Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-20 / 89. szám
XIV. ÉVF. 89. SZÁM. Mkii&nWnifo János Gáspár dr. kolozsvári helyettes polgármestert és családját kiirtással fenyegette meg a névtelen levélíró (Kolozsvár, április 18.) Ismeretesek az egész ország lakossága előtt azok az áldatlan állapotok, melyeket a kolozsvári városházán, különösen a nyelvhasználat körül az u. n. „blokkisták“ inszcenáltak és hosszú hónapokon keresztül igyekeztek felkavarni Kolozsvár nemzetiségi hé kéjét. Ennek a vétkes agitációnak lehet tulajdonítani bizonyára az alábbi inkább komikus, mint komolyan vehető levelet, melyet a napokban kapott János Gáspár dr., Kolozsvár helyettes polgármestere. A névtelen levelek értékével tisztában vagyunk és nem tulajdonítunk sem nagyobb, sem kevesebb jelentőséget nekik, mint amennyit tulajdonítanunk kell, de az adott esetben a magyar helyettes polgármesterhez irt levél jellemző dokumentuma annak az eredménynek, amelyet a magyarellenes városházi kampány kiváltott egyes félrevezetett emberekben. Magyar fordításban igy hangzik: Irredentiata JÁNOS GÁSPÁR helyettes polgármesternek, a városi tanácsban a magyar irredenta képviselőjének Kolozsvái Városháza. TOLVAJ ÉS BÜDÖS MAGYAR VADÁLLATI Az „TJniversul“ 75—1931 számából olvastuk intézkedéseidet, amelyeket tesz, mióta oda jutottál, hol nem érdemied, hogy légy és nem is fogsz lenni. Ám jó, te irre- dentista, azt hiszed, hogy csúfot űzhetsz a román országból, mint abban az időben, mikor Apponyi a tolvaj volt a román iskolák felett? Te, aki „Árpád“ nemzetségéből való vagy és Ázsiából jöttél erre a tájra, melyei 1000 éven át tartottatok jogtalanul leigáz- vai Családot, te szamárl Ezt nem fogod tenni. Azért, ha az életed kedves, tanácsoljuk neked, hogy 3 nap alatt takarodj akárhová amerre a szemed lát, mert ellenkező esetben lelövünk, mint egy kutyát, mint ahogy meg is érdemied- Menj Budapestre rabló, mert ez nem az Árpád országa, sem nem a tied. Egy olyan tolvaj, mint te, aki elnyomja a románokat, azoknak kedvezvén, kik Ázsiából jöttek, nem maradhat egy pillanatig sem egy román intézmény élén. Tehát, ha kedves az életed, indulj azonnal, mert különben nem marad senki a mocskos családodból. Több igaz romáii. A levél tartalma olyan, hogy még megjegyzésre sem méltatjuk és csak sajnálni tudjuk a üszichopatologikus gyűlöletnek ezt a paroxismu- - it, amely ilyenhangu névtelen levelekben éli a i magát. A népszámlálás költségeit mégis a lakosság* nyakába varrják (Bukarest, április 18.) Amikor a népszámlálás iratait országszerte felpatkolták és „feldolgozás“ végett Bukarestbe küldték, e nagyszabású „tudományos“ munkát az emberek lezártnak vélték. A belügyminisztériumból azonban körrendelet érkezett az ország valamennyi törvényhatóságához, s ez a rendelet nagystílű panamákat sejtet. A községi és városi hatóságokhoz címzett körrendelet olyan áldozatra szólítja fel a törvényhatósági testületeket, amit az állam már egyszer elvállalt és teljesített is. A miniszteri rendelet a községek és városok nyakára varr ja a népszámlálás sok százmilliós költségeit s elrendeli azoknak a budget-be való beírását. „Van szerencsénk értesíteni — mondja a rendelet — hogy a munkaügyi miniszterrel egyetértve elhatároztuk, hogy az 1930 december 28-án lefolyt népszámlálás költségeinek fedezésére a falvak, községek és városok Írjanak be költségvetéseikbe fejenként 5 lejt. Ajánljuk továbbá, hogy négy éven keresztül a lakósok számával egyenlő összeget vegyenek fel a bud- get-be népszámlálási célra s 1 lej 25 bánit az állam részére (í), Az a község tehát, melynek 1250 a lélekszáma, az 1931 és az ezt követő években felvesz 1562 lejt a költségvetésébe. Az ügy eddig egyszerű volna, azonban a népszámlálási törvény rácáfol erre a miniszteri intézkedésre s több mint százmilliós visszaélést rejteget. Á törvénynek az a paragrafusa, amely a költségek fedezésére vonatkozik, kimondja félremagyarázhatatlanul, hogy a költségeket az állam fedezi s erre a célra 103,000.000 milliós rendkívüli hitelt szavazott meg a mxtnkaügyi minisztérium számára. A törvény áltál engedélyezett milliókat fel is vették s ezzel a népszámlálási költségek kifizetése véget is ért, azonban ebből az összegből a népszámlálókat nem fizették ki. Nem lehet tudni, mi lett a pénzzel, de tény, hogy a népszámlálóbiztosok nagy többsége mai napig sem kapta meg 600 lejes járulékát. Az adófizetők joggal kérdezhetik, hogy mit csináltak a 103,000.000 lejjel s miért terhelik meg a községeket és városokat olyan tételekkel, amit az állam a múlt évi költségvetésében már egyszer elszámolt. Higiénikus Elegáns Tartós Kaphatók: az ország jobb 5
