Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-19 / 88. szám

ja, aki, hogy ne tegye magát nevetségessé, min­den áro$ meg akarta kötni a kölcsönt. Az az impressziója, mintha moziban lenne, ahol az utolsó felvonás vetítésére készülődnek. Most a kisebbségek felé tájékozódnak. Az Adeverul nem bízik az úgynevezett kis koncentráció létrejöttében sem és úgy látja, hogy az események egy személyi, leplezetten diktatórikus kormány irányában érlelődnek. Nem érdektelen a nemzeti parasztpárt er­délyi lapjának, a Pátriá nak a vezércikke. A cime: Finita la comedia. A komédia a spanyol diktatúra, ami a köztársasági forradalommal végződött. Vastag betűkkel, nyomdai nyelven, erős kiemeléssel, feltűnő szedéssel közli, hogy mivel indokolták Spanyolországban, mivel ma­gyarázták egyedül üdvözítő megoldásnak a dik­tatúrát. „És jött a diktátor — mondja a cikk és harsogá: — A spanyol nép boldogulni akar, munkát, nyugalmat és rendet akar. De ezt akadályoz­zák a politikai pártok. Spanyolországot nem tudja más megmenteni, csak a diktatúra. Éljen Spanyolország, éljen a király, éljen a dinasz­tia, éljen a rend, éljen a diktatúra.“ És elmondja a feltűnő vezércikk, hogy mi lett ennek a diktatúra-jelszónak a következmé­nye. Milyen tévedt útra lépett az, aki diktatú­rát akart, mert ez nagyon veszélyes játék s egy­általában nem alkalmas boldogitásra. Nem megváltás, hanem véres komédia. Spanyolor­szág talán meg fogja hamarosan bánni, amit most tett. De a bűnösök, a diktátorok, a téve désre csábitó tanácsadók volnának érdemesek, hogy viseljék a következményeket s megfizes­sék a büntetéspénzt. A Natiunea, a liberális párt kolozsvári lapja másnap hasonló tendenciával irt cikket a spa­nyol forradalomról, Alfonz király öngyilkos­sága címmel. A cikkben a spanyol helyzet vá­zolása után a következőket Írja: — Ahogyan természetes is, a helyzet meg- gondolkoztató s főként komoly és instruktiv ta nulságokat nyújt. Bebizonyosodott még egyszer A verandába mentek s Ilus egyelőre a tás­káit hordatta be a kocsiról. Az egyik hátulsó házból előkerült az öreg is, egy csupor aludt­tejjel, de ahogy meglátta a fiát, letette a csup­rot s a mezőktől lebarnult arca mintha földe­rült volna egy futó pillantásra: — örülök, hogy hazajöttél, — és kezet fo­gott vele. — Túlestél mindenen? — Igenis, édesapám. Most itthon maradok őszig, mert nagyon kifáradtam s ősszel majd iroda után nézek. Az öreg meg volt elégedve: — Helyes, helyes. Majd beszélünk róla. S azzal ment is a gazdasági udvar felé. De az ígért beszélgetésből egyelőre semmi sem lett. A birtokon meg kellett indulnia az aratásnak: az öreg reggel háromkor ébredt késő este még talpon volt s rendeleteket oszto­gatott. Tamás többször megpróbálta, hogy va­lami formában Kolozsvárra fordítsa a szót. egy vasárnap délután maga az öreg kérdezett tőle valami ilyenfélét, Tamás két kézzel kapott az alkalmon, mert remélte, hogy most ügyesen beleszőheti a maga keserves nagy dolgát is. Tamás beszélt is, beszélt s egy kínálkozó pon­ton ravasz fordulattal már éppen átcsúszott a Farkas uccai házra, amikor bosszankodva volt kénytelen megállapítani, hogy az öreg feje hátraesik a díványon s őmaga kényelmes hor­kolásba kezd... Tamás föltette magában erre, hogy nem vár többé az esetleges alkalommal, hanem leg­közelebb az apja elé áll s feltár előtte mindent. ,.. Ez a terve azonban csak tervnek maradt •ffyssmm vmmsmmmmmmmmmmam Ebben a pillanatban minden lehetséges, — irja a lap. — Egy másik cikkében azt az érdekes in­formációt közli, hogy Titulescu egy Maniu— Iorga—Duca-kormány esetén biztosítani akarná a kisebbségek és a szociáldemokraták támogatását is. Egyelőre a német pártra gondolnak, azzal, hogy egy ilyen megoldás jó hatást váltana ki a kül­földön. hogy a rendkívüli rendszabályoknak csak bizo­nyos szeszélyek kielégítése végett való életbe­léptetése, végzetes azok számára, akik ezt meg­teszik. Nem tudjuk hányadszor igaznak bizo­nyult, hogy a tisztán személyes velleitásokkoz való fordulás, az ország felsőbb érdekeinek te­kintetbe vétele nélkül, visszavonhatatlan módon az egész al­kotmányos rezsim szétomlásához vezet. Alfonz király igy a maga feje árán ta­nulságos lapot irt mások számára. A cikk igy fejeződik be: — Ezekben a pillanatokban, amikor nyu­gati testvérünk történelme uj fejezetét irta meg, gondolatunk azok felé a tanulságok és fi­gyelmeztetések felé kell forduljon, amelyeket száműzetése útjában mond Alfonz király. Ezek­ből könnyen kiolvashatjuk a következő konklú­ziót: egy király, aki öngyilkos lett. Német vélemény a kisebbségi magatartásról. Néhány nappal ezelőtt Hans Otto Roth dr., a Német Párt elnöke érintkezést keresett Titu- leseu dezignált miniszterelnökkel. Ennek a ki­hallgatásnak a következménye — úgy látszik — a Német Párt szebeni lapjának egy cikke, amelynek tartalma abból a témakörből kerül­hetett ki, ami a beszélgetés tárgya veit. A Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt, az erdélyi németség vezető sajtóorganuma csütör­töki számában a politikai helyzetet analizálja. Kiemeli a helyzetnek azt az újszerűségét, hogy Titulescu a királytól teljes felhatalmazást ka­pott és nem valami kötött megbízást. Ez a ki tálynak azt az akaratát mutatja, hogy teljesen RAB (ARBE) SZIGET DALMÁCIA I Palace Hotel PRAHA.. Hotel BRISTOL mäIIoiMc m Teljes penzió (az összes illetményekkel és kiszolgá- fj lássál együtt) a szobák fekvése szerint Let 250-től || 390-ig. — Kérjenek ill. prospektusokat. 1 XIV. ÉVF. 88. SZÁM. szabadteret ad a politikai erfck játékának. Ti­tulescu olyan vasakarattal és lobogó tempera­mentummal fogott hozzá feladata megoldásá­hoz, amelyet eddig hűvös diplomáciai tevékeny­sége után alig lehetett sejteni. Nyilvánvaló, hogy legutóbbi itthon tartózkodása alkalmával mostani vállalkozásának minden részleteit meg­beszélték és ó most el van határozva, hogy pro­gramját keresztülviszi. A cikk azzal fejeződik be, hogy a koncentrá­ciós kormányban való részvételre — ha igazán az összes politikai erők egyesítéséről van szó — a kisebbségeknek is határozott joguk van. Az országban négymillió kisebbségi él, ami az össz­lakosságnak körülbelül egynegyede és igy az igény teljesen jogosult s emellett, hogy a ki­sebbségek ki is tartanak s azt érvényesíteni akarják, mihelyt arra az idő megérik. A német lap cikkírója úgy látszik egészen elhitte, hogy tökéletes koncentráció őszinte megalakításáról van szó és ebből a hiedelem­ből táplálkozik a véleménye. Mi nem láttuk ilyen optimisztikusnak a jelenségeket s a kilá­tásokat rezerváltan igyekeztünk mérlegelni, iiiimniiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiuiiiiiiiiiinii)mmiiiniuii,RtiiiiiiDiiiiiiHiiiitHniiL.i(ii(]iiiiiimiiit]iiiiiiiimi] Bibescu herceg repülőgépe Hátsó- Indiában lezuhant (Kolozsvár, április 17.) A külföldi távirati jelentések között egy londoni sajtótávirat azt közli, hogy a román Bibescu herceg a francia Le Bourget-ból repülőgépen indult Hátsó-Indiá- ba. A francia-gyarmati Saigon felé haladva a gép Alakabadnál lezuhant, felrobbant és elégett, a herceg azonban megmenekült az életveszede­lemből, a repülőgép másik három utasa odapusz­tult. Bukarestből a hírre vonatkozólag azt jelen­tik, hogy a szerencsétlenség hirének megerősí­tése megérkezett. A különböző táviratok azon­ban az eset lefolyását ellentmondóan közük s a részleteket igy nem lehet tudni. Tény az, hogy Bibescu herceg súlyosan megsebesült. __ híján feladatták a házassági hirdetést, sőt Halmy Tamás nagy bujában maga is kézrejárt a megszerkesztésében s tudva van már, hogy három nappal később megjött a Felhő Klári kolozsvári távirata. Tamás nem mert hinni a szemének: lehetet­lennek tartotta, hogy Klári megengedjen ma­gának ilyen tréfát... Közben pedig megnyug­tatást próbált keresni magának s arra gondolt, hogy talán más valaki akarja ugratni, de azok után, hogy legutóbb elhallgattak a levelei s hogy Klári már előzőén is értesítette az iglói útról, — azokután nem tartotta olyan valósze­rűtlenek. A hirdetésben tisztán ott állt a falu neve: Zehernye... No egyéb sem kell most, csakhogy egy ilyen hirdetés után állitson be hozzájuk a kisleány, különösen miután híre ment a környéken is, most toporzékolna csak az öreg, nincs elég baja anélkül is... És Halmy Tamás végső szorultságában egy ötletre hatá­rozta rá magát s az ötlet sikerült is: Omodét levette a lábáról, mindennel, csak őszinteséggel nem, maga helyett pedig, hogy gyanút ne kelt­sen, az ügyefogyott Csopakot állította be. Csak egy-két napot akart nyerni ilyenformán s azt is tudta, hogy közben nagyon-nagyon kell majd vigyáznia Klárira is, ha csakugyan betoppan­na a kisleány. Ilyen meggondolatlanságot az utolsó pillanatban nem akart komolyan föl­tenni róla, de az utolsó pillanatban a kilenc- órás vonatról mégis csak eléje ugrott a kis menyasszony: — Hát igy akartunk házasodni, békás? Na, majd adok én neked! De mikor meghallotta, begy ezúttal némi ügyetlenséget követett el, síit,j kezdett s később is, amikor Tamásnak sikerült elcsititania, még egyre szipogott az utón. Már a faluba értek, éjjel volt s Klári szepegve fordult a fiúhoz: — Ez a házatok? — Ez, kedves. Holnapután majd bevezetlek. — S mért nem ma? (Folytatjuk.) Előtérben a személyiségek kormányának terve A legujább hirt a helyzetről az Universal péntek esti 8 órai különkiadása hozta. E sze­rint az uj kormány végleges megalakulása pillanatok kérdése ienne. A kormányban a következő személyek vennének részt: TITULESCU, IORGA, ARGETOIÁNU, MANOILESCU, GARO- FLID, MEHEDINTI egyetemi tanár, ZÄUCEANU, HATIEGANU, BOBÜ$ besszarábiai politi­kus és Pavel KÄDULESCU. Spanyolország felé fordul a figyelem meg, mert ahogy mentek a napok, ő maga egyre kijjebb tologatta a föllépés időpontját- De ugyanakkor rájött, bogy a dolgát ott ron­totta el, mikor az első este őszintén be nem számolt mindennel. Mertha ma, csaknem há­rom hét után rukkol ki vele, már azzal is bol­hát ereszthetne az öreg fülébe, hogy miért nem 6zólt azonnal, mi takargatnivalója volt eddig is? Néha arra gondolt, hogy beleavatja az édes­anyját, az édesanyja viszont megijedhetett vol­na, ezt pedig nem akarta Halmy Tamás... Mégis nem maradt hátra egyéb, mint férfiasán kiállni a placcra! Persze, könnyű ezt igy kiokoskodni, de ami­kor arról lenne szó, hogy most már igazán tes­sék kiállni, akkor ebédután szépen ledülünk a díványra s azt mondjuk rá: majd holnap! Hol­nap azonban Halmy bácsi ismét el van foglal­va, százfelé ráncigálják a részmuukások, a bo­tosgazda, a kocsisok, megint a pásztorfiuk közt kell igazságot tenni, most a cséplőgépet szál­lítják a kazalak közé, mert két nap óta behord- tak minden termést s azalatt minden nappal egy uj nap múlik el... Kolozsvárról pedig jöt­tek a levelek, de erről nem tudott senki, mert Tamás jólábon volt a postamesterrel s minden délben maga ment le a postájáért... S Klári leveleire mentek a szerelmes válaszok: hogy milliószor öleli, itt most rettentő a forróság hogy ősszel majd újra megcsókolhatja a drága kezét... De az utolsó napokban elmaradoztak a Halmy Tamás levelei: Klári jelezte ugyanis hogy legközelebb Iglóra indul, Gyurka nem jöhet vele, tehát utazzon eléje Tamás •. > Tamás itt már vakarta a fejét s azt mond­ta rá: — Az ördög vitt volna el engem, holnap már csakugyan megállítom egy szóra a fatert! Persze ismét csak nem állította meg a fa­tert, ahelyett azt az ügyetlenséet követte e! hogy nem irt Klárinak, mert egyelőre alaposan meg akarta hányni a meghányanőókaí. S ekko: történt, hogy Tarján Laeiék jobb mulatság

Next

/
Oldalképek
Tartalom