Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-22 / 90. szám
2 <g»st>aft*ai XIV. ÉVF. $0. SZÁM. ' Kél nap óla Bukarest és Kolozsvár közölt megszakadt a telefonösszeköttetés Műszaki munkások kél nap óla favatják a vonalat, de ismeretlen kezek újból elrontják — Munkások, vagy kommunisták ? A postaigazgatóságon semmi biztosat nem tudnak (Kolozsvár, április 20.) Két nap óta Bukarest és Kolozsvár között megszakadt a telefonösszeköttetés. Érthető, ha a telefonszolgálat njegszünése nagy ijedelmet okozott Kolozsváron. Ilyenkor fokozott mértékben működik a fantázia, s az emberek hajlamosok a legkalandosabb következtetésekre. Pedig erre semmiféle okuk nincsen. Egészen furcsa és szokatlan körülményei vannak ugyan a telefonhálózat megrongálásának, de az a kormányválsággal, illetve az uj kormány kinevezésével, diktatúrával, stb- nincs semmiféle összefüggésben. A tény az, hogy Bukarest és Brassó között a telefonhálózat eddig ismeretlen okokból elromlott. Ezen a szakaszon több munkás dolgozik a telefonhálózatok mellett. Két nappal ezelőtt a hálózat megromlott. Bukarestből azonnal autókon bizottság szállt ki, végigvizsgálta az egész telefonvonalat, de nem tudott semmi biztosat megállapítani, csak az valószínű feltevés, hogy vonalat eddig ismeretlen munkások rongálják meg. A műszaki munkások már többizben a vonalat megjavították és nehány percre a Brassót és Bukarestet összekötő vonal megnyílt, de érthetetlen okokból a hálózatban újabb bajok keletkeztek s újból élőiről kellett kezdeni a javítási munkálatokat A Kélefi Újság szerkesztőség® több ízben megpróbálta, hogy Bukaresttel összeköttetést hozzon létre, de a telefonközpontból mindig azt a sztereotip választ adták, hogy Kolozsvár és Bukarest között a vonal rossz és nem lehet beszélni. Felkerestük azután Dascalovici igazgatót, aki munkatársunk előtt az alábbi kijelentéseket tette: — Tény az, hogy Bukarest és Brassó között a telefonhálózatban zavarok álltak elő. Két nap óta nem lehet Bukaresttel beszélni. Állítólag Bukarest és Brassó között a munkások javítják a telefonhálózatot. Valószínűnek látszik, hogy a munkások közül egyesek tervszerűen rontják el a hálózatot. A bukaresti központ már beindította a vizsgálatot, autókon műszaki munkások szállottak ki, végigvizsgálták az egész vonalat, ahol hiba volt kijavították, de rövid időre a hálózat újból elromlott. Ebben a pillanatban (este nyolc óra) még a hálózat rossz és nem le(Szófia, április 20.) A szobrán je mandátuma lejárt és Boris király elrendelte a szobranje feloszlatását. Az uj választások batáridejét még nem állapították meg, valószínűleg május első felében fognak választani. A szobranje feloszlatásával egyidejűleg a Liaptesev-kormány is hét Bukaresttel beszélni. — Nem hatósági intézkedés a telefonbeszél- getések beszüntetése? — kérdeztük a postaigaz* gátétól. — Nem. A legnagyobb határozottsággal állíthatom, hogy úgy Bukarestben, mint nálunk is a legfontosabb érdek az, hogy a telefonszol* gálát Bukarest és Erdély között azonnal meg* induljon. Eddig azonban minden kísérlet fiaskóval végződött. Remélhettőleg rövidesen sikerül a telefonhálózatot megjavítani és a beszélgetések újból megkezdődhetnek. — Nem kommunsita propagandáról van szó? — Nem lehet semmi biztosat tudni. Az in csak valószínűségi feltevés, hogy a telefondrótokat a munkások rontják el, mert Bukarest és Brassó közt az utóbbi napokban nem volt vihar, az időjárás kedvező. Reméljük azonban, hogy rövid időn belül a telefonhálózatot is meg lehet javítani s ugyanakkor világosság derül arra, hogy miféle kezek működtek a telefonszolgálat megszakításában. lemondott. A király terve, hogy Liaptcsev elnökletével koalíciós kormány alakuljon. Ameny- nyiben Liaptcsev nem vállalja a kormány alakítást, Malinovot bízzák meg. A kormány válságba érzékenyen belejátszik a bolgár gazdasági krízis is. A bolgár kormány lemondott s valószínűleg Malinovot bízzák meg az uj kormány megalakításával — Hát ma délután nem mondhattad volna ej, bogy Felhő Klári valószínűen Fehér Klári lesz? Tamás habozott a felelettel s a leány egyszerre rosszat sejtett : — Te talán nem is szóltál még a szüleidnok, hogy menyasszonyod van? S hogy Fehér Klárinak hívják a menyasszonyodat? — Nem^ — szólt kurtán a fiú. — Nem?-.. Te elhallgattad? ... Istenem! Tamás kérlelni kezdte: —- Klárika, légy okos és hallgass meg! Te nem ismered az édesapámat. Nem rossz ember, de bizonyos dolgokban különös némileg ... Mindent elmagyarázok, kis menyasszonyom ... S magyarázni kezdett, de magát egy szóval sem mentegette. A leány odafigyelt, úgy tett, hogy mindent belát s egy szemrehányó szava nem volt a fiú számára. Ha gondolt volna is ilyenre, a világért nem merte volna elárulni. Mert hirtelen rájött, hogy most már okosnak kell lennie, különben ráfizethet erre a veszedelmes játékra, amelybe öntudatlanul keveredett bele. Halmy Tamás végzett, több mondanivalója alig volt: — Tarján Laci holnap Iglóra viszi a leveledé s ott feladja. Bízol bennem, Klárika? — Bízom benned, Tamás. — Köszönöm. Most pedig visszakisérlek. Felpakkolta a plédet s kézenfogta a leányt. Sektaillió csillag sziporkázott felettük, az ég határtalan mélységben s a Göncöl rudja egész alacsonyan feküdt már... Tamás a kastélyig vezette Klárit, megállt az ablaka alatt s csak akkor nyugodott meg, mikor bent világosság támadt. Klári kihajolt az ablakon s balkar szólt: — Már becsuktam az ajtót, most beteszem az ablakot is. Szervusz! — Csókollak ... Csókollak ... Másnap gyönyörű reggelre virradt s Klári fürgén ébredt. Üde volt, jókedvű volt s mialatt öltözni kezdett, töbször fölnevetett magában. Tamásnak igaza volt, hogyha jót alszik az első estére, mulatságosnak fogja találni a helyzetét. Különben a szobaleány jelentette, hogy a terraszon készen a reggeli s hogy ott várja Tamás fiatalúr. Klári jókedvűen indult s az asztalnál már ott találta a kialudt Csopakot is. A bojtáron nyoma nem volt többé a tegnapi grundolásnak, udvarias próbált lenni s minden mondatot igy kezdett: — Helyes a szólam, kéremalássan ,. Klári nagyokat kacagott a bojtáron, aki egyre többször jött zavarba s örült, hogy szabadulhatott a fiataloktól. Ök pedig útra keitek, kettesben, először Tarján Laci elé siettek, az ebédet a szobájába kérette Klári s estefelé elővette Tamást: — Szóltál? — Még nem. Lehetetlen volt elővennem az öreget, annyifelé kapkodják a munkásai. Nézd, kedves, arra gondoltam, hogy ma csütörtök van s én vasárnap előtt aligha tudok beszélni vele. De akkor szabad lesz s te vasárnap délután a mi házunkban leszel már. Addig is úgy vigyázok rád. mint a két szememre. Nyugodt vagy, Klárika? — Nyugodt vagyok, Tamás. Ezen az éjszakán ismét együtt voltak, Klári kihajolt az ablakon s Tamás félkarjával az ablak alsó lapjára könyökölt, kívülről: — Oltsd el a villanyt, Klárika, mert megláthatnak S igy beszélgettek. A leány a szobából, a fiú az ablak alól. Most már egyikük sem talált szokatlannak semmit: néha azért eikomolyod- tak, de azután megint fölnevettek rá. Búcsúzóul a leány lenyujtotta a karját: — Csak a kezemet szabad. Szervusz, Tamás. — Csókollak, csókollak ... Úgy látszott, hogy vasárnapig rendben van az egész világ, A pénteki napon azonban egyszerre otthon termett Omode, már-már úgy, volt, bogy Halmy Tamás elveszti a fejét s balomra ronthat mindent, de a legnehezebb pillanatban Klári maradt a legügyesebb. Omode semmit nem gyanított s Klári is csak akkor rebbent össze, mikor vacsora után megütötte a fülét, hogy Omode alkudozni kezd rá Csopakkal ... Erre történt, hogy Halmy Tamás hazarohant, hogy most már lesz, ami lesz, — de a ház megint aludt már, az öreg Halmy mély és szabályos taktusra szuszogott s Halmy Tamás nem tebetet okosabbat, ismét magával-vitte a kertbe, ott a magas fűbe heveredtek, de először nem bírtak szóhoz jutni a megrökönyödéstől; — Kis menyasszonyom, holnap magunkhoz viszlek. — S a szüleid? — kérdezte a leány. Tamás elkoraorodott: — A szüleim? Azt hiszem én, Klárika, bogyi holnap megbotoz az apám ... — Ne mondj ilyet! — esititgatta a lány, — Megbotoz, Klárika, úgyis hat éve ígérgeti. Temiattad, Klárika, de ne érts félre ... Temiattfid, hogy mért nem vittelek magunkhoz mindjárt az első estén. A lány átkarolta a nyakát s megcsókolta: — Majd án nem engedlek, te hires legény. De az is igaz, hogy nem valami nagy hősnek indulsz .. Késő volt már nagyon ... A Göncöl ismét orrával fordult a Beszkidrknek, de a tar jani erdő felett, minha sápadozni próbált volna már az ég legalja, Iszonyú nagy közökben időt kiáltott még az éjjeli őr, de egy idő óta ő is elhallgatott, valószínű volt tehát, hogy elaludt a templom tövében ... A tücskök orgonája kezdett alábbhagyni, de ugyanakkor megriadt a leány és suttogva hajolt a fiúhoz: (Folytatjuk.)
