Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-11 / 105. szám

Páímay Ilka tollba mondja emlékiratait és visszaemlékezik a kolozsvári szép napokra Hogy lestett a Farkas-nccai színház közönsége?— Primadonna-harc a trikó körül — Egy jellemző Barcsay-történet Pálmay Ilka, a régi magyar szinészvilág enrópaszerte ismert kiválósága, tollba mondta emlékiratait, amelynek közlését egyik buda­pesti napilap szerezte meg. Pálmay Ilka memo­árja során elérkezett kolozsvári szerepléseihez és igen érdekesen mutatja be az akkori kolozs­vári életet. Többek között ezt mondotta el: Kolozsvárra, talán a véletlen is igy akarta, a férjem nélkül érkeztem meg. Szigligetinek éppen be kellett vonulnia az őszi fegyvergya­korlatra s igy, engem kénytelen volt egyedül elengedni. Mint szalmaözvegy érkeztem tehát Kolozs­várra, ahol rögtön érezhettem, hegy a pesti si­kerek és vidám mulatságok hire megelőzött. Rögtön úgy fogadtak, mint akit ünnepelni kell. Kolozsváron örömmel láttam, hogy milyen rendkívüli lelkes szinházkultusz uralkodott Iebben a kedves városban. Az erdélyi mágnások különben is híresek voltak arról, hogy a legré­gibb időktől kezdve valósággal személyes ügyüknek tekintették a magyar szülészetet s a kolozsvári társulatoknak mindenkor a legbő­kezűbb mecénásai voltak. A színház, amely ekkor a Farkas uccai református templom mel­lett állott, ott, ahol Kolozsvár egykori várfala volt, ugyancsak az erdélyi mágnások adakozá­sából épült. Kedves hajlék volt ez, az ország legrégibb színháza, amelyet még 1835-ben épí­tettek s amely körül a vadgesztenyefák tónusa ma is emlékemben él. Ebből a színházból kerül­tek a fővárosba a magyar színészek legneveze­tesebb nagyjai. Uj kollégáim között is sok kitűnő színészt ismertem meg. Tagja volt a társulatnak Kassai Vidor, a már akkor hires komikus és tudós színész, akinek óriási könyvtára volt, folyton a könyveket bújta, több könyvet is irt s már ekkor volt egy későbbi nevezetessége — itt vette feleségül Jászai Marit, aki rövid idő múlva el­vált tőle, de élete végéig is emlegette, hogy Kassai Vidor volt az, aki a könyvek világát kinyitotta előtte. Itt volt már a társulatnál Szentgyörgyi István is, ez a nagyszerű, őserede­ti szinésztehetség, akit kilencvenedik születés­napján éppen nemrégiben részesített egész Er­dély magyarsága igazán lélekemelő tisztelet- adásban. Mikor én Kolozsvárra kerültem, Szentgyörgyi a társulatnak már igen tekinté­lyes tagja volt. Kedvesen estlJlMcaia a fiatal Gyenes Lászlóra, tőle többszőr éjjeli zenét is kaptam Kolozsváron. Itt volt a kitűnő Seacs- vay Imre is és felesége, Beér Emma, meg a sógornője, Boér Hermin. Aztán Scmló Sándor és a kedves Tolnai Andor, aki valójában Fes- tetich Andor gróf volt s később szinészeti fel­ügyelő lett. Itt volt a fiatal Várady Miklós is cs a kedves Hunyady Margit, Hunyady Sán­dorba Feketeszáru cseresznye szerzőjének édes­anyja, aki a legelbájolóbb bűvös asszony volt, úgy a színpadon, mint az életben. És végül, a társulat primadonnája, Erdélyi Marietta volt, akivel itt nagy csatát vívtam. Barcsay Domoko», a tréfaklrály Előbb azonban még el kell mondanom, hogy a legkellemesebben lepett meg a mágnások és a színészek élénk barátkozása. A földszint első sorait és a középpáholyokat mind a mágnásvi­lág bérelte, a mágnáshölgyek és a mágnásod minden előadáson ott voltak és a társaséletben is lelkesedtek értünk. Nagy szerepet vittek a Bornemisszák, a Bethlen grófok, Béldy gróf, aki később Bárdy Gabit vette feleségül, a Te- leky grófok, a hires Barcsay Domokos, báró Bánffy György, a hires Gyuri báró s gyönyörű nővére, Zeyk Daniné s a mágnáshölgyek és mágnások egész sora. Nevezetes személy volt még az öreg örmény nábob, Korbuly Bogdán, a színészek egyik legbéknübli mtaéaasa, Bar­csay Domokos apósa. Barcsay Domokos, a fe­jedelmi sarj, képviselő volt s eredeti, szellemes humora miatt a vicckirály cimet kapta s tré­fásan igy is nevezték: a fejedelem. Ferencz József, aki résztvett a bánffyhunyadi király­gyakorlaton, Barcsay Domokos kastélyában szállt meg s erre a vendéglátásra a jókedvű Domi százezer pengőt kért az apósától. De var­ratott is olyan címeres ágyneműt Ferencz Jó­zsef számára, hogy a király, akinek ágyneműit mindenhová elvitték, Barcsay Domokosnál ész­re sem vette, hogy nem a saját párnáján alszik. Büszke is volt erre Domi! Egyébként Rudolf trónörökösnek is legbizalmasabb barátja volt s amikor a trónörökös a walesi herceggel, a ké­sőbbi VII. Edwarddal mint Teleky Samu ven­dégei a görgényi havasokban vadásztak, Domit sürgős távirattal hívták betegágyából, hogy az esős napokon a magas vendégek kedvét felde­rítse. De sok anekdota is keringett Barcsay Do­mokos vicceiről. Egy mulatságos eset felesége, Korbuly Ida nevenapján történt vele. Éppen elmulatta minden pénzét, de mégis fejedelmi ajándékkal akart kedveskedni a feleségének, ezért tehát a hires Dukesz majolikakereskedé­sében vásárolt egy gyönyörű seversi vázát, azonban, hogy pénzéből kifussa, olyant vett, amely darabokra volt törve. Meghagyta, hogy pakkolják be és majd az inasát érte küldi. Az inast pedig kioktatta: — Amikor majd ebédnél a csomaggal be­lépsz a terembe, megbotlasz, a csomagot jól el­ejted, én pofonváglak, de a fájdalomdijat, az öt pengőt, már most oda is adom. Eljött a névnap s a nagy családi ebéd ideje, Domi már előre beharangozta, hogy milyen gyönyörű ajándékkal kedveskedik ő a feleségé­nek, mindjárt itt lesz vele az inas. Az inas csakugyan jött is, megbotlott, a csomagot jól elejtette, a pofont megkapta, Domi rettenetesen dühöngött, hogy összetört a drága váza. A csa­lád is roppant sajnálkozott, vigasztalták Do­mit, dehát mégis kibontották a csomagot, hadd lássák legalább az ajándék romjait. De mi tör­tént! A váza minden egyes darabja nagy gond­dal külön papírba volt becsomagolva — kisült a turpisság. Beszéltek is erről esztendőkig, ilyesmiken mulattak akkor Kolozsváron. Meg kell még említenem Ssvacsina Gézát, a gavallér polgármestert, a lelkes művészbará­tot és Ferenczy Ferenc doktor ügyvédet, aki nagyon csinos ember volt s ugyancsak forgoló­dott a szinésznők körül. És ne felejtsem el a gazdászokat, a gazdasági akadémia hallgatóit, ezeket a vidám fiatalembereket, ők voltak a legfanatikusabb tapsolok és fogták ki a lovakat az ünnepelt művésznü kocsija elől, amelyet az­után ők húztak haza diadallal. De Pongrácz Laji és Csikai prímásokat se felejtsem el, ők a mulatós mágnások prímásai, Laji bácsi negy­ven évig muzsikált a hires Nagy Gáborban, a Bánffy-ház hires-neves éttermében. Kitör a primadonna-háborúság Persze, a Cornevillei harangokban léptem fel s a közönség virágesővel fogadott, igen nagy szeretettel. Ezután Angot asszony leányá­ban Clairetfet, a címszerepet játszottam el. Ebben a szerepben vívtam meg döntő harcomat a színház operett-primadonnájával, Erdélyi Mariettával, akit már emlitettem. Gyönyörü- hangu színésznő volt, fellépett már a bécsi ope­rában is, Pesten is, de hires volt szeszélyéről és összeférhetetlen természetéről. Úgy látszik, nem tetszett neki, hogy engem a színházhoz szerződtettek és meg akart buktatni. A darab­ban Lange szerepét játszotta s eben a szerepben amikor a második felvonásban a függöny fel­gördül, ő már a színpadon van. Feltűnő volt, KIT. WWW. IN. SIAM. hogy még mielőtt énekelt volna, egész virág-1 erdőt adtak fel neki a zenekarból s már láthat­tam, hogy ezt a tüntetést ellenem rendezteti. Azért, szokásom szerint, vidáman léptem a szín­padra, amikor a vele való párjelenet követke­zett. Nagy meglepetésemre a közönség valósá­gos tapsviharral fogadott, mert a publikum is észrevette a tüntetést s ezért rögtön ellentünte­tést rendezett. Én nem is nagyon értettem az egész dolgot, hiszen a színházi intrikákkal még nem voltam tisztában. Riválisom kelletlenül fo­gadta az ellentüntetést s azonnal bosszút is állt rajtam. A harmadik felvonásban van az úgy­nevezett veszekedő-duett Clairett és Lange kö­zött. Clairette és Lange, a két kofa veszekszik s amikor Erdélyi Marietta elénekelte veszekedő szólóját, sovány öklével úgy rávágott a fejem búbjára, hogy minden más színésznő alaposan visszavágott volna helyemben, de hát csak nem kezdhettem verekedni a közönség előtt. Lenyel-- tem a fejbaverést és elénekeltem én is a szóló­mat, amikor azonban a végére értem, lekaptam a cipőmet és hozzávágtam Lángéhoz s — a nyel­vemet kiöltöttem rá. El se tudják képzelni, mi­lyen óriási hatása volt ennek, a közönség tom­bolt, az ellenfél le volt főzve. A trikó-eset. De még nem hagyott fel bosszújával. Soupé Boccacióját adtuk legközelebb, amelyet ketten felváltva játszottuk. Erdélyi, aki szintén so­vány volt, töltött trikóban játszotta ezt a trikós szerepet, nem hagyhattam magam, hozattam tehát én is töltött trikót, azonban mi történt vele! Ezt a nevezetes töltött trikót az öltözőm­ben a szekrény fiókjában tartottam elzárva a s mikor az én felléptemre került a sor cs fel akartam venni a trikót, nem találtam sehol. Mit tehettem, gyorsan bebújtam egy vékony selyemtrikóba s a siker lehető legnagyobb volt. A trikódolog azonban nem hagyott nyugodni — hova lehetett az a trikó? Végül is Erdélyi Mariettára esett a gyanúm és kaptam magam, be is pöröltem. Ez a trikó-per nagy szenzáció volt, elfujták a lapok. És a tárgyaláson ki is derült, hogy a trikót csakugyan Erdélyi dugta el és ezért meg is bírságolták. Nekem meg he­lyén volt a nyelvem: — Tessék, ha egy töltött trikó magának nem elég, itt van, vegyen fel kettőt, tartsa meg ezt is, nekem nincs szükségem töltött trikóra, tetszem én anélkül is. A trikó-per egyébként azzal végződött, hogy ' inos viszálykodások után Erdélyi Marietta végül is elhagyta a csatateret, megvált a tár­sulattól. Győztem. S amióta Szigligeti felesége lettem, most, hogy nem is volt itt mellettem, most éreztem először a színpadi siker örömét s azt a azabadságot, amelyre a siker felbátorítja az eaabart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom