Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-20 / 89. szám

mxmmwfQ 7 Jjogyan let Rózsahegyi Kálmán (iotozsoári színész ? SS7F. tVF. 89. 8ZJM. Rózsahegyi Kálmánnal ülök a kávéházban. Kálmán bácsi elővesz a mellényzsebéböl egy szipkát, akkurátu­sán kihúzza a zsebéből a szivartárcáját, szépen meg- szurkálja a végét és hódmezővásárhelyies komótosság- gal belehelyezi a meggyfaszárba a pesti Regalitászt. Ugyanekkor pedig még egy szipkát szed ki, megnézi, hogy épségben van-e, aztán nyugodtan a helyére rakja Mikor kíváncsiskodom, elárulja, hogy nem is két, ha­nem tiz szipkát, illetve pipát hozott magával, mert hátha sorban eltörnek és akkor mi lesz? Lemondhatja az előadást, mert Rózsahegyi Kálmán megszokott szi varja és szipkája nélkül mégcsak nem is félember. Szivarszó mellett aztán érdekes diskurzus fejlődik ki. Megtudom belőle, hogyan került harmincnégy évvel ezelőtt Kolozsvárra Rózsahegyi Kálmán? Úgy továb­bítom az elbeszélést, ahogy Kálmán bácsitól hallottam­— Az úgy volt, édes öccsém, hogy főszinésznek szerződtetett Debrecenbe boldog emlékű Tiszai Dezső. Szezon végén megkötöttem az uj szerződést, amelynek értelmében Miskolcra kellett volna mennem, havi 110 forintokért. (Nagy pénz volt ez akkoriban!) Külön ren­dezői díjért és két jutalomjátékkal, fis mindössze hu­szonhároméves voltam. Egyszer csak futótűzként ter­jedt el a színháznál a hir, hogy itt van Megyeri Dezső, a kórus legkitűnőbb tagját, Vank Pistát és a feleségét akarja megnézni. Előadás végén szembetalálom magam a kis kapuban a kolozsvári direktorral, Megyerivel. — Hol vacsorázol Kálmán fiam? — A Hungáriában. — fin is! Vacsorázzunk együtt. A bécsiszelet után megkérdi Megyeri Dezső, aka­rok-e kolozsvári színész lenni. Hogyne akartam volna! De azt is el kellett mondanom, hogy már leszerződ­tem Tiszaihoz s nyomban mutattam is a szerződést. Megyeri megcsóválta a fejét: — Ennyit én nem adhatok. Téged, fiam már csak létszámon felül tudlak szerződtetni, legfeljebb 70 fo­rintért. Egy pillanatig sem gondolkoztam. Inkább leszek — gondoltam — hetven forintért kolozsvári színész, mint háromszoros gázsival miskolci. Ezt Tiszai Dezső is be­látta, aki gavallérosan kiengedett az obligóból. — Háromesztendőt töltöttem el Kolozsvárt. Soha boldogabb nem voltam és abból a hetven forintból is gyorsan száznegyven forint lett. Igaz, hogy szerencsém is volt. A baritonista csúfosan megbukott s hirtelen el­utazott a válásból. Megyeri a legnagyobb zavarban volt, amikor valaki felvilágosította, hogy Rózsahegyi­nek hangja is van, Debrecenben állandóan énekes sze­repeket Játszott. így osztották ki rám a Madarászt és hogy nem vallottam szégyent, azt abból láttam, hogy elsején nem hetven, hanem száznegyven forintot kap­tam. Nemcsak Tiszai Dezső volt gavallér direktor, ha­nem Megyeri Dezső is! Az sem érdektelen, hogyan kerültem fel Pestre? A harmadik év nyarán Nagyváradon játszott a társulat. Közben engem ugyancsak csábítgattak fel Budapestre, de én meg sem moccantam. Jobb dolgom nekem már Pesten sem lehetett! Egyszer azonban történt valami. Megtudtam a következőket: Valaki dicsérni kezdett Bö- löny Józsefné, Nedeczky Ferike előtt, mire ö igy felelt: — Rózsahegyi is jó. De van még nála jobb is. Már le is szerződtettük a Magyar Színház egyik tagját. Úgy éreztem magam, mintha főbeütöttek volna. Azonnal levelet Írtam a Magyar Színház igazgatóságá­nak, hogy leszerződöm, küldjék a szerződést és ezer ko­rona előleget. Megjegyzem, hogy éppen aznap kértem ezer koronát Bölöny Józseftől. Harmadnapra személye­sen lejött a titkár a szerződéssel és az ezer koronával. Csak most mentem el Bölöny Józsefhez s közöltén, vele, hogy többé nem leszek a kolozsvári színház tagja — Ugyan miért, Rózsahegyi ur? — kérdezte meg­döbbenve az intendáns. Nem feleltem semmit, de a kapacitációnak sem en­gedtem. Végre,Bölöny is belenyugodott, de egyszerre eszébe jutott valami: — De mi lesz az ezer koronás előleggel? — Ez már rendben is van. Átadtam az ezer koronát a főpénztárosnak. így szűntem meg kolozsvári szinész lenni. — Két és félévi fegyházra ítélték Fenyves Ferencet hírhedt nyaraltatási akciója miatt. Budapestről jelentik: Napokon át tartó tárgya­lás után a törvényszék két és félévi fegyházra Ítélte Fenyves Ferenc tanárt, hatvanhárom rendbeli csalás büntette és tizenhárom rendbeli csalás vétsége miatt. Fenyves egy nyaraltatási akcióval kapcsolatban követte el a csalásokat. If szemőlgozonossdgf Mzonsltvdngok, batósdgflag rendszabdlfozoíf fényképekkel Szokatlan tanácsi határozat, amely indokolatlan terheket ró a polgárságra s az iparvédelem égisze alatt túllő a célon (Kolozsvár, április 18.) Tehát újabb sze­mélyazonossági igazolványokat kell kiállítania mindenkinek. Ki tudná megmondani hányadik- szőr? Hónapról-hónapra változnak ezek a ren­delkezések. Minden rezsim uj rendeletet ad ki. Ami tegnap jó volt, azt ma félre kell dobni. A mostani személyazonossági igazolványokhoz azonban két fénykép is csatolandó. Rendben van. Ha muszáj, csináltatunk fényképeket is. Azt mondják, hogy ezentúl a személyazonossági igazolványok egyszersmint szavazó igazolvá­nyok is lesznek. Ennek is csak örülni lehet. Leg­okosabb volna, ha olyan személyazonossági iga­zolványokat állítanának ki, amelyek az összes igazolványokat helyettesítenék. Ezaz igazol vány-játék évek óta folyik. Mo­solyogni kellene rajta, ha nem görbülne sírásra a szánk. Mert az igazolványok mindig pénzbe kerülnek. Egy konszolidált államban a hatósá­gilag kiállított bizonyítvány egy életre szól. Nálunk nem is évekre, hanem hónapokra, sőt napokra. Nem csoda, ha bizonyos ellenszenvvel foga­dunk mindenféle uj igazolványt. Ez az érzésünk az uj személyazonossági bizonyitványokkal szemben is. A bizonyítványok kiállításáért fi­zetni kell. Pénzbe kerül a füzeteeske, annak a kitöltése, felülbélyegzése és különösen pénzbe kerülnek a fényképek. Mindezt elviselnőlc, ha a a fényképek kiállításánál és elkészítte­tésénél a hatóságok szokatlan rendsza­bályokhoz nem nyúltak volna. Már a rendőrség arra akarta kötelezni a pol­gárokat, hogy a személyazonossági igazolvá­nyokhoz szükséges fényképeket csak iparigazol- vánnyal rendelkező fényképészek készíthetik el. Más fényképeket a rendőrség nem fogad el. A rendőrség azonban meggondolta a dolgot és el­állt a tervétől. És ekkor jött a nemes városi ta­nács Amint értesültünk, határozatot hozott, mely szerint csak olyan fényképeket fogadnak el. amelyeket iparigazolvánnyal rendelkező fényképészek állítanak ki, Mindig védtük és ma is védjük az iparos érdekeket. A kisiparosság részére minden héten iparosmellékletet adunk és ott a legelkeseredet- tebb harcot folytatjuk a kontárok ellen De ezt a í'ényképügyet mégis csak egy kissé furcsának találjuk. Mi köze van ahhoz a városi tanácsnak, aká.r a rendőrségnek, hogy a Névtelen Adófizető hol szerzi be a fényképszükségletét? A fotogra- fálás s általában a fényképamatőrködés nap­jainkban valóságos betegség. Minden harmadik ember pompásan tud fényképezni. Ki tilthatja meg annak az amatőr fényképésznek, hogy sa­ját magáról és családjáról sajátmaga készítse el a fényképeket? Ha az a fénykép jó, akkor semmiféle hatóságnak nincs joga azt visszauta­sítani. A fényképésziparosok amúgy is megta­lálják a számításaikat, mert a polgárság nagy­része hozzájuk fordul. Sőt, a rövid határidőre való tekintettel, a hivatásos fényképészek a rengeteg mennyiségű fényképet el sem tudnák készíteni. Mit szólna a polgárság ahhoz, ha holnap a rendőrség, vagy a városi tanács olyan határozatot hozna: ha a Névtelen Adófizetőnek a kabátjáról leszakad egy gomb, azt a felesége nem varhatja föl, csak iparigazolvánnyal rendelkező szabó. Vagy mi történne akkor, ha rendeletet hoznának arra, hogy odahaza senki sem borotválkozhatik, mert abból a borbélymestereknek kára származik. A városi tanács tehát túllőtt a célon, amikor ezt a határozatot hozta. Ha egy amatőrfényké­pész önmagáról és családjáról fényképet csinál abba a világon senki sem szólhat bele. A lényeg mégis csak az, hogy az a fénykép élethü legyen és nem az, hogy ki csinálta a fénykéfelvételeket. A fényképészipar nehézségeit tudjuk, min­denkor a legnagyobb készséggel állunk az érde­keik szolgálatában, de csak abban az esetben, ha azok az egyetemes polgárság érdekeivel azono­sak. ÓH JAJ . í Ha ItohöKí ha | r üli ed i, liérje EGGER uj uieilpasz tü.Alt Vaicban r.atogos i gyó >szcccnairRu gycgycuKcka smely cs ep-'.js a köhö­gés <i oldja * nyóikat. Kapható minden gyógyszerfarban es droguer 6 an. ÉLJEN EGGER melípasz’iüa csakhamar meggyó. yifoM

Next

/
Oldalképek
Tartalom