Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-20 / 89. szám
mmm*® mr .........„........ SÍT. Kt». 88. SUM. ON* ' ^ \ ~^K.; s - \ AKIK EGYSZER VÁSÁROLNAK állandó vevőink maradnak OKUZLETUNK KOLOZSVÁR - KORNISS-UTCA ( RENNER PALOTA ) kollégánk félévvel elszámitotta magát. Arra ugyanis nem gondolt, hogy Maniu közben Parisban is ruhát fog rendelni magának... Títulescn és a fácánnyelvek. Vátesz barátunk ma is él és a múlt sikerein felbuzdulva, jóslataival egyáltalában nem fukarkodik. A román husvét másodnapján úgy délben egy óra felé várjuk Titulescu audienciájának a végét. Vájjon ebéden marad a királynál, vagy lejön és akkor nekünk nyilatkozni fog — töprengünk. Az ebédlőben csak két személyre terítettek, súgja diszkréten egy fürge volontör. Beszéltem a főszakáccsal. Titulescu nem marad fenn. Az uralkodó csak adjutánsával fog ebédelni. Hát Titulescu e jelentős információk dacára fenn maradt a palotában a királynál. Mindössze annyi történt, hogy uj terítéket vittek be az ebédlőbe. Megyünk hazafelé. Leghátul a volontör, aki egész életét dezavuáltnak érzi e felsülés miatt. Beszélgetünk. Kolégánk, a jós, ismét átveszi a szót: ■— Ismét fölöslegesen izgultok, gyerekek. Mért nem hallgattok rám. Titulescu igy is, úgyis koraányt fog alakítani. lía ma Mm* akkor holnap. VmzQBia ktiMSányv^orn€§Éramfóí&,. rátád lesz. ^ — Titulescu egyike a világ legnagyobb ínyenceinek. Láttam őt étkezni Genfben, Londonban és Bukarestben. Fantasztikusan drága dolgokat eszik. Kedvenc eledele például a fá cánnyelv. Húsz, harminc fácánt vágnak le egy szerre az ő kedvéért... — De mi köze a fácánnyelvnek az uj kormányhoz? — Látom, gyerekek, nem kenyeretek a lo gika. A fácánnyelvnek igenis nagy szerepe lesz Mert, aki ennyire megszokta a fácán nyelvét az nehezen fogja megszokni ugyanakkor a bu karesti politikusok kevésbé ízes, de viszont jóval számosabb nyelvét is... Kakassy Endre. Biztosítsa ingatlanát, háza teleiéi a MINERVA BIZTOSÍTÓ RESZVENYTÁRSASÁG-nái, Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v, Ferencz József-u.) 37. sz. Te.efon: 12-57. Dóczyné Berde AmaI képei • A bukaresti Hivatalos Szalon négj képét fogadta el a kiváló erdélyi festőmüvésznónek Bukarestben a Str. Luigi Cazzavillan 2. az. ^ alatt özv- Romlás Albertné művészi bemutatót I rendezett lakásán Dóczyné, Berde Árnál képeiből. Ugyanakkor a Salonul Oficial tavaszi tárlatára (négy képét fogadta el a talentumos erdélyi festőmüvésznónek, ami önmagában véve is nagy sikert jelent, ha tudjuk, hogy micsoda hatalmas képanyag került az idén a Hivatalos Szalon zsűrije elé, mely — valljuk be — olykor politikai szempontokat is figyelembe szokott venni. Dóczyné képei tehát föltétlenül megütik azt a mértéket, amelyen felül vitának nincs helye s csupán a művészi körök el nem vitatható formái lehetnek irányadók. Berde Amál művészetének két pólusáp Nagyeneyed és Páris áll. Kissé merész ez az Összetársitás és óriási távolságot ölel fel, de valahogy mégis igy van. Mert képei bár izig-vé- rig erdélyi képek, s témáit aránylag szűk terület inspirálja: festészetében nem találjuk meg a szűklátókörű lokálpatrióta önmagát untig ismétlő próbálkozásait, ellenkezőleg: hatalmas lendület vibrál át friss, merész felépítésű, uj utakat, uj gondolatokat és uj megoldásokat kereső vásznain. Párisban töltött évei nem suhantak el nyomtalanul művészete fölött. Lényegén ugyan nem változtattak, de megtanították arra, hogy. mondanivalóit tömören és a legmegfelelőbb formában juttassa kifejezésre, megtanították a színeknek és a vonalaknak arra az ökonómiájára, mely nélkül komoly és egyensúlyozott művészet nem létezhetik. Am ezt csak úgy előljáróképen mondjuk. Számunkra Dóczyné művészetében a legfontosabb és a legértékesebb az, hogy hangulatában, témáiban és felépítési eszközeiben Erdélyt adja, őszintén és hamisítatlanul. Erdély hegyeit, levegőjét, embereit: azt a vad és rokontalan romantikát, mely a Detonata kopasz, viharszántotta homlokáról sugárzik, olt lüktet az %ntre- láldi hegyipatak örök énekében s titkos írásjelekké változtatja a Maros lomha, ezüstös kanyargásait. Dóczyné festészetében éppen ezért sok a pszihológiai elem, sok a rejtélyesség, sok a félhomály, bár hallatlanul tisztán lát s bár csalhatatlanul biztos a keze. Képei meggondcl- lzoztatnak, meri varrnak ajtók, melyeket nyitva hagy a szemlélődök számára. Nem a világos derű és a gondtalan életélvezet költője, hanem a mély borongásé. Az ég nála félelmetesen kék, vihart: de egyáltalán valami váratlant sejtető s a képek paraszti hőseinek mozdulatában az elrepdeltetés: a röghöz kötöttség szinte fenséges alázata és megnyugvása jut kifejezésre. Az első pillanatra nem is hisszük el, hogy nő festette ezeket a képeket, annyira erőteljesek és annyi izgalmas drámaiság van bennük. Vásznai 'nem megdermedett darabját, vagy mozzanatát adják az életnek, de maguk is élnek, hogy Rodin szavaival éljek: azt nyújtják, ami két elrebbenő pillanat között van. Innen a képek drámai mozgalmassága még akkor is, ha a vihar utáni megtépászott szénakazlakat és kifor- litott üstökű fákat festi, vagy, ha a vidám ’legyipatak bujócska-játékával próbálja enyhíteni az őrtálló sziklák dermedt komorságát. Van egy képe, mely aratási ábrázol a szik- iák tövében. Ez Erdély szimbóluma is lehetne. Micsoda megkapó kontraszt a hegyek kopár hílelmetessége, az arányló búzaföld és az aratók szorgoskodó tömege között! Egy másikon: vén anyóka mesél unokáinak:, aszott kezei szaporán sodorják a gyapjútonalat s ajkáról, miként kezéből a fonál, ömlik a szó, a mese. valahol az Őrhegy tövében, elandalitóan és lágyan, ahogy a vizek és a fák tudnak csak mesélni régmúlt, talán igaz sem volt dolgokról... De nem hisszük, hogy helyes és célszerű volna részletezni a Dóczyné, Berde Amál festészetét. Művészete egységes: egyik képe a mánkból következik. Nincsenek kiugrások és nincsenek következetlenségek. Az egész: egy színekben megénekelt eposz, melynek haipgját, dübörgését és kozmikus ütemét mindnyájan hallottuk, akik ott éltünk, vagy élünk Erdélynek az ég felé dacosan feszülő hegyei között. Ez az éposz most jölcsendült itt Bukarestben is. Egy magyar festő pakettáján életrekelt Erdély % bekopogott a fővárosba, hogy bizonyságot iegyeuctz erdélyi magyar fwt&eet átéfö-erejéről é^Mgyvmmüuságárjől. m
