr. Bireescu ügyész kedden idézte magához Friedmann Józsefet és Blum Adolfot, akik közül azonban csupán Friedmann jelent meg, mivel Blum közben eltávozott Kolozsvárról, meg- érezve a sáfrányillatot. Majdnem egész délelőtt tartott Friedmann kihallgatása, azonkívül többeket kihallgattak a hitelezők közül is, akiknek vesztesége több mint hárommillió lej. Ennyi úszott el — ha egyáltalában elúszott — a Blum es Friedmann cég kezén. Féltizenkettőkor azután az ügyész Friedmann József előtt kihirdette a le- tartóztatási végzést és a kereskedőt azonnal beküldötte az ügyészség fogházába. A Kolozsvárról eltávozott Blum ellen körözőlevelet adtak ki. Blura egyesek szerint valószínűleg Bukarestben tartózkodik s a körözőlevél kibocsátásával letartóztatása osak rövid idő kérdése. A cég bukása különben több kolozsvári bútorkereskedőnek rendkívül érzékeny veszteséget'okozott. A letartóztatott Friedmann ügyét áttették Iepure vizsgálóbíróhoz, a vádtanács pedig szerdán dönt, hogy továbbra is vizsgálati fogságban marad-e Friedmann, vagy nem. üár az Biévt érettségi vizsgákat Is módosítani fogják, később pedig törvényhozási időn hatályon kívül helyezik a bakkalaureáiust A kisebbség» tanulóknak joguk van anyanyelvükön vizsgázni (Bukarest, május 19.) Iorga közoktatásügyi miniszter kijelentette, hogy már az ezévi érettségi vizsgákat is módosítani fogja. Magát a vizsgálatot nem helyezheti ugyan hatályon kívül, csak törvényhozási utón, azonban megfelelő utasításokkal fogja a vizsgabizottságok működését irányítani. Nem fognak többé olyan kérdéseket feltenni, amelyek a jelölteknek kizárólag emlékező tehetségét teszik próbára, hanem csak általános jellegű kérdésekkel vizsgálják majd meg azoknak felkészültségét. A túlságosan részletekbe vágó kérdezési mód ellen nem lesz oka ezentúl senkinek sem panaszra. A jelöltek szabadon választhatnak a francia, vagy a német nyelv között. A kisebbségi tanintézetek növendékeinek joguk van saját any a nyel vükön letenni a bakkalaureátusi vizsgát és ezért gondoskodni fog arról, hogy a kisebbségi növendékeket vizsgáztató bizottságok tagjai kellően bírják az illető kisebbség nyelvét. k!S — Hát a terveket beszéltük meg, Halmy bácsi. S mért ne mentem volna vele? Tamásnak ón a menyasszonya vagyok s kihez lehetne bizalmam, ha őhozzá nem? Az öreg makacsul végezte a kihallgatást és most egyszerre ezt az egyeszerü kérdést tette föl: — S mást nem csináltak? — Mást? — döbent meg a leány s nagy kék szeme karikára nyílt e pillanatban- — Mást? Jaj, Halmy bácsi, hogy mer ilyet kérdezni tőlem? ... Nem tudta folytatni, mert könny futotta el az arcát. A hangja megcsuklott, a szemét eltakarta és sírva futott ki a szobából. Tamás felpattant, bosszúsan kiáltott oda valamit az apjának, Omode ugyanakkor közéjük ugrott s kérlelni kezdte az öreget: — Gyuri bácsi, hogy tehette? Gyuri bácsi a fejét vakarta, egy darabig tátogott, látszott rajta, hogy mondani szeretne valamit, csak nem találja a szót, végre is odakiáltott a fiának: — Szaladj utána! Tamás kifutott, Omode pedig kézzel-lábbal magyarázott az öregnek: — Gyuri bácsi, jobban vigyázzon! Most pedig nem tehetek okosabbat, minthogy megszorítom a kezét s gratulálok, ősziutón gratulálok a kis menyéhez. Pedig látja, Gyuri bácsi, nekem szivemre megy ez a gratuláció, mert öt perccel ezelőtt, mikor álmodni sem mertem volna még, hogy ez a kislány menyasszonya ennek a lókötőnek, — öt perccel ezelőtt még én akartam feleségül kérni... Jaj, Gyuri bácsi, de becsapott, engemet a fia! Az öreg még egyre a nyakát vakargatta, mert szégyclte kissé a dolgot, mondani is akarta Uniódénak, hogy jó, jó, öcsém, nekem igazság szerint nincs kifogásom, amikor Tamás már vissza iş hozta Klárit. A kislány szipogott még, az öreg gyengéden megfogta a karját s magához emelte a fejét: —- Nem szabad olyan érzékenynek lenni, Klárika. Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magamat, de én nyilt ember vagyok. Egyszerűen gondolkozom, de őszinte a nyelvem. Mert olyan ember vagyok én! Kicsit szigorú talán, de mindig egyenes... Klári ráemelte az arcát, egy keveset ijedt volt még, de már fel tudott mosolyogni: — Ugy-e, nem rossz ember Halmy bácsi? A naiv kérdésen elnevette magát az öreg: — Piossz ember? Dehogy vagyok én rossz, lelkem! Csak szeretem a rendet. Vagyis most már úgy illenék, hogy ne kisasszonyozzalak le, Klárika! Tamás urfit azért én ráncbaszedem. majd... Ne szólj bele, mert botot érdemelnél, semmirevaló ember, aki így bánik a menyasz- szonyával! — Tamás jó fiú, — mentegette Klári— No-no... Hát kisleány, én holnap kihúzom magamat, úgyis vasárnap lesz, aztán leszaladok a szüléidhez s a többit majd elintézzük. Te most már a miénk maradsz, nem is eresztünk el... Hogy aztán hogy csináltátok ezt a színházat, most már nem fontos nekem ... Hát azt hitted, kisleányom, hogy én rossz ember vagyok? Ejnye, ejnye! De már csak add ide a homlokod! Magához vonta a fejét s megcsókolta óvatosan ... — így. Most pedig indulhatunk is. De jő lenne leüzenni talán, hogy legalább az Ilus jöjjön elénk... — Azonnal, Gyuri*bácsi! — ajánlkozott szolgálatkészen Omode s aztán lekiáltott az ablakon: — Titkár! Csopak szemközt hasalt a gyepen, éppen uj névaláíráson törte magát s úgy szökött talpra, mint a párduc: — Parancs! — Szaladj le, Jóska. Halmy Ilus kisasz- szonyért s mondd meg neki, jöjjön azonnal a sógornője elé! — Na, szervusz! — szólta el magát Csopak s galoppozva vágott neki a kertnek. Omode most odalépett a leányhoz: — Engedje meg, Klárika, hogy elsőnek gratuláljak. Ehhez nekem annyival inkább jogom van. mert az előbb én is azért léptem be, hogy megkérjem a kezét... Most persze az egészből nem marad meg számomra más, mint egy kedves, tiszţa emlék... Gratulálok, Klárika, a boldogságához s gratulálok a vőlegényéhez. De vigyázzon reá, mert ha ügyetlennek teszi is magát, hálátlanul ravasz azért. Tyü, de becsapott a csapnivaló! — Tudom, — mosolygott boldogan Klári. — Most még csak egyet, kisasszony. Boldog volnék, ha a lakodalmán Omode lehetne az első vőfély. Klári félénken nézett Tamásra: — Igen? — Igen, igen! — biztatta nevetve Tamás. Az enyém pedig Gyurka lesz. Most talán induljunk! Az utazótáskádért majd felszalasztjuk a szobalányunkat. Isten veled, Omode! Omode szemrehányóan nézett rá, pillanatig tétovázott, de később mégis hozzálépett s kezet adott neki: — Szervusz! És elköszönvén, mind a hárman megindultak a kerten át, a vakitó napfényben, a virágok utján. Omode kiállt az erkély könyöklőjére s hosz- szan, nagyon hosszan nézett utána a szerelmes párnak. Kézenfogva mentek egymás mellett s az öreg megelégedett tempóval döcögött utánuk ... Mentek-mentek s Omode úgy érezte, hogy kicsit mintha fájni kezdene a szive — Tizenegy óra volt. A nap sziporkázva égett s a Sátorhegyektől oldalt, a Bodrogköz lapályán remegett a délibáb ... A nagyuceán pont ekkor baktatott le a nótárius a Gobi boltocskája irányába s némely gégebalzsamok irányában... Omode még ott állt az erkélyen s csak most vette észre, hogy lent az erkély alatt Dohos Zsófi néni totyog át a kerten, kötegfa van a hátán, egyszer csak leteszi a fát, megpihen, kezét ellenzőnek tartja a szeméhez, sokáig néz el a távozói fiatalok után f
