Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-12 / 83. szám
mv. ÉVF. 83. SZÁM. •^ssrzm^mmsamts A Szinpártoló Egyesület átvette a kolozsvári Magyar Színházai BÉKÉS UTÓN felbontották a szerződést a színház vállalkozó igazgatóival Őszinte kérdések László Ákoshoz és Horváth-Tholdy grófhoz, akik boldogok, hogy kiszabadulhattak a színház darázsfészkéből (Kolozsvár, április 9.) Még a múlt esztendő őszén történt, amikor a kolozsvári Magyar Szili- ház helyzete a legnagyobb, szinte azt mondhatni, a legkétségbeejtőbb bizonytalanságban volt. Jamvics Jenő dr. nyiltan bejelentette, hogy a hullámok összecsaptak a feje fölött, évek során át milliós adósságok gyűltek össze, arra nem gondolhat, hogy ilyen körülmények között a szezont megnyissa. E sorok Írójának a legnagyobb aggodalom hangján mondotta akkoriban: — Vájjon mit szólna hozzá a kolozsvári közönség, ha egyelőre csak mozielőadásokat tartanánk a színházban? A helyzet tehát éppen nem volt rózsásnak mondható, amikor két fiatalember lépett ki a szintérre, egyik sem volt több harminc évesnél, az egyik bankigazgató, a másik egy ifjú gróf. akiről mindössze annyit tudtunk, hogy szinte amerikaiasnak nevezhető vállalkozási kedv ég a lelkében. Ez a két vállalkozószellemü ifjú: név szerint László Ákos és Horváth-Tholdy István gróf, tettek azt az ajánlatot a Szinpártoló Egyesületnek, hogyha a Szinpártoló átveszi Jano- vicstól a színházépület öt éves bérletét, ők, mint vállalkozók, hajlandók ezzel a nehéz üzlettel megbirkózni s mindenekelőtt átveszik Janovics Jenő dr.-nak legsürgősebb négymillió lejt kitevő adósságait. Emellett jelentős fizetést és részesedési jutalékot voltak hajlandók biztosítani a harminc esztendős, sikerekben gazdag Bzin- igazgatói múlt után anyagi tönk szélére jutott Janoviesnak. A tárgyalások heteken keresztül folytak s végre létrejött a megállapodás, egyrészt László—Tholdy és a Szinpártoló, másrészt Janovics és a Szinpártoló között. Nem akarunk visszatérni arra, mi történt az elmúlt szinházi évben. Tudjuk azt, hogy a színházi szezon a lehető legrosszabb anyagi mérleggel közeledik a vége felé és a vállalkozók deficittel fogják lezárni a hét hónapos szinházi évadot. A helyzet önmagától érett meg odáig, hogy keresni kellett a megoldást a jövő évre, mert sem a két fiatal vállalkozó nem val lalhatta tovább az egyre íantasztikusabb mé reteket öltő anyagi rizikót, sem a Szinpártoló, sem a kolozsvári közönség nem nyugodhatott bele abba, hogy Kolozsvár magyar színháza becsukja kapuit. Igen helyesen már most megkezdődött tehát a szanálási akció azzal a céllal, hogy ősszel ismét folytassa különös optimizmust nem Ígérő körülmények között működését a 130 éves kolozsvári színészet. Felbontott szerződés. Értesüléseink' szerint az újra megkezdődét* tárgyalások odevezettek, hogy a Szinpártoló Egyesület békés utón megállapodott a szinház- épület két bérlőjével az átadásra vonatkozóan, a következő feltételekkel: A színház bérlete visszaszáll a Szinpártolóra, az öt éves szerződést mindkét részről felbontják. A Szinpártoló át vizsgálta a színház elmúlt évi szezonjának számadásait és többmilliós deficitet konstatált. A. hiánynak, amelyet természetszerűleg csak köl csönökkel pótolhattak, jelentős részét a Szinpártoló Egyesület átvállalta, illetve kötelezte magát arra, hogy részletekben téríti meg a vállalkozóknak. Szerződés szerint az első részletet május 1-én folyósítja, amikor a színház átvétele is megtörténik. Ilyenformán a színháznak az a korszaka, amelyet a közönség László—Tholdy rezsimnek ismert Janovics Jenő dr. művészi igazgatása alatt, lezártnak tekinthető. Most az akták lezárása után megkérdeztük László Ákost és Horváth-Tholdy Istvánt az elmúlt keserves évről, tapasztalataikról, azokról az okokról, amelyek véleményük szerint a súlyos helyzetet előidézték. — A dolog — hangzott a válasz — ott kezdődött, hogy a vezetésünk alatt álló Erdélyi Takarékpénztár hitelezője lett a Magyar Színháznak, illetve Janoviesnak. A színházzal gyakran kerültünk összeköttetésbe s az volt az im pressziónk, hogy ha csak valamennyire is fokozni lehet a szinház látogatottságát, ki lehet hozni a költségeit. A legnagyobb baj ott volt hogy a megindult tárgyalások nagyon elnyúltak és csak akkor jutottak befejezéshez, amikor közvetlenül a szezon megkezdése előtt álltunk és abba a kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy a tavalyi társulatot úgy, ahogy volt, le kellett szerződtessük. Csak éppen a hiányos szerepkörökre hozhattunk nehány uj embert. A szerződtetéseket együtt végeztük Janovics Jenő dr. művészeti igazgatóval, őszinte — és most be kell vallanunk, — naiv bizakodásunkban túlméreteztük a rezsit, megjavítottuk a szinészfize téseket, leszerződtettük Horváth Árpádot, a budapesti Nemzeti Szinház rendezőjét, azt remei ve, hogy jó előadások nagyobb közönséget visznek be a nézőtérre. Az első hónap bevétele azonban a legpesszimistább várakozásokat is lefőzte. Ezt talán annak is tulajdoníthatjuk, hogy az előző szezon nyarán minden uj darabot lejül szott Janovics társulata és úgyszólván darabok nélkül kellett műsort csinálni. Ha volt is tel’ ház, ez csak látszólagos siker volt, mert a tény leges bevételek mélyen alatta maradtak az elő zö évek bevételeinek. Előző évben egy-egy vasárnap legalább százezer lejt hozott, nálunk legfeljebb harminc-harmincötezer lejt, de volt olyan hétköznap, nem is egyszer, hogy álig vettünk be kétezer lejt. Az átlagos bevételek hatvan százalékkal rosszabbak voltak a tavalyiaknál, viszont a költségvetésünk lényegesen megszaporodott. Akármit mondanak rólunk, akármennyire is bennünk keresik a hibát, a tény az, hogy ályen katasztrofális üzletmenetre, amelyet legnagyobb részt mégis csak a gazdasági válság számlájára kell írnunk, nem számíthattunk mi sem, de más sem. — őszinte válaszokat kérünk, de őszintén tesszük fel mi is a kérdéseket, — folytattuk. Azt mondják sokan, hogy Önök igen vagy fizetéseket kötöttek ki maguknak és ez is egyik oka a mérleg felbülenésének— Ez a beállítás szerintünk komolytalan. Mi fizetést nem kaptunk, hiszen bérlői voltunk a színháznak és ha előfordult, hogy ma kivettünk bizonyos összeget, holnap vagy holnapután esetleg annak négyszeresét vagy ötszörösét kellett megszereznünk, hogy fizetési kötelezettségeinknek eleget tegyünk. Azt senki sem mondhatja rólunk, hogy mindent el nem követtünk, hogy a színészeket fizetni tudjuk. És most is azt mondjuk, hogy a szezön bezárásáig az utolsó fillérig kielégítünk minden színészt. Annak ellenére, hogy a Szinpártoló a deficitnek csak egy részét vállalta át s a többi rész a mi veszteségünk. Pedig csak most látjuk, amikor a saját bőrünkön jutottunk tapasztalatokhoz, hogy milyen sok hibát követtünk el például a szerződtetéseknél is. Csak egy példát hozok fel: Kondor Ibolykát negyvenezer lej fizetéssel szerződtettük le, tizennégy fellépés kötelezettségével hét hónapra s ugyancsak Kondor Ibolykának Janovics igazgató a hátralevő hónapokra harmincötezer lejt fizet huszonhárom fellépéssel. Végül megkérdeztük a két fiatal vállalkozótól, az immár csak volt szinigazgatóktól: —És mi a tervük a jövőre nézve? — Folytatjuk ott, ahol elhagytuk. Visszamegyünk a bankba és dolgozunk tovább. Annyi bizonyos, hogy sokkal kevesebb lesz a gondunk ■> végre kipihenhetjük magunkat... A sz0v|el bevezeti© a ssnuokásélelmezés uf módszerét (London, április 10.) A Times rigai jelentése szerint a szovjet rövid időn belül megkezdi a munkásélelmezés uj rendszerét, amelynek az az alapelve, hogy aki többet dolgozik, több élelmiszert kap. A munkásokat jó és rossz munkások csoportjába osztják, a jó munkások külön asztalnál egészen külön étlap szerint fognak étkezni és jobb ruhát is kapnak. A munkafegyelem megsértése esetén az lesz a büntetés, hogy az illetőt a rosszabb kategóriába teszik át. (Berlhi, április 10.) Moszkvai jelentés közli, hogy a szovjetkormány a német kommunisták Oroszországba szökött egykori vezérét, Thall- mann Ernőt a kínai határvidék egyik hadosztályának parancsnokává nevezte kiÄ francia kormány eüensakkhuzása német—osztrák egyezménnyel szemben Doumergue köztársasági elsők beszéde uj külpolitikát irányzatot znaugurái (Párizs, április 10.) Doumergue köztársasági elnök délelőtt Nizzába érkezett, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A polgármester beszédére az elnök válaszolt. Hangoztatta a franciák-békeszeretetét, kiemelte, hogy a francia hazafiság nem törekszik más kultúrák elnyomására. Doumergue utalt arra, hogy az utóbbi napokban is a békét komolyan veszélyeztető, megdöbbentő esemény történt. (Párizs, április 10.) Doumergue francia köz- társasági elnök nizzai beszéde mély benyomást tett a francia közvéleményre és ez a benyomás híven visszatükröződik a sajtóban- A mérsékelt irányzatú lapok mindenben aláírják Doumergue érveléseit és sajnálatukat fejezik ki, hogy nem hajlandó magát újból jelöltetni. A szélső jobboldali Echo de Paris-ban Pertinax azt a véleményét fejezi ki. hogy a nizzai beszéd egyes genfi intézmények elítélését és a további leszerelés káros hatását fejezte ki. Nyilvánvaló, hogy az a politikus, aki igy nyilatkozott, nem bizik abban, hogy Németország alkalmazkodik a szerződésekhez és azokat csak békés utcn akarná megváltoztatni. Lavale és Briand feltűnést keltő tanácskozásaival kapcsolatban hire jár annak, hogy Lavale a költségvetés elintézése után aktív módon fog beavatkozni a külpolitikába. A két francia államférfi egész Európára kiterjedő gazdasági tervezetet dolgozott ki. A francia terv a dunai gazdasági konfedeTá- ciót, általában a közép- és keleteurópai blokk létesülését jelenti Németországgal szemben. Franciaország ezzel a lépéssel nyiltan megindítja a harcot a nagy német briodalom megalakítása ellen. HáB (ÁRBE) SZIGET DAÜMÜíA Palace Hotel PRAHA <• Hotel BRISTOL Teljes penzió {az összes illetményekkel és kiszoigá- .ássai együtt) a szobák fekvése szerint Lei 250-től 390-ig —v Kérjenek ill prospektusokatJ
