Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-11 / 105. szám
20 XIV. «VF. 165. SZÁM. A rovatvezető üzenetei. B. 1. (Selymesilosva). A kért példAayt elmére a kiadóhivatal megkiildötte. S. J. (Kolozsvár). Multheti szerkesztői üzeneteinkből megláthatja, hogy a Stheel-fóle feladványnál 1. FXh7 nem vezet célhoz. nál van még egy második változat is. Ezt lehetőleg pótolja. Lev. lapján csak sakkrejtvénjr- megfejtéseket küldjön be, mert a keresztrejtvényeknek más a rovatvezetője. SAKK-HÍREK. Az április 11-től 22-ig, Bncureştl-ben lefolyt országos bajnoksági verseny végeredményét a E. A. (F.-Visó)- A 36. sz. (Havel) végjáték-j következő táblázat mutatja 1 ■■ Név 5 •3 V w Dr. Balogh M Q 1 O u E? Winkler d o Vl V § s Taubmann Wechsler * Loewenton Márton ■ Üngureanu < S 00 a> d Q Ionescu * 0 8 N W KÍJ O Erdélyi Temesvár B 0 1 1 1 1 1 1 Vs 1 1 1 9Vs Dr. Balogh J. Csíkszereda 1 El 0 Vs 1 1 Vs 1 1 1 1 1 9 Tyroler Temesvár 0 1 m 0 1 1 Vs i/s 1 1 1 1 8 Winkler Jassi 0 V« í B V* 0 Vs Vs 1 1 1 t 7 Mendelssohn Bukarest 0 0 0 Vs a 1 0 1 1 1 1 1 61/s Taubmann 0 0 0 1 o Ü5 1 0 1 1 1 1 6 Wechsler „ 0 Vs Vs Vs í 0 m V* 0 1 1 1 6 Loewénton „ 0 0 Vs Vs °l 1 Vs m Vs 1 Vs 1 5V» Márton Craiova V* 0 0 0 0 0 1! Vs SÍ 1 1 1 5 üngureanu Bukarest 0 0 0 0 °l 0 0 1 1 o ro iga 1 1 SÍP« 1 1 2 Damsescu Orsóvá 0 0 0 0 0 0 0 Vs 1 0 1 0 m 1 IV« Ionescu Kisenev 0 0 0 0 0 0 °l °l 0! 0 0 SS 0 SAKK Rovatvezető: Dr. Bródy Mikló». 225. sz. feladvány. Walther K.-tól (Vajdahunyad). Sötét: Ke5, Fc8 és g5, HaS és e2 (5 drb). abcdefgh abcdefgh Világos: Eh7, Va7, Bf7, Fb4 és g2, gy-: d5, g4, h3 (8 drb). Matt két lépésben. (Megfejtési versenyünkön 2 pontot számit ) A március 29-én közölt 222. sz. feladvány (Bródy) megfejtése: 1. Vf8, He3. 2. VÍ4+, KXf4. (Kd4.) 3. Fh2 matt. (FXe3 matt.) A) 1. ..., Hb2. (Hf2.) 2. Fh2+, Kd4. 3. Vf2 matt. B) 1 .....Hh6. (Hfö.) 2. Vf6+, KXf6. 3. Fd4 matt. C) 1 ..... Fb8—a7. 2. Vg7+, Ff6. (Kf4, Kd6.) 3. VXC7 matt. D) 1 ..... b6—b5. 2. Vc5+ stb. Helyesen fejtették meg: Papp M., Szabó B. (Kolozsvár), Edelsteiu A., Teszler S. (F.-Visó), Cămăraş J. (Dés), Megyeri L. és S. (Gyulafehérvár), Mózes L. (Gyalár), Walther K. (Vajdahunyad) 21 ponttal. Páska G. (Kolozsvár) 18 p. Várossy Olga (Temesvár), Indig M. (Má- ramarossziget), Sólymos 1. (Zilah) 16 ponttal. A 221. számúnak helyes megfejtését beküldte pótlólag: Váczy Gy. (Dés) 18 pont. Amint látható, Erdélyi lett az első Vi pont előnnyel dr. Balogh előtt. Erdélyi e versenyben nagy szerencsével játszott, mert Tyroler, Winkler és Mendelssohn elleni játszmáiban vesztett állásba került. Dr. Balogh eredménye reális és állandóan megbízható játékerejéről tanúskodik. Tyroler-t viszont az idén elhagyta hagyományos versenyszerencséje és kénytelen volt a harmadik helylyel beérni. Winkler, Jaşi bajnoka, szépen fejlődő fiatalabb játszó, ki különösen a defenzívában erős és szívós. Mendels- sohn-lól, ki nagyon tehetséges sakkozó, többet vártunk. Különben őt is többször pech üldözte. A többiek közül Márton gyöngébb eredménye főleg tréninghiánynak tudható be. \ Ennek a másodiknak olvashatatlan volt az aláírása, de lehetséges, hogy csak a Csopak Jóska elrémült szeme előtt bokáztak össze a betűk s azért nem tudott olvasni... Hirtelen olyan érzése támadt, hogy szédülni kezd s hogy itt helyben és azonnal össze fog esni és meg fog halni... Hát vége nem lesz soha már enfnek a lelketlen játéknak?... Hát mit vétett ő, hogy az egész világ egyöntetűen éppen mintha csak az ő személye ellen esküdött volna össze, hogy aztán egy csúnyát nevessen rajta?!... — Sze/ntisten, mi lesz velem? Hiszen éppen ma reggel van szombat reggel! Tántorogva a pitvar felé indult, hogy kisiet a kertbe s onnan aztán, ha a legkisebb baj fenyegetné, világgá szalad. De a küszöbnél beleütközött a kisbiróba. — Jó napot, segéd ur! — Mit akarsz? — hebegett a bojtár. — Azér gyöttem be, kérem alássan, mert a ház előtt két őnagysága áll s Csopak ur utáfn érdeklődik. Csopak összerezzent: — Hol? — Mondom, hogy a ház előtt, az uccán. Tessék csak kinézni az elsőházból! Csopak az első-szobába sietett s kitekintett az ablakon. A kerítés előtt, a hidacskán csakugyan ott várakozott két közepes korú, csontos hölgy, mind a kettő koffert tartott a kezében, (nyilvánvaló volt tehát, hogy gyalogszerrel kocoghattuk be az állomásról. Rikító napernyő borult mind a kettőre, sőt az egyiknek orrán mintha pápaszemet is látott volna a bojtár. Egy-két pillanatig tátogott szegény Csopak, mint a partra vetett kárász, de aztán elorditotta magát: — Azt a jóreggelét! Azzal átrohant a pitvaron, át a hátulsó szobán, ott kinyitotta az ablakot, keresztülhajt rajta s száguldva vágott »»ki a kertnek, mint egy meghajszolt kopó... A kart közepe táján megállt, nekitámaszkodott a kőfalnak, melyen túl már az Omo4^ kertje feküdt. Megállt Csopak Jógka, MRr kivit kifújja magát, visszanézett s látta, hogy a kisbiró élénk gesztusokkal magyaráz n aközben többször mutat feléje... A két hölgy erre nyugodtan, minden különösebb neheztelés jaél- kiil Csopak felé vette az irányt, úgy, ahogyan érkezeit porosán, napernyőstül, kofferestül, pá- paszemesttil... Valószínűen meg akarták kérdezni tőle, miért olyan ijedős, mért nem fogadja őket s a megrendelt fogat mért maradt el az állomásról?... De Csopak nem várta be a delnőket. Ahelyett átdobta magát a kőfalon s futva rohant a kastély feljárójának... Azt viszont tudjuk már, hogy a kastély nagytermében Omode elé vetette magát, átölelte a méltóságos ur térdét s amikor a fiuk megdöbbenve vették körül, Csopak az ablakhoz húzta őket s krétafehéreu mutatott ki a kertbe: — Ott gyónnék! Jaj, mindjárt megüt a menny kő! A kerten át ugyanis bőröndöstül, napernyőstül, cinikus nyugalommal, de mindenre elszántan közeledett a két öregedő hölgy... Omode nem értette: — Ki az a két asszonyt — Hogy ki? — lihegte Csopak Jóska. — Hát a feleségem szeretne lenni mind a kettő! A kőfalon ugrottam át, úgy szaladtam előlük, de utánam másztak. — Na, semmi az, — nyugtatta meg Omode. —Marci, menj eléjük, vezesd őket a konyhába, a szakácsnő adjon nekik valami harapnivalót, mert úgy látom, rájuk fér, aztán adjon mindegyiknek egy forint borravalót s a déli vonathoz szállítsd ki őket a határban. De a kastélyba be ne tegye a lábát egyik se! — Igenis! — tisztelgett Marci. Aztán Csopakhoz fordult Omode. — Na Jóska, ilyen pupákot se láttam még, mint amilyen te vagy! Ne hálálkodj, de ülj le a fiuk közé, te hólyag! Egy óra múlva visszajövök s majd meglátom, tehetek-e az érdekedben valamit? Azaz, várj csak! Nem lenne kedved hozzá, hogy a titkárom légy? Gondold meg, Jóska, mert ritkán szoktam lenni ilyen puha kedvemben, mint most. Na? — Ó, méltóságos ur! — rebegte könnyezve Csopak. — A kézcsókot csak hagyd! — intette vissza Omode. — Pondró vagy te, fiam: az előbb még provokáltál... De most sietek. Nemsokára visz- szajövök, akkor majd megbeszéljük a részleteket s azonkívül valami más utasításom is lesz még a számodra. XI. Van rá eset olykor, hogy julius van még, a kánikula napja reszketve táncol a tarlón s akkor egyszerre, minden előzmény nélkül, gazdátlan szél támad valahol... Ha ez a szél végigsétál a Szele lápjain, fejükkel rábókolnak a nádibuzogányok s titkokról kezd sugdosni a sás rengetegje, ha meg elfuj Zehernye és Iharos között vad, elszánt orgonába kezd bele a tarjáni erdő... Mondom, mindez hirtelenül szokott jönni s hirtelenül megyen el... A legtöbbször észre sem vesszük: olyannak tűnik föl egy pillanatra mindez, mintha messziről-messziről, valahonnét a lublini mocsarak tájékáról a Vihorláton keresztül egy szembúnyásra átlebelt volna hozzánk az ősz s ilyenkor, ha merengő hangulatban megállók a Szent-Andráska-dombon és szétnézek a tetejéről, — bura-hajló kedvvel érzem előre, hogy valahová rövidesen el fogok menni. Klári és Tamás reggelinél ült ezalatt, a Kastély északi erkélyföljárójában. Ekkor már kilenc óra lehetett, délelőtt. Klári a kék matrózruhájában volt. amelyikben három nappal előbb kiszállt az állomáson. Első tekintetre úgy tetszett, mintha útra készülődött volna: kerek kalapja mellette hevert már a széken, hogy minden pillanatban fölte- hesse. ha csakugyan előállna a kocsi, kedves arca kicsit bágyadt volt, mintha keveset aludt volna, csak a szeme, az okos, kék szeme csillogott... Most egyszerre letette a kést. a félkarjára támaszkodott s szembenézett a fiúval gyöngéden, szerelmesen: — De csinos valaki... Halmy Tamás elértette a kötődést s zavartan visszamosolygott: (Folytatjuk.) T
