Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-04 / 51. szám

XIV. ÉVF. 51. SZÁM. emum s Ötödik KovácsJános megmenekült . ♦ Bajok, melyek az ember nevében rejtőznek (Kolozsvár, március 2.) Az öreg Kovács Já­nos Kolozsborsáról, e néven az ötödik, ebben a meglehetősen ismeretlen helységben, megmene­kült- S éppen azért menekült meg, amiért az illető faluban kereken ötön hallgatnak még erre a névre. Igaz, hogy éppen forditva is fel­állíthatjuk ezt a tételt s akkor is ugyanakkora lesz az igazsága. Ha igy mondjuk: Kovács Já­nos azért került bajba, mert Kolozsborsán vele együtt öt Kovács János él. Tehát ez okból ju­tott ki a kellemetlenségekből, de végeredmény­ben ez a körülmény húzta ki a csávából. Arról van ugyanis szó, hogy egy kolozsvári román ezredesnek, aki egyébként jelenleg a nyugdíjasok nem valami különösképpen irigyelt társadalmának tagja, Szűz Nándor nevű kolozs- borsai erdődre egy őszi este jó fogást csinált. Miután hosszabb ideig kitartóan és kellő ra­vaszsággal figyelt egy sötét árnyékot, a kellő pillanatban elöbujt rejtekhelyéről s rátette ke­zeit az illető, most már testet öltött árnyékra, aki nehány fadarab szállításával foglalkozott. Ami még nem lett volna baj, de a fadarabokat az ezredes ur erdejében vágta, ami már azután mindenesetre jogosan hívta ki az erdőkerülő legnagyobb megbotránkozását és méltatlanko­dását. Ezek megtörténte után a fatolvajt bekí­sérte a község csendcrségére s itt megállapítot­ták, hogy a neve Kovács János. i A esetről pontosan felvették az előirt jegy­zőkönyv* k-t, majd pedig Kovács Jánost azzal bocsátották haza, hogy várjon csak, mert rövi­desen bíróság elé fog kerülni s igy meg úgy megtanulja majd, hogy nem szabad más erdejé­ben iát szállítani, különösen olyan gyanús kö­rülmények közt, mint az őszi este. Az Ígéret be is teljesedett, annyiban, hogy hétfőre kitűzték tárgyalásra Kovács János fa­lopási ügyét. A bíróság Kovács János fejére olvassa, hogy ő ekkor és ekkor, ennyi és ennyi köbmé­ter fát lopott az ezredes ur erdejéből s ezért most felelősséggel tartozik. — Hogy én... Hogy én loptam volna1? — bot- ránkozik meg kitörő őszinteséggel az öreg. — Hogy hívják magát? — Kovács János a nevem, igy hívták az apá­mat is. — És hova való? — Kolozsborsára. Az adatok egyeznek a csendőrségi jegyző­könyvvel, a bíróság megállapítja, hogy tévedés­ről nem lehet szó. Kovács Jánost leültetik a vádlottak padjá­ra. Le is ült s közbe most már egy kicsit fur­csán érezve magát, gondolkozik úgy, fehérfejü, hatvanévesek módjára, félhangosan: — Hát, hogy ilyen történjen az emberrel... Igazán sohasem hittem volna... Még azt mond­ják, hogy én fát loptam.. . De jön a tanú. A koronatanú. (A romantikus névre hallgató Szűz Nándor erdőkerülő.) A tanú szépen sorjában elmondja az őszi estén történteket. Az ügyész ur kéri, hogy a tanút szembesít­sék a vádlottal. — Na jöjjön ide, öreg! Kovács István fehér fejjel odamegy. — Meg mer-e esküdni arra, hogy én voltam az, akit az erdőben megfogott? Mert én meg merek — s olyan keresztet vet magára, miköz ben szemeit az ég felé forditva esküszik, hogy a legbigottabb hivők is eltanulhatnák. És Szűz Nándor nem esküszik meg. Szűz Nándor azt tartja, hogy az a bizonyos fatolvaj valamivel magasabb és szélesebb volt, s azon­kívül, mintha fiatalabb is lett volna Ez elég az üdvösséghez, illetve ahhoz, hogy Kovács János békében hazamehessen a bíróság­ról, ahova hatvan éven át egyszer, sem hívták még. Az elnök megkérdi: — Van még valaki a maga falujában, akit Kovács Jánosnak hivnak? — Vannak bizony rajtam kivül éppenséggel még négyen, — feleli az öreg s ezzel elvágja a gordiusi csomót s_ egyben a bíróság kezébe adja Kolumbus Kristóf tojása titkának megoldását. A jegyzőkönyv végére odaírják, hogy „a vádlott azonossága nem azonos a vádlottéval“ a ezzel az ügy be van fejezve a Btk. paragrafu­sainak szigorú alkalmazásával. (sz. b ) Baansa FŐNYEREMÉNY: II lei, AIbina*Barck fizeti E**y sersfessy ára 100 ief. Résifvssz az összes osztályokon. A KOLOZSVÁRI MENTŐK KÉSZPÉNZSORSJÁTÉKÁNAK JÁTÉKTERVE. Főnyeremény 1,000.003 Sei. Összes nyeremények garan­tálja és fizetve „Bgnca Albina, 0&2|-SColozsvárs(. Sorsjegyek kaphatók az ország egész területén, u-cai árusoknál, üzletekben, tőzsdékben, lapok kiadóhivatalában, fodrászoknál, bankokban és Központi sorsjegyiroda, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 16. Telefon 833. Postai rendelések 117 lei előzetesen beküldött összeg ellenében szélküldetnek. Külön nyeremény jegyzék kibocsdjtva és hirlapilag közölve. Marom nappal a áeisaetés istám követi© a halálba tragikus sorsu fiát id. Heftier József Egész déleíŐtt gyárálvstn foglalatoskodott és délután 4 érakor megölte a szivbénoMs — A Melíter*csaíád tragédiája betelje­sedett a családfő váratlan halálával (Kolozsvár, március 2.) Alig nehány napja, hogy a kolozsvári Reitter-család a város közön­ségének nagy részvéte mellett elhantolta iíj. Reitter Józsefet, aki egy elkeseredett pillanat­ban önkezével vetett véget életének és hétfőn délután futótűzként terjedt el a hir, hogy idő­sebb Reitter József, a tragikus sorsú fiatal gyá­ros édesapja hirtelen meghalt. Mindenkinek ar­ra kellett gondolnia, hogy a Reiter-családot ért újabb megdöbbentő katasztrófa összefüggésben áll a fiatal Reitter József öngyilkosságával, mert az életerős, hatalmas fizikumú ember be­teg sem volt és bizonyára csak az utóbbi napok izgalmai őrölték fel ellenállóképességét. Parajdról Kolozsvárra. A most elhalt Reitter József ősei Németor­szágból költöztek Erdélybe évtizedekkel ezelőtt. Idősebb Reitter József édesapja annakidején Parajdon alapított gyufagyárat, amelyet szor­galmával és korrekt üzleti elveivel virágzó vál­lalattá fejlesztett. Fiait már úgy iskoláztatta, hogy később mint kitűnő szakemberek vehessék át a gyufagyári üzem vezetését. A most elhunyt Reitter József Zürichben és Párizsban tanult hosszabb ideig és vegyészmérnöki oklevéllel a zsebében tért haza. A Reitter fiuk — József és Aladár — már teljesen magyar szellemben nőt­tek fel, teljes lélekkel olvadtak bele a magyar­ságba. Reitter József Garassy Gizellát vette fe­leségül és apja halála után a parajdi gyár veze­tését megosztotta testvérével, Reitter Aladárral. Ezelőtt mintegy huszonöt évvel a gyufagyárat Kolozsvárra helyezték át és a vasúti állomáson túl felépítették a hatalmas gyártelepet. A vál­lalat folyton fejlődött és bizonyára ma is kon­szolidált, erős alapokon nyugvó üzem volna, hogyha az imperinmváltozással sor nem kerül kisajátítására. Aránylag csekély összegért, (> millió lejért vette át az állam a gyufagyárat, amelynek objektumai ma legalább 100 milliót érnének. <­Tragédiáik sorozata A Reitter-családra a háború alatt egyik csa­pás a másik után szakadt. Reitter Józsefnek öt gyermeke volt, akik közül Reitter Andor, mint tüzérzászlós ment el a világháborúba. Az ele­gáns, fiatal katona aztán ott vérzett el a becsü­let mezején. Másik fia, Jenő, szintén tragikusan fejezte be életét. A budapesti műegyetem hall­gatója volt és amikor fáradságos munkájának gyümölcsét akarta learatni, a diploma kiállí­tása’ előtt váratlanul meghalt. A családot ért katasztrófák betetőzéséül tör­tént meg aztán a kolozsvári gyufagyár kisajá­títása. A kártérítés gyanánt kapott összeget a két Reitter-testvér felosztotta egymás között, Reitter Aladár Pestre költözött, ahol üzleti vál­lalkozásokba fogott. A rossz konjunktúra azon­ban Reitter Aladárnak minden pénzét elúsz­tatta s az egykori gazdag kolozsvári gyufagyá­ros ma minden vagyon nélkül áll. Testvérének anyagi összeomlása is súlyosan érintette Reitter Józsefet, aki azonban nem nyugodott bele a sors mostohaságába s egész erejével fogott hoz­zá, hogy uj egzisztenciát teremtsen magának és családjának. Megalapította a faszeg és fog­vájó gyárát s az üzem vezetését fiával együtt a lcglelhiismcretesebben és legpontosabban végez­te- A fiatal Reitter József öngyilkossága aztán itt is beleszólott nagyratörő terveibe. Egyszerre nyakába szakadt a gyár irányításának minden terhe. Reitter József talán sohasem volt beteg. Mindössze egy kicsit elhízott és az orvosok ki­|sebb fokú érelmeszesedést állapítottak meg raj­ta. Ez azonban egy pillanatig sem vette el élet­kedvét. Mindig friss, vidám és jókedvű volt. Fiának tragikus halála és temetése óta azon­ban mintha lekerült volna a mosoly az arcáról. A temetés után rezignált hangon mondotta leányának, dr. Kern Aladár budapesti bank- tisztviselő feleségének: — Meglátod fiacskám, hogy rövidesen én is Józsi titán megyek... Ezt a kijelentést a vigasz­taló szavak egész özöne követte és senki sem sejtette, hogy a jóslat olyan hamar beteljesedik. Hétfőn reggel rendes napi programjához hí­ven kocsira ült, kiment a gyárhoz, ahonnan délután két órakor tért vissza. Rosszullétéről sem a délelőtt folyamán, sem az ebédnél nem panaszkodott. Három óra körül azonban szé­dülni kezdett, lefeküdt és négy órakor beállott a szivbénulás, a hirtelen halál. Reitter József Kolozsvár közéletében is je­lentős szerepet játszott, különösen mint a ko­lozsvári Takarékpénztár és Hitelbank felügyelő­bizottsági tagja. Húsz év óta mindig pontosan megjelent, úgyszólván naponta a bankban és élénken érdeklődött a bankélet minden mozza­nata iránt. Reitter József halálát feleségén és leányán kivül márcsak az egyetlen megmaradt fin gyá­szolja, aki külföldön végzi egyetemi tanulmá­nyait és akit most hazatáviratoztak. Kolozsvár magyar társadalmában óriási részvét nyilvánul meg a sorsüldözött család iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom