Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-23 / 67. szám
14 XIV. «VF. wr. 8tm. Ifiu ÜBmm sms SLOAN'S LINIMENT Akárcsak a napsugarai a Sloan's arts heve rögtön melegít és elűzi a fájdalmakat. I3 millió család használja. K6i]en még ma egy öreggel 75-Lei-ért. Ez a szúró fájdalom — mi téoö l*gy*k> ilyen kin! Minden mozgás fájdalmas! Enyhítse rögtön fájdalmait Kérdezze meg orvosát vagy valamelyik barátját 10 megkérdezett kSzOi 8 azt fogja válaszolni, hogy a Sloan's segített Mikor a madár beszél... I la : Szalon László — Csak tartsa!... • Lefeküsznek... Eloltják a lámpát... Alszanak... Egyszer csak pitymalik.... Az éhes tehén elkezd bőgni az istállóban... A lovak kaparják a hidlást... A kacsák óbégatnak... Nosza, felkászolódik a szorgos menyecske, — szoknyát kap magára, meg papucsba búvik — azzal megyen is már az állatai közé... Azaz, hogy első dolga egy nagy fazék viz alá tüzet rakni... Hogy legyen mivel a fácányt leforrázni... Zömbik még szundikál, meg a gyerekek is... De a papagály már kivette a fejét a szárnya alól... Csendben tollászkodik — csinosítja magát — s mikor elkészül, körülnéz — éhesen... Összeesapkodja a szárnyait, mintha tapsolna, aztán elorditja magát torkaszakadtából: — Flóra!... Reggelit!... Zömbik rémülten ül föl az ágyban... Mi volt ez?!... Álmodta, hogy a fácány reggeliért üvölt?!... Nem álmodta, mert a papagály ismét megszólalt: — Flóra!... Reggelit!... Több se kellett Zömbiknek... Fejjel rúgta ki magát az ágyból, meghempergett — aztán neki az ajtónak: csak úgy gurult ki rajta... A két gyerek meg visítva utána... Átszaladták az udvart, aztán neki a határnak... Meg se álltak, csak madártávlatos Lombsuttogásos álmos délután Gémes- kuthyék ozsouázgattak a harsak alatt... Frissen sült kalácsot jégbe hűtött bivalytejjel, szamócát, nyári kolbászt, ami a birtok hozamából tellett.... Közbe beszélgettek, nevettek és jól tartották a piszeorru kis kínai pincset, meg Olgát, az asztalon sétálgató nagy tarka papagályt... A pincsi addig nyafogott, mig az öreg Gé- meskuthynó az ölébe vette; amin éktelen dühbe jött a féltékeny papagály... A társaság mit sem sejtve csevegett, s az ostoba pines meg volt róla győződve, hogy biztosítva van a papagály elől... Mikor a pompás madár, — a háta és farktolla ragyogó sötétkék, a has és a bögye lángvörös, a bóbitája sárga, s a fehér bőrtasakos szeme zöldes fényben ragyogott — egyszercsak elkezdett sebesen forogni mint egy eleven orsó az asztalon... Forgott, forgott s igy egészen megközelítette a bután rábámészkodó pincset... Akkor hirtelen megállt és kampós csőrével hozzácsapott, de úgy az ebcsoda orrához, hogy abból azonnal kibuggyant a vér... Általános megbotránkozás támadt... És öreg Gémeskuthy haragosan az asztalra csapott: — Flóra, — kiáltotta a szobalánynak, — hozd az ostort, megfenyítem ezt a rakoncátlan madarat!... Flóra szaladt a kis ostorral, Olga azonban fölvágta magát a levegőbe — és elröpült.... Repült, repült — mint egy gyönyörű szép, úszó selyemkendő, — úgy csillogott a levegőben, mint egy ékszer — és meg se állt az erdőig... Zömbikék meg illatos sarjuszénát gyűjtögettek a nyilasokon... Négy hegyre boglyát raktak — tomporban kövéret, — s éppen elkészültek, ahogy a faluban veesernyét harangoztak... Még egyszer körülgyünyörködték a boglyákat, aztán a férfi vállra vetett villákkal, gereb- lyékkel, az asszony meg a két legénykét vezetve, elindultak haza... Lassan haladva szóbeszédközt elérték az urasági erdőt... Ahová a pajkos papagály menekült... Végighaladták a szóiét, s ahogy a kis- hidhoz értek, csak megállt ám a menyecske, mint akinek hátulról a szoknyájára léptek... — Apjuk, — súgta tágra meredt szemekkel, — nézze mán, minő dicső madár gubbasz- kodik a karfán!... Zömbiknek, ahogy odameredt, azonnal kifordult a pipa a szájából... Olgát pillantotta meg, a hazulról elszökött papagályt... Olga beröpdöste az erdőt... Jól megcsodál - tatta magát a bámész madarakkal... Össze faragott néhány komolytalan szándékú szarkát — és most itt bóbiskolt álmosan a karfán... — Én azt hiszem, — súgta a menyecske, — hogy ez a gyönyörű baromfi: turul madár!... Zömbik már magához tért és megjött a szava: — Dehogy is turul madár!... Fácány!... A menyecske mohón kapott a szón... Egyszerre gazdasszony'lett: 1 — FácányJ... Akinek az a jó husa yan?... — Az!... — Akkor hát fogjuk meg, ha hagyja magát!... — Hát fogjuk!... Oda lábujjhegyeztek az álmos papagályhoz, s az egykedvűen tűrte, hogy nyakoncsipjék... Zömbik fogta meg és odaszólt az asszonynak: — Vegyed ki a kosaradból a kenyeret meg a kolbászt!... Megtörtént... Minekutána Zömbik beledugta a papagályt a kosárba és rányomta a födelet... Boldogan kocogtak tovább... És Zömbik nagyot nyelt, mielőtt megszólalt: — Jó erős levesnek főzzed meg, oszt az édesanyámnak is viszünk egy bögrével!... — Ugyan menjen már!... Ki hallott fácány- levest?!... Megsütöm ropogósra a kemencébe!.. De Zömbik nem igényelte a sült fácányt... Mire úgy dőlt el a papagály sorsa, hogy paprikásnak készül, csipetkével és tejföllel. A gyerekek a gyönyörűséges tollaknak örvendeztek... Hogy aztán hazaértek, — bementek a szobába, becsukták gondosan az ajtót, — felnyitották a kosár födelét, — a papagály fölkapaszkodott a kosár szélére, aztán egy álmos lendülettel fölszáilt a mestergerendára s ott a szárnya alá dugta a fejét és elbóbiskolt... Zömbik meg a menyecske kimentek ellátni a majorságot... Megetetni a lovakat, malacokat, — almozni, fejni... Csak a két gyerek maradt a szobában... Nézik, nézik a csodálatos madarat, egyszer csak megszólalt a nagyobbik: — Ne várjunk reggelig, mig levágják!... Rángassunk ki egy-két tollat a farkából!... Szót a tett követi, — széket hoznak, ráállnák, — és elkezdik cibálni a papagály farkát... Az dühösen alátekint és elkezd visitani: — Flóra!... Flóra!... Hozd az ostort!... A két gyerek lefordul a székről rémületében aztán neki az ajtónak és rohannak az édesanyjukhoz, mint az eszeveszett.... — Éds’anyám!... Éds’anyámL. Beszél a fácány!... Zömbikné fej, s csak úgy a tehén alól formed vissza: — Hát osztán?... Had beszéljen!... Minden madár beszél!... — Úgy ám, de ez nem úgy beszél, mint a többi!... — Nem úgy beszél!... Hászen minden madár másképen beszél, ti ostobák!... Máskép a daru, máskép a rigó, máskép a cinege... De takarodjatok innét, mert borját félti a tehén!... Eloldalog a két gyerek, de nem mernek visszamenni a szobába... Irtóznak a papagály- tól... Csak amikor az apjuk is előkerül, azzal merészkednek be, rettegő lélekkel... — No, Misa meg Feri: lesz holnap gyönyörűséges toll a kalaphoz!... — Nekem nem köll!... — Nekem se!... . — Hát hogyan?... Mér’ nem köll? — Csak!... — Jó;.. Hátvakkor^ej^.ta«*om én messze.... A menyecske meg nem tudott az egészről... Megfejte a tehenet, szélnek eresztette a kacsákat, aztán, mint aki jól végezte dolgát, elővett egy rőfös konyhakést és ment a fácányért, hogy végezzen vele... A papagály meg kétségbe van esve, hogy oly soká hozzák a reggelit... Ireg, forog, rikácsol, — s ahogy megpillantja a szobába lépő menyecskét, keményen rárival: — Reggelit, reggelit!... Nagyot visit Zömbikné, elhajítja a kést, azzal viharzik kifelé, mintha megvadult volna... Szalad, szalad, — sírva, jajgatva, — mig nem összebotlik a többiekkel... Dadogva és fogvacogva ismételgetik egymásnak: — Beszél a madár!... De jön az erdőőr: — Nem láttak erre egy papagályt?... — Nem!... — Hát tudják maguk, hogy mi az a papagály?... — Nem tudjuk, de nem is törődünk vele, mert nagy baj van ám itt!... — No?... — Egy cifra madár van a szobában, aki beszél!... Nagyot rikkantott az erdőőr: — Hászen azt keresem énh.. Az uraság papagályát jó emberek!... Azzal bement velők a tanyába, a szobába, a papagályhoz... — Olga!... ördög bújjon beléd: hát itt vagy!... Ugorj hamar a vállamra, oszt hazaviszlek!... Az éhes papagály nem kérette magát... Ráugrott a vadőr odanyujtott vállára... Aztán elmentek.... Úgy lehet már otthon is vannak... i Egyetlen egy iivegecslce „NICOTAN“-al abba ! I > la yhatiák a dohányzást. Teljesen biztos és ;; I ártalmatlan. 140 Lei utánvét, „Nieotan“ kép- !! viselet Calea Moşilor 326, Bucureşti ;; £\r/í5 midiim lrr»c'7nnrí lnxml ! He? .cd anyám é; ® b'ii'iţâf Cluj- Rfaár, átadj öiiicsitáti üc. I Hatsarkos, és mindenféle négyszeg- let s keritésfonatot, sodrönyszöve- teket, soírohyágybetéteket ós minden fajta vases réz bútorokat; nemkülönben diszkeritéséket. Előnyös árak: vzUkségiet beálltával szíveskedjék árajánlatot bekérni: —W ' - Jt J-- ■Hifi »n«——I———■—
