Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-30 / 96. szám
f jur. üwr. «f bzjm. ■miiimii mii ii i i ii i i .i' Ki csinálta Nagyromániát ? H legutóbbi btt&nteíős»zdpor súlyos bonyodalmakat idézeti elő Gradísteanu szenátor nem fogadta el az érdemrendet, mert nem akar hozzájárulni a történelemhamzsátáshoz (Kolozsvár, április 28.) Közel egy éve annak, hogy Bocu Sever bánáti tartományi igaz gató hosszabb cikket irt a „Cele Trei Crisur“ cimü folyóiratban, amelyben Nagyrománia meg születésének kérdését boncolgatta. Bocu elme- futtatásának az volt a konklúziója, hogy a románság nemcsak a háborúban elesett katonáknak, hanem elsősorban ügyes diplomáciájának köszönheti az egység gondolatának megvalósítását. Ez a cikk hatalmas vihart idézett elő, ugyannyira, hogy a bukaresti sajtó, élén az Uni- versullal, hónapokig tartó kampányt indított Bocu Sever ellen, azt hangoztatva, hogy Bocu semmibe sem veszi a hősi halált 800 ezer katona érdemeit. Sőt még magasabbrangu katonatisztek is sorban nyilatkoztak a volt bánáti tartományi igazgató magatartása ellen. A. helyzet megismeréséhez tudnunk kell, hogy az erdélyiek és ókirályságbeli románok között az impe- riumváltozás után viharos vita indult meg a kérdés felől, hogy voltaképp ki csinálta Nagyromániát.? A lekapcsolt területeken élő román politikusok azt hangoztatták, hogy az ő érdemüknek tulajdonítható az egyesülés, a Bratianu- dinasztia viszont magának vindikálta a hatalmas mü szerzőségét, Averescu marsall pedig, mint aki a mara$esti ütközetet vezette, a katonaság önfeláldozásának javára könyvelte el Nagyrománia megvalósítását. Az ügynek különös aktualitást kölcsönöz a nemrégen megjelent kitüntetettek névsora. Romániában régi szokás, hogy a távozó kormány- párti politikusokat az állam érdekében kifejtett tevékenységük elismeréseképpen érdemrenddel tüntetik ki. Mironescu lemondása után szintén megjelent a Monitorul Oficial-ban azoknak a politikusoknak a neve, akik mostanában kitüntetéshez jutottak. Ez alkalommal azonban szakítva a tradícióval, nem kizárólag a távozó rezsim emberei részesültek magasabb elismerésben, hanem ___________________________ mindazok a román közéleti férfiak is, akiknek az egyesülés tekintetében érdemeket tulajdonítanak. Az összeállított névjegyzék azonban olyan bonyodalmakat idézett elő, amelyek bizonyára hosszú ideig foglalkóztatni fogják a román közvéleményt. Számos politikus ugyanis nem volt megelégedve a kapott kitüntetéssel. Nemzeti parasztpárti körök szintén súlyos kifogásokat emeltek a kitüntetettek lajstroma ellen, annak ellenére, hogy éppen Mironescn miniszterelnök volt az, aki aláírás végett őfelségéhez felterjesztette a politikusok névsorát: Amint azt annak idején megírtuk, Mania és Vaida Sándor nevei nem szerepelnek a kitüntetettek névjegyzékében, mig ugyanakkor kisebb szerepet játszó politikusok sokkal magasabb érdemrendek birtokába jutottak. Az elégedetlenek közül Gra- disteanu jogszerinti szenátor, aki hosszú ideig volt miniszter s szintén a kitüntetettek között szerepelt, a napokban levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben egyezerben .visszautasítja a neki szánt érdemrendet. Nem járnlhatok hozzá történelemhami- sitáshoz, írja a levelében. A bukaresti sajtó éles kampányt indított a kérdéssel kapcsolatban, hogy leleplezzék azt a nemzeti parasztpárti politikust, aki Mironescunak a kitüntetésre érdemesek listáját előterjesztette s aki igy saját szakállára akarta elosztani az érdemrendeket a politikusok között. Állítólag Crisan György lenne az inkriminált lista értelmi szerzője. A Mironesen-kormánf ntoiső heteiben tömegesen helyezte rendelkezési állományba az orvosokat Az nj egrészségiig-yi aillamtitkár az Argus szerint revízió alá veszi az uj orvosi kinevezéseket (Bukarest, április 28.) Mint az Argus közli, az uj egészségügyi államtitkár, dr. Slatineanu bukaresti orvosprofesszor elrendelte, hogy vizsgálják leiül az utóbbi idők összes orvosi kinevezéseit s az orvosokon esett alaptalan sérelmeket tegyék jóvá. A minisztériumi intézkedésre főként az adott okot, hogy az egészségügyi minisztérium Hatiegan Emii dr. lemondása és az uj rezsim beiktatása közé eső időben nagyon sok orvost helyezett rendelkezési állományba minden indok nélkül s az uj törvény által előirt képesítést nélkülöző orvosokat nevezett ki. Az egészségügyi minisztériumtól az orvosok tömegesen kapták a rendeseket, amelyekben értesítik őket, hogy a m%?s$fter határozata alapján rendelkezési állományba kerültek. így Aradon a Casa Cercualanál egys: érré 5 orvos jutott erre a sorsra, Marosvásárhelyen kettő s egy. D. Bosca nevezetű nőorvos meg alorvosi állásából egy 3000 lejes kisegítő orvosi szolgálatra került. Azonkívül rendelkezési állományba helyezett a minisztérium egy Jónás nevezetű déskörnyóki orvost s a kolozsvári inspektorátus területén valami 6 tisztviselőt, nem is emlitve a máról-holnapra váratlanul kibukott orvosok tömegét az ország többi területein. A politikai bizalmasok úgy tudják, hogy Hatieganu Emil vezértitkára, dr. Aurel Cándea temesvári kórházi főorvos is e különös menesztések és kinevezések miatt mondott volna le. Az uj egészségügyi államtitkár, aki a közigazgatási purifikáció és közéleti tisztesség jelszavával foglalta el állását, szükségesnek tartotta felülvizsgálni az orvosi karban beállott változásokat, hogy a sérelmeket orvosolni lehessen. irta. ____ KOüÍROül JÁKÖ3 A vegyeskar előkotorta a gyantát s pengetni kezdték a húrokat, mialatt Sellő Jóska tiz ujjával végigbrillirozott a jajgató klarinéton. Félóra múlva emelkedett volt a hangulat. Koczák János az asztal fején ivogatott, a többiek Omode körül sorakoztak, aki egy idő óta feltűnően szótlan lett, mintha bántotta volna valami, minekutána néhányszor fenekére pillantott a butéliának. De zaklatni egyelőre senki sem akarta, ahelyett egymás között diskurál- tak. Már erősen belekiabáltak az egymás szavába, mikor Omode leborul a halkönyökére s intett Fáraó három ivadékának: • — Tóni! Tóni ismerte már a műsort s a szemével jelezte, hogy igenis, érti, csókolja a lábát s álla alá nyomta a hegedűt. Omode dalolni kezdett, a többiek dongóban kísérték: Ha rádülök kis fokosom fájára, Héj! Elkurjantom magamat a csárdába Héj! Takarodjon mindenki az uccába-. Itt Omode a mórék felé tartotta a mutatóujját: — Uveghang! Lenese Tóni csillogó szemmel intett vissza, hogy mindjárt kicsiholja a szükséges üveghangot, grimaszt vágott hozzá, gyötrelmében felemelte jobblábát, úgy drukkolt, hogy csődöt ne mondjon a művészete. Omode pedig rávágta a negyedik sort: Mert igy mulat az Eszterházy bojtárja... — Ügyi, kifogtam az iveget, miltuságos űr? — bizalmaskodott Lenese. Omode rárivallt: — Ne pofázz, roma, mert deresre huzatlak! Ismételni 1 A megriadt hangászok ismételni kezdtek s attól kezdve szünet nélkül ezt az egyet nyaggat- ták. Hogy azt mondja: takarodjon az uccára mindenki, mert az Eszterházy kisbojtárja keseregve szomorkodik most idebent. Változatok csak a negyedik sornál történtek, ahol Omode a stilszerüség kedvéért hol andalgót, hol üveghangot rendelt. A hangászi-kar tagjai ilyenkor híven az utasításhoz, megfelelő pofákat vágtak. Sellő Jóska többnyire szemérmesen hunyta be a szemét s teljes lélekkel billegette a billentyűt, rémülten vigyázva, hogy egy-egy illetlen gixer ki ne reccsenjen az ujjai közül... A nótát közben abbahagyták, mert felköszöntő következett, de a bandának azért kötelessége volt élűiről kezdeni a kisíokosára támaszkodó juhászbojtár szivbéli szomorkodását s ilyenkor erősen lefokozott szordinóval dolgoztak.,. S szünet lévén a dalolásban, valamelyikük odafordult Omodéhoz: — Nem kellene áthivni Csopakot is? Mindenki felfülelt, de Omode leintette az indítványt: — Már késő. Csopakot ma éjjel kidobtam innét. A fiuk öszenéztek, Omode maga elé folytatta: — Halmy Tamás meg engemet dobott ki. Úgy bizony. Ilyen csuda sem esett velem. Most is itt lehet még... Kíváncsian lesték minden szavát. De vigyáz- niok kellett, mert Omode levertnek látszott: — Most is itt lehet még, ha azóta el nem ment... Holnap úgyis megtudjátok, mert holnapra kiderül minden... Most lakat legyen a szátokon... Urileány van a dologban... Tyü, de becsaptak! Leborult az asztalra, kezét a hajába túrta s pillanatig maga elé meredt. Most, hogy a borral együtt piszkálni kezdte az őszinteség, most már valami megbánás-féle vette elő... Érezte, hogy a vendégkisasszonnyal szemben, igaz, hogy akaratlanul és véletlen folytán, de mégis udvariatlan volt... Ez annyira a lelkére ment, hogy attól tartott, még elsírja magát... A kis- jleán^; egjrre a fejében volt s mialatt kesergett, szünetlenül az motoszkált benne, hogy lehetne helyreütni ezt a lapszust... Azután Halmy Tamásra tévedt a gondolata s itt egyszerre elfutotta a vér... Föltette magában, hogy Halmy Tamást holnap fel fogja pofozni... Kint erősen virradt. Az ablakon először lilafény terült szét, aztán szürke, később fehér lett az ablak s még később a tarjáni erdő felett szétvetette mérföldes küllőit a támadó nap... A hangászok altatóban zümmögtek, a fiuk szeme keresztbefeküdt már s a hiányos öltözékü Koczák János a két karjára borultan könnyezett, de úgy, hogy nem lehet azt elmondani. Valószínű, hogy hervadt emlékű szerelmei jutottak az eszébeOmode most felvágta a fejét s észrevette, hegy a kisbőgös bóbiskol. Ráorditott: — Mélyhegedű! A kisbőgös felriadt s mentegetőzni szeretett volna: Dagatt mán azs ujjunk... — Kuss, mert lövök! Csont, Koczák fiam! Úgy koccintsatok velem, hogy délre már vőlegény lehetek! Összeütötték a poharat s ittak az Omode boldogságára, különben nem sokat törték magukat utána, honnan kerít Omode délig menyasszonyt is. És akkor élűiről kezdték: Ha rádülök kis fokosom fájára, Héj! Elkurjantom magamat a csárdába, Héj! Hét óra lett: Omode pedig mint a szivárvány, olyan lett. Kint szépséges kánikulai nap ígérkezett s a verebek csipogva fürödtek a porban. A kastélybeli vitézek nagyrészt levitézlet- tek már, csak Lencse Tóni ék dolgoztak tompa dongóban, hangfogót tolván a hegedű lábára. Messzebb, a kastély háta mögött parasztleányok vonultak el a kertben, vállra tett kapával... A terrasz felől most Marci lépett be s előírás szerint tisztelgett: — Méltóságos nr, alázatosan jelentem, hogy a Gebiné he szeretne gyónni. (Folytatjuk.)
