Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-16 / 85. szám
* ✓ r EXIV. £VF. 85. SZÁM. ' ____________________________ 1 A halott katonagyerek útja Ploestiből Udvarhelyre Az udvarhelyi magyar anyák újra hősi halottakat gyászolnak... Már a harmadik haláleset hire érkezik a regáti helyőrségekből — Rossz volt a szérum, vagy mérgezés ? Az ápoló mindössze a nevet értette és mint aki a halálhoz hozzászokott,i egykedvűen válaszolt : — A murit. Meghalt. Az anya hirtelen reszketni kezdett és a következő pillanatban eszméletlenül esett össze. Magához téri tették és bevezették a beteg szobába. A szegény anya csak félórát késett. Félórával azelőtt hagyta itt a világot Magyary Árpád. A kórházi ágyon letakartan feküdt a holttest, gyertyák égtek körülötte. Az édesanya reszkető kézzel emelte le arcáról a térítőt ás megrendülve sikoltozta: — Ez nem az én fiam! A halott ajka le volt esve, szemei nyitottan fehérlettek ki arcából, melyet szintén eltorzítottak a kínok. özvegy Magyary Györgyié hirtelen a szivéhez kapott és felkiáltott: Hazaviszik a halott fiút Ezalatt Udvarhelyen a harmadik fiú koporsót, szemfedőt vásárolt, előszedte a fekete ruhákat, autóra rakta és nem törődve sem nappallal, sem éjszakával, rohant a gép a Rika-erdőn, Brassón keresztül egy éjjel és egy nap Ploesti felé. Megérkeztek. A tragédia az újabb találkozásnál ismét megismétlődött. Mikor a fájdalom fekete hulláma átvonult a szivén, a harmadik fiú érdeklődött, hogy miben is halt meg a bátyja. Azt a felvilágosítást kapta, hogy a szerencsétlen fiú hirtelen beteg lett, három nap alatt az egész tüdejét kiköpte és naponta mintegy liter vért veszített. A hivatalos orvosi okiratban a halál okául tüdőgyulladás volt feltüntetve. A megtörtlelkü édesanya erre felöltöztette gyermekét utolsó útjára, szerető karokkal elhelyezték a koporsóban s ráborították a szemfedőt, feltették az autóra és a gép megindult a halott katonával és hozzátartozóival haza, Székelyföldre. Mikor a soffőr kifáradt, az élő fiú ült a volán mellé és repült a kocsi a tar mezőkön, kopár erdők között hazafelé. Husvét harmadnapján érkeztek meg. Spfcij/sgjj« és délszalki nitvénjbiállitái ©a vesBstárins püspöki palotában Halott fia mellett ennek bátyja, a másik fiú jutott eszébe, aki a kisenevi kórházban egyide* jüleg szintén betegen feküdt. A következő pillanatban a ezerenciátlen asszony kirohant a kórházból és lobogó ruhával, rémülten végigfutott az uccákon, amig előtalált egy postahivatalt. Félig ájultan, magánkívül tépte fel az ajtót és a megdöbbent tisztviselők arcába rimánkodta a sürgető kóróst: — Telefont, telefont, hamar. A magyarul nem tudó regáti postatisztviselők tájékozatlanul bámultak egymásra. Egyikük látva az asszony kétségbeesését, felugrott, kisietett az uccára és egy magyarul tudó embert kerített, akinek a segítségével végre a zokogó asszonytól megtudták a tragédiát és hogy telefonálni akar haza. Az előzékeny tisztviselő azonual kapcsolást szerzett és sikerült a Ma- gyary-család egyik hozzátartozójával érintkezést kapni, akinek a félőrült asszony belesikol- totta a telefonba: — Árpád meghalt, hozzatok koporsót, szemfedőt, fekete ruhát. Mikor kikerült az ttccára, az idegen városban, ahol senki a szavát nem érti, megkondult a harang, özvegy Magyary Györgyné feltekintett az égre és mészfehér arccal a fellegek közé rebegte: — Ma husvét vasárnapja van. A következő pillanatban azonban a testéből- lelkéből szakadt fiú feketedő holtteste elfedte előle az ünnepet, a piros tojás örömeit, az egész világot. Ott ült fáradhatatlanul, némán, vértelen szájjal a halott mellett. Csak a szeme figyelte az ajtót, hogy mikor lépnek be hozzátartozói. A temetésen ott volt az egész város. A könynyek után a göröngyök rázuhogtak a koporsóra és Magyary Árpádból csak egy kis sirhalom maradt az udvarhelyi temetőben, amely fölött összeölelkezett a két anya, özvegy Magyary Györgyné és özvegy Kállai Józsefnó. A szerencsétlen anyának egyetlen kivánsága volt a sírnál, hogy keblére ölelhesse másik gyermekét, a kisenovi kórházban betegen fekvő 22 éves Györgyöt. A fájdalomtól, háromnapos virrasztástól, utazástól fél halott kicsi család tagjai közül ekkor a leány, Erzsébet lépett elő és vállalkozott, hogy hazahozza a fiút. Táviratok repültek és már utrakészen állott a leány, mikor jött az értesítés, hogy a beteg fiú elutazott. Lesoványodva, fehér arccal érkezett meg Magyary György is másnap, de neki már csak a sirhant jutott... A temetőre csend borult, lassan leszállt a sötétség és fekete fátyoléval befödözött mindeneket, mintha a székely nép csendes tragédiájának sötét szomfödele hullott volna a Székelyföld arcára. (Székelyudvarhely, április 14.) Az utóbbi időben három olyan tragédia történt Udvarhelyen, amely valósággal megdöbbentette a város lakosságát. Három fiatal, életerős fiút ragadott el a halál gyors egymásutánban. Mindannyian katonák voltak és a halál előtt pár nappal ti- fuszelleni szérummal oltották be. A sort Hagy András nyitotta meg, szegénysorsu szülők gyermeke, aki már haza sem tudott jönni, holtan sem, hanem ott fekszik egyik regáti temetőben. Kenyeres pajtása Kállai József, volt a második, aki negyven fokos lázzal érkezett haza Udvarhelyre, ahoi dr. Hartwig orvos mérgezési tüneteket állapított meg, de már nem is lehetett segíteni rajta. Apja a harctéren esett el, özvegy édesanyja minden reménysége volt, de sem a tudomány, sem a kétségbeesett fájdalom, séma szülői kétségbeesés nem bírták megmenteni az életnek. Örökre lehunyta szemeit Háborús tragédia. A harmadik és külső effektusaiban is talán a megrenditőbb tragédiát a Magyary-családnak kellett átélnie a húsvéti ünnepek alatt. Özvegy Magyar% Györgyné szintén a háború áldozata. Férje az orosz harctéren esett el és az özvegj négy kiskorú gyermekkel maradt hátra, akik közül a legidősebb leány Erzsébet, mindössze tizenegy éves volt. Az özvegy éjt nappá tévr rnindeiit megtett, hogy gyermekeit felnevelhes Be. A gondok és aggodalmak mellett a háborús és az ezt követő súlyos esztendők alatt minden reménysége bennük volt. A hősi anyai léleknek, az álma teljesülésbe is ment. Tisztességben felnevelte gyermekeit. Mikor már azt hitte, hogy a fáradt kéz kissé megpihenhet és az élet nehéz igáját gyermekei leveszik válláról, hiszen mindannyian már megkeresték kenyerüket, akkor zuhant rá a székely otthonra a sötét tragédia. Rossz liirt hoz a ploesti levél. özvegy Magyary Györgyné husvét nagyhetében útra készült. Ploestibe akart utazni, hogy katonafiát meglátogassa. A kalácsot, háziszalonnát és egyébb jó otthoni holmit gondos szeretettel össze is pakolta. Előre örült neki, hogy milyen boldog husvétot szerez kedvenc fiának. Nagycsütörtökön egy levelezőlapot hozott a posta özvegy Magyary Györgynének, amelyen lesújtó hir állott: „Anyukám édes! — irta a fia — nagyon nehéz beteg vagyok. Négy-öt nap óta kórházban fekszem. Husvétra nem engednek haza, de ha meggyógyulok, két hónapi szabadságot fogok kapni.“ Az édesanya szive elszorult, alig várta a vonatindulást, hogy beteg fiához repülhessen. A fiú Magyary Árpád, mindössze huszonegy pves, szép szál legény volt, aki már tizenhét éves kora óta önmaga tartotta fenn magát. Az alig felcseperedett gyermek az árvák csodálatos képességével már akkor tisztán látta, hogy komoly feladatok várnak rá az életben. Minden támasz nélkül elment Bukarestbe, ahol sikerült egyik nagy bádogárugyárban elhelyezkednie. A székely tudás és szorgalom, becsületesség jövőt nyitott előtte. Rövidesen vezető állásba került és az alig húsz éves gyerek már tizenkétezer lejes havi fizetést kapott, amelyből családját is segélyezte. A szépen megindult pályát azonban megszakította a katonai bevonulás. Állását ott kellett hagynia és Ploestiben jelentkeznie. Szokás szerint őt is tífusz elleni védőoltásnak vetették alá, mintegy két-három héttel ezelőtt, övéi meg voltak nyugodva, amig meg nem érkezett a riasztó levél. Az édesanya idegrázó aggodalmak között gietett beteg fiához. Mikor megérkezett Ploestibe azonnal a kórházba rohant, ahol az egyik ápolótól ideges félelemmel megkérdezte: i, — Hol van a Magyary, Árpád szobája? Vasárnap délelőtt az unitárius püspöki palotában a Dávid Ferenc Egylet rendezésében rendkívül érdekes kiállítás nyílt meg. A kiállítás céljaira dr. Boros György unitárius püspök a palota három termét engedte át. A kiállítás két irányú volt. Szőnyegeket és délszaki növényeket, főként a város legszebb kaktuszgyüjte- ményeit állították ki — mindkét ötlet erősen megfogta a közönséget. Különösen a szőnyegkiállitásnak volt őszinte sikere. Szebbnél-szebb és értékesebbnéi-érté- kesebb szőnyegek kerültek a falakra, amelyek közül az unitárius egyház többszáz éves imaszőnyege és Ugrón István szőnyegei emelkedtek ki. Újszerű látványosság volt a kolozsvári közönség számára a kaktuszkiállitás, mely arról tett tanúságot, hogy Kolozsvárt a kaktuszgyüj- tés divatjának nagyszámú lelkes és komoly hódolója van. Első helyen áll ezek között Husnik János gyűjteménye, mély ennek a különös növénynek több száz válfaját tenyészti a tudós szenvedélyével, még pedig a divatot megelőzően harminc év óta. Változatos és érdekes gyűjteményekkel szerepelnek még a kiállításon Triska zongoragyáros, Janovics Nóra, dr Lakatos Istvánná, Rohonczy Lajosné, dr. Mikó Lőrincné. Socol Baba, dr. Jancsó Elemér, Szabó Sándor és mások. Két hatalmas, több évtizedes kaktusz példányt küldött a kiállításra Vaida-Voevod volt miniszterelnök. A kiállítást műsoros előadásokkal élénkítették. Vasárnap délután műsoros előadás keretében a Lakatos-kvartett szerepelt, dr. Roska Márton tartott előadást és Gyallay Domokosáé énekelt. Minden müsorszám nagy hatást váltott ki. A hétfői műsor keretében Keppichné Molnár Irma zongoraszáma, Puksáné Boros Irén énekszámai és Hunyady Sándor előadása kötötték le a hallgatóságot. A két újabb műsor keretében Müllerné Dózsa Lili, Cappellaro Peris Arthurné, Reményik Sándor és Dunky Kató tanítványai szerepelnek. ».■WVWVWWWW<i/WWV\^/V»/VWWVf\A^ * — Campulung mellett felrobbant a petróleumvezeték. Bukarestből jelentik: A Steaua Romána petróleumtársaság petróleumvezetéke, amely Campulung mellett egy darabon párhuzamosan halad a vasúttal, a szivattyúzó készülékekben támadt tuluagy nyomás miatt kedden felrobbant. A robbanás ereje, mintegy egy kilométernyi távolságban feldobta a vezeték mellett levő földet és nagy károkat okozott. Tűz támadt, amely veszélyezteti a cámpuluiigi vasúti állomás épületét is. Az állomás vezetősége a vasúti vezérigazgatóságot táviratban értesítette a történtekről. A tűzvész eloltásán az egész környék tűzoltósága dolgozik,
