Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-11 / 82. szám
Xts&rslIfc&afe XIV. tVf. Bi. SZÁM. .,A király és a Népszövetség nevében jövök“ Titnlesca az Adeverul munkatársának in- tervjut adott. — Nem vagyok próféta és nem vagyok Messiás — mondotta. — Nem szeretném, ha azt hinné a közönség, hogy csodatétel végett jöttem Bukarestbe. Orvos vagyok, sőt mondjuk: sebész. Az ország beteg és sürgős Orvosi beavatkozásra van szükség. Tudom, a műtét hosszú lesz és fájdalmas, de a bajt gyökerében kell kiirtani. A király és a Népszövetség nevében jövök, amelynek támogatását rövid időn belül kérni fogjuk. Programot nem adok a jövőre nézve, csak any- nyit mondok, hogy hét nan sem telik el és én leszek a leg- gyüloltebb ember Romániában. Eljön majd az az idő, amikor az én fejemre dijat tűznek ki, de addig, amig lehall a fejem, fejek erdeje fog lehullani. Az a temesvári nyilatkozat, amit jónak láttak cáfolni, úgy szól: Titulescu kijelentette, hogy lehetetlennek tartja az államkölcsönök mai rendszerét és utalt Magyarország és Ausztria példájára. Magyarország 1924-ben kötötte az első kölcsönt, most, mikor újabb kölcsönt akart kötni és a piacot nem találta elég kedvezőnek, lemondott erről a szándékáról. Romániának sokkal jobban kell bíznia a maga erejében és nem vehet fel kölcsönt addig, arpig a piac helyzete kedvezőtlen. Nemzetipárti nyilatkozat — Becsből. A bécsi Neue Freie Presse munkatársa Popoméi Mihállyal folytatott beszélgetést — amint Bécsből jelentik — a koncentrációs kormány lehetőségéről. A volt pénzügyminiszter szerint az ország kedvezően fogadta a koncentráció gondolatát. A pártok is egyet értenek azzal, hogy a mai súlyos idők megkívánják az összes politikai erők és tényezők egyesülését, a megvalósulás azonban attól a programtól függ, amelyhez Titulescu a pártok hozzájárulását kérni fogja. A maga részéről nem hiszi, hogy a koncentrációnak különösebb nehézségek állják útját. A nemzeti parasztpárt sohasem gördített akadályokat egy pártközi kabinet megvalósulása elé. Annakidején Károly király visszatérésekor éppen Maniu volt az, aki legodaadóbban támogatta Presan tábornok vállalkozását. Akkor ez nem sikerült, de azóta változtak az idők s így most Titulescu próbálkozása sikerrel járhat. Popovici nyilatkozata fedi a Maniu Gyula álláspontját is. Madgearu a római eredményekről. Madgearu kijelentette az újságíróknak, hogy a római konferencia eredményeivel meg van elégedve. Ugyanaz történik az európai életben is, ami nálunk az országban. A gazdasági helyzet parancsoló szükségessége felébreszti a fokozottabb felelősség tudatát és az egymásrautaltságnak, az együttes munka fontosságának érzését. A gabonatermő államok összefogtak és az amerikai buzakirályokkal szemben áll Európa agrárblokkja! amely meg fogja valósítani, hogy Európa elsősorban Európától vásároljon gabonát. — Ami a preferenciális vámrendszert illeti, ebben a kérdésben is mélyreható tanácskozások folytak, — kapcsolatban a német-osztrák vámunió tervével és kialakulóban va# úgy a Balkánállamok, mint a keleteurópai államok vámblokkja. Az érdekelt országok közelebbről újabb konferenciára fognak összeülni ennek a nagyfontos- ságu problémának további megoldása végett. !?iironescn, Hlilialache, Daca és Avereseuval tárgyalt ina Titnlesca a koncentrációs kormányról Csütörtökön este fél kilenkor Titulescu lakásán a következő kommünikét nyújtották át az újságíróknak: „Titulescu a mai nap folyamán felkereste Mironescu, Mihalache, Dúca, Averescu és Lupu pártvezéreket, akikkel a koncentrációs kormány kérdését beszélte meg. Pénteken Maniu Gyulával és Bratianu György- gyel lép érintkezésbe. Jorgát táviratilag hívták Bukarestbe. Titulescu megbeszéléseiről még nem adtak ki hivatalos nyilatkozatot. Politikai körökben azonban tudni vélik, hogy noha elvben a pártok nem utasították vissza Titulescu javaslatát, azért a koncentráció gondolatától meglehetősen idegenkednek. A liberálisok elvben helyeslik a koncentrációt. A liberális párt Dúcának .Titulescuval folytatott tanácskozásairól kommünikét adott ki, amelyben bejelenti, hogy Dúca elvben magáévá tette a koncentrációs kormány tervét, ellenben kérte Titulescut, hogy először adjon programot. Pénteken délelőtt úgy a liberális, mint a nemzeti parasztpárt végrehajtóbizottsága ülést tart s ez alkalommal fogják felállítani Titulescuval szembeni követeléseiket. fogadtatása Zsombolyán és Temesváron Temesvárról jelentik: Maniu Gyula csütörtökön délután négy órakor érkezett Zsombolyára Lúgosaim társaság-.,ben, ahol Va'.da-Voevod, Crisan György és Bocu Sever várták. Maniut nagyon meglepte Vaida jelenléte, akit átölelt. Bocu Sever üdvözlő beszédet mondott, amelyet Maniu meleg szavakkal köszönt meg. Az újságírók kérdésére Mctniu nem válaszolt. Vaidával külön fülkébe vonulták és háromnegyed óráig tanácskoztak. Maniu hívta Vaidát Bukarestbe, de a volt belügyminiszter még sem kisérte a fővárosba. Temesváron nagy tömeg várta Maniut Balta főpolgármester élén. Crisan szerint bizofnyos feltételek mellett a nemzeti parasztpárt részt vesz a koncentrációban. — Nem én! Én most tanulok, mint egy mozdony. Holnaphoz négy hétre van kitűzve a vizsganapom. Elváltak. Ettőlkezdve a négy hét alatt csak egyszer találkoztak a kávéházban. Halmy Tamás erősen megfogyott s megnyúlt sápadtság ült az arcán: — Mit csinál Felhő Klári? Fehér Gyurka először nem értette, de aztán felmosolygott egy gondolatra: — Felhő Klári? Most a szerepnek dűlt neki, barátom s úgy magol, mint egy darálógép. A minap, ha jól emlékszem, utánad is érdeklődött, de azt mondtam neki, hogy veled most hagyjon békét nekem! Halmy Tamás maga elé fújta a cigaretta füstjét: — ügy látom, kicsit goromba vagy a húgoddal szemben!-— Goromba? — s ugyancsak nézett. — Na hallod, ilyet se mondtak még nekem! Különben ... Tudod, úgy vagyok vele, hogy éppen a húgommal foglalkozni nem valami kellemes dolog és éppen idegenek előtt. De veled kivételt teszek és mondhatom, hogy épenséggel nem vagyok elragadtatva a modorától... — ? — Nem vagyok elragadtatva. Olyan pózokat vesz föl, amelyek jól állhatnak neki tizen- négyéves korában, de nem ma- Valami anyáskodó affektálás ez: mindenkit vállon vereget az első félórában. Veled is ugyanígy tett. Megjegyzem, az anyja is többször figyelmeztette már, de falra hányta a borsót... Csak nem rohansz megint? — De igep. Szervusz! Halmy Tamás hazasietett. Éjjel volt már, újra nekidült a Finkeynek s „vágta“ virradtig. ... De az egyes fejezeteknél meg-megállt egy szünetre s képzeletben kirajzolta maga elé a Klári kedves arcát, a szép, okos szemét, a fülében ott csengett még a nevetése, ahogy utoljára hallotta, mikor a Farkas ucca sarkán tanulni küldte s távozófélben élénken kezdett magyarázni valamit az őt kisérő fiuk karéjának ... Akkor megint nekifohászkodott a büntetőjognak, de ahogy föl-fölhajlott olykor, a cigarettája füstjében megint csak ott látta a Klári felhős szemét, ahogy kitartóan vigyázott reá: — Maga hazamegy és tanul! .Négy hót múlva átesett a vizsgán s miután kilépett a teremből és örömében sóhajtott egy nagyot, a postára sietett s táviratot küldött haza: Doktor vagyok! Pénzt! Kint május volt már... Egy darabig elkószált az uccákon s olyan öröme volt e pillanatban, hogy szeretett volna felkiáltani, úgy csöndesen, tartózkodóan, a maga számára. Ilyen meghatott ujjongást csak egyszer érzett még ezenkívül, öt évvel azelőtt, egy júniusi délben, mikor az érettségi kormánybiztos terméből utol- szor lépett ki a bodrogparti kollégium hűvös folyosójára, kezében a sokpecsétü bizonyitvány- nyal s a folyosón már lesett rá a mendikánsa, hogy mély tisztelettel átnyújtsa neki a két nappal előbb megrendelt jogásíjpálcát. Most is vig hangulatban ült le az ebédhez, aztán szivarra gyújtván, hazanézett s nyolcoldalas levelet fogalmazott meg a kishugához, kicsit lefeküdt s amikor fölkelt és az uccára sietett ismét, alkonyodott. már... Erre váratlan ötlettel föltette magában, hogy még most mindjárt, minden bejelentés nélkül, elnéz Fehér Kláríék- hoz, különben is, mintha hallotta volna valahol, hogy közben hazajött az édesapja. Most legalább megismerheti az öregurat is. De jobbnak találta, ha előbb felhajszolja Fehér Gyurkát is és magával viszi. El is ugrott a lakására, a háziasszony uzonban azal fogadta, hogy György urék öt nap óta ezredgyaícorlaton járnak a hegyekben. Erre magánszerrel indult el a Kláriék háza felé. A nap lecsúszott már a menny opálszinü karimája alá s enyhe alkonyat kezdett ereszkedni a Fellegvár fölé. Május dereka lehetett. ... Tamás magával hozta sétabotját is, ugyanazt, mellyel a pataki kollégium folyosóján fogadta öt évvel előbb a mendikánsa s a pálcát boldogan forgatta a jobbkezében. Ismerősökkel jött szembe, köszönt nekik, egyik-másik odakiáltotta, hogy gratulál, már elhaladt az egyetem előtt s éppen be akart fordulni a Farkas ucca irányába, mikor egy kedves hang érte utói: — Alászolgája, doktor ur! Visszanézett s felmosolygott: mögötte ugyanis ott állt Fehér Klári. A leány kipirult a sietségtől s akadozva magyarázott: — Egy barátnőmnél voltam, úgysem ismeri, de majd bemutatom egyszer... Már a plébánia- templomnál észrevettem magát, de olyan mesz- sze járt, hogy alig bírtam utolérni... Hanem alaposan lefogyott ... Különben gratulálok, doktor ur ... Igaz? S csillogott a szeme, ahogy arra volt kiváncsi, igaz-e? — Igaz, — nyugtatta meg Halmy Tamás. — Ma délelőtt mentem át a kinzópadon... — Na, ez derék, — jegyezte meg a lány. — Ennek örömére most kisérjen haza. Hát maga most már doktor ur? Remélem, azért nem fog lenézpi bennünket... Ezt kötekedve mondta s mialatt tovább fecsegett, Tamás boldogan gyönyörködött a lány érintetlen szépségében. A négy hét alatt, mióta nem látta, mindennap százszor is ilyennek gondolta el maga elé: közvetlennek, jópajtásnak, kicsit fiúsnak s kicsit szertelennek... S amig a leány busz kérdéssel ostromolta, Halmy Tamás persze mind a húszszor felelet nélkül hagyta, mert Klári bajosan engedte volna szóhoz. Már a házuk előtt jártak, mikor Tamásnak sikerült két másodpercet nyernie: — Klárika... (Folytatjuk.)
