Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-12 / 83. szám

mv. ÉVF. 83. SZÁM. •^ssrzm^mmsamts A Szinpártoló Egyesület átvette a kolozsvári Magyar Színházai BÉKÉS UTÓN felbontották a szerződést a színház vállalkozó igazgatóival Őszinte kérdések László Ákoshoz és Horváth-Tholdy grófhoz, akik boldogok, hogy kiszabadulhattak a színház darázsfészkéből (Kolozsvár, április 9.) Még a múlt esztendő őszén történt, amikor a kolozsvári Magyar Szili- ház helyzete a legnagyobb, szinte azt mond­hatni, a legkétségbeejtőbb bizonytalanságban volt. Jamvics Jenő dr. nyiltan bejelentette, hogy a hullámok összecsaptak a feje fölött, évek során át milliós adósságok gyűltek össze, arra nem gondolhat, hogy ilyen körülmények között a szezont megnyissa. E sorok Írójának a legna­gyobb aggodalom hangján mondotta akkori­ban: — Vájjon mit szólna hozzá a kolozsvári kö­zönség, ha egyelőre csak mozielőadásokat tar­tanánk a színházban? A helyzet tehát éppen nem volt rózsásnak mondható, amikor két fiatalember lépett ki a szintérre, egyik sem volt több harminc évesnél, az egyik bankigazgató, a másik egy ifjú gróf. akiről mindössze annyit tudtunk, hogy szinte amerikaiasnak nevezhető vállalkozási kedv ég a lelkében. Ez a két vállalkozószellemü ifjú: név szerint László Ákos és Horváth-Tholdy István gróf, tettek azt az ajánlatot a Szinpártoló Egye­sületnek, hogyha a Szinpártoló átveszi Jano- vicstól a színházépület öt éves bérletét, ők, mint vállalkozók, hajlandók ezzel a nehéz üzlettel megbirkózni s mindenekelőtt átveszik Janovics Jenő dr.-nak legsürgősebb négymillió lejt kite­vő adósságait. Emellett jelentős fizetést és ré­szesedési jutalékot voltak hajlandók biztosíta­ni a harminc esztendős, sikerekben gazdag Bzin- igazgatói múlt után anyagi tönk szélére jutott Janoviesnak. A tárgyalások heteken keresztül folytak s végre létrejött a megállapodás, egy­részt László—Tholdy és a Szinpártoló, másrészt Janovics és a Szinpártoló között. Nem akarunk visszatérni arra, mi történt az elmúlt szinházi évben. Tudjuk azt, hogy a színházi szezon a lehető legrosszabb anyagi mérleggel közeledik a vége felé és a vállalko­zók deficittel fogják lezárni a hét hónapos szin­házi évadot. A helyzet önmagától érett meg odáig, hogy keresni kellett a megoldást a jövő évre, mert sem a két fiatal vállalkozó nem val lalhatta tovább az egyre íantasztikusabb mé reteket öltő anyagi rizikót, sem a Szinpártoló, sem a kolozsvári közönség nem nyugodhatott bele abba, hogy Kolozsvár magyar színháza be­csukja kapuit. Igen helyesen már most megkez­dődött tehát a szanálási akció azzal a céllal, hogy ősszel ismét folytassa különös optimiz­must nem Ígérő körülmények között működését a 130 éves kolozsvári színészet. Felbontott szerződés. Értesüléseink' szerint az újra megkezdődét* tárgyalások odevezettek, hogy a Szinpártoló Egyesület békés utón megállapodott a szinház- épület két bérlőjével az átadásra vonatkozóan, a következő feltételekkel: A színház bérlete visszaszáll a Szinpártolóra, az öt éves szerződést mindkét részről felbontják. A Szinpártoló át vizsgálta a színház elmúlt évi szezonjának szá­madásait és többmilliós deficitet konstatált. A. hiánynak, amelyet természetszerűleg csak köl csönökkel pótolhattak, jelentős részét a Szin­pártoló Egyesület átvállalta, illetve kötelezte magát arra, hogy részletekben téríti meg a vál­lalkozóknak. Szerződés szerint az első részletet május 1-én folyósítja, amikor a színház átvé­tele is megtörténik. Ilyenformán a színháznak az a korszaka, amelyet a közönség László—Tholdy rezsimnek ismert Janovics Jenő dr. művészi igazgatása alatt, lezártnak tekinthető. Most az akták lezá­rása után megkérdeztük László Ákost és Hor­váth-Tholdy Istvánt az elmúlt keserves évről, tapasztalataikról, azokról az okokról, amelyek véleményük szerint a súlyos helyzetet előidéz­ték. — A dolog — hangzott a válasz — ott kez­dődött, hogy a vezetésünk alatt álló Erdélyi Takarékpénztár hitelezője lett a Magyar Szín­háznak, illetve Janoviesnak. A színházzal gyak­ran kerültünk összeköttetésbe s az volt az im pressziónk, hogy ha csak valamennyire is fo­kozni lehet a szinház látogatottságát, ki lehet hozni a költségeit. A legnagyobb baj ott volt hogy a megindult tárgyalások nagyon elnyúl­tak és csak akkor jutottak befejezéshez, ami­kor közvetlenül a szezon megkezdése előtt áll­tunk és abba a kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy a tavalyi társulatot úgy, ahogy volt, le kellett szerződtessük. Csak éppen a hiányos sze­repkörökre hozhattunk nehány uj embert. A szerződtetéseket együtt végeztük Janovics Jenő dr. művészeti igazgatóval, őszinte — és most be kell vallanunk, — naiv bizakodásunkban túlmé­reteztük a rezsit, megjavítottuk a szinészfize téseket, leszerződtettük Horváth Árpádot, a bu­dapesti Nemzeti Szinház rendezőjét, azt remei ve, hogy jó előadások nagyobb közönséget visz­nek be a nézőtérre. Az első hónap bevétele azon­ban a legpesszimistább várakozásokat is lefőz­te. Ezt talán annak is tulajdoníthatjuk, hogy az előző szezon nyarán minden uj darabot lejül szott Janovics társulata és úgyszólván darabok nélkül kellett műsort csinálni. Ha volt is tel’ ház, ez csak látszólagos siker volt, mert a tény leges bevételek mélyen alatta maradtak az elő zö évek bevételeinek. Előző évben egy-egy va­sárnap legalább százezer lejt hozott, nálunk leg­feljebb harminc-harmincötezer lejt, de volt olyan hétköznap, nem is egyszer, hogy álig vet­tünk be kétezer lejt. Az átlagos bevételek hatvan százalékkal rosszabbak voltak a tavalyiaknál, viszont a költségvetésünk lényegesen megszapo­rodott. Akármit mondanak rólunk, akármennyire is bennünk keresik a hibát, a tény az, hogy ályen katasztrofális üzletmenetre, amelyet legnagyobb részt mégis csak a gazdasági válság számlájára kell írnunk, nem számíthattunk mi sem, de más sem. — őszinte válaszokat kérünk, de őszintén tesszük fel mi is a kérdéseket, — folytattuk. Azt mondják sokan, hogy Önök igen vagy fize­téseket kötöttek ki maguknak és ez is egyik oka a mérleg felbülenésének­— Ez a beállítás szerintünk komolytalan. Mi fizetést nem kaptunk, hiszen bérlői voltunk a színháznak és ha előfordult, hogy ma kivet­tünk bizonyos összeget, holnap vagy holnapután esetleg annak négyszeresét vagy ötszörösét kel­lett megszereznünk, hogy fizetési kötelezettsé­geinknek eleget tegyünk. Azt senki sem mond­hatja rólunk, hogy mindent el nem követtünk, hogy a színészeket fizetni tudjuk. És most is azt mondjuk, hogy a szezön bezárásáig az utolsó fillérig ki­elégítünk minden színészt. Annak ellenére, hogy a Szinpártoló a deficit­nek csak egy részét vállalta át s a többi rész a mi veszteségünk. Pedig csak most látjuk, ami­kor a saját bőrünkön jutottunk tapasztalatok­hoz, hogy milyen sok hibát követtünk el pél­dául a szerződtetéseknél is. Csak egy példát hozok fel: Kondor Ibolykát negyvenezer lej fizetéssel szerződtettük le, tizennégy fellépés kötelezettségével hét hónapra s ugyancsak Kon­dor Ibolykának Janovics igazgató a hátralevő hónapokra harmincötezer lejt fizet huszonhá­rom fellépéssel. Végül megkérdeztük a két fiatal vállalkozó­tól, az immár csak volt szinigazgatóktól: —És mi a tervük a jövőre nézve? — Folytatjuk ott, ahol elhagytuk. Vissza­megyünk a bankba és dolgozunk tovább. Annyi bizonyos, hogy sokkal kevesebb lesz a gondunk ■> végre kipihenhetjük magunkat... A sz0v|el bevezeti© a ssnuokásélelmezés uf módszerét (London, április 10.) A Times rigai jelentése szerint a szovjet rövid időn belül megkezdi a munkásélelmezés uj rendszerét, amelynek az az alapelve, hogy aki többet dolgozik, több élelmi­szert kap. A munkásokat jó és rossz munkások csoportjába osztják, a jó munkások kü­lön asztalnál egészen külön étlap sze­rint fognak étkezni és jobb ruhát is kapnak. A munkafegyelem megsértése esetén az lesz a büntetés, hogy az illetőt a rosszabb kategóriába teszik át. (Berlhi, április 10.) Moszkvai jelentés közli, hogy a szovjetkormány a német kommunisták Oroszországba szökött egykori vezérét, Thall- mann Ernőt a kínai határvidék egyik hadosz­tályának parancsnokává nevezte ki­Ä francia kormány eüensakkhuzása német—osztrák egyezménnyel szemben Doumergue köztársasági elsők beszéde uj külpolitikát irányzatot znaugurái (Párizs, április 10.) Doumergue köztársasági elnök délelőtt Nizzába érkezett, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A polgármester be­szédére az elnök válaszolt. Hangoztatta a fran­ciák-békeszeretetét, kiemelte, hogy a francia hazafiság nem törekszik más kultúrák elnyomá­sára. Doumergue utalt arra, hogy az utóbbi napokban is a békét komolyan veszélyeztető, megdöbbentő esemény tör­tént. (Párizs, április 10.) Doumergue francia köz- társasági elnök nizzai beszéde mély benyomást tett a francia közvéleményre és ez a benyomás híven visszatükröződik a sajtóban- A mérsékelt irányzatú lapok mindenben aláírják Doumer­gue érveléseit és sajnálatukat fejezik ki, hogy nem hajlandó magát újból jelöltetni. A szélső jobboldali Echo de Paris-ban Pertinax azt a vé­leményét fejezi ki. hogy a nizzai beszéd egyes genfi intézmények elítélését és a további leszerelés káros hatását fejezte ki. Nyilvánvaló, hogy az a politikus, aki igy nyi­latkozott, nem bizik abban, hogy Németország alkalmazkodik a szerződésekhez és azokat csak békés utcn akarná megváltoztatni. Lavale és Briand feltűnést keltő tanácsko­zásaival kapcsolatban hire jár annak, hogy Lavale a költségvetés elintézése után ak­tív módon fog beavatkozni a külpoliti­kába. A két francia államférfi egész Európára kiterjedő gazdasági tervezetet dolgozott ki. A francia terv a dunai gazdasági konfedeTá- ciót, általában a közép- és keleteurópai blokk létesülését jelenti Németországgal szemben. Franciaország ezzel a lépéssel nyiltan megin­dítja a harcot a nagy német briodalom megala­kítása ellen. HáB (ÁRBE) SZIGET DAÜMÜíA Palace Hotel PRAHA <• Hotel BRISTOL Teljes penzió {az összes illetményekkel és kiszoigá- .ássai együtt) a szobák fekvése szerint Lei 250-től 390-ig —v Kérjenek ill prospektusokat­J

Next

/
Oldalképek
Tartalom