Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-18 / 87. szám
täsiu&ramsjfG 7 XIV. ÉVF. 87. SZÁM. házassági történet kisegítő férjjel és programon kioüti szerelmi csattanóval Timikor az áftampotgársági törvény rakja feí Tjymen rózsafáncait (Kolozsvár, április 16.) Házassági tragédia, vagy tragikomédia, mely kizárólag az állampolgársági törvénynek köszönheti megtörténtét. Mint ismeretes, 1924-ben több ezer ember maradt ki az állampolgársági névjegyzékből s mondanunk sem kell, hogy a jogaiktól megfosztott emberek 90 százaléka kisebbségi. A törvény azonban bizonyos lehetőségeket mégis nyújt az állampolgárság megszerzésére vonatkozólag. Az egyik paragrafus például kimondja, hogyha az idegen állampolgárságú nő román állampolgárhoz megy férjhez, ezzel már automatikusan megszerezte honosságát is. B. M. Wesselényi Miklós ucca 13. szám alatt lakó 29 éves urileányt szintén kifelejtették a román állampolgárok névsorából ami különböző vekzaturáknak vált előidézőjévé. Valaki aztán azt tanácsolta az elkeseredett leánynak, hogy keressen egy férfit, aki — hacsak formailag is, — elvenné, mert ezáltal a kérdés likvidálva volna. A „kiválasztott“ azonban elvette a kedvét: — Magáért bármit megteszek. Hanem az esküvő kiadásokkal jár, de ötvenezer lejért hajlandó vagyok kihúzni a csávából. Kinek van napjainkban ötvenezer lej kidob- nivaló pénze? Még ha életfogytiglani komoly házasságról lenne is szó. De csak azért, hogy a férjjelölt megjelenjen az anyakönyvvezető előtt és kimondja a boldogító „igent“, drága mulatság ilyen horribilis összeget fizetni. Idők folyamán mintegy hat férfiúval bocsátkozott tárgyalásokba a lány, de teljesen eredménytelenül. Végül is a sors a kellemetlen helyzetbe került leány segítségére sietett. B. Gy. elektrotechnikus hajlandónak mutatkozott házasságra lépni s hozzá teljesen altruista alapon. Még a házassági okmányokkal járó költségek fedezését sem követelte, ellenben annyit kikötött, hogy esküvő után pár nappal beadják a válópert és az ügyvédi költségeket a menyasszony, azaz újdonsült asszony fedezi. Elkövetkezett az esküvő napja is. A fiatal pár törvényesen egybekelt. A leány fényes lakodalmi ebédet készitett s azt tervezte, hogy B. Gy.-t meghivja egy kis töltöttkáposztára és csirke combra. A férfi azonban visszautasitotta a nászebédre szóló meghivást. Az eset itt már tragikus fordulatot öltött. A fiatalasszony a kisegitőférjjel való i’övid együttlét alatt, ahogy mondani szokás, halálosan beleszeretett. S harmadnapra hallani sem akart válásról. Most már B. Gy. került nem a legrózsásabb helyzetbe. Mindössze egy kis szi- vességet akart tenni és ime belegabalyodott Hymen láncaiba. A lány azt reméli, hogy akárcsak a színpadon, törvényes férje a csattanónál viszonozni fogja érzelmeit. Egyelőre a helyzet az, hogy B. Gy. beadta a válópert. I5EUESES* TISZTA ÉS POHOS NYOMDAI MUNKÁRA van szüksége, ne mulassza el felkeresni és ajánlatot kérni a LAPKIADÓ Nyomdai Vállalattól Cluj-Kolozsvár, Str. Universitatii (Egyetem u.) 3 sz. I\ Beszámoló a Magyar Párt dicsőszentmártoni közgyűlésén Barabás Béla képviselő beszéde (Dicsőszentmárton, április 16.) A Magyar Párt dicsőszentmártoni városi tagozata most tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen a vezetőség beszámolt arról a magyar munkáról, amelyet a párt a közélet különböző fórumain végez. Béldy Gergely gróf, tagozati elnök, megnyitó beszédében az általános magyar kötelességre hívta fel a figyelmet s különösen a családoknak azt a kötelességét emelte ki, hogy minél magya- rabb szellemben neveljék gyermekeiket. Elpa- rentálta az intézőbizottság elhunyt tagjait: Fekete György volt megyei főjegyzőt, Niederwi- ser Gyulát és Székely Andrást. Bach Ede titkári jelentése, a zárszámadásról és költségvetésről szóló jelentések hangzottak el ezután. Barabás Béla dr. nagyszabású politikai beszédet mondott, amelyben ismertette annak a tevékenységnek a nehézségeit, amelyet a Magyar Pártnak a parlamentben ki kellett fejtenie. Kimutatta, hogy a mai szörnyű gazdasági válságnak az a tizenhárom esztendős bűnös, makacs politika volt az előidéző oka, mely a kisebbségeket teljesen letörni és megsemmisíteni igyekezett s mely általánosságban az ország termelő munkáját tönkretéve, agyonverte az adóalanyokat. Beszélt az agrárreformnak óriási visszásságától elkezdve a mérhetetlen nagyságúvá dagadt szeszpanamáról és a gazdasági politika bűneiről. Ismertette azt a törvényhozás’ módszert, mely a parlamenti ülésszakok utolsó napjára olyan garmadával zúdítja a törvényjavaslatokat, hogy emberileg lehetetlen azokat behatóan még csak át is olvasni. A Magyar Párt képviselői és szenátorai azonban a legtisztább és nyugodt lelkiismerettel állanak a magyar nép előtt, mert mindig híven teljesitették kötelességeiket s felemelték tiltakozó szavaikat még akkor is, ha előro tudták, hogy süket fiilekre találnak. Ismertette azokat a porokét, amelyeket az erdélyi magyarság a Népszövetség genfi fóruma elé vitt. Kijelentette, hogy akármilyen zavaros fordulatok közé jutottunk is, s bármennyire földretiportan él is a magyarság, teljes meggyőződéssel hinni lehet a felemelkedésében. Pekri Géza dicsőszentmártoni helyettespolgármester a városi tanács magyar tagjainak működéséről számolt be teljes részletességgel. A vármegyei székhely kérdésében a városi magyar lakosság a román lakossággal egyöntetűen járt el s azt a memorandumot, amelyet a balázs- falvi görögkatolikus érseknek adtak át, négyszáz román irta alá. A küldöttség görögkatolikus tagjai olyan kijelentést tettek, hogyha az érsek a megyeszékhelynek Balázsfalvára való átvitele mellett foglalna állást, a memorandum görögkatolikus aláírói áttérnek a görögkeleti vallásra. Vajda Béla dr., a megyei tagozat főtitkára, indítványozta, hogy a közgyűlés mondjon köszönetét a megyei és városi tanácsok magyar tagjainak a magyar lakosság érdekeiben kifejtett tevékenységükért. Az indítványt lelkes éljenzéssel fogadták el. Gvidó Béla, Surinya Balázs és Pethő Samu felszólalásai zárták be a közgyűlést. Jubilálni jött Rózsahegyi Kálmán Kolozsvárra Megérkezett a budapesti Nemzeti Színház nagyszerű művésze, aki huszonöt év óta nem volt Kolozsváron és egy hetet tölt itt, hogy bejárhassa a régi uccákat Beszélgetés a vasúti állomáson Rózsahegyi Kálmánnal (Kolozsvár, április 16.) A legkedvesebb, legjobb izü magyar színész, Rózsahegyi Kálmán, ma este Kolozsvárra érkezett. Amint örökké mo solygó, optimizmust sugárzó arca feltűnt a pályaudvari közönség emberfejei között, önkéntelenül megnézte mindenki. Ma, amikor petyhüdt, gondoktól redőzött arc, a lehorgasatott fő a „divat“, a Rózsahegyi Kálmán jókedvtől csillogó szemei feltűnést keltenek. De egyébként is rá van írva borotvált, igazi müvészareára, hatalmas kalapjára az a csalhatatlan jel, amely a nagy bohémek ismertető jele az egész világon- Sokan felismerték, hiszen nem hiába Budapest egyik legdédelgetettebb, legnépszerűbb színésze Rózsahegyi, sokan ismerik a Nemzeti Színház előadásaiból, meg a képeslapokból. Hogy a régi kolozsvári színészt ismerte volna fel valaki benne, az bizony egészen valószínűtlen, mert éppen huszonöt esztendeje annak, hogy Rózsahegyi Kálmán Kolozsváron megfordult, akkor is csak mint budapesti vendégművész. Annak, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt, harmincegynehány esztendeje. A Keleti Újság munkatársa elsőnek sietett üdvözölni a vonatról leszálló Rózsahegyi Kál mánt, a magyar típusok klasszikus alakitóját. — Nagyon örülök annak, — mondotta, — hogy végre itt vagyok Kolozsvárt. Évek óta készülök erre az útra. Nemcsak a régi emlékek miatt, hanem régen időszerű már egy kedves családi invitálásnak a teljesítése. De valami pech üldözött, jöttem volna én szívesen, de mindig közbejött egy kis nem várt malőr. A múltkoriban már meg is szereztem a szükséges pár napi szabadságidőt a Nemzeti Színház igazgatóságától, akkor a romániai engedélyem körül volt haj. Szerencsére rendbejött a dolog a must itt vagyok. De nem is mozdulok el Kolozsvárról egy hétig. Úgy szeretem ezt a várost, minden kis zugát bejárom ismét. Elmegyek a régi, Farkas uccai színházba, végigsétálom az öreg temető ösvényeit, nem hinném, hogy ne találnék a sírkereszteken ismerős névre. Közben kiértünk az állomási épületből, Rózsahegyi Kálmán autótaxiba száll, de int a sof- főrnek, hogy várjon még egy pillanatra: — Csak azt sajnálom, — mondja — hogy nem lehettem itt az én szeretett mesteremnek, Szentgyörgyi Istvánnak a jubileumán. Azt is olvastam, hogy beteg és maga helyett csak levelet küldhetett az ünnepi estére. Alig várom, hogy láthassam Pista bácsit. A művész még külön is meghív A vén gazember szombati előadására, amely vendégszereplésének első estje lesz. — Nemcsak Pista bácsi jubilált, — fejezi be mosolyogva szavait — ez az előadás lesz huszonötödik évfordulója annak, hogy szembenézhettem utoljára a kolozsvári közönséggel! Lfe Sbü aByáro- ős S üinnafipíiP fiai Botoaáp, díraSa ünimiíitíi No. 7. a Hatsarkos és mindenféle négyszeg- la letes keritésfonatot, sodronyszöve* teket, sodronyágybetéteket és minden fajta vases rézbutorokat, nemkülönben diszkeritésekel Előnyős árak S Szükséglet beálltával szíveskedjék árajánlatot bekérni:
