Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-01 / 97. szám

XIV. ÉVF. 97. SZÁM. V Izgalmas zsilvölgyi per a dévai törvényszéken A vulkáni másfél milliós sikkasztási par főtárgyalásán érdekes kulisszatitkokat árultak e! a vádlottak (Déva, április 29.) Megírta a Keleti Újság, hogy tavaly a vulkáni társulatnál nagyarányú sikkasztásnak jöttek a nyomára. 60.000 lejt a megvádolt tisztviselőkkel vissza is fizettettek. A vizsgálatot azonban tovább folytatták és ki­terjesztették Popescu Traian vulkáni főmér­nökre is. Ez a vizsgálat aztán szenzációs ered­ménnyel járt. A társulati vizsgálat megállapí­totta, hogy a sikkasztó tisztviselők mintegy 1,530£18 lej kárt okoztak a tárulatfnak s emi­att Popescu főmérnököt, Danes Jánost, Grill- mayer Györgyöt, Maygard Lászlót, Bardócz Lászlót, Seider Adolfot, Hertsik Ödönt és Erőss Józsefet az ügyészségen feljelentették. Az ügyészség a vizsgálatot lefolytatta s december­ben már főtárgyalásra is került a sor, azonban a tárgyalást elnapolták és szakértőt küld­tek ki­A főtárgyalás második határnapja április 27 volt. Ezen a napon nemcsak a vádlottak je­lentek meg a dévai törvényszék Bucicov-taná- csa előtt, de egy csomó tanú és nagyon sok zsil- völgyi érdeklődő is. A vádlottak közül Grillmayer és Danes val­lomása volt a szenzációs, amely rámutatott a másféimilliós per nem éppen szép kulisszatit­kaira. A vádlottak ugyanis ezeket mondták: — Nem csináltunk semmit, az egész eljárás fi a] Remarque: F« A7IITÁW Fűzve --- 209-- LJ nMJ t iVil\ Kötve - - - 270*-­Der Weg Kurte S 18S-~ VvÄ« Lepage, Km azért indult meg, hogy kompromittálják Po­pescu főmérnököt, akit ezzel aztán sarokba szo- ritsanak s belőle adatokat szerezzenek a Salgó­tarjáni exponensei ellen. — Így Popescul hamis váddal bevádolták, Popescu semmit sem vallott a Salgótarjáni ex­ponensei ellen s amikor ezt látták, a vizsgálat­nak csak a Popescu és ellenünk szóló részét tet­ték át az ügyészségre. Popescu főmérnök pedig vallomásában el­Az a nagyszabású érdeklődés, amely a bu­dapesti Nemzetközi Minta vásárra rendezendő társasutazásunkat kiséri, a rendezőséget arra bírta, hogy a mai napon lejárt jelentkezési ha­táridőt vasárnap délutánig meghosszabbítsa. A résztvenni akarókat éppen ezért felkérjük, sziveskedjenek jelentkezési szándékukat a Ke­leti Újság kiadóhivatalához, vagy a Hermes menetjegyirodához (Calea Keg. Ferdinand 13.) bejelenteni. Az utazást nagyon megkönnyíti az a körül­mény, hogy a résztvevőktől csupán az állam­polgársági bizonyítványuk másolatát kérjük. A férfiaktól 18—46 évig pedig a katonai bizonyít­ványt, férjes asszonyoknak pedig a férji bele­egyezést és 2 fényképet. A rendezőség nem ki­méit semmiféle áldozatot, hogy emlékezetessé tegye az utazást és egy nagy dunai csavargő- zősí bérelt ki, melyre május 11-én délelőtt ven­dégül látja társasutazásunk összes résztvevőit. A gőzös az Eötvös-téri hajóállomásról indul el, megkerüli a Margitszigetet, a budai oldalon jön vissza egész a Műegyetemig, ahonnan vissza­térve az Eötvös-téri állomáson köt ki. Ezen ha­mordotta, hogy a társulat két emberét, akik Lippán neki dolgoztak, ő ki akarta fizetni, de az Írnok volt az, aki nem engedte, mert azt mondta, hogy ez igy szokás és már elszámolta s ha mégis ragaszkodna a kifizetéshez, akkor neki nagy kellemetlensége volna. Valóban ez a munkáltatás a Zsilvölgyében általános szokás s ez a szokás már évtizedek óta dívik, visszaélésnek tehát nem is lehet mi­nősíteni. Ezután a főügyész Bács Albert, Grillmayer Ottó és Mihaiase Ilié ellen kéri az eljárás meg­indítását, akik most csak mint tanuk voltak megidézve s emiatt is kérte a főtárgyalás elna­polását. A törvényszék megesketi Gavrileseu lupényi bányaigazgatót, aki a szakértői tisztet vállalta s azután a szenzációs ügy tárgyalását, amely a most elárult kulisszatitkok után a nagyközönség előtt is egészen másképpen fest, június 10-ére napolta el. jóuton, mely cca három órát vesz igénybe, részt­vevőink a legkellemesebb időt fogják tölteni és a legszebb panorámában fognak gyönyörködni. Megjegyezzük még, hogy társasutazásunk részt­vevői utalványfüzetet fognak kapni, melynek alapján számos kedvezményt vehetnek igénybe, így például az Operaház, a Nemzeti Színház, a Kamara Színház, a Városi Színház, Beketov- cirkusz, Szent Gellért-fürdő, stb. stb. 30—50 szá­zalékos kedvezményt nyújtanak az utalvány birtokosainak. Természetesen a Nemzetközi Min­tavásár területére állandó szabad bemenetet biz­tosítunk. Szőlő-, vagy gylimölcs- telepitők ügyeimébe! Ha éghajlatunknak megfelelő, kipróbált és egész­séges szőlő, vagy gyümőlcsfaoltványt akarnak ül­tetni, kérjenek árjegyzéket és tájékoztatót Tóth- falusi és Társa oltványtelepéről Tárgu-Mures— Ma­rosvásárhely, Str. Sít, Gheorghe (Szentgyörgy u.) 9. m Meghosszabbítottuk a jelentke­zést májusi társasutazásunkra Omode felkönyökölt a jobbkarjára, a szeme zavaros volt s a haja lecsüngött a homlokába: — Küldd be! Aztán a fiuk felé fordult: — Csont, gyerekek! Aztán fogjatok már be­le, mert nagyon a szivemre megy ez a szomor- kodás... A fiuk tehát összeszedelőzködtek, belevág­tak unalomkeltőn, fáradtan, ahol éppen a han­gászok tartottak: Takarodjon mindenki az uccába, Mert: Itt mulat az Eszterházy bojtárja... Azalatt benyitott Gelb Jakabné. Ijedt volt s ahogy megállt az ajtóban, alig mert körül­nézni. — Jöjjön közelébb, asszonyság, — siránko­zott Omode. — Mi jót hozott nekünk? — Semmi jót, méltóságos ur, — siránkozott az asszony, — csak hogy meg tetszett holondi- tani az én szegény férejmet.-. Omode felkapta a szemöldökét, valami rém­lett előtte: — Megbolondítottám?... Én?... Persze, a Marci is emlegetett valamit... Igaz, hogy meg- pémult? — Nem, méltóságos ur, — mondta illedel­mesen Gelbné, — mert most már tud beszélni egy keveset, de azóta, hogy meg tetszett ijesz­teni a puskával, mindig csak a fejét rángatja a jobbválla fele... Itt megállt az asszony és sirdogálni kez­dett. Omode maga elé bámult: — S mit akar most tőlem? — Azér gyöttem, méltóságos ur, hogy tes- sen bevitetni a közkórházba, mert drága a fu­var. — Rendbe van, asszonyság, — bólintott rá Omode. — Belátom én, akármilyen kutyaember .vagyok is, hogy gyáva ember ez a Gelb. Hát {Dgat mindjárt befogatok a batárba s Gelb Ja­kab úgy fog elutazni, mint egy főherceg... — Ne a batári, méltóságos ur, — ijedezett a boltosné, — csak a bricskát. Elég az egy sze­gény zsidónak... Omode goromba lett: — Ne dühösitsen, Gelbné, mert bosszankod­ni fogok. A Gelb ügye most már az én ügyem! Én fogom kuráltatni, de nem a városi közkór­házban! Ó nem, Gelbné! Nagyon téved, ha ilyen könnyelműséget tenne föl rólam. Gelb Jakabot én három napon belül Pestre szállíttatom s ott olyan lakosztályban fogom elhelyeztetni, ami­lyenekben indiai maharadzsák és román bojá­rok is csak könyörületből kapnak egy ágyat.,. Gelb számára én ott kiveszem a szanatórium fél­szárnyút... Gelbné könyörögni kezdett, Omode rámosoly- gott félvállról: — Várjon csak, galambom, még nem jutot­tam el a közepére sem. Pestről öt nap múlva Bécsbe kisértetem föl, ott a császárváros kilenc csudadoktora tart majd konzíliumot felette... Két nap múlva Berlinbe indul innét. Ne sírjon, lelkem, mert négy bét múlva Liverpoolban száll majd hajóra Gelb Jakab... Helyrehozom a fe­jét, mert énmiattam kapkodja a jobbválla felé, de ez csak azért van, mert Gelb Jakab csalta a nyomorult népet. A fene egye meg Gelb Ja­kabot, most úgy fogom gyógyittatni, hogy a 'hetedik unokája is áldani fogja a nevemet... Ne okoskodjon már, szivem Gelbné, nem aka­rom, hogy a szememre hányhassa valaki: Omo­de smucig volt, amikor bajba kergette Gelb Jakabot... Ó nem, nagyasszony! Omode százhar- minckétezer koronát fog beleverni a Gelb gyógykezelésébe, mert olyan förtelmes nagy ur az az Omode, ha megharagszik, egyszer! S kiáltott: — Marci, fogass be a batárba! Szegény Gelb Jakabné összetette a kezét: — Jaj, méltóságos ur, ne csináljon velünk ilyen szégyent! — Nem lehet, asszonyság, — akaratoskodott Omode — mert ur a pokolban is ur, hát még egy Omode! Nagyobb ur az a királynál is, ha akarja. Mert lássa, asszonyság, én Írni se tu­dok már, nemsokára pedig olvasni is elfelejtek. Minek az nekem?... — siaj, méltóságos hí, r- tördelte a kelle­jét Gelbné, — gondoljon a szegénységünkre! Omode félreszólt Lencse Tóninak: — Piano, rücskös, mert kicsavarom a füled! Az asszonynak pedig igy, felelt, de most már mosolyogva: — Jól van, asszonyság, nem kell azért mind­járt megijedni, csak be vagyok rúgva egy ki­csit, más bajom nincs is. Csak bolondoztam, asszonyság, mert látja, pénz dolgában gyengén vagyok eleresztve e pillanatban, legfeljebb öt­száz koronám ha lehet, de esetleg tiz forintom sincs... Ne szipogjon Gelbné, mert a bricskán vitetem be Gelb Jakabot a közkórházba s én fogom fizetni a doktort is, de csak egy felté­tellel... — Igenis, — mondta rá a boltosné. — Csak azzal a feltétellel, ha az asszonyság most pertut iszik velem! Gelbné nem értette, mit akar a méltóságos ur, tehát öntudatlanul ráhagyta: — Igenis, kérem... — Akkor jöjjön közelebb! Ez a pohár az enyém, a kisebbik a magáé. De fenékig kell in­ni, mert az ura egészségének szól. Most pedig koccintsunk... így... Szervusz!... Csak fel vele, komaasszony. Most pedig menj haza nyugod­tál!, egy hét múlva kutyabája lesz Gelb Ja­kabnak. — Kezét csókolom, köszönjük nagyon szé­pen, — hálálkodott a boltosné s az ajtónak in­dult. De mialatt kifelé botorkált, az ajtóban csak­nem beleütközött két befelé tolakodó figurába. Az egyik harmincon felüli, ügyesen forgó em­berke volt: vadászkalap rajta, vaddisznó-sörte amellett, lovaglónadrág és sárga lábszárvédő, a kamásnit viszont szüntelenül egy nyirfasu- hogóval ütögette, tehát nem lehetett más, mint Bujdosó Péter, a gróf Andrássy sárga lábszár- védős kasznárja. A másik .Jgerli a Borcsik Miska névre hallgatott s foglalkozása szerint segéd volt a helybéli patikában. — Szervusztok! — biccentett feléjük Omode. A köszönésre a fiuk is fölébredtek, akik közben elszunyókáltak az asztal körül g kí­váncsian néztek a vendégekre: — Szervusztok! (Eoiytatuiki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom