Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-02 / 75. szám

fösxjenWműíi *: 6 érdeket nagyobb erővel, több közszellemmel tud nák ápolni és fölkarolni. Az ilyen természetes regionalizmusokban minden megye és minden kisebb önkormányzati alakulat meg tudná kap­ni a maga helyét és érvényesülését. Hogy ehelyett az ál-ön kormányzatokat eről­tetik, annak az az oka, hogy az állam sok olyan teendőt és terhet utal át az önkormányzatokra, ami állami feladat volna és nem helyi szükség­let. Ilyen az állami iskolák, igazgatói lakások, állami kórházak épitése és fenntartása, s a me­zőgazdasági kamarákon keresztül az állami ag- ronomok hivatali szervezetének a költsége. A mai közigaagatási törvény is kötelező kiadás­ként rója a községek és megyék terhére mind­azt, amit a törvények elrendelnek. A községek­nek hiá’oa van sajátálapitásu százados iskolá­juk, hiába akarják saját uépjóléti intézményei­ket fenntartani, hiába akarják saját házi ügyei­ket saját Választottaikkal ellátni. Ezeket a köz- igazgatási törvény csak másodsorba állítja, költ­ségvetési kielégítésüket csak akkor engedi meg, ha az állami természetű kiadásokat, ezeket a kö­telező kiadásokat előbb födözték. A többi, saját- szükségletü kiadások, azok nem kötelezők. Az uj törvényterv a népszavazással való ön adóztatást is megengedi. így födözhetik a köte lező kiadásokat, ha egyébből nincs elegendő be vételük. És ha még ez sem elég, hát akkor jö hetnek a kényszeritett szövetségek, majd azok kiadják a rájuk terhelt költségeket. Erre kell az önkormányzat és az ál-önkormányzat. Erre kell a sok felügyelő, ellenőrző és rendelkező állami hatóság az önkormányzatok fölött, hogy ez a sokfelŐl szoritó mechanizmus rákényszerítse az önkormányzatokat a saját képességeik kisaj­tol ásár a. Az állami költségvetés igy nem kell, hogy annyi terhelést rárójon a polgárokra. Ami igy hiányzik az állami költségvetésből, azt behajt­ják az önkormányzati költségvetéseken keresz­tül. Tehát az állami tulkiadások elhelyezésére, levezetésére és elleplezésére kell az önkormány­zatok látszata, s kell ezeknek a szerepeltetése. Amig ezt a funkcióját betölti, addig jó: ha sa­ját akaratát és szükségeit is ápolni és érvénye­síteni akarja, akkor már megszorítás alá kerül. Az uj törvény olyan bíróságokat is állít az önkormányzatok fölé, melyek csak erősitik, fo­kozzák ezeket a kényszerítéseket, 8 egyúttal uj költséges bürokráciát is hoznak be a közigazga­tás szervezetébe. Ezek a bíróságok ugyanis nem csak vitás ügyeket döntenek el, hanem gyám­kodnak is az önkormányzatok fölött. A gyám­kodás azt jelenti, bogy az egyes vagyoni érdekű határozatokat és költségvetéseket ezek a külön — Tavaly? s eltöprengett a leány oldalon, mialatt a leány ugyancsak mulatott magában. — Tavaly?... — Dehogy! Rosszul mondtam az elébb, mert most is egy házban laknak! — Most is? — s kérdően tekintett a leány­ra. — Csak nem Féhér Gyurka? — De ő, ő! — biztatgatta a leány. — Fehér Gyurka az édesapám öccse: én pedig Fehér Klári vagyok! Tamás úgy tett, hogy most már érti: — Persze, hogy igaz... De ő ezt nekem sosem mondta — Tudom, — toppant bele a leány. — Ilyenek maguk valamennyien, a rokonfiuk, az unokafi­vérek: sajátmagukkal foglalkozó, öntelt embe­rek! Higyje meg, Halmy, maga is az, föltéve, hogy nővére, vagy unokahuga van. Csak ma­gukkal szeretnek törődni, önző és csúnya em­berek mind, de e védtelen teremtéseknek a tün­tető közömbösségen kívül egyéb nem jár a ma­guk részéről. Mintha nem is lepnének a vilá­gon ... — De, kérem ... A leány leintette: — Hagyja el, Halmy, mert igazam van. Csak egy példát: Gyurka például jópajtása ma­gának, azt hiszem, két évig ültek ugyanabban a tanteremben, egy házban laknak ma is, együtt szoktak mulatni s látja, ettől az irigy embertől maga még annyit sem hallott soha, hogy ö a nagybátyja egy eldugott unokahugának is... Pedig minden héten kétszer-háromszor nálunk ebédel vagy vacsorázik. Én ilyenkor kicsit ki kérdezem a barátai felől, a legtöbbször magáról beszélt s igy én megtudtam, ki maga, hová való, XIV. ÉVF. 75. SZÁM. bíróságok jóváhagyják, vagy módosítják, kiegé szitík és az önkormányzati akarat helyébe a sa jút akaratukat állítják. Eddig kétfokozatú volt ez a biróság, az uj törvényterv szerint hármas fokozatú lenne. Eddig se volt jó, ezután se lesz jó. A közigazgatási határozatok vitás kérdése két teremthetnek a hatóságok és felek között, sőt több hatóság között is. Ezekre csakugyan kell biróság; de kell akkor, ha az egymás fölé épült közigazgatási hatóságok maguk el nem tudják enyésztem a fölidézett összeütközést. Keli egy legmagasabb fokú bírói eldöntés. De kell nemcsak az önkormányzatokkal szemben, hanem az államigazgatás minden funkciójával szem­ben is. Az önkormányzatokra ráterhelt gyám kodó bíróságok azonban csak velük szemben döntenek, s legtöbbnyire az állami felügyelet cs ellenőrzés közegeinek a kezdeményezésére. Vi­szont az Önkormányzatoknak semmi joguk uiucs, hogy az állami felügyelet és ellenőrzés beavatkozásai ellen ezeknél az újkeletű közigaz­gatási bíróságoknál védelmet kapjanak. Ha az önkormányzati testületeknek jelentő­ségük fokozódása szerint egymás fölötti hatósá­guk volna, úgy ezeken az önkormányzati foko­zatokon át legtöbb hiba megkapná a maga ki­igazítását. Csak a legfőbb önkormányzati testü­letek és szervek határozatai kerülhetnének bí­rói megítélés alá, s erre elég volna a legfőbb bi róság egy külön tanácsa. így azonban a legki­sebb község határozata is, óppenugy, mint a vá- 'asztási eljárások folytonosan bírói eljárás alá kerülhetnek, a fölebbezések és panaszlások lé­giót idézhetik elő, s a heecelődő és elakadályo­zó kereseteknek tág kaput nyitnak. Ezek miatt a legkisebb közigazgatási eset is szövevényes bonyodalmaknak lehet a tárgya, s folyton elcsavarodik a közigazgatási elintézés útjáról. Az adott közigazgatási bírósági hatás­körben igen rendes eset lehet, hogy e bíróságok, iwnB>iiMWWWBinwraBiwiiww«ri~m'MCTnrrwiwrr rfiiT-TT-i mint gyámkodó hatóságok hol jóváhagynak va­lamit, hol megtagadják a jóváhagyást. De az­után a saját jóváhagyásuk is hozzájuk, mint ^Íróságokhoz panasz folytán visszakerülhet, mi­kor is bírói szempontból saját jóváhagyásuk ellen fognak dönteni. így a közigazgatási bíró­ságoknak igen sok munkájuk lehet, de mi lesz a közigazgatásból? Mi lesz különösen az önkormányzatból? Hi­szen ebbe az államigazgatás is minden fokon be- leavatkozhatik, a prefektus rendelkezése más­vént intézkedhetik, az ellenőrzés lépten nyomon megállíthatja, s még azon kivül minden fokon a biróság is felfüggesztheti, másíthatja, meg­semmisítheti. Szegény önkormányzatnak igazán csak pofozógépkónt lehet szerepelnie és csak abban lehet biztos, hogy saját ügyeire nem gon­dolhat, de az állami természetű kiadásokat ma­gából okvetlenül ki kell izzadnia. Az önadózta­tás nagy joga, s az önkormányzat szép eszméje csak arra lesz jó, hogy az otthonokat saját aka­ratuk látszatával huzza ki az emberek alól. Az uj közigazgatási törvénytervnek ez az önkormányzatgyilkolás a lényeges tartalma. Az őszinte, valóságos és népakaratra bizott önkor­mányzat behozatala sok belső békét teremtene, a különböző nyelvű népek sajátszerü ügyeit is, de az egyéb társadalmi és gazdasági kérdéseket is közelebb vinné a megoldáshoz. Hiszen az em­bereket a saját akaratuk és saját képességük szerint való eligazodásra vezetné. Az uj tör­vén yterv mindezt nem akarja, s ez akkor is saj­nálatos, ha ebből a tervből nem lesz törvény. Mert akkor is világosan annak a bizonyítéka, hogy még mindig nincs olyan kormányzati szel­lem, mely az igazi önkormányzat áldásos jelen­tőségét felismerni tudná. Ha pedig a nemzeti parasztpárt kormányában sincs meg ez a szel­lem, akkor igen nehéz elképzelnünk, hogy kik­től várhatnék másoktól ennek a szellemnek a föltámadásáti (P.) A prágai közönség meg akart lincselni egy elasz herceget, mert egy cselre* megpoiozoit Prágából jelentik: Az európai birkozóbaj- riokságok utolsó fordulóján kellemetlen incidens történt. Nizzola olasz bajnotc birkózott egy fran­ciával, a csehek tüntetést rendeztek az olasz el­len. Makaróni! hangzott folytonosan a kiáltás. Az első sorokban ülő San Severino her­ceg, olasz követségi tanácsost rendkivül felmérgesitette a tömeg magatartása és •'LSrf'J. .... ~gaaiTiTi ÍM .».li .','n »ii. T'i' TZT egy a közelben levő kiabáló csebet felpo­fozott. Általános dulakodás támadt s a rendőrség a herceget alig tudta kimen­teni a tömeg kezei közül. A birkózáson jelen volt Szlavik belügyminisz­ter is, aki az incidens alatt rosszalólag csóválta a fejét. hány éves lehet, szóval mindent. Egyszer aztán meg is mutatta magát, az idén tavaszon s azóta ón látásból is ismertem ... — Klárika ... Klári feltartotta a mutatóujját: — Magának most hallgatni kell! Tehát: hogy mennyire igazam volt az elébb, hogy ma guk mennyi indolenciával hallgatnak agyon minden lányt: kisebbet, eladót egyformán, aki szerencsétlenségére rokona egy-egy sokpajtásos fiatalúrnak, erre van egy nagyon szomorú ese­tem is... Tamás megütközött: — Ugyan? — Igenis, hogy van, — bizonyítgatta Klári. — Én például Gyurkából soha-soha nem bírtam kivenni, van-e magának nővére vagy más leányrokona. Pedig ezt olyan érdekes lett volna megtudni! Mennyit faggattam. Istenem és hányszor mandtam neki, hogy kérdezze meg ... — Van egy hugocskám, — mosolygott Ta­más. — Gyurka ezt sosem kérdezte tőlem... — Persze, hogy nem kérdezte s maga a vi­lágért sem mondta volna meg soha, még vélet lenül és elvétve sem! Isten ments! Hát látja, ezért vagyok én felháborodva a Gyuri ellen is... A fiatalember itt már kötekedni akart vele: — Is? Szóval akkor ellenem is. — Azt most még nem árulhatom el... De higyje meg, nagy lelkiismeretlenség szükséges hozzá. Na, boldog vagyok, hogy ezt egyszer megmondhattam magának! De most már itthon vagyok, ez a mi házunk. Örülök, hogy megis­mertem s ezt este elmondom majd Gyurkának is, tudom, sziszegni fog tőle Ne is szóljon sem­mit, Halmy, tudom én, hogy Gyuri alaposan rendre fog utasítani ezért a találkozásért. Nem számit — s nagyon komolyan rázta hozzá a fe­jét, — régen volt, amikor még törődtem vele A viszontlátásra! Egy* utolsót biccentett Halmy Tamá3 felé. betette maga mögött a vas rácsos kaput, az er­nyőjét összevonta s egy pillanat múlva eltűnt a ház feljárójában ... Halmy Tamás utánanézett s mikor elveszett zeme elől a leány lebegő szoknyája, fejbeütötte magát: — Krisztusom, micsoda hólyag vagyok! Bosszús lett magára, hogy egy valamirevaló ötlete nem volt a leány pattogására. No, az első találkozó után szépeket gondolhat össze róla Fehér Klári! Benyit az édesanyjára s föltétle­nül elujságolja neki, hogy sikerült megismer­kednie azzal a bizonyos Halmy Tamással, de olyan fajankó az, hogy majd kiesik a száján... higyje el, édesanyám! Ilyennek képzelte a Klári véleményét Hal­my Tamás s miután fejbeütötte sajátmagát, bosszankodva ebédelni ment, onnan a kávéházba indult, arról persze szó sem lehetett többé, hogy egyelőre nekidüljön a stúdiumnak, ahelyett — úgy három óra után — rárontott Fehér Gyur­kára. Éppen otthon lelte: — Na, barátja a turósbélesnek, az unokahu- god alaposan kiprédikált mind a kettőnket! Fehér György önkéntes ur unatkozva legyin­tett: — Kiskorú még. Vagyis hosszú szoknyája van már, de locsogó, mint egy tízéves gyerek... Tamás felhúzta a szemöldökét: — Tízéves? Engemet ma délelőtt úgy kifor­gatott az uccán, hogy olyan lettem, mint a fő­zött rák. Igaz, hogy rólad is elsorolta a nézetét! — Majd leintem, ma este úgy is hozzájuk megyek, — mondta Fehér Gyurka. — Különben honnan ismered? — Megtudod még. De annyit, már most előre kell bocsátanom, hogy magadtól is bemutathat­tál volna neki... Most pedig azért jöttem, hogy mikor vihetnél el a házukb a? — Minek? — Minek?... Annak, hogy megfelelhessek a húgodnak, mert ma délután nem engedett szó­hoz, hanem miután megmosta a fejemet, kezet adott s azután a kaput becsapta az orrom előtt. ... Hát mikor megyünk? — Akár holnap délután. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom