Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-26 / 69. szám
XIV. £VF. 69. SZÁM. f .v^iaazn;. KkxjsftrsWsj^ 1 Állami monopóliummá akarják tenni a filmbehozatalt Egy német—amerikai konzorcium harmincmillió dolláros ajánlatot tett — Az uj törvénytervezet rövidesen a parlament elé kerül (Kolozsvár, március 24.) Az állam egy idő óta mind nagyobb teret enged a külföldi tőke beözönlésének. A liberális rezsim arról volt hires, bogy valósággal kinai falakat emelt és csak önmagából, önmaga erejével akarta az országot pénzügyileg táplálni. Ez a régi pénzügyi rendszer megbukott s ma már az állam koncesszio- nálta a gyufát, a telefont, s most kapjuk a hirt, hogy az ország összes mozivállalatai felkivást kaptak a szépművészeti minisztérium részéről, hogy a filmfogyasztásról, filmszükségletről kimutatásokat készítsenek és azt záros határidőn belül terjesszék fel Bukarestbe. Az államnak tagadhatatlanul szüksége van újabb pénzforrásokra. Egy ötven éves lejárattal biró, olcsó, harmincmillió dolláros kölcsön nagyot lendítene az ország pénzügyi helyzetén. De ettől eltekintve is a bérbevevő konzorcium magas évi dijat garantálna a külföldről behozott filmek után. Ha az uj törvény az ország érdekeit kellőképpen garantálja, megszünteti a filmkölcsönző vállalatok profitéhes mohóságát s amellett gondoskodik arról, hogy a monopolizált konzorcium valóban a legjobb filmeket hozza be az országba s különösen garantálja azt, hogy a mozi nem drágul meg, akkor az uj monopóliumot csak üdvözölni lehet. A mult tapasztalatain okulva bizalmatlanok vagyunk az uj monopóliummal szemben, mert tartunk tőle, hogy a konzorcium Romániát csak zsákmányterületnek fogja tekinteni s az országba csak uniformizált s amellett drága filmek fognak bejönni. Mindenesetre a legnagyobb fenntartással fogadjuk az uj monopólium tervét és reméljük, hogy úgy a parlament, valamint a szenátus tagjai a monopóliumtörvény tárgyalásakor biz- tositani fogják az ország érdekeit. rövidesen a filmkereskedelmet, illetve a filmbehozatalt is monopólszerüen bérbe akarja adni. Hogy milyen óriási üzletről van itt szó, megfelelő képet kapunk, ha eláruljuk, hogy Románia évenként körülbelül 350 millió lejt fizet a külföldről importált különböző filmekért. Kétségtelen, hogy a romániai filmkölcsönző vállalatok sohasem sütkéreztek az altruizmus fényében, hanem a legridegebb üzleti alapon használták ki a mozikat és a mozikon keresztül a mozilátogató közönséget. A mozisok állandóan és jogosan panaszkodnak, hogy az igazán jó, világsikert jelentő filmek méregdrágák és a filmkölcsönzők minden jó film mellé 10—15 gyönge, úgynevezett bóvli árut sóznak a mozisok nyakába. Románia filmkereskedelme tehát csöppet sem rózsás. A filmkölcsönzők profitéhesek és kihasználják a kedvező konjunktúrát. Ha az állam szemei előtt nemesebb célok lebegnének s a filmbehozatalt nemcsak gazdasági, hanem szociális és kulturális alapokon akarnák monopolizálni, nem lehetne az ellen senkinek sem kifogása. A monopóliumok terén a múltban azonban azt tapasztaltuk, hogy a fogyasztóközönség érdekei elsikkadtak, s az állam rideg üzleti kézzel nyúlt hozzá a kérdéshez s nem biztositotta eléggé a fogyasztó polgárság védelmét. Azért félünk attól az ajánlattól, amelyet az államnak egy német-amerikai konzorcium tett a filmbehozatal monopóliumának a bérletére. Biztos információink vannak arról, hogy a konzorcium Romániának harmincmillió dollárra szóló kölcsönajánlatot tett s azonkívül bizonyos évi jövedelmet biztosítottak az államnak a filmmonopólium bérletéért. A kormány részéről már régóta folynak a tanácskozások, sőt már bizottság dolgozik az uj monopólium törvénytervezetén s amint értesültünk, rövidesen a törvényhozó testületek elé kerül az uj monopóliumtörvény, amely Romániában a film szabad kereskedelmét megszünteti s a filmbehozatalt monopóliummá nyilvánítja. Minden előkészület megtörtént a monopólium bevezetésére. Nemcsak a kolozsvári, hanem Ufabb nyomorúság szakadt a csíki nép nyakába Kisázsiába csábítják a nyomorrá emberekei — Milliókat érő erdőségeket sajátítanak ki jogtalanul — Tízezer íejes büntetésekkel sújtják a kereskedőket és iparosokat (Csíkszereda, március 24.) A legszegényebb vármegyéről, népének nyomasztó helyzetéről sokszor megemlékezett a Keleti Újság. Sajnos, a helyzet ahelyett, hogy javulna, napról-napra elviselhetetlenebbé válik. A nép a kétségbeesés szélén áll. Nem is csoda, hiszen csupán bankadóssága felülmúlja az öt- százmillió lejt. A föld terméketlen s még az adót és munkabért sem fedezi s hozamán kivül más megélhetési forrása nincsen. Amit csak lehetett, minden in-, góságát elprédálta, tömegével hagyják ott a székelyek régi otthonukat, egyrészük kivándorol, másrészük a Szilágyságban próbál megélni. Az eddigi keresetforrás, az erdő, a fa többé számításba sem jöhet az uj erdőtörvény intézkedései után. Soha súlyosabb helyzetben Csiknak • a lakossága nem volt. A rettenetes gazdaságii nyomásokozta helyzet mellett a hivatalos veg- zaturák egész tömegét is el kell szenvednie. Kisázsiába csábítják a csíkiakat. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy akadnak lelkiismeretlen, de élelmes emberek, kik a nép nyomorát felhasználják, hogy megzsarolhassák. A napokban ismeretlen ügynökök lepték el a csíki falvakat és nagyhangon előadták, hogy Kisázsiában hatalmas erdőkitermelések folynak, amelyekhez munkásokat keresnek. A hiszékeny népet azzal áltatták, hogy minden munkás mesébe illő napszámot kap és ők vannak megbizva, hogy munkásokat toborozzanak. A kedvező munkaalkalmon kapva-kapott a nép és tömegesen jelentkezett az ügynököknél, akik a jelentkezőktől kisebb-nagyobb összegeket szedtek fel, majd a pénzzel együtt eltűntek a falvakból. Mondanunk sem kell, hogy az egész erdőkitermelési meséből egyetlen szó sem igaz és csak zsarolóknak esett áldozatul a nép. Törvényellenes kisajátítások A kijárók is igyekeznek felhasználni a csiki népet céljaikra, szintén az erdővel kapcsolatosan. Az agrártörvénynek hatodik cikkelye szerint, akik valamely földet örök bérletben tartanak, vagy öt évig bérben birtak, kérhetik a kisajátítást, ha arra házat építettek. A törvénynek ez az intézkedése csak művelhető földekre vonatkozik. Élelmes kijárók azonban a hasznukra fordítják ezt is. A törvény intézkedése az erdőkre nem terjeszthető ki, mégis ennek félremagyarázásával több közbirtokosságtól és községtől miU liókat érő összegeket sajátítanak ki olyan igénylők részére, akik nem erdőket, hanem az azok közt fekvő legelőket bérelték és egy kis kalibát tákoltak össze rajta. A kijárók az igénylőktől előre potom áron megveszik a kapandó erdő faanyagát. Természetes, hogy igy újabb millióktól esik el a szerencsétlen csiki líllfARRfl ff Nyílt levél a hatóságokhoz. A súlyos helyzetben lévő népet hatóságilag is nyomják. Erre az utolsó példát Csíkszereda szolgáltatja. A város kisiparosainál és kereskedőinél hetekkel ezelőtt ellenőrök jelentek meg és legnagyobb részüknél a könyvelés elmulasztása miatt jegyzőkönyveket vettek fel. Most pedig egymásután rójják ki a szegény emberekre a 8—10.000 lejes büntetéseket. Az iparos és kereskedő osztály a megdöbbentő intézkedéssel szemben „Nyílt levelet“ intézett a vármegye prefektusához és a pénzügyigazgatóhoz, amelyben védelmet kértek a súlyos bírságolásokkal szemben. Az egész városban nagy érdeklődéssel várják az ügy további fejleményeit. Tavaszi szükségletét mielőbb szerezze be, hagy rész! vegyen a 100.000 |,sS@s készpénz sorsolásunkon. Húzás március 25-én, — Hz összes fióküzletekben.
