Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-18 / 111. szám
xiv î?f, ut szriu. Kövér Gusztáv és a váradi rendőrkvesztor Nem akarjuk azt a bírói ítéletet kritizálni, amely Kövér Gusztávot, a nagyváradi Magyar Szó szerkesztőjét és az ottani Magyar Párt volt elnökét nyolc hónapi elzárással sújtotta tiltott határátlépésért. Nem térünk rá a határ- átlépés körülményeire sem, csupán azt szeretnék tűhegyre szúrni, ami ezt az Ítéletet megelőzte. Előttünk fekszik annak a bejelentésnek szövege, amelyet Reu Illés, nagyváradi rendőrkvesztor intézett a liadbiróság ügyészéhez. A nagyváradi rendőrség főnöke ahelyett, hogy feljelentésében a vádbeli tények csoportosításánál megmaradt volna, olyan hangot ütött meg beadványában, amely legélesebb tiltakozásunkat provokálja ki. Ha egy idegen olvassa el ezt a bejelentést, azt hiheti, hogy a magyar kisebbség Erdélyben szabad préda, amelyet bán- tatlanul illethetnek a legképtelenebb sértésekkel cs gyanúsításokkal s amelyre a törvény védelme sem alkalmazható, Reu rendőrkvesztor ugyanis azt Írja, hogy Kövér Gusztáv tolla , „piszkos és arcátlan“.. Más helyen ugyancsak arcátlannak nevezi Kövér Gusztávot, majd igy folytatja: „A jogászok védőbeszódjükben azt fogják állítani, hogy Kövér Gusztáv megbüntetése alkotmányellenes lesz. Ha az alkotmány nem tartalmaz olyan paragrafust, hogy u Kövér-fajta. embereket meg lehet büntetni, akkor meg kell változtatni az alkotmányt.“ Végül pedig: „Mindazokra, akik anyagi előnyökért védik, vagy védeni fogják az ország ellenségeit, hulljon a magyar börtönök sötétjében barbárságból meghalt őseink átka, hulljon fejükre az eljövendő generáció átka, amely a mi nemtörődömségünk miatt fog szonvédni és fog átkozni bennünket, akik nem tudtuk teljesíteni kötelességünket.“ így informálja a hadbíróságot egy kilencvenezer lakosságú város rendörprefektusa. Nem csoda, ha a vádat képviselő ügyész, akit a fenn- tiek szerint Reu rendőrkvesztor valósággal erkölcsi terror alatt tart, Kövér Gusztávot csakugyan mint a románság legnagyobb ellenségét látja s vádiratát is eszerint fogalmazta meg. Az azonban már nem olyan természetes, hogy az ügyésznek a tárgyaláson elhangzott beszéde hemzseg a leghallatlanabb sértegetésektől. Egyik helyen Kövér Gusztávot kalandornak ....... •... :x3QXSBifflB nevezi, más helyen a legcsekélyebb bizonyíték nélkül kémkedéssel vádolja, végül pedig revolverlap szerkesztőjének mondja. Az a tiszteletteljes kérésünk a belügyminiszterhez, akinek Reu rendőrprefektus fennhatósága alá tartozik, másrészt a hadügyminiszterhez és igazságügyminiszterhez, akiknek mégis csak valami közük van ahhoz, hogy milyen hangot használ egy katonai ügyész egy lapszerkesztővel szemben és szabad-e egy rend- őrkvesztornak személyi ellenségeskedését ösz- szetéveszteni a közérdekkel? Kövér Gusztáv, ha csakugyan meg nem engedett módon támadta a román közintézményeket, ezért bizonyára felelősségre fogja vonni a bíróság. De ki fogja felelősségre vonni vádlóit, akik a vádlottak padján ülő, minden védekezésre képtelen embert tetszésük szerint úgy sértegethetnek, mintha a legutolsó csirkefogó volna, holott kvalifikált ember, jogi diplomája van és egy országos pártnak vezető tisztségét tölti be. Belügyminiszter ur' Hadügyminiszter url Ezennel feljelentést teszünk Reu rendőrprefektus és Arama hadbíró-ügyész ellen, mint akik hivatásukat és szerepüket teljesen félreismerve, immunitásukban bizva, magas tisztjükhöz nem illő hangon, ut- széli csirketolvajkcnt kezeltek egy kisebbségi vezető embert, akit mégis csak tiltott határátléSajtkészitők! JÓ SAJTOT csakis a hatásos és nem romlandó Schweiz! felöltővel készíthetnek. Egger &C0.R.T, Vegyészeti ~yíra, Cluj. pésben marasztaltak el mindezideig. Olyan vétségben, amelyért az eddigi gyakorlat szerint, néhány nap,, vagy súlyos esetekben néhány hét fogházbüntetés járt ki. Nem Kövér Gusztávról van itt szó, hanem a rendőrprefektusi és ügyészi állás tekintélyéről. Ezt pedig nem nekünk, hanem feletteseiknek, a felelős minisztereknek kell megvédeniükMeggyilkolta munkanélküli társát s az egész „zsákmányát el vacsorázta (Marosvásárhely, május 16.) Zöld Dénes marosvásárhelyi lakatos és Lukács István munkanélküli társa elhatározták, hogy Maroshévizre mennek, hátha ott valami munkaalkalmat találnak. A két lakatosmunkás pénteken este útnak is indult. Zöld Déuesnek azonban nem volt egy leje sem s útközben nagyon megéhezett. A falvakban kéregetni kezdtek, de sehol sem kaptak semmit. Mielőtt Maroshévizre érkeztek volna, Zöld odaszólt társának: — Bajtárs, talán félre kellene húzódnunk, mert ha ilyen rongyosan meglátnak, azt hiszik, hogy róssz szándékú emberek vagyunkLukács István mit sem sejtve, követte Zöld Dénest- Amikor egy az úttól félreeső helyre érkeztek, Zöld a kesében lévő hatalmas bunkós bottal kétszer munkanélküli társának fejére sújtott. Lukács István azonnal elájult, Zöld azonban nem elégedett meg azzal, hanem addig ütötle-verte, szerencsétlen kollégáját, amíg kiszenvedett. Az ütések teljesen összeroncsolták az áldozat fejét. Zöld ekkor a legnagyobb lelki nyugalommal kiforgatta Lukács zsebeit, a halott óráját és szájharmonikáját ssebrevágta és bement Maroshévizre, ahol az értéktárgyak árából mcgvacsorázott Másnap reggel maroshévizi emberek megtalálták a hullát. Az esetet jelentették a hatóságoknak. A- nyomozás fényt derített az egész ügyre és a hatóságok Zöld Dénest letartóztatták. A gyilkost átkisérték a marosvásárhelyi ügyészségi fogházba. IRTA. _____ KOMÁROMI JÁ*OS Itt Omode az erkclyablakra mutatott s Klári, hogy észre ne vegyék, hirtelen visszahúzódott. Később széket tett az ablak mellé, ráült s felkarját az ablakra nyugtatta le. Kipillantott... Halmy Tamás még mindig nem jelentkezett... Alul most nesz támadt... Omode elhallgatott már, Csopak sem morgott többé, aztán csönd állt be •.. Klári már-már türelmetlen lett, mert Tamást még most sem látta... Csak a vadlibák szálltak, egyre szálltak véghetetlen, sötét oszlopban... Elmúlt egy félpere s az erkély feljáróján hirtelen előbukkant Omode karcsú alakja. Vele jött a bojtár is. — Szabad? — intett udvariasan a lény felé. — Szabad, — intet vissza Klári. Beléptek: Omode félreállt s Csopakot maga elé eresztette.. A bojtár ügyetlenül, félszegen körülbelül a szoba közepéig botorkált, ott megállapodott, kaptákba vágta magát s meghajolt: — Bocsánatot kérek, kisasszony! Érzem, súlyosan botlottam, de egyfelől a velemszüle- tett ügyetlenség, másfelől.. ■ Klári először kíváncsian figyelt oda, mert sejtelme nem volt, mit akar tőle a szegény Csopak Józsi, egyelőre azt sem tudta megérteni, hogy kerül össze ismét Omode meg a segéd- jegyző, de az első mondat végén alig észrevehetően gyenge piros szin ömlött szét a keskeny arcán, egész a halántékáig, amikor pedig odáig hebegett a bojtár, hogy „másfelől“, egyszerre kénytelen volt felmosolyogni: — Hagyja el, Csopak, hallottam már egyszer! — Mikor? — rémüldözött a bojtár. — Hát öt perccel ezelőtt, amikor Omode magoltatta be magával itt, az erkély alatt! Omode elmosolyodot a háttérben, Csopak pedig le nem irható zavarba jött s Öreg szokása szerint azonnal tegeződni kezdett: — Hát tudod, barátoeskám... ami eztet illeti . Omode suttogva szólt rá: — Herstellt! Csopak elakadt, hol Omodéra, hol a leányra nézett, azt sem tudta már, hol áll, csak akkor eszmélt magára, amikor Klári felkaeagott. Szívből kacagott. TJgy csengett át a szobákon ez a nevetése, mint az ezüstcsengő: — Dehogy is haragszom, Józsi! No, jöjjön csak közelebb, ne féljen tőlem! Hadd fogok magúval kezet, jeléül annak, hogy cseppet se haragszom ... Csopak hozzálépett s megcsókolta a leány, odanyujtott kezét. — Hát most már mi lesz magával, Józsi? Újra visszamegy az irodába? — kérdezte részvevőén a leány. — Azt már nem, kisasszony! — derült fel a bojtár. Mert nyomban magánál volt, mihelyt a szakmája esett szóba. — Lőttek már a segéd- jegyzőségnek! Mától fogva magántitkárja vagyok a méltóságos urnák... Igaz-e? Én irom a leveleit, mert teecik tudni, kisasszonyka. jó pennám vau azért, ami a névaláírást illeti... —Elég lesz, Jóska! — szólt rá Omode. — Vége a kihallgatásnak, — Igenis, kérlek szépen, méltóságos ur, pakkolok már. Klári utánanézett a kifelé botorkáló vén fiúnak. Utánanézett mosolyogva, derűs arccal, már-már a száján volt, hogy jószerencsét kivan neki az uj hivatalhoz, mikor Jóska viszafordulí az ajtóban s meghajolt Omode előtt: — Méltóságos ur, kérlek alássnn, ha megengednéd, . egy uj noteszkát vennék a boltba, mert... Omode unta már: — Akár három noteszkát is, Jóska. De most komolyan szedd magad! Miután Csopak átszedte magát, Omode a leány felé fordult. Nagyon komolyan kezdte: — Klárika, most rajtam lenne a sor... — Ne fárassza magát, Omode! Tévedés volt minden.,. — s azalatt félénk mosollyal tekintett ki többször is a kert felé. Omode közelebb lépett hozzá: — Köszönöm, de nemcsak ezért jöttem ... Hallgasson meg, Klárika, mert ettől függ az életem . ■. — Nananá! — rázta fejét tiltakozva a leány. — Csak semmi túlzás! — és itt megint a kert felé nézett ki s csöpp szája körül ismét elsuhant az előbbi félénk mosolygás. — Mert látja, Omode, én alighanem gondolom is, mi lenne az a nagy dolog, amitől az élete. ■. ugyebár az élete, boldogsága függ. Mert azt akarta mondani, nemde? Mégis arra kérem, legyen pillanatnyi türelemmel, mert vendégeim jöttek ... Halmy Tamás, meg az édesapja. Omode elámulva hallgatta a leányt s csak akkor kapta fel a fejét, mikor kitekintve az ajtón, meglátta Tamást, amint játszva szalad fel a lépcsőn, két-három, fokot kihagyogatva s utána döcögve szuszogott fel az öreg, polyvával a kabátja vállán, ahogy éppen kibújhatott a cséplőgép clevátorja alól. Omode udvariasan ajtót nyitott, kezet adott Tamásnak, aztán a* öreg elé sietett: — Isten hozta, Gyuri bácsi! Horniét ez a ritka szerencse? — Egy kis eligazitani-valóm akadt itt, kedves öcsém. — morgott az öreg s már a lépcsőről szemiigyre vette a leányt, aki fölállt, de nem sietett eléje, hanem megvárta a szoba középé», — Halmy György vagyok, kisasszony, — s meghajolt. Nem előirásszerüen ugyan, de b* csületes igyekezettel. . ,
