Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-16 / 61. szám

14 XIV. ÉVF. 61. SZÁM. 3RE(»«WfWsufe 1931. március 1-ével bevezettük fióküzleteinkben a külföldön is igen előnyösen bevált CSopsri árekét Î De közelebbről vizsgálgatva e tényt, felleli a maga históriai értelmét. Spanyolország földraj­zilag és szellemileg központon kívüli állam. Ki­tűnő megfigyelő poszt az európai ügyek szemlé­lője számára. Nem zavartatva rivalitás, gyűlö­let, vagy ego centrizmus által, a különböző nép­szellemek mozgalmait világosabban felfogja, amint azt ők maguk tudnák. Emellett külön karakterének tudatát mindig megőrzi. Egy olyan fajhoz tartozik, amelynek művészi kész­sége a maximumot, a konkrét ember ábrázolá­sában éri el, a portré pszichológiai realizmusá­ban. Egy olyan irodalmon keresztül művelő­dött, amelynek remekei különböző életperspek- tiva egymásutánját mutatják be: élet és álom — igy Calderon, Don Quijotte és Saneho Pansa. Greco festészetében a valóság fantasztikus emelkedésének egy zseniális szem és agy pers- pektivisztikus eltolódásán keresztül megmutat­kozó nagyszerű példáját őrzi. A perspektiviz- mus talán Spanyolország szükséges perspek­tívája. Ligeti Ernő. A selyensgyáros saísít tafságlrő — Âs r.; «srdaaşyags a Bakelite — As érzékeny gr ©z kalapács — A as ©ser ajcnonság1 tern&ni — Villamos feol- ióslyulf , p etrólasimiülésse! 20% '.mény — Lengyel pálinka, len­gyel vendéglátás és lengyel korridor (Leipzig, március 14.) Bátortalanul kezdem a Leipziger Friihjahrmesse-ről szóló beszámo­lómat, mort nem tudom, szabad-e még Írnom. Attól tartok, hogy a munkánkat is kisajátítják azok az urak, akik ujságiró-igazolvánnyal jöt­tek el az idén és igénybe vettek minden ked­vezményt, amit csak lehetett. Hogy semmit se lehetett volna, mert ezeket a kedvezményeket a Messamt az újságíróknak szánta, azzal ezek az igazotványos urak nem törődtek. Találkoz­tam például azzal a selyemgyárossal is, aki még csak irni se tud, olyannyira, hogy a váltóit is inkább a feleségével Íratja alá. Ő is újságíró­ként szerepelt; könnyed modort igyekezett föl­venni és az irodábun. kollégiális barátsággal üdvözölt... Ne bántsuk azért, neki is kell élni s ha a nehéz viszonyok folytán pillanatnyilag nem élhet előre, éljen vissza egy keveset. Mint minded évben, úgy ezidón is újdonsá­got szimatol mindenki a Mintavásáron. Mint minden évnek, úgy ennek is megvan az újdon­ság-szenzációja. Egy „Bakelite“ nevű uj anyag ez, amelyet műgyantának neveznek, szénpár­latból és fából állítanak elő és forró préselés­sel gyártják belőle a legkülönfélébb használati tárgyakat. Fényes, sima és szép színekben ra­gyogó, könnyű és kemény anyag a Bakelite, villamosságot szigetel, vízhatlan, saválló, 300 fok melegig tűzálló is, — kedves ipari csemete, nagy reményekre jogosít. A mérnöktől, aki lel­kesen magyarázta az ezerféle alkalmazhatósá­gát megkérdeztem, hogy puskatusnak használ-, ható-e. Végre is ez napjaink legfontosabb téma - ' köre. A mérnök kissé rosszalólag pillantott rám, azután gondolt egyet és feljegyezte. Mit lehessen tudni!... A technikai kiállítás ezidén is lenyűgözően érdekes. Kétemeletesre megnőtt gépek dolgoz­nak az óriási csarnokokban; többnyire fém megmunkáló gépek ezek a gigászok, de láttam egy angol szőnyegszövőgépet is, amelyhez ké­pest a szedőgép, a nagy gépcsalád eme legintel­ligensebb ivadéka, csak holmi tulokos Mórická­nak számit. Azt az alapos komolyságot, meg­gondolt keverését ezer szinnek, azt; a magától értetődő pontosságot és szolid öntudatot, ame­lyet ez a gép áraszt, könyvben lehetne — és kel­lene — megírni. De tovább kell mennünk, hiszen több mint húsz csarnok van csak a technikai vásáron! Ir­datlan döngetéssel hívja fel magára a figyelmet egy hatalmas gőzkalapács. Egyetlenegy mun­kás szolgálja ki, aki fogóval forgatja alatta a tüzes vastömböt és néhány perc alatt kard for­májú hosszú rudat kalapál ki belőle. A kalapács ütéseit a lábával szabályozza. Az óriás olyan érzékenyen engedelmeskedik minden kis láb­nyomásra, hogy az egyenesen elképesztő. Mun­ka után a munkás egy diót tesz az üllőre cs melléja helyezi a zsebóráját. A lábával beállítja a gőzkalapácsot. Néhány pillanat múlva irtóza­tos erővel zuhan le a kalapács, feltöri a diót és a zsebóra (alig egy centiméterrel laposabb nála) vígan ketyeg topább. Egy ravasz gépgyáros gramofonnal mutatja be a gyártmányát: a montőr némán áll mellette és csak végrehajtja azokat a fogásokat, ame­lyekről á lemez beszél. Mondanom se kell, hogy a grammofón isi hangerősitővel beszél, hisz a kutya sem értené különben, olyan zaj van itt. Van egy pavilion, az „ezer újdonság terme-- nek“ hívják. Itt van összezsúfolva az ezer „fel­találó“, aki — mondani se kell! — egyesületben van megszervezve, a „Német feltalálók egyesü­letében“. Hogy mit találnak fel? Istenem... egy újabb gyümölcshántókést; még egy folttisztitó; összecsukható kertiszéket, amely nemcsak hosz- szában, hanem széliében is szabályozható; „örö­kös“ nadrágvasalást (a gondjaikat irigyelem!); meg olyan készüléket, amely jelzi, hogy léket kapott a hajó. A sok naiv találmány között két elmés dolgot láttam, az egyik egy bicildird al­kalmazandó irányjelző (Winker) volt, a másik ogy ébresztőóra, amely csenget és egyben fel is gyújtja a villarjyt. A jelzőt meg is vette két hollandus, látszott a képükön* hogy úgy ellop­ják a találmányt, mint a pinty. Nem volt szaba­dalmazva... Ezen a mintavásáron történt, hogy önmaga­mat nevettem ki. Tragikus eset... Ugyanis né­hány hete egy úgynevezett mulatságos rajzszé­riát csináltam egy magyar rajzolóval, a „Me- chanizált tyukfárm“ volt a cime és szerencsé­sen el is adtuk... A legújabb német tyukfarmo- kat gúnyoltuk ki benne, futószalagot alkalmaz­tunk a tyúkok alá és a rajzoló „Bejárat a tojó- dába“ felírást tett az „intézet“ kapuja fölé; a tyúkokat úgy ábrázoltuk, hogy hivatalos órákat tartanak, miközben a „Modern Kotkodács“ című szaklapot böngészik... Hát itt a mintavásáron kiderült, hogy a szaklapon kívül, (amelyet a tenyésztő olvas) minden úgy is van, ahogy mi csúfoltuk, sőt még ugyabbul, mert „villamos hollóstyukot“ is árulnak... Bádogból készült ala­csony harang ez, amelynek a közepén régimódi, nagy meleget fejlesztő izzólámja ég s a csibék alája húzódnak. Van olyan is, amelyik petró­leummal fűthető, ez húsz százalékkal _ olcsóbb. Hát igy gúnyolódjék az ember a technikával! A Messe másodnapján, mint a tavaly is, a lengyel kiállításra voltunk hivatalosak. A leg­újabb az, hogy mozdouygyáruk is van, amelyik négy országba exportál, többek között — Ro­mániába is. A lengyel kiállításon esett meg egy politikai izü tréfa is. A kiállítás több teremben van elhe­lyezve, amelyek nem nyílnak mind egymásba. S amikor befejeztük az egyik teremben a _ len­gyel vodka- és a Báesevszki-likőrÖk megtekinté­sét, a konzulátusi tisztviselő udvariasan szólt: „Most pedig szíveskedjenek átfáradni a kö­vetkező terembe, itt a korridoron keresztül.“ „A lengyel korridoron!“ — jegyezte meg er­re egy holland kolléga, amire sokan nevettek, a lengyel urak is; a németek már kevésbbé... De kiállítás után a főkonzul „szerény imbiszre“ hivta meg az újságírói kart és lengyel vendég- szeretettel igyekezett jobb kedvre hangolni a németeket. A lengyelek tudnak enni és inni s főkép tudnak kedvesen kínálni. A szerény ha­rapnivaló olyan pazar lakoma volt, hogy a ká- viárral díszített töltött tojás volt például a leg- lenézettebb ennivaló s az embernek megkesere­dett a szájában a falat, ha az ötmillió német munkanélkülire gondolt. Hogy a németek kibé­kültek-e, azt nem tudom, egyelőre annyi lát­szott, hogy élvezettel csökkentették a lengyel nemzeti vagyont. Az idei mintavásárra úgy tekintett az üz­leti világ, mint a gazdasági krizis barométe­rére. Mit mutat? Kifelé megyünk-e a depresz- szióból? „A hangulat bizakodó.“ Nagyjából ennyi az, amit jelenteni lehet. Történtek üzletkötések, ha nem is volt rekordlátogatottság, mégse volt „leégés“ sem. Pap József. vagy 1 Ka éghajlatunknak megfelelő, kipróbált és egész- j séges szőlő, vagy gyümőtcsfaoltványt akarnak ül* ; tetni, kérjenek" árjegyzéket és tájékoztatót Tóth- • falusi és Társa oltványtelepéről Tárgu-Murea—Ma- í rosvásárhely, Str. Sft. Gheorghe (Szentgyörgy u.) 9.-a 5^3 °/o Hedw««mé»iny0| mm* 'C* Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1931. március 20 és 25-ilce kö­zölt. rendezi meg Mezőgazdasági Kiállítását és Vásárját. A kiállítás láto­gatói a magyar államvasutakon március 14-töl 31 ág 50 százalékos, a ví­zumnál 66 százalékos és a román államvasutakon a visszautazásnál 50 százalékos kedvezményben részesülnek. Vásárigazolvány kapható a Keleti Újság összes bizományosainál, valamint a menetjegyirodákban, ára 180 lei. Í97 lei beküldése ellenében a Kele ti Újság kiadóhivatala postán is megküldi BSS Kérje fióküz eleinkben a prima minőségű divatost» és far mája női» féri! és gyarraakcipŐS^feat. Hogy ezen rendszert és újítást kedvaltté tegyük és vevőink érdeklődését a maximumig fokozzuk, »931 mltrccsiá 1»Sy| április 13»ig m.ndan késxpáiuéri veti cipS után egy ajánd út: sorsjegyei adunk, u:©fy réssl vess I-Bimm össznyereméty ajándék húzás­ban. I. húzás 1031. március 25, U. húzás 1931. április ló. gwi I v mti 91' Cipőgyár Rt. Nagyvárad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom