Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-15 / 108. szám
IIV. tYT. SIAM. ssesBBms Útban a rékási poko . ■. Háromezer magyar család vérzett el a bánsági földkisajátitás kulisszái mögötti Kriván Gyula dr. feltárja a magyar telepestragédia megdöbbentő részleteit Kiküldött munkatársunktól — (Bánság, május Hó.) Heggel hat órakor indulunk el Temesvárról. A májusi nap dús aranya végigömlik a Bánság gazdag, végtelenbe vesző földjein. A természet megejtő mosollyal kisér végig az utón, mely Rékáson át a sztancsó- falvai dombok felé kapaszkodik... Ott laknak a mi szegény, koldussá lett magyar telepeseink. Valahonnan a Kunság kövér, feketş földjéről, a Bakony regényes tájáról és Somogy lankái mellől kerültek ide, otthagyva az édes szülőföldet egy szépnek Ígérkező jövő kedvéért, hogy most elhagyottan és reményvesztetten, mint a világégés megtépett madarai ott álljanak ismét azon az országúton, mely ezelőtt ötven évvel az Ígéret földjéhez vezette őket... Kalauzunk Losonczi Mihály, volt telepesgazda, aki most jelenleg, egyéb foglalkozás hij- ján a temesvári Magyar Ház házmesteri tisztjét tölti be. Jóvágásu, értelmes magyar ember. Már több külföldi ujságirót kalauzolt el ezen a szomorú vidéken. Ismeri van Baker asz- szonyt is. A tavalyelőtt járt kinn vele. Tudja már, hogy mi kell az újságírónak. Kisujjában van az egész telepes ügy, ami természetes, hisz saját bőrén tanulta meg a „leckét“. Földjét elvették, belsőségeit kisajátították s most a városban tengeti életét. Hátraszól a soffőr mellől: — It aztán lesznek „színek“ szerkesztő ur. Csak papir és ceruza legyen: Kriván Gyula dr. a kitűnő temesvári ügyvéd, a telepes-ügy jógi szakértője és önzetlen harcosa halkan, szinte megilletődve mondja el e nagy tragédiának szinte páratlanul álló előzményeit: A Consiliul Dirigent hires dekrétuma. — Az erdélyi és bánsági magyar telepesek kisajátításának kiinduló pontjaként a Consiliul Dirigent hires VII. számú dekrétumát kell tekintenünk, mely az állami javak elidegenitésé- nek hatálytalanítását rendelte el. Ezt a dekrétumot később 1921-ben az Averescu-kormány kibővitette és törvényesítette olyan értelemben, hogy az már nem csak az állami, de a vármegyei, városi és községi javak elidegenitéséről is intézkedett. Úgy a VII. számú dekrétum, mint az Averescu-féle törvény kimondta, hogy ténybelileg és jogilag semmisek — kivéve, ha a román kormány illetékes minisztere azt utólag jóváhagyta — mindazok a közjavakra vonatkozó elidegenítések, melyeket a magyar kormány eszközölt akár a román impérium átvétele után, akár az impérium átvétele előtt, tehát még a háború előtti időkben. A törvény bizonyos kikötésekkel helyet adott a felebbezésnek is. — Ez a törvény azonban a Consiliul Dirigent megszűnése után jelent meg a bukaresti Monitorul Oficialban, mely Erdélyben és a Bánságban úgyszólván nem volt kapható. Így történt meg aztán az, hogy jogorvoslattal úgyszólván egyik község sem élt. A kormány ezzel azonban csöppet sem törődött, hanem utasította az igazságügyi minisztérium által az összes telekkönyvi hatóságokat, hogy mindazokat á telekkönyvezett ingatlanokat, melyek 1885-ig a magyar állam tulajdonát képezték, írják vissza a magyar állam jogutódjára a román államra. „Éhalálra ítélték őket!“ — Ilyen előzmények ütán indult meg az 1921-iki kisajátítási törvény telepeseinkre vonatkozó 10-ik cikke alapján a kisajátítási eljárás, amely ezekután csak formai lehetett, mert hiszen az előbb említett törvény a román államra telekkönyvezte a telepesek minden ingatlanát. Előállt tehát az a furcsa és megtévesztő helyzet, hogy a kisajátítás során a román állam tulajdonképpen nem vett el semmit a telepesektől, de ellenkezőleg bizonyos földkvótákban részesítette őket. Miután tehát elvették, saját földjeikből ajándékot kaptak... — Hogy is történt ez az „ajándékozás“! — Mindenekelőtt a telepesek legelőterületét és erdejét községi legelőknek, illetve erdőknek nyilvánították. A 16—24 holdas birtokosok pedig 3—7 holdas zselléi’birtokokká zsugorodtak össze, ami egyet jelentett azzal, hogy a kisajátító hatóságok egyenesen éhhalálra Ítélték a szerencsétlen telepes családokat, mert laikus előtt is köztudomású dolog, hogy a kis parasztbirtokok csak tiz holdon felül képesek biztosítani egy család megélhetését. — Ez az égbekiáltó igazságtalanság arra késztette egyrészt az erdélyi, másrészt a bánsági telepeseket, hogy panaszukkal a Népszövetséghez forduljanak, ahol Titulescu a román állam megbízásából kártérítés cimén 700.000 arany frankot ajánlott fel. Holdanként tehát 1000— „£ vérfoajos a legnagyobb bűnt követi elf ha nem kezelteti magát“» „A vérbajos, ha nem kezelteti magát, megfertőzi a családját és még sok-sok ezer embert“. Diszkréten, olcsón és könnyen kezelheti magát a „SIGMARGYL“ PASZTILLÁVAL. Ezen gyógyszer hasznosságát, amelyet Dr, M. Pomaret fedezett fel, úgy a belföldi, mint a külföldi orvostudor urak elismerték. Az orvos urak részéről beérkezett levelek nagyszáma, amelyek a „SIGMARGYL“ elsőrangú hatását ismerik el, bárki rendelkezésére állanak. Érdeklődőknek ingyen küldünk használati utasítást és irodalmi értesítést. Engross ügynökség Erdély ás Bánát területér« Sigmargyi CiuJ, Sir. iulsy Maniu 34. 1200 lejt, ami a tényleges érték 30-ad részenek felelt meg. Éppen ezért a telepesek nagy része a mai napig sem fogadta el ezt az alamizsnapénzt. s — Őszintén szólva még most sem tudjuk megérteni, hogy ennek a brutális kisajátítási eljárásnak mi a tulajdonképpeni magyarázata, A magyar telepesitések nem sértették a románság érdekeit. Csak példaképpen említem meg, hogy annakidején a magyar állam Krassó-Szörénymegyében 22 hold kincstári területet ajánlott fel a román falvaknak. Mit vétkeztek a magyar telepesek, hogy adásvételi szerződésüket a román állam egyszerűen megsemmisítette, koldusbotra juttatta őket s elvett birtokaikra a földműveléshez egyáltalán nem érő kolonistákat hozott? Játék az állami rezervál* kerül — Hogy a magyar telepesek tragédiája teljes valóságában és minden részletében feltáruljon ön előtt, el kell mondanom, hogy Temestorontálmegyében 8.682 holdat, Szörénymegyében 9.755 holdat, Krassó- megyében lzgár községben 177 holdat, összesen tehát csak a Bánságban 18.61Î hold földet vettek el csupa nagy családu, szegény emberektől, akik kis birtokaikat maguk művelték és azt aranyértékben vásárolták annakidején a magyar államtól. Kérdem: lehet-é ennél igazságtalanabb eljárás, amit egy állam állampolgáraival szemben megengedhet magának? De különösen fájdalmas és érthetetlen ez a román állam részéről akkor, amikor az agrártörvény 1. szakaszában fennen hirdette, hogy azoknak kezére adja a földet, akik azt tényleg meg is művelik. Ugyanemiek a törvénynek 10-ik szakasza elveszi a magyar telepesek földjét és román kolóniák alapításáról intézkedik. Hol itt az egyenlőség, hol itt az igazságosság? — Jól tudjuk, hogy ma már a telepesek el vett földjeiket nem kaphatják vissza. A földek szabad forgalmáról szóló törvény ezt örökre megakadályozta. Ám az igazságtevésnek van még egy módja. Kárpótolják telepeseinket a fennmaradt állami rezervákból. Mert vannak. Bár erősen titkolják, de átlitom, hogy vonnák. A telepesek igazságát nem lehet az irattárak' mélyén elsülyeszteni. Sokkal nagyobb a panasz, semhogy orvoslása elől ki lehetne térni. Megkíséreljük mégegyszer s ha ez sem sikerül, úgy ne csodálkozzanak az illetékesek, ha igazságunk kiharcolását más utón fogjuk megkísérelni . Csinos, rendezett községen szalad át az autó. Rékáson vagyunk. A község keleti oldalán laknak a telepesek. Egyforma, barátságos házak, példás rendben. De minél közelebb érünk, annál inkább kiütközik a nagy szegénység. A házak oldaláról hull a vakolat, az udvarok puszták, kihaltak. Látszik, hogy valaha jómódú emberek éltek itten, de ma már a régi gazdaságoknak csak a romjait látjuk. Gyerekek játszanak az árokban- Piszkosak, cselievé- szek. Zöld arcukon már látszik a halál inesel- kedése. Ijedten köszönnek felénk: — Dicsértessék... . Kakassy Endre. Szőlő», vagy gyümölcs- telepítők figyelmébe! Ha éghajlatunknak megfelelő, kipróbált és egészséges szőlő, vagy gyUmőicsíaottványt akarnak ültetni, kérjenek árjegyzéket és tájékoztatót Tótii- falusi és Társa oltványtelepéről Tárgu-.vtures— Marosvásárhely, Str. Sít. Gheorghe (Szentgyörgy u.) 9. “ A Strand-fürdő Kolozsvárott 15.-én megnyílik. Ezért már most óva intjük a strandotokat, ne menjenek ki az évek óta bevált Strand-krém nélkül, mert a napsugaraktól elsöfokufájdalmas égést fognak szenvedni. Csak tubusban, V. M. monogrammal eredeti! Ára : 25 lei. — Minden patika, drogueria és illatszertár árusítja. Főraktár: „Varia“ Cluj-Kolozsvár.
