Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-25 / 68. szám

tit. wr, u. mm Még ma é§ holnap 50 százalék kedvezménnyel és vizűm nélkül ntazhaiik Budapestre W a Mezőgazdasági Kiállításra és Vásárra. -R*a Igazolványok kaphatók a „Keleti Újság* bizományosainál és minden menetjegy irodában. A vásár nyitva 25-éfg. 71 leoegődől is meg leijei élni 1.... 'Bicsérdy és Csutina mester tanítványai Déva mellett uj szektát alakítottak — futás, fürdés, levegő, nuöitás és egy kevés zöldség Csendőrség elé kerültek a szekta követői Rég nem hallottunk már Bicsérdy mester­ről. A növényevés tudományának a primadon­nája Adakali szigetéről Magyarországra költö­zött és ott nem lehet biztosan tudni, nem dol­gozik-e valami világmegváltó munkán, vagy amint hirlik, uj intézetet nyitott. A Bicsérdy-láz elmúlt, mint a tavalyi hó- A tan fennmaradt, de a mai próféták homlokán megfakult a dicsőség fénye. Sic tranzit gloria mundi... Követői azonban élnek. Nem mindenik, mert ott van például Csutina, az érdemes aradi suszter, aki az öröklét tanát hirdette Bicsérdy után szabadon- Azt hitte, hogy a múlandóság kígyójának a fején tartja a lábát és mint Szent György lovag, leszúrta a sárkányt és mégis — Csutina suszter is dicstelenül, közönséges ember módjára meghalt. Emlékeznek még Csutina mesterrel A lapok annakidején sokat Írtak róla. Tél- viz idején azzal szórakoztatta a jámbor nyárs­polgárokat, hogy léket vágott a Maros jegén és naponként többször is megfürdött. Attól füg­gött, hogy mennyi volt a bámulója. Ha napon­ként tízszer összegyűltek az emberek, Csutina suszter tízszer, fürgén és hősi pózzal bukott a jég alá. Fürdés után pedig vacogó fogakkal és kékü­lő ajakkal hirdette a mindenható igéket. — Mindenki száz évig él, aki jéghideg víz­ben konzerválja magát... . Addig járt azonban Csutina mester a jégre, amig egyszer nyaka törött. Pardon, nem akar­juk bántani a próféta emlékét, addig fürdőit, amig Istenben boldogult. Csutina mester próféciái sem múltak el azon­ban nyomtalanul. Az eszméért mártírhalált halt cipésznek követői, epigonjai maradtak. Néhány család, Déva mellett, Marossolymoson. A prófé­ták rendszerint egyszerű iparosmesterek voltak. Itt vanhak a marossolymosi próféták, akik mind becsületes asztalosmesterek. Pedig nem közön­séges emberek ők. Az aszkétizmusnak egy uj faját találták ki. Bicsérdyt túlszárnyalták, Csu­tina tanait megnemesitették. Az óramű pontos­ságával éltek. Higiénikusan, programszerűen. Minden nap hajnali három órakor keltek fel. Az egész család együtt. Apraja-nagyja. Elől futottak a férfiak, közbiil a nők és hátul a gyer­mekek. Három-négy kilométer meg se kottyant nekik- Mikor jól kiszaladták magukat, beug­rottak a Marosba. Nemcsak nyáron, hanem ősz­szel, késő ősszel, sőt még zimankós téli hónapok­ban is. Fürdés után újból leszaladtak három kilo­métert. Azt hirdették, hogy dögevés helyett sokkal egészségesebb a friss hajnali levegő. Ki­találták, hogy még a levegőből is meg lehet élni. Tehát futás, fürdés, megint futás és utána jó adag friss levegő, ez volt a reggeli. A kitűnő táplálék után nekiláttak napi mun­kájukhoz. Fúrtak, faragtak, fűrészeltek, mint a többi becsületes asztalosmesterek. Igen ám, de nem ruhában. Csak úgy félmez­telenül, hogy érje a bőrüket a nap ragyogó su­gara, az ultraviolet sugarak. Délben nyers zöldséget fogyasztottak. Néha gyümölccsel, néha anélkül. Ha nem akadt gyü­mölcs, akkor kitünően megtette a szolgálatot a gyökér is. A mai gazdasági krízisben pompás és főkép­pen olcsó életprogram. Soha nem terhelték meg a gyomrukat és mégis próféták voltak- A szent, idilli életet azonban megzavarta egy, előre nem látott körülmény. A hajnali futkározás, jeges- vizben való fürdés, félmeztelenül folytatott munka feltűnt a csendőröknek. Heteken át fi­gyelték őket. Mi történhetik itt? Az állam éber őrei irredentát szagoltak. Ma­guk elé idézték Bicsérdy mester utódait. — Mit csináltok? — Mi Bicsérdy mester hívei vagyunk és Csu­(Kolozsvár, március 23.) A nyugdíjasok frontján, illetve az éhségfronton ismét nagy az elkeseredés. A sezrencsétlen, agyonkimzott, min­den segély és támasz nélkül álló nyugdíjasok március hónapban még egyetlen bani nyugdi­jat sem kaptak. Nagyon sokam vannak azonban olyanok is, akik a mult havi nyugdijukat sem vehették fel. A kimondhatatlan nyomorúság és elkeseredés arra késztette a nyugdíjasokat, hogy Károly király őfelségéhez forduljanak. Ugyanis szombaton táviratot küldöttek a királyhoz és kérték őfelségét, hogy legfelsőbb helyen intézkedjenek a nyug­dijak folyósítása iránt. Ma délelőtt százas nyugdíjas küldöttség ke­reste fel Tartia adminisztrátort és Moldovan tartományi iagzgatót. A végső kétségbeesés hangján könyörögtek, sírtak és fenyegetőztek, hogy a nyugdijukat azonnal utalják ki. Mind­két helyen csak Ígéretet kaptak. Tartia admi­nisztrátor csaknem minden nap táviratot me­neszt a pénzügyminisztériumhoz. Hiábavaló azonban minden táviratváltás. Bukarest kö­nyörtelen. Nem is válaszol. ____ Tartia admirfísztrátor előttünk ismételten tina mester követői. A csendőrök összenéztek. Csóválgatták a fe­jüket, kissé gondolkoztak és az egyik mérgesen rájuk szólt: — Aha, irredenták vagytok!... A titkos szekta követői azonban élénken til­takoztak a gyanúsítás ellen. Kézzel-lábbal ma­gyarázták, hogy Ők nem irredenták. — Miért futkároztok akkor éjszakánként? — Sportolunk. És nem eszünk húst. — Nem esztek húst? Mit esztek akkor? — Almát, zöldséget és gyökeret... Kisebbsé­giek, magyarok vagyunk, nem telik egyébre. — Magyarok vagytok és zöldséget esztek? Rendben van. Ezt megengedjük nektek. Elme­hettek. Még csak annyit jegyzirnk fel, hogy a csend­őrségi tortura után Bicsérdy mester követői meggondolták a dolgot és visszatértek a hus- evéshez. Borzasztó, hogy nálunk zavartalanul még zöldséget sem szabad enni... (—jós.) kijelentette, hogy a maga részéről mindent meg­tett, de mindaddig, amig Bukarestből formális kiutalás nem érkezik, nem áll módjában a nyug­dijat kifizetni. A befolyt kincstári jövedelme­ket minden nap a Banca Naţionala trezorjaiba kell szállíttatnia, tehát a nyugdíjasok kifizeté­sére egyetlen báni sem marad. A nyugdíjasok végső elkeseredésükben elha­tározták, hogy szerdán a kolozsvári városházán nagy­gyűlés s utána éhségfelvonulást tarta~ nák a városban. Kolozsváron csaknem tizenkétezer nyugdíjas ól. Horribilis szám ez és csodálkozunk azon, hogy a pénzügyminisztérium teljesen megfeledkezett a nyugdijak kiutalásáról. Nem szólva arról, hogy a nyugdíjasok éheznek, nyomorognak, a pénzügyminisztérium passzív rezisztenciáját közvetve megérzi egész Kolozsvár polgársága is, mert a nyugdíjasoknak járó és ki nem fize­tett milliók Kolozsváron effektiv pénzhiányt idéznek elő, s azt minden polgára megérzi Ko­lozsvárnak. Reméljük azonban, hogy a Károly királyhoz menesztett távirat és a szerdai nagy­gyűlés visszhangra fog találni Bukarestben is és végre kiutalják a kolozsvári nyugdíjasok il­letményeit. * Csődtömegkiárusitás után még mindig a legolcsóbb beszerzési forrás PARFÜMÉRIA „CITY“ 1 Wf. I $ I 91 Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc ucca) 4 szám. i Károly királynak táviratoztak a kolozsvári nyugdíjasok Elkeseredés a nyugdíjasok éhségfrontján, mert a pénzügy mini szfté- rium megfeledkezett a nyugdijak kiutalásáról — Ma százas bizottság kilincselt, szerdán nagygyűlés és éhséggel vonulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom