Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-11 / 82. szám
THAI PR0BLETT1MK Steinherz heroizmusa H* leírva olvassuk ezt a borzalmas Steinherz-hlstó- rlát, senki sem fogja elhinni, hogy az ilyesmi lehetséges. Az élet most Ismét ráduplázott az Irodalomra. Igán, ez az élet Is a mag« hallatlan tömegnyomoraival, egyéni kétségbeeséseivel, reménytelenségeivel és borzalmaival csak most vált lehetségessé, harminc vagy negyven évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Btelnhcrz Bndolf kecskeméti borkereskedő saját fejét törette szét a kalapáccsal, mert csak igy vélt segíteni tudni hozzátartozóin. Ml ehhez képest Muclus Scae- vola hőstette?! Valóban a mi apokaliptikus korszakunk nemcsak « nyomorúságnak szinte elképzelhetetlen formáit találta ki, a civilizáció, a technikai haladás kellős közepette, de a herolzmusnak is. Akármint is nézzük, helyesen tette-e Steinherz, a polgár, hogy igy, ilyen gyászos eszközökkel mnlott ki az árnyékvilágból, avagy nem, amit csinált és csináltatott, az a hősiességnek, bátorságnak, akaratkészségnek olyan tünete, amelyet ha nem is tanítanak majd az iskolában, de bizonyára emlegetni fognak. Egyszerűen megírva, hogy Stelnherz meggyilkoltatta magát, mert csak igy tudott volna családja hozzájutni az életbiztosítási összegekhez, még nem érzékelteti eléggé, hogy mi ment végbe egy ember lelkivilágában. De ha magunk elé idézzük a jelenetet, amint két ember elindul Budapestről Ceglédre, beül egy külön vasúti kocsiba, figyeli, hogy nem jön-e valaki (és ezt nz utat Budapesttől Ceglédig kétszer is megismételik) — ahogy ez a kecskeméti borkereskedő, aki sem nem hős, sem kalandor, sem világháborút járt könnyelmű fiatalember, csak egy szimpla boltos, aki évtizedekig kuporgatta a filléreit, szabad idejébon tekezett vagy sörözött, családdal vette magát körül, hogy fiaiból úriembert faragjon, leányait pedig szabályosan iiislafl- roxzs, nos, ez a borkereskedő, art mondja a másiknak: ide Use a fejemre — zsebkendőt nyújt át neki, hogy ezzel a száját betömje, ha jajongani próbál, kilencszer sújt rá a kalapács, anélkül, hogy meghalna és a halálos ágyán, amikor még csak annyi ereje van. hogy egy- kettőt lélegezzen, összeszoritott fogakkal még akkor sem árulja el, ki volt a gyilkosa — ez olyan megrázó, hogy a toll nehezen is tudja követni, fis ami lejátszódott a lélekben,,. A gyilkos lelkében és az áldozat lelkében egyaránt... Amikor ezek ülnek szemben egymással és egyik is tudja, hogy gyilkolni fog és a másik is, hogy az, akinek cigarettát ad, akinek pénzt töm a zsebébe, most még rámosolyog, a rákövetkező percben kérlelhetetlen Ilkájává lesz, hogy ezek e percben még szeretik egymást, gyöngéd szavakkal Illetik egymást és úgy viselkednek, mint akik búcsúznak, a rákövetkező pillanatban már leolvad róluk minden társadalmi máz, az állatösztönöU birkóznak egymással, a rabiátus fölébredt szenvedélye, a haldokló elhárítható cletakarásáva! és azután az egyik a megsemmisülésbe menekül, a másik pedig hurcolja észbontó titkát bele az éjszakába, izgalmas papirbankó kötegek remegnek a szeme elé: a vérdíj, amelyet sohasem fog megkapni, mert az áldozat becsapta őt, úgyszólván rutul visszaélt a bizalmával, még akkor Is arra gondolt, hogy bespórolja a családnak azt a kis pénzt... Hát, ez igy mind együtt valami kibeszci- hetetlenül rettenetes lehetett. Ingyen gyilkolt a gyilkos és ingyenbe ment az áldozat halála is. A gyilkosnak természetesen nem lehet semmi enyhítő körülménye, de az áldozatnak annál inLegszebb a tavasz a pesti korzón... az itt lévő Bsisim SZÁLLODA —» rvSi'^p'V uj rendszere a közönség tetszését megnyerte. Napi 12'— P.-ért kaphat — a szoba fekvésétől íüggőleg — lakást és elsőrendű teljes ellátást. - Jöjjön, próbálja meg és mindig csak hozzánk fog szállni. BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST - DUNAKORZÓ. kább. Jóllehet „biztosítási csalást“ követett el a század legfantasztikusabb, legogyafurtabb biztositási csalását, de ahogyan, amilyen körülmények között elkövette, olyan cselekedetre vall, amelynek heroizmusa példátlan. Az emberi Ítélőszék lenyűgözve és megdermedve áll meg ilyen cselekedetek láttára, mert eszébe kell jutnia, hogy mi az voltaképpen, ami e cselekedetek mögött áll? Az emberi bíróság nap-nap után szemtanúja annak a pokoli harcnak, amely az egyes ember és a tömegsors között folyik. Az a sok váltóhamisítás, hitelezői és biztosítási csalás, öngyujtogatás, sikkasztás, emberölés, korrupció, amely általános tünete a mai emberiségnek, igen sok esetben arra az egyenlőtlen harcra vezethető vissza, amelyet az egyén az igaxtalanu! mérő társadalommal szemben folytat. A világháború utáni gazdasági válság mintegy tankokkal taposta le magakörül a társadalmi együttműködés ősi formáját, a családok és egyesek hogy megmenthessék magukat a világ most folyó máméi ütközetéből, minden áldozatra, minden gazságra képesek. Sokszor vádolták meg éppen a pénz közvetítésével foglalkozó osztályokat, hogy túlzottan individuálisak és nem Ismerik fel a kollektív gondolat emberiségíormáló jelentőségét. íme, egy újabb bizonysága annak, hogy az úgynevezett önző ember, akit talán a tőle független körülmények juttatták abba a helyzetbe, amelybe került, minő tragikus erőfeszítésekre képes, ha szivében megszólal az atavtsztlkns hang: a várómból való vérnek közössége, a család. Steinherz csa- ládmentö kísérlete zavaros, mérgezett, megtébolyodott, irányavesztett gondolatsorból született meg, de annak az ősi ösztönnek szolgálatában állott, amelyet minden oldalról a legnagyobb veszedelmek fenyegetnek és amelynek megmentésére senki sem akar gondolni. Té- bolyodott volt? Vizionáljuk magunk elé, hogy mielőtt a vasúti kocsiba beleült, Steinherz Rudolfnak milyen éjszakái lehettek, a tálpraállásnak, a presztízs megtartásnak minő drámai próbálkozásai, minő összeroppanás a kiút keresések között és akkor nem csodálkozunk, hogy egy emberben Ilyen téboly csap fék mert hiszen az őt körülvevő korszak is tébolyodott. fi. E. XIV. ÉVF. 82■ SZÁM. Egy hónappal elhalasztották a chequers! találkozót Franciaország is preferenciális vámokat akar adni a középeurópai és keleteurópai államoknak (Párizs, április 9.) A francia sajtó megnyugvással fogadta azt a lairt, hogy az angol és német miniszterek ehequersi találkozóját junius 5-ére halasztották el. Laval miniszterelnök tegnap felkereste Briand külügyminisztert és vele hosszabb tanácskozást folytatott. A lapok nagy fontosságot tulajdonítanak a miniszterelnök és a külügyminiszter megbeszéléseinek. Politikai körökben hire jár, hogy a kormány közelebbről megvitatja azt a problémát, hogy Franciaország biztosithat-e kedvezményes agrártarifákat a közép- és keleteurópai államok számára. Londonból jelentik: A Daily Telegraph a német-osztrák egyezménnyel foglalkozik, egyik utóbbi cikkében. Szerinte a békeszerződések egyes pontjainak reviziójába kénytelenül ugyan de már az összes francia körök beletörődtek, habár hivatalos kijelentéseikben, azt még mindig elképzelhetetlennek jelzik. Az egyezmény ügye az érdeklődés teljes középpontjában van, mert a franciák nagyon féknek az Északi tengertől az Adriáig húzódó gazdasági egységtől, amely kárára lehetne a francia hegemóniának. A párizsi sajtó nagy fontosságot tulajdonított a clieguersi találkozónak, ahol — amint a Daily Telegraph Írja — Briand-nak az lesz a franciák részéről adott missziója, hogy korlátozza a vámegyezmény terjedelmét. Ami Szóim árt foglalkoztatja A szatmári puskaporos torony mellé petróleum-raktár épüt A városi tanácsnak az iparos Ollhon ügyében hozott határozatát ismét rnegfelebbezték — Egy szatmári romén lap kémszervezetként emlegette az egyik nyomdát (Szatmár, április 9. A Keleti Újság munkatársától.) Kínos meglepetést keltett Szatmáron az a hír, hogy a Szamos Strand-fürdőhöz vezető kocsiút, sarkán levő katonai lőszerraktár mellé a városi tanács petróleumtelep építésére adott engedélyt. Egy bukaresti petróleum kereskedelmi részvénytársaság engedélyt kapott a várostól arra, hogy nyolc, egyenként <15.000 liter petróleum befogadására alkalmas ciszternát, re- zervoart építsen. Megdöbbentő, hogy ilyen óriási mennyiségű, tűzveszélyes anyagot helyezzenek el a városnak azon helyén, mely nyáron a leglátogatottabb, itt bonyolódik le a Strand kocsi- és autóforgalma. A szatmári katonai parancsnokság becsületesen megtette kötelességét cs figyelmeztette a várost és az ügy referensét a borzalmas következményekre és jelezve, hogy akkor lehetséges a petróleurntelep felépítése, ha a lőporraktár elhelyezésére más területet adnak. Annál nagyobb megbotránkozást keltett, hogy a városi tanács mégis hozzájárult a petróleumraktár létesítéséhez, még mielőtt a lőporraktár elhelyezését biztosította volna. A gazdák most, mintegy százan és az úgynevezett belső postakerti lakosság sietve ujra- felvételét kérték az ügynek a városi tanácstól. Fellebbezés a végtelenségig az Iparos Otthon ügyében. A szatmári Iparos Otthon tulajdonjoga körül folyó harc, mely még az elmúlt évben, kezdődött, országos szenzációvá dagadt. Ismeretes, hogy a városi tanács két-három chemárista tagja egy, a forradalmi kormány idejében kötött, de meg nem erősített szerződés alapján Szatmár város tulajdonába szeretné átsibolnl az impozáns épületet, melyet tetemes áldozatok árán hozott tető alá a szatmári iparosság. Az ügy a szatmári iparosok monstre tiltakozó gyűlésé után ismét a városi nagytanács elé került, mely két szavazat ellenében kimondotta, hogy a városi tanács ismételten lemond az Iparos Otthon tulajdonjogáról. A nagytanács határozatát azzal indokolta, hogy nem lévén jogerős szerződés a város és Iparos Otthon között, tehát nincs abban a helyzetben, hogy pert inditson az ingatlan birtoka iránt, amit azzal hoz a belügyminiszter tudomására, hogy a városi közgyűlés ezzel az Iparos Otthon ügyét a maga részéről lezártnak tekinti. A városi nagytanács határozatát most Máthé és Pelle román tanácsosok fellebbezéssel támadták meg, jeléül annak, hogy ha egyebet nem tehetnek, de legalább is még egy ideig el akarják huzni az ügy békés elintézését. Kémszervezet a nyomdában. A „Satu-Maré“ c. nemzeti parasztpárti helyi orgánum is nagy hü-hóval megállapította, hogy a szatmári „Pátria“-nyomdában magyar bémszervezet központja van. A vád arra van alapozva, hogy ebben a nyomdaüzemben készül az a szatmári magyar napilap, mely a legélesebben merte kritizálni a szatmári nemzeti parasztpárti vezérek működését. A „Pátria“-nyomdavállalat azonban nem hagyta annyiban a dolgot és bűnügyi feljelentést tett a szatmári nemzeti parasztpárti vezetők ellen, kiknek a lap tulajdona s erkölcsi és anyagi kártérítés címén 5 millió lejt követel tőlük.
