Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-09 / 55. szám (56. szám)

XIV. ÉVF. 56. SZÁM. 53W 3lc,clgearu: A hasonlatot nem találom jó­nak. Gyárfás: Pedig nagyon jó hasonlat. Következőkben összehasonlítja a mezőgaz­dasági taxák rendszerét a magyar boletta rend­szerrel, amely igaz, hogy felemelte a liszt árát, ami nem szociális intézkedés, de legalább nem károsította meg a földmívest. Madgearu: Nem lesz a kenyér drágább. Gyárfás: Biztosítom miniszter urat, hogy a közvetítők és a láncosok majd át fogják háríta­ni a mezőgazdasági taxát a fogyasztóra. A másik meggondolkoztató a malmok ellen­őrző hivatalának létesítése. Rettentő nagy szer­vezet ez, túlságos diszkrecionális jogokkal és súlyos költségvetéssel. Legalább kétszázmilliót fog felemészteni a fenntartása. Miért nem bíz­zák meg ezzel a hatáskörrel a már létező köz­igazgatási szerveket? Madgearu hangoztatja, hogy ő a hatáskör­rel a közigazgatási szerveket akarja megbízni, mert az államélet egyszerűsítésének a hive. Gyárfás: Ha igen, akkor miért tervez Ön uj állami intézményeket? Madgearu: Ez nincs is szándékomban. A hivatal a megyei adminisztráció egyik osztálya lesz és hajlandó vagyok a törvény egyik mó­dosítását elfogadni, amely azt a szempontot job­ban kifejezésre juttatja. „A szindikálizálás egyik tünete az, államelmélet bomlásának!“ Gyárfás folytatja beszédét és azt hangoz­tatja, hogy a javaslat sarkalatos hibája a mal­mok sziudikálizálási rendszerének bevezetése. Ez kollektivista elgondolás, alkotmányellenes. A szindifeálizálódást nem lehet kikényszeríteni. Madgearu: Ki beszél itt kényszerítésről? A bizottsági tárgyalás alatt már módosítás tör­tént, hogy kényszerről nincs szó, csak ösztön­zésről. Gyárfás: Igen, ösztönzés kényszerrel. A szin dikálizálás fő célja a malmok kontingentálása. Különösen nagy károkat fognak szenvedni a falusi kis malmok és nem fogják elérni azt a célt, hogy jobban ellenőrizhessék az adócsaláso­kat, ellenkezőleg az intézkedések a visszaélések melegágyai lesznek. Az a benyomása, hogy ez már valóság­gal egyik tünete az államélet furcsa bomlásának. Madgearu: Talán túloz, amikor ezt a kifeje­zést használja? Gyárfás: Nem rosszakaratulag használom, hanem a helyzet teljes . ismeretével és azzal a meggyőződéssel, hogy a törvény ide vonatkozó rendelkezései nagy veszélyeket rejtenek maguk­ban. Hibáztatta ezután a kiviteli intézet felál litását. Az állami vállalatok mindig nehézkesek és költségesek. Ehhez is az állam 95 milliós alaptőkével és 400 milliós forgótőkéavl járul hozzá. Ez lényegesen több, mint az elmaradt kétszázmilliós bevétel. Madgearu: De ez nincs minden évben. Gyárfás: Biztatom miniszter urat, hogy meglesz minden évben, mert hiszen már a tör­vény egyik szakasza szerint a felállítandó inté zetnek százmilliós deficitje lehet és azt az ál­lam fedezi. Ha a törvény alkalmat nyújt reá, ez a deficit meg is lesz minden évben. Jó intézke­dése a törvénynek az exportőrök megszervezése. Beszéde végén kijelenti, hogy a Magyar Pártnak nem áll módjában a törvényjavaslatot megszavazni, mivel azt teljesen elhibázottnak tartja, olyan nab, amit minél gyorsabban vissza kellene von­ni, mert nem használ semmit a mezőgazdáknak, megakádályozza a kereskedelmet és a közrend felbomlását elősegítő intézkedéseket tartalmaz. A mezőagzdaságon kétségtelenül segiteni kell és erre alkalmas intézkedéseket ajánl. Az állam minden igyekezetével szerezze vissza a külföldi piacokat, jó nemzetközi szerződésekkel. A föld­reform hibáit lehetőleg tegye jóvá azzal, hogy a még megmüveletlen állami rezervákat adják vissza a régi tulajdonosaiknak■ A telekkönyv intézményét a földbirtokok biztonsága érdeké­ben terjesszék ki az egész országra és legalább Erdélyben hozzák rendbe a telekkönyveket. Szüntessenek meg mindennemű taxát. A kor­kormány tanulmányozza a magyarországi bo- lettarendszert és próbálja meg annak egy meg­javított formáját. Végül a parasztság nivójál kell emelni, a földmives szakoktatás ipinél erőteljesebbé tételével. Gyárfás beszédét feszült érdeklődéssel hall­gatta végig a szenátus. ■ ' ; A mostani kormányingadozás mögött a köl- csönügyön kívül erős háttérként ott áll a kor­mányzó párt erdélyi részének az elégedetlen­sége is. Ez nyílt titok, tehát nem követünk el il­letlenséget vele, ha mi is megemlítjük. Egyéb­ként azt is mondhatnák, hogy ez az elégedetlen­ség a magyarságon kiviil álló más pártnak n beliigye, arra tartozik, s nekünk nincs mit fog lalkoznunk vele. Úgy is volna, ha az a párt kor­mányzó párt is nőm lenne, s kivált az erdélyiek révén a magyarságot is közvetve nem érdekelné. Most a kormányzó párt erdélyi részo Kolozs­várt nagyobb szabású értekezletet is tart. A po­litikai fórumon és e fórum mögött feszült érdek­lődéssel várják, vájjon az értekezletből nem rob­ban-e ki olyan aktus, ami pártszakadásra vezet­het. Mi ezt nem hisszük, mert hiszen a kormány­párt erdélyi csoportja is jól tudja, hogy a párt egysége a mai kormány egyetlen fenntartó ere­je, s ha ez az erő széthasad és feldől, akkor az országvezetésben olyan kísérletezések következ­hetnek, amik az erdélyi románságra is végze­tesek lehetnek. Éppen azért, ha már eddigi kor­mányzásukban annyi nehéz megpróbáltatást ki­húztak, ha első vezér fér fiaik félreállitását is el­szenvedték, most már ennyi áldozat után az ura­lomból való teljes kibukást mégse akarják el szenvedni. Amellett a pártszakadás miatti országos za var-ódiumát és felelősségét se kívánják bizonyá­ra magukra venni. Kivált most, amikor az any- nyira fontossá lett kölesönügyben még őfelsége a király közbelépése is olyan irányban segitetr hogy a mai uralom a megszerzett kölcsönnel a: országnyugtató beruházásokhoz foghasson, te hát a maga fennmaradását folytathassa. Ilye;: körülmények között a kormánytartó másik or szagos tényezőnek, a többségi pártnak a szaka dozása csak e párt hibáira, gyöngeségeire és ön magában dúló képtelenségeire volna visszave­zethető. Ennek a tüntető kinyilvánítására — akár milyen elégedetlenek is — a kormánypárt erdő lyi tagjai bizonyára nem fognak vállalkozni. Öngyilkosságra végtére ők sem képesek, s még kevésbbé az olyan öngyilkosságra, ami nem is volna hősies, amiből tehát feltámadás se lenne várható. Marad tehát az a helyzet, hogy tovább is lenyelnek némely olyan keserűséget, amilyent eddig a párt regáti részéről, vagy egyéb intrika forrásokból nyelniük kellett. A kormányzásban való részvételnek megvannak ezek a belső fövi sei, kivált — a személyi kérdések tekintetében, az egymással való előzködések törtetéseiben. azok lebírálásában, vagy azokkal szemben a te hetetlenségben. A kormányzás művészete éppen az, hogy türelme tudjon lenni a nehézségek ér kellemetlenségek elviselésére, s igy átmeneti jel légitekké tudja kibőjtölni azokat. Isten ments, hogy beleszólani akarnánk e böjtölés tanácsolásával. De ösztönszerüen kifa­kad belőlünk a kivánalom, hogy személyi kér­dések miatti elégedetlenségből ne csináljanak erdélyi szempontokat, mert ezek bizony — nem erdélyi szempontok. Egyszerűen csak a versen­gés érzékenységei. Ha magas elvi célokat tűz­nek ki, ha Erdély igazi érdekeinek a megismer­tetését viszik bele a regáti társaik tudatába, ez­zel böjtjük is hősiességgé válik, erkölcsi kielégü­lést érezhetnek ezen, s az ország nagy közérde­keinek is feltétlenül szolgálatot tesznek vele. Itt következik aztán a mi sorsunk is, amely­nek a révén igen mélyen érdekelve vagyunk abban, hogy az igazi, az elvi magaslaton álló, a népérdekek elevenjéből kitermelt erdélyi szempontok a regátiak előtt ismerősökké válja­nak. Hogy az erdélyi románság képviselői az egész ország felé az ilyen magas színvonalú szempontoknak a hűséges, a nagy áttekintést! tolmácsolói legyenek. Erdély a népkisebbségeknek történelmi földje. Ezt kell megértetni, s ezt a helyzetet kell megoldani az egyes kisebbségi népek sza­badságának, gazdasági és kulturális önkor­mányzatának a behozatalával. Ha erről az er­délyi románság képviselői felvilágosítják és meggyőzik az ország többi részének a román közvéleményét, akkor igazán a legnagyobb szolgálatot teszik vele országuknak, mert belső, lelki megszilárdulást, a különböző népek egy­máshoz való bizalmát hozzák az állam részére. Ez igazán magas színvonalú erdélyi szempont volna. Ahogyan a dolgok velünk eddig folytak, abban azt kellett megjegyeznünk, hogy a regá­tiak nem ismerik a népkisebbségi kérdést, az erdélyiek viszont túlontúl fokozták nem az er­ről való ismeretüket, hanem az — ismertetésü­ket. Gyanakvássá, rendőri kérdéssé, nyelvhasz­nálat miatti hiúsággá, népszámlálási kicsinyes fogásokká, s a kisebbségiek gazdasági és kultu­rális kiszorításává fajult ellenünk a kormá­nyok politikája. Ezzé vált, de leginkább csak amiatt, mert az erdélyi románság kisebb és na­gyobb vezetői rendszert csináltak abból, hogy mirólunk rossz tájékoztatásokat adjanak. így tettek a régmúltban, a múltban és a közelmúlt­ban, s bizony igy tesznek még ma is. Emiatt van az erdélyi népkisebbségekről, s különösen a magyarokról olyan országos román felfogás, hogy mi csak káros elem és tehertétel vagyunk. Holott a való helyzet az, hogy népek va­gyunk, történelmi fejlődéssel, s e fejlődésben szei'zett erkölcsi és anyagi erőkkel. Ezeket az ország is mind megtarthatná, s mind az ország gazdagodna velük, ha — tőlünk elvenni nem akarnák. De elveszik még azzal is, hogy saját nyelvterületeinken se akarnak meghagyni munkahelyünkben és egyéb társadalmi, vagy gazdasági pozíciónkban. így pedig jövő nemze­dékünk előtt is kilátástalanná válik az élet. Nem akarunk sérelmi felsorolásokba mé- lyedni. Csak igy a dolgok visszájáról sejtetni szeretnék, hogy az erdélyi népek egymás mel­letti elhelyezkedésének a természetes folya­mata más, mint amit velünk szemben és a mi rovásunkra erőltetnek. Ezt a természetes folya­matot kellene az erdélyi szempontoknak meg- találniok, s akkor országos felüdülés lehetne be­lőle. Személyi kérdések helyett az ország népei­nek a békekérdését kellene előhozni, de jól, de igaz társadalmi megrajzolások alapján, tudo­mányos tárgyilagossággal, múltak és jövendők nagyszivü és nagyeszű megbecsülésével. Ilyen megjelenésben az erdélyi szempontok lenyű­göző erejű magaslatokká válnának. Várjuk, hogy egyszer már ezekre a magas­latokra feljussanak. (P.) Elragadó vszhullásnokat HaatnaUt ejőtt Használat ufér* formálhat magának 15 pere alatt minden idegen segítség nélkül az „ETI42‘ onduBáBósapka használatával. Az „ETA“ sapka eeljemknucsuk fokai mély, tartós hullámokat formálnak, melyek életet és frisseséget kölcsönöznek a hajnak. A frizura minden­nap szebb lesz és fiatalabbá varázsolja az arcot. A hujat bonedvesiti az „ETA“ hajszerrel, vagy tiszta lan­gyos vízzel, a sapkát felteszi és bármilyen hullámforma tetszés szerint alakítható a mellékelt „KuMmfektctő“ segítségével 15 perc, mely alatt bármily munkát elvé­gezhet és frizurája készen van. A legnagyobb meg­takarítás ! Minden frizurához alkalmas. Közölje, haja elválasztott, vagy hátrafésült. Az „ETA“ ondulálósapka ára hullámfektetővel Lei 145. Postai szétküldés firdéfy-BAnát részére: Vemis illatszertőr, Splerer Miksa, Temesvár. \ RENDELŐ SZELVÉNY. - Küldjön azonnal utánvéttel 1 drb. „ETA“ ondulálósapkát. Név: _ _ _____ Cím: .... __________________ Select Mozgó ma isi óljára s Halálosztag ►► MÉa» 1 őJétsiíveoyMl Oben -Zwei Herzen inUnlit Tavaszi raíiiot szezon előtt előnyösen fest, tiszt i CZIHR, Kolozsvár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom