Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-06 / 79. szám
sn »n. iv. mx, ft ) s Tüdőbajok győgyithatők ? Asztmánál és tttdőcsncslmrutnál, idült köhögésnél, elnyálkásodásnál, régi rekedtségnél olvassa el mindenki a fenti cim alatt megjelent könyvecskét. Dr. Guttmann, a finseni gyógyintézet volt főorvosa a könyv szerzője, aki népszerű módon mutatja meg, hogyan lehet természetes utón ezeket a betegségeket elkerülni. Mindegyik beteg kérésre azonnal teljesen ingyen és költségmentesen kaphatja ezt a könyvecskét. Írjon azonnal egy levelező- n.,1. o ßoie Imdin , fUínsSefsae r>75 75a lapot (6 lej postabélyeggel ellátva) a pontos cim megadásával a következő címre: ryOiOloPsil ylíilfl, (lyypiSíalS Ba3‘ü3ö. Magukra maradtak: Körösi Csorna és a hindu oktató. Csorna kinézett as ablakon, ügy tetszett neki, hogy keresztül lát a Himaláján is. A hindu csendesen megszólalt: — Uram, te mégsem vagy ázsiai. Te „faring!“ maradsz, a szomorú fehér ember. Ládd, a hindu nem mászik hegyet, nem küzd, verekszik a természettel, mert benne, együtt van s nem kivüle. Teneked még vágyaid vannak s ami bölcs tanaink éppen a vágyakat akarják kiirtani. Ez a tökéletesedés útja. Többet kellene olvasnod a Nirvana sutráját, — A vágyaim?... — Ha van hazád, találd meg önmagadban. Ott az őshaza — de... el fog jönni ennek is az ideje. Jusson eszedbe, figyelmeztettelek reá. — A vágyaim? Kitörölni? Elfelejteni? Soha. Otthon Kovásznán, Enyeden, Göttingában mindig kifelé gondoltam. Kalkuttában is kifelé. Dardzsilling! Mily édes szó ez! Mint a tea ize. Idejönnek pihenni az angolok. Hűvös a levegő, kerti ágyak a szabadban. Feszül a tüdő. Európát csináltak belőle, Hindosztán nyaralóhelye... De én mir holnap tovább megyek. Mennem kell. Vár a Góbi-sivatag. Körösi Csorna néhány nap múlva megbete gedett. Kitört rajta a magával hurcolt malária. A rhaborborát, melyet a perzsa orvos hozott neki, visszautasította. — Nem bízok az orvosságban. Mivel azonban kívánja, holnap reggel venni fogok belőle. A nap szállófélben, ma már késő. Az európaiak is meglátogatták és Csorna lázas állapotában szünetlenül a jaguárok országáról beszólt. Lassa és Cham között, Ki na nyugati határán. Egyik-másik európai a mondásait igyekezett feljegyezni, de az elbeszélésnek összefüggése sokkal bonyolultabb volt, mintsem azt folyamatosan észbentartották volna. Egyszerűen: nem értették. Európa számára már meghalt Csorna Sándor. Kedvére kibeszélni magát már csak a hindu pappal tudta. Ez csendesen bólogatott és megigazította Csorna feje alatt az odahelyezett vándorkabátot. És belebámult a sárga arcba, kereste a lelket, hogy mikor lesz immár végképpen Körösi Csornából Iscender láma. — ügy érzem, — fogta meg ütőerét Csorna — hogy meg fogok halni. A hindu bólintott. — Meg fogsz halni a végső bölcsességgel ajkadon. De még ma megleled az őshazát. Mond Uram, érzed-e már, hogy nincs vágy, csak nirvána? Mindazt, ami történt eddig, keresztül fogod engedni magadon, mint egy szitán-. Körösi Csorna nagy erőltetéssel felkönyökölt. — Tudod mi jut eszembe a te szitádról?... Nálunk Háromszéken, Kovásznán alul csinálják a legfinomabb és legkeresettebb szitákat. Borzasztó büszke vagyok rá. És te, micsoda rostakérgeink vannak! Vagy ha látnád a lólábra való szőrbékokat, amiket az apám csinált. Az aztán a finom dolog! — A Nirvánára emlékezz, Szabi! — Te, a Kőrös tiszta székelyfalu. Ott mindenki székely. Enyed az már más. Ott is nagyon jó volt. Hegedűs Sámuel uram a barátom volt... — Uram, ha nem beszélsz a Nirvánáról, beszélj inkább az őshazáról: a jaguárok országáról. — Tudod, elárulhatok neked valamit. Én valaha verseket is írtam. „Dördül az égi sarok, villámlik az ég gyakor Ízben“. Persze te ezt nem érted, mert te a mi szitánkat sem érted, a borvizünket, a kovásznai sós tót, Csaba-utját, semmit. — Uram, beszélj inkább a vágyaidról, hiszen látom: a múltad fog megölni téged. Nézd, még meggyógyulhatsz, holnap útra kelünk. — Még csak Csaba útjáról beszélek neked. Barátaim elkísértek a domboldalig s úgy váltam le tőlük a napsütésben, mintha estére visz- szajönnék. Letértem a dombról és egyre távolodtam ezer és ezer kilométereket. De már akkor: itt voltam. Már a Székelyföldön itt voltam. Dardzsilingben. És most: egykettő, újra otthon vagyok. Megállók a hegyoldalon, a bükkönyök alján s lassan leereszkedem a völgybe. Fütyürészve s oly könnyen lépek, mint egyl ifjú katona. Hiszen: tudom, itt vagyok s te is itt vagy s a Himalája is itt van s a halál is itt van s mégis azt mondom: Hegedűs Sámuel bátyám megérkeztem, hogy vagy, mint szolgál a kedves egészséged? — Látod: Ez a Csaba útja, — sóhajtott egy mélyet és nem tért többet magához. Bukarest hurcoikodik... Mozgalmas Szentgyörgy-nnpja ígérkezik a román fővárosban, ahol a kisember keresi a kislakást, ami — nincs — Félbsnmaradt állami paloták konszolidálják a iakásnyomoruságoi (Bukarest, április 4.). Közeledik Szent György napja, ami Bukarestben ugyan azt a fogalmat jelöli a lakásbérlők szótárában, mint nálunk a május elseje. A költözködés napja ez. Valóságos népvándorlás indult meg tavaly is ezen a napon, a városnak bérházakkal teleépi- tett negyedeiben; felkavart hangyaboly képét mutatta a normális lakásviszonyokhoz lassan simuló román metropolis — de az idén még nagyobb felfordulás Ígérkezik Szent György napjára. Nincs ház, amelynek legalább egy-két lakrészére ne lenne kiragasztva a feltűnő színekkel ékes, vastagbetüs nyomtatott plakát: „De inchiriat“ — kiadó lakás... Régi, törzsökös bukaresti lakosok állítása szerint soha még nem változtatta itt ennyi ember a lakását a költözködés tavaszi verőfényes napján, mint amennyi most készülődik erre. A lakbérleti törvény egy évvel ismét meghosszabbított megkötésein túl nyiló területeken lázas izgalommal folynak az előkészületek Szent György napjára és az utcákon aggodalmas, komoly gondokat visszatükröző tekintetű házaspárok vizsgálják körül a házakat, amelyekben uj fészkük inegrakására remélnek meleg, befogadó helyet. A krízis kergeti őket. Eddigi jövedelmük felét is csak nehezen kikereső hivatalnokok, kereskedők és a csaknem nélkülöző iparosok kénytelenek lefokozni a lakással szemben táplált igényüket. Megkísérlik előbb az alkut házigazdájukkal, de ez itt Bukarestben kevesebb esetben vezet eredményre, mint például a válság tüneteibe jobban beletörődött, belefásult erdélyi területeken és a hívogató plakát hamarosan kikerül a kapura. A bérlő elindul négy szoba helyett kettőt keresni, a háziúr pedig várja a szatócs helyett a nagykereskedőt, az iparos helyett a gyárost, a harmad osztályú tisztviselők helyett a hivatal főnököt, a könyvelő helyett az igazgatót... És egyik sem találja meg a számítását. A háziúr nem kap lakót a drágáért kínált lakásba, mert az egész nagyoknak jól megy dolguk ma is, azok nem mozdulnak lakosztályaikból, a jobb belátásra kényszerült uotabilitások pedig sokkal kevesebben vannak, mint a létlehetőségek lejtőjén gyorsan mélyrecsuszó kicsinyek. Az eredmény: a nagy lakások üresen konganak; a közép-lakásokat elérhetetlen bérszínvonalra emeli föl a kereslet; kis, szerény otthonoknak való rendes lakások pedig egyáltalában nem léteznek. A végletek városa ez: pompázó hat-nyolc szobás úri lakok mellett külvárosi tömeg-tanyák húzódnak meg, de majdnem teljesen hiányoznak a bérkaszárnyák, amelyek minden más nagyvárosban a kis családok és szerény egzisztenciák tömegének nyújtanak rendes életviszonyoknak megfelelő kényelmes és tiszta otthont. Az ember nem érti, hogyan nem akadt még józan pénzcsoport, amely ilyen kis lakásokat magába foglaló hatalmas paloták építésére vállalkozott volna Bukarestben, ahová a vidékről való beözönlés még nem is érte el tetőpontját és ahol a gazdasági centralizáció a jövőre nézve is reális üzletnek Ígéri az ilynemű befektetéseket. Azt mondják: van ennek egy egészen speciális bukaresti oka is. Akinek ugyanis pénze volt, és palotát épített, annak voltak rendszerint összeköttetései is. És jó összeköttetéseinek tudatában már csak azért is nagy lakásokkal terveztette tele a palotáját, mert így reménye lehetett rá, hogy bérbe tudja adni valami jó) fizető állami hivatalnak, amely a kislakások rendszere mellett nem tudja elhelyezni irodáit... Valahogy mindig ügy alakult a helyzet, hogy akadt állami hivatal, amelynek éppen helyiség kellett. És a lakásviszonyok feljavítására hivatott ház falai közé bevonult a közélet, a köz-* hatalom. És ez megint speciálisan bukaresti viszonyokra mutat rá. Nincs talán a világnak egyetlen fővárosa sem, amely olyan kevés középülettel rendelkeznék, mint Bukarest. A minisztériumok közül az elnökség, a külügyminisztérium, a munka és egészségügyi, az ipar és kereskedelemügyi minisztériumok főúri palotákban és bérházakban helyezkedtek el s a pénzügy és belügy is kénytelen eredetileg más célokat szolgált öreg épületekben bonyolitani le kiterjedt ügymenetét. A vasút, a sziguranca, a különféle autonóm intézmények óriási bérösszegeket felemésztő palotákban ütöttek tanyát — maga a munkaügyi minisztérium 10 millió lej évi lakbért fizet, — a városi hivatalok nagy központi városháza híján a házak erdeit igénybevevő invázióval állják útját a lakást kereső polgárnak és ezzel nem csak a lakásviszonyokat súlyosbítják el, hanem elkép- zelhetetőleg a hivatali adminisztrációt is leküzdhetetlen nehézségekkel állítják szembe. Dehát hol vannak a közpénzek, amelyek a' középületek emelésére részben már előirányozva voltak, részben pedig alapját kellett volna hogy alkossák ezeknek az előirányzat toknak?... Nemrégiben Angheleseu volt miniszter rezignációval sóhajtott fel a szenátus büf- féjében a parlament felső házának félbemaradt palotája miatt és tegnapelőtt a bukaresti egyetem szenátora állapította meg fájdalommal a felsőoktatási törvényről mondott beszédében, hogy a bukaresti egyetem orvosi fakultását mennyire akadályozza működésében egy rendes bonctani intézet hiánya... Az épület, amelynek ezzel a rendeltetésével larakták alapköveit, alig birt kinőni néhány sor téglával a Cotro- cerii-i gyep fölé, s ma annyira alkalmatlan épületben raktározzák el a fakultásnak szükséges hullákat, hogy az egész környéket megfertőzéssel fenyegeti az emberi tetemek raktárának atmoszférája. De hát hogy legyen hely a halottak számára, mikor az élők is hiába vándorolnak az utcákon, a virító hirdető plakátok között?... Amig az állam nem kezdi el az építést, addig hajléktalan, nyomorult lesz a bukaresti ember még akkor is, ha a háztulajdonosok észhez térnek idővel és kis lakásokra parcellázzák az üresen maradt nagy lakosztályokat, kiegyenlítve ezzel a bukaresti lakásviszonyok szélsőségeit. (j.) [Nöl kalapok % | legnagyobb választékban, legjobb kivitel- S ben. legdivatosabb formában, legolcsóbb ♦ f áron kaphatók: „M8SS“ «ALAPSZAKON f | Kolozsvár, volt Kossuth Lajos uoca 7 az. á
