Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-16 / 61. szám

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: X évre 1200 lej, félévre 600' lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ara 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér), t Telefon: 5-08, 5-94. XIV. évioíy&üs 6í-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 2* fillér. » IS ISIT A MI A « Angol'Román Biztosító Il.-T. BUCUREŞTI Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The Kxess insurance Com­pany Ltd. londoni bi tositó társaságoKkai, ame­lyek egyúttal a „Britania“ viszont biztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. Kar­tellen kívül! Alapítva 1924. évben. Teljesen befizetett alaptőke 15,000.000 Lei. Bejegyezve az ilfovi törvényszéknél 29/1924. szám alatt. Működése Romániában kihirdetést nyert a Monitorul Oficial 1924 máro. ÍM 54. számában. Március 15. Járunk és tétován bolyongunk az összeom­lott, megingott, vagy csak megtépett ősfogal­mak romjai között, mint az egzotikumok vilá­gának ősrongetegében magányos utón eltévedt európai. Akinek hangosan liheg mellében a ka­ján uralomra felduzzadt fáradtság, de mégis ro­hanva igyekszik sietni valamerre és nem tud­ja az irányt. Aki lólekzetvisszafojtva figyeli a vadon rémségeinek hangját, feléje ordító orosz­lánnak a haláltorkától fél és megijed, ha a döb­benetes csöndben meghallja saját szive riadt dob bánásainak a hangját. Járunk s riadtan bolyon­gunk a saját hitetlenségünk rémlátomásai kö­zött, melyeknek rabságig lenyűgöző hatása alatt üszkös gerendának nézzük a fénylő fém­oszlopot is, omladozó romnak a magasba büsz­kén felnyúló kőfalakat s nyargaló szélben meg­indult sivatagi homokpornak az emberi erőfor­rást. Tépelődve keressük és kapkodva könyö­rögjük az irányt megvilágító eszmének a sötét­ségből felhasadását és ime: itt van számunkra március tizenöt. Csak tudni kell, hogy van, csak hinni kell, hogy teremtő erőnek eszméjét hord­ja magában a fejünk felett s az éjszaka sötétje fölött is hiven megjelenik, mint a ragyogással világtájak irányát megmutató északi sark­csillag. Az eszme amit hoz, amit magában hordoz nem magyar, nemcsak magyar, hanem az em­berlakta földre vetíti minden sugarát. A ma­guk történelmi út jait járó különböző népek szá­mára tartogat reményt csillogtató szavakat. Nekünk magyaroknak a számára ezen a napon vált történelmi megnyilatkozássá és március 15. napjával teljesedett be nemzeti hivatássá. Amikor egy erős tavaszi reggel enyhe légköré­ben meghasadt az égbolt régesrégi borúja s elő­tört csillagokban ragyogtak meg az igének sza­vai: szabadság, egyenlőség, testvériség. A ma­gyar március kitöltötte a nemzeti lelket a fel- virrasztott fogalmak hitének reménységével s a magyar márciusnak van egy hatalmas törté­nelmi jelentősége: a m'ndeukori nemzeti ifjúsá­got tette e hitnek örök letéteményesévé. Ha jár­tunkban és tétova bolyongásunkban a riadal­mak összetörik a bizodalmáinkat és kétségek tántorgó rabjaivá leszünk, van akit felhívni a felelősség vallomásra s van akire rámutat a március tizenötödikének történelmi ujja: hol vagy magyar ifjúsági Mert generációknak sirba borulásával nem lehet az eszmét is eltemetni. A fejfák csak em­berek elmúltáról beszélhetnek, csak testet taka­ró hantok tövébe szabad beleütni. Az élet az if­júságban sarjad újra. A százados gond irta fel a kérdőjelt a márciusi hajnal kárpitjára: mit kíván a magyar nemzet? És a feleletnek igéje nem egy napnyi, nem évtizedekre és nem egy évszázadnyi érvényességként zúgott végig, nem egy generáció lelkének a felrázására illetékes a szó: legyen szabadság, egyenlőség, testvériség! Ma, amikor a világ népei nem látják tisztán a közeljövő kialakulásait és a nyájak előtt járó pásztorok uj utak vágásán töprengenek, a mi, kisebbségi históriára rendelt félmaroknyi ma­Inferju a hálókocsiban a kölcsönszerző pénzügyminiszterrel Popovid fellendülést vár a kölcsftitől és bejelenti, hogy ianiii két hét múlva hazatér Popovici izenetet és instrukciókat hozott Maniutúl Vajdának s ezért szakította meg utazását egy napra Kolozsváron (Kolozsvár, március 14.) Szombaton délelőtt érkezett Kolozsvárra a Lir, hogy Popovici Mi hály pénzügyminiszter a kölcsöntárgyalások be­fejeztével Bécs, Budapest, Nagyváradon keresz­tül utazik haza. Egy na iot Kolozsváron tölt és rokoni látogatásukat les» Hétfőn folytatja az útját Bukarestbe. Az estéli gyors elé utaztunk Báuffybunya- dig. Hunyadra pontosan délután fél hatkor sza­ladt be a gyors. Felszálltunk és a pénzügymi­niszter kocsija után érdeklődtünk. Popovici pénzügyminiszter nem szalon, hanem különko- esiban utazott. Fiatal feleségén kívül senki sem kisérte. A hálókocsiban az utasok nem is tud­ják, hogy Popovici Mihály pénzügyminiszter­rel és a feleségével utaznak együtt. A kalauzhoz fordulunk és névjegyet aka­runk a miniszterhez-beküldeni. — Alszik a miniszter ur, alig hiszem, hogy lehessen vele beszélni, —- mondja a kalauz. Megkísérli azonban a névjegy átadását. Be­kopog a fülke ajtaján. A miniszter félálomban veszi át a névjegyet és csak annyit mond a ka­lauznak: Majd Kolozsváron beszélek a szer­kesztő urakkal. Tiz perc múlva azonban megje­lenik a folyósón. Megszólítjuk. A legnagyobb udvariassággal betessékel a hálófülkébe és kész­séggel áll a rendelkezésünkre. Az arca friss, a fáradságnak semmi nyomát nem lehet látni rajta. Hellyel kinál meg éa várja a hozzáintézett kérdéseket. — Mik voltak azok az akadályok, amelyek a kölcsön megkötését hosszú ideig megakasztot­ták? — adtuk fel az első kérdést. Popovici pénzügyminiszter arcán joviális mosoly jelenik meg. — Sokáig tárgyaltam? Ugye, idehaza na­gyon vártak a kölcsön perfektuálását? — Az egész ország idegesen várta. — Mindenki? Még a liberálisok is? Most rajtam a sor, én mosolyodom el. A kérdésre nem adok választ. Közben megállapi- tom, hogy a pénzügyminiszter, aki valaha ki­tünően beszélte a magyar nyelvet, most már csak lassan, a szavakat keresve, de tiszta kiej­téssel beszél. Ml okozta a nehézségeket ? — Igazi, Komoly nehézségek nem voltak. A franciák nagyon szívesen fogadtak. Azok a hi- rek, amelyek a kölcsöntárgyalások alatt érkez­tek az országba, túlzottak voltak. Inkább az el­lenzéki sajtó tulajdonított nagyobb jelentőséget a nehézségeknek. Még a békeszerződésből folyó elszámolásaink vannak a szomszédos államuk­kal, köztük Magyarországgal is, Bukarestnek és a többi városoknak is nagyobb tartozásai vannak. Amig ezeket a kérdéseket tárgyaltuk é3 tisztáztuk, bizony az idő eltelt. gyarságnnk a sok kétségnek gondbaborult re­ményveszteségei között különösen megtalálja ebben a márciusi igében a maga életerősitő bi­tét. Hiszen a világszabadság sokszor és sok he­lyütt megtagadott igazságeszméjébe akarjuk beleilleszteni az emberi jog alapján követelt egyenlőséget. Szabad népek között felülemelke­dik a testvériség lelkeket megnyugtató gondo­lata és életrendje, a rabtartók és elnyomottak között a testvériségnek a megtagadása él. Már­cius hite feloldja a népelnyomásnak a bilin­cseit és nem ismer más embert, csak a nagy testvériség együttesébe született egyenjogut. A magyar márciusra is, mint a felszabadító esz­mék más történelmi feltörésére orkánként zú­dult rá a megfojtás erőfeszítése. De vihar múl­tával az eszme világossága újból felderengett. Mi magyarok, nem tagadjuk le, sőt kifeszitett mellel adjuk a vallomást, hogy volt március 15-énk és nemcsak büszkeséggel, de hittel s a — Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, — mondotta tovább — hogy ma az európai pénzügyi helyzet sem valami rózsás. Mindenütt mutatkoznak a pénzügyi zavarok, de ismétel­ten hangsúlyozom, hogy a tárgyalásaim alatt a franciák részéről rendkívül sok megértéssel találkoztam. Végre is a nehézségeket sikerült elhárítanom és a kölcsön végleg perfektuálódott. A kölcsön összege pontosan 53 millió dollár, a feltételeket már ismerik és azt nem akarom (Folytatása a második oldalon.) mindenkori ifjúságot kötelező felelősséggel mondjuk, hogy az a március 15-e a miénk volt. Az elgyötrődött élet csüggedéseinek tétova napjain érkezik most ennek a napnak a hajnala. Amit hoz, ki kell az elfásultságok, lelki meg­rendülések homályrétegei alól markolnunk, mint a lezúdult hólavina óriás tömkelegé alól kimentik az értéket. A világrend nem omlott össze, csak a bizalomvesztés lelki válsága adott talajt, a hitetlenségek számára s a régi világ­ban érvényesülési igazságként megmutatkozott eszmétől fordult el az emberi gyarló álhatatlan­ság. Miért tudott olyan hosszú küzdelem, sok­szor letört s mindig szerény lángban fel-fellob- bant, üldözött emberi reménység a magyar szel­lem nagy cselekedeteként március 15-én diadal­mas igévé kibontakozni? Mert hittek benne. A' márciusi ifjúságnak a hite kipusztithatatlan erősség. Zágoni István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom