Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-04 / 77. szám
XIV. ÉVF. 77. SZÁM. ■ Miért 1 Miért olajozódnak vagy kormozódnai el a gyújtógyertyák ? Miért hagy ki a gyújtás ? Miért indít nehezen a motor ? Miért ismétlődnek állandóan azok a tűrhetetlen zavarok melyek az autós élvezetét alaposan elrontják ? Miért? Föl Mert a nem megfelelő kenőolaj alkalmazása elősegíti a lerakódások képződését ; ezen lerakódások ellepik a gyújtógyertya pólusait és az erőteljes gyűjtőszókra keletkezését megakadályozzák. Helyes kenés, tehát a helyes fajtájú Mobiloil használata a legbiztosabb ellenszere a szenes lerakódások képződésének. Lindbergh New Yorkból Párizsba repült és utána motorjának 18 gyújtógyertyája mégis olyan volt, mintha éppen akkor került volna ki a gyárból! Miért ? Mert Lindbergh Mobiloil-t használt! MJS4Y2STT VÉDJEGY VACUUM OIL COMPANY $, A. d. K. BUCURESTI Jncze Sándor érdekes fi a húszéves hogyan csittéit két kofozsoári fíafaíemőer karriert 'Bubapesten ? (Kolozsvár, április 2.) Vaskos, hatalmas könyv van a kezünkben: a Színházi Élet jubila ris száma. Mellékleteivel együtt meghaladja a 400 oldalt. Átlapoztuk az igazán impozáns diszszel kiállított jubileumi számot, amelyben a kolozsvári vonatkozások egész tömegét találtuk. Tudni kell ugyanis, hogy a Színházi Élet bölcsőjét Kolozsváron ringatták, itt alapította meg 1908-ban két bozontos hajú fiatalember a Színházi Újságot, amely a példátlan népszerü- ségü budapesti színházi lap egyenes ősének tekinthető. Ugyanez a két lelkes ifjú fogott hozzá húsz évvel ezelőtt ahhoz a nem sok reménynyel kecsegtető vállalkozáshoz, hogy ismeretlenül beállítson Budapestre és újságot csináljon a kényes pesti közönségnek. Hogy ez a vakmerőnek látszó terv teljes sikerrel járt, azt a húsz esztendős jubileumra kiadott vaskos ünnepi szám bizonyítja, amelybe Herczeg Ferenciül és Karinthy Frigyestől kezdve jóformán minden magyar iró irt, akinek a neve jelent valamit Magyarországon. A papa levele. A lap szerkesztője, Ineze Sándor, — egyike azoknak a lobogó sörényű ifjaknak, akikről fenntebb irtunk, — hangulatos cikkben írja meg önvallomásait a Színházi Életről és elődjéről, a kolozsvári Színházi Újságról. Ineze Sándor cikke fölött ott van facsimilében a szerkesztő édesapjának szigorú levele, amely szerinte döntő lökést adott színházi terveinek, íme, a levél: Édes fiain! Tegnap megszegted nekem tett ígéreted és azáltal, hogy ma reggel hazulról eltűntél, még súlyosabbá tetted a vétked. Most még egyszer és legutoljára mondom neked, hogy színházba nem szabad járnod, sőt soha 3gy félórát sem szabad kellő ok nélkül a házon kívül töltened. Ha ez ellen még egyszer véteni fogsz, kellő szigorral fogok veled elbánni, tehát ehhez szabjad magaviseletedet, hogy a következményekért te magad... Itt megszakad az érdekes levél, amelyhez Ineze azt a magyarázatot fűzi, hogy 16 éves korában minden este sietett 'megváltani egy hatosért a jegyét, a „szamosujvári páholyba“. Az apai szigor természetesen nem szívesen látta az éjjeli kimaradásokat és ezért Íródott a dörgo delmes levél. Fedák Sári elmaradt kézfogása, . Hogy Ineze aztán mit mondott a papának, bogy kötöttek békét, arról nem szól a krónika Ellenben elmondja a továbbiakban, hogy egy hétfői napon, mint első éves jogász, határozta el magát a lapalapitásra, kedden megállapodott Harsányi Zsolttal, szerdán megcsinálta a szerződést a nyomdával és szombaton megin dúlt a Színházi Újság. Két éve virágzott már a lap, amikor, mint mondja, a sértett hiúság mozdította ki Kolozsvárról, — Ekkoriban történt, — igy szólnak az ön vallomások, — hogy Fedák Sári lejött vendégszerepelni Kolozsvárra. Az első estén ott volt természetesen az ifjú szerkesztő is és amikor Tanovics körülvezette a divát a színfalak mögött, a szerkesztőre mutatva igy szólt: — És most engedje meg művésznő, hogy bemutassam a mi színházi sajtónk büszkeségét! Fedák Sári szórakozottan ránézett a csupasz ajkú büszkeségre, majd anélkül, hogy ke zet nyújtott volna, elfordult és valaki mássa! kezdett beszélgetni. Az ifjú szerkesztő lángbaborult képpel vonult ki a szinházból és elhatározta, hogy visz- sza sem tér oda, amig elégtételt nem kap. Ott táborozott a szemközti Thalia kávéházban és Fedákra gondolva összeszoritott fogakkal ezt mormogta: — Megállj, majd megmutatom én nekedl Leszek én még pesti lapszerkesztő.“ Az első kolozsvári repülőnap. Arról is beszámol Ineze, hogy milyen ötlet segítette hozzá a „lapalapitási tőkéhez“. Akkoriban a legnagyobb újdonság volt a repülés és igy jött ő arra a gondolatra, hogy Kolozsváron repülőnapot rendez. Le is hozta Andre Frey francia pilótát és a repülőnap viszontagságok közben ugyan, de végül is lezajlott. A repülő ugyanis nem hozott magával mechanikust és emiatt két óra helyett, — amikorra kitűzték a produkció kezdetét — csak öt óra felé szállhatott a levegőbe. Ineze már azt is hitte, hogy elmarad az egész dolog, kitámolygott a repülőtérről azzal az elhatározással, hogy szégyenében világgá bujdosik. Amint aztán a vetések között járt zokogva, egyszer csak motorberregést hallott, visszafordult, felnézett az égre és ott látta a méltóságosau tovalibbenö repülőgépet. A lapok azonban fenték a fogukat a rossz rendezés miatt az impresszárióra és Ineze Sándor megtudta, hogy egyik helyi lapban nagy támadás készül ellene. A szerkesztőségben le-^ könyörögte a cikket, de már nem lehetett segíteni, mert az aznapi példány már a gépben volt. Ineze rémülten olvasta a következő sorokat: „Hogy nagyobb katasztrófa nem történt, az nem ineze Sándor érdeme.“ A cikket nem tudta ki dobatni, de egy szócskát mégis sikerült kivétetnie a gépből. Ezek- után, igy festett a dörgedelmes vezércikk utolsó mondata: „Hogy nagyobb katasztrófa nem történt, az Ineze Sándor érdeme.“ A repülőnapból 3300 koronát keresett, eladta a lapbt, azért is kapott 4000 koronát. Váltóra is felvett valamicskét és igy 10.000 koronával a zsebében és Harsányi Zsolttal az oldalán utazott fel Pestre, ahol megcsinálták a Színházi Életet s az első esztendők viszontagságain átbukdácsolva, rohamos fejlődésen keresztül eljutottak odáig, hogy a lap jubileumát nemcsak a magyar irók és színházak vezetőemberei, hanem világhírű irók és színházi kapacitások ünnepük Berlintől Newyorkig és Béestől Hollywoodig. A két kolozsvári karrier. Hogy Ineze Sándorból mi lett azóta, azt mutatja a fényes kiállítású, díszes köntösű ünnepi szám. Egy nagy lapvállalat vezére és irányítója, természetesen tulajdonosa is. De ettől eltekintve, Ineze, mint üzletember, nem állott meg Magyarország szűk határainál és csaknem évente megteszi a maga rendes óceánontuü útját, amelyet bátran nevezhetünk üzleti körútnak is. Se szeri, se száma azoknak a magyar színdaraboknak, amelyeket Amerikában elhelyezett, de haza sem szokott üres kézzel megtérni. Pár évvel ezelőtt például egész Európára megszerezte az „Ábris rózsája“ cimü vígjáték szerzői jogát s lejben több milliót keresett vele. Hogy Harsányi Zsolt is elég magasra szökkent a kolozsvári ugródeszkáról, az köztudomású- Elnöke a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének, darabjai százas szériákat értek el, ío- munkatársa a Pesti Hírlapnak és megvesztegető modora, mint embert is példátlanul népszerűvé tette. Mi van a jubiláris számban? Ez a cikk nem volna teljes, ha pár szóval el nem mondanék, mi van egy magyar hetilap jubiláris számában? Többszáz képen kivül vezércikk Herczeg Ferenctől, novellák, kis regények, cikkek, versek, Karinthy Frigyestől, Lengyel Menyhérttől, Szász Zoltántól, Kálmán Jenőtől, Erdős Kénétől, Janovics Jenőtől, Lakatos Lászlótól és még egy tucat magyar írótól, érdekes rovatoknak egész légiója, külön melléklet közli Hunyady Sándor darabját, a Fekete- szárú cseresznyét, ezenkívül még két kis bohózat és az aktuális színházi és irodalmi cikkeknek egész tárháza. íme, mi lett abból a kis színházi lapból, amely Kolozsvárról indult el hódító útjára és amelynek olvasói és előfizetői Grönlandban és Finnországban éppen úgy megtalálhatók, mint Kolozsváron, amelynek közönsége, busz év múlva is hü marad ahhoz a laphoz. amelynek első előállítását az c szinházsze- retete tette lehetővé. •ast»—o-
