Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-11 / 105. szám

Páímay Ilka tollba mondja emlékiratait és visszaemlékezik a kolozsvári szép napokra

Hogy lestett a Farkas-nccai színház közönsége?— Primadonna-harc a trikó körül — Egy jellemző Barcsay-történet

Pálmay Ilka, a régi magyar szinészvilág enrópaszerte ismert kiválósága, tollba mondta emlékiratait, amelynek közlését egyik budapesti napilap szerezte meg. Pálmay Ilka memoárja során elérkezett kolozsvári szerepléseihez és igen érdekesen mutatja be az akkori kolozsvári életet. Többek között ezt mondotta el:

Kolozsvárra, talán a véletlen is igy akarta, a férjem nélkül érkeztem meg. Szigligetinek éppen be kellett vonulnia az őszi fegyvergyakorlatra s igy, engem kénytelen volt egyedül elengedni.

Mint szalmaözvegy érkeztem tehát Kolozsvárra, ahol rögtön érezhettem, hegy a pesti sikerek és vidám mulatságok hire megelőzött. Rögtön úgy fogadtak, mint akit ünnepelni kell.

Kolozsváron örömmel láttam, hogy milyen rendkívüli lelkes szinházkultusz uralkodott Iebben a kedves városban. Az erdélyi mágnások különben is híresek voltak arról, hogy a legrégibb időktől kezdve valósággal személyes ügyüknek tekintették a magyar szülészetet s a kolozsvári társulatoknak mindenkor a legbőkezűbb mecénásai voltak. A színház, amely ekkor a Farkas uccai református templom mellett állott, ott, ahol Kolozsvár egykori várfala volt, ugyancsak az erdélyi mágnások adakozásából épült. Kedves hajlék volt ez, az ország legrégibb színháza, amelyet még 1835-ben építettek s amely körül a vadgesztenyefák tónusa ma is emlékemben él. Ebből a színházból kerültek a fővárosba a magyar színészek legnevezetesebb nagyjai.

Uj kollégáim között is sok kitűnő színészt ismertem meg. Tagja volt a társulatnak Kassai Vidor, a már akkor hires komikus és tudós színész, akinek óriási könyvtára volt, folyton a könyveket bújta, több könyvet is irt s már ekkor volt egy későbbi nevezetessége — itt vette feleségül Jászai Marit, aki rövid idő múlva elvált tőle, de élete végéig is emlegette, hogy Kassai Vidor volt az, aki a könyvek világát kinyitotta előtte. Itt volt már a társulatnál Szentgyörgyi István is, ez a nagyszerű, őseredeti szinésztehetség, akit kilencvenedik születésnapján éppen nemrégiben részesített egész Erdély magyarsága igazán lélekemelő tisztelet- adásban. Mikor én Kolozsvárra kerültem, Szentgyörgyi a társulatnak már igen tekintélyes tagja volt. Kedvesen estlJlMcaia a fiatal Gyenes Lászlóra, tőle többszőr éjjeli zenét is kaptam Kolozsváron. Itt volt a kitűnő Seacs- vay Imre is és felesége, Beér Emma, meg a sógornője, Boér Hermin. Aztán Scmló Sándor és a kedves Tolnai Andor, aki valójában Fes- tetich Andor gróf volt s később szinészeti felügyelő lett. Itt volt a fiatal Várady Miklós is cs a kedves Hunyady Margit, Hunyady Sándorba Feketeszáru cseresznye szerzőjének édesanyja, aki a legelbájolóbb bűvös asszony volt, úgy a színpadon, mint az életben. És végül, a társulat primadonnája, Erdélyi Marietta volt, akivel itt nagy csatát vívtam.

Barcsay Domoko», a tréfaklrály

Előbb azonban még el kell mondanom, hogy a legkellemesebben lepett meg a mágnások és a színészek élénk barátkozása. A földszint első sorait és a középpáholyokat mind a mágnásvilág bérelte, a mágnáshölgyek és a mágnásod minden előadáson ott voltak és a társaséletben is lelkesedtek értünk. Nagy szerepet vittek a Bornemisszák, a Bethlen grófok, Béldy gróf, aki később Bárdy Gabit vette feleségül, a Te- leky grófok, a hires Barcsay Domokos, báró Bánffy György, a hires Gyuri báró s gyönyörű nővére, Zeyk Daniné s a mágnáshölgyek és mágnások egész sora. Nevezetes személy volt még az öreg örmény nábob, Korbuly Bogdán, a színészek egyik legbéknübli mtaéaasa, Barcsay Domokos apósa. Barcsay Domokos, a fejedelmi sarj, képviselő volt s eredeti, szellemes humora miatt a vicckirály cimet kapta s tréfásan igy is nevezték: a fejedelem. Ferencz József, aki résztvett a bánffyhunyadi királygyakorlaton, Barcsay Domokos kastélyában szállt meg s erre a vendéglátásra a jókedvű Domi százezer pengőt kért az apósától. De varratott is olyan címeres ágyneműt Ferencz József számára, hogy a király, akinek ágyneműit mindenhová elvitték, Barcsay Domokosnál észre sem vette, hogy nem a saját párnáján alszik. Büszke is volt erre Domi! Egyébként Rudolf trónörökösnek is legbizalmasabb barátja volt s amikor a trónörökös a walesi herceggel, a későbbi VII. Edwarddal mint Teleky Samu vendégei a görgényi havasokban vadásztak, Domit sürgős távirattal hívták betegágyából, hogy az esős napokon a magas vendégek kedvét felderítse. De sok anekdota is keringett Barcsay Domokos vicceiről. Egy mulatságos eset felesége, Korbuly Ida nevenapján történt vele. Éppen elmulatta minden pénzét, de mégis fejedelmi ajándékkal akart kedveskedni a feleségének, ezért tehát a hires Dukesz majolikakereskedésében vásárolt egy gyönyörű seversi vázát, azonban, hogy pénzéből kifussa, olyant vett, amely darabokra volt törve. Meghagyta, hogy pakkolják be és majd az inasát érte küldi. Az inast pedig kioktatta:

— Amikor majd ebédnél a csomaggal belépsz a terembe, megbotlasz, a csomagot jól elejted, én pofonváglak, de a fájdalomdijat, az öt pengőt, már most oda is adom.

Eljött a névnap s a nagy családi ebéd ideje, Domi már előre beharangozta, hogy milyen gyönyörű ajándékkal kedveskedik ő a feleségének, mindjárt itt lesz vele az inas. Az inas csakugyan jött is, megbotlott, a csomagot jól elejtette, a pofont megkapta, Domi rettenetesen dühöngött, hogy összetört a drága váza. A család is roppant sajnálkozott, vigasztalták Domit, dehát mégis kibontották a csomagot, hadd lássák legalább az ajándék romjait. De mi történt! A váza minden egyes darabja nagy gonddal külön papírba volt becsomagolva — kisült a turpisság.

Beszéltek is erről esztendőkig, ilyesmiken mulattak akkor Kolozsváron.

Meg kell még említenem Ssvacsina Gézát, a gavallér polgármestert, a lelkes művészbarátot és Ferenczy Ferenc doktor ügyvédet, aki nagyon csinos ember volt s ugyancsak forgolódott a szinésznők körül. És ne felejtsem el a gazdászokat, a gazdasági akadémia hallgatóit, ezeket a vidám fiatalembereket, ők voltak a legfanatikusabb tapsolok és fogták ki a lovakat az ünnepelt művésznü kocsija elől, amelyet azután ők húztak haza diadallal. De Pongrácz Laji és Csikai prímásokat se felejtsem el, ők a mulatós mágnások prímásai, Laji bácsi negyven évig muzsikált a hires Nagy Gáborban, a Bánffy-ház hires-neves éttermében.

Kitör a primadonna-háborúság

Persze, a Cornevillei harangokban léptem fel s a közönség virágesővel fogadott, igen nagy szeretettel. Ezután Angot asszony leányában Clairetfet, a címszerepet játszottam el. Ebben a szerepben vívtam meg döntő harcomat a színház operett-primadonnájával, Erdélyi Mariettával, akit már emlitettem. Gyönyörü- hangu színésznő volt, fellépett már a bécsi operában is, Pesten is, de hires volt szeszélyéről és összeférhetetlen természetéről. Úgy látszik, nem tetszett neki, hogy engem a színházhoz szerződtettek és meg akart buktatni. A darabban Lange szerepét játszotta s eben a szerepben amikor a második felvonásban a függöny felgördül, ő már a színpadon van. Feltűnő volt,

KIT. WWW. IN. SIAM.

hogy még mielőtt énekelt volna, egész virág-1 erdőt adtak fel neki a zenekarból s már láthattam, hogy ezt a tüntetést ellenem rendezteti. Azért, szokásom szerint, vidáman léptem a színpadra, amikor a vele való párjelenet következett. Nagy meglepetésemre a közönség valóságos tapsviharral fogadott, mert a publikum is észrevette a tüntetést s ezért rögtön ellentüntetést rendezett. Én nem is nagyon értettem az egész dolgot, hiszen a színházi intrikákkal még nem voltam tisztában. Riválisom kelletlenül fogadta az ellentüntetést s azonnal bosszút is állt rajtam. A harmadik felvonásban van az úgynevezett veszekedő-duett Clairett és Lange között. Clairette és Lange, a két kofa veszekszik s amikor Erdélyi Marietta elénekelte veszekedő szólóját, sovány öklével úgy rávágott a fejem búbjára, hogy minden más színésznő alaposan visszavágott volna helyemben, de hát csak nem kezdhettem verekedni a közönség előtt. Lenyel-- tem a fejbaverést és elénekeltem én is a szólómat, amikor azonban a végére értem, lekaptam a cipőmet és hozzávágtam Lángéhoz s — a nyelvemet kiöltöttem rá. El se tudják képzelni, milyen óriási hatása volt ennek, a közönség tombolt, az ellenfél le volt főzve.

A trikó-eset.

De még nem hagyott fel bosszújával. Soupé Boccacióját adtuk legközelebb, amelyet ketten felváltva játszottuk. Erdélyi, aki szintén sovány volt, töltött trikóban játszotta ezt a trikós szerepet, nem hagyhattam magam, hozattam tehát én is töltött trikót, azonban mi történt vele! Ezt a nevezetes töltött trikót az öltözőmben a szekrény fiókjában tartottam elzárva a s mikor az én felléptemre került a sor cs fel akartam venni a trikót, nem találtam sehol. Mit tehettem, gyorsan bebújtam egy vékony selyemtrikóba s a siker lehető legnagyobb volt. A trikódolog azonban nem hagyott nyugodni — hova lehetett az a trikó? Végül is Erdélyi Mariettára esett a gyanúm és kaptam magam, be is pöröltem. Ez a trikó-per nagy szenzáció volt, elfujták a lapok. És a tárgyaláson ki is derült, hogy a trikót csakugyan Erdélyi dugta el és ezért meg is bírságolták. Nekem meg helyén volt a nyelvem:

— Tessék, ha egy töltött trikó magának nem elég, itt van, vegyen fel kettőt, tartsa meg ezt is, nekem nincs szükségem töltött trikóra, tetszem én anélkül is.

A trikó-per egyébként azzal végződött, hogy ' inos viszálykodások után Erdélyi Marietta végül is elhagyta a csatateret, megvált a társulattól. Győztem. S amióta Szigligeti felesége lettem, most, hogy nem is volt itt mellettem, most éreztem először a színpadi siker örömét s azt a azabadságot, amelyre a siker felbátorítja az eaabart.