Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-14 / 59. szám

£ ’XIV. WFF. 39. 8%AM. Közzétették a francia—olasz egyezményt Alexander tengerészeti miniszter tiltakozott azon vád ellen, kegy az egyezményért cseréiben a munkáskormány lemondott volna önálló álláspontjának képviseletéről (London, március 12.) Az alsóház tegnapi ülésén Alexander, az admiralitás első lordja cáfolta a munkáspárt politikai ellenfelei által külföldi sajtóorgánumokban terjesztett azon híresztelést, hogy a munkáskormány a francia­olasz tengerészeti megegyezésért cserébe le­mondott önálló álláspontjának képviseletéről a genfi leszerelési világkonferencián és hogy az angol megbízottak a világértekezleten csak arra szorítkoznának, hogy a francia álláspontot támogassák. (London, március 12.) Párizsban, Rómában és Londonban ma nyilvánosságra hozták a francia-olasz-angol tengerészeti egyezményt. Ezeket a törvényeket szószerint venni nem vök na királyi magatartás. Aki Habsburgnak szü­letett, Habsburg marad- Albrecht fia — mert azt remélem, hogy fiúgyermekkel áldja meg az ég — Habsburg lesz. Én Amerikából jövök. 126 millió amerikai megértetlenül állna egy olyan rendelkezés előtt, amely a papiros törvényeit helyezi a valódi élet törvényei'fölé. Mi nem va­gyunk poros könyvek egy ósdi antikvárius pol­cán, hanem emberek, mondanivalóinkkal és el­lentmondásainkkal. Maga magyar. Magyarul tud. Magyarul üzenem Albrechtnek, hogy egész szeretőiemmel mellette és felesége mellett ál­lok. Buesuzunk: a nyakláncperről nem esett egyetlen szó se. Feláll. A kabátját hozatja. Kis sötétkék sportsipkát húz a fülére. Amilyent au­tóban hordanak. Pedig autója sincs. Az ajtóban, kimenetben, valaki megállítja. „Alászolgája, Klein ur! Már nem érek rá. De hívjon fel. Atyámnál-“ Klein ur tiltakozik. Hogy majd a Hotelben. „Ugyan, kérem“ — mondja a főher­ceg. „Mit fél?“ — Klein ur valamit dadog. Hogy igy, meg úgy, még se lehet... Aztán kezet nyújt: „Csak egész bátran, Klein ur. Mondja, hogy én mondtam- Nem kell félni. Business is business.“ És elindul a téli délutánba... Marosvásárhely iaeácsíilésési egy kormány- párti szenátor tiltakozott a magyar nyelvi! felszólalás ellen (Marosvásárhely, március 12.) A maros vá­sárhelyi városi tanács csütörtökön délután to­vább folytatta a költségvetés tárgyalását. Az egyes költségvetési pontokat Szíjártó Gábor, magyar tanácstag magyar nyelven is ismertette, ami ellen Sucu Viktor, nemzeti parasztpárti sze­nátor élesen tiltakozott. Ezután Moldovan, a munkáslista egyik tanácstagja szólalt fel ma­gyarul, ami ellen viszont Rusu esperes emelt vétót. A magyar nyelv használata elleni felszó­lalások nem találtak visszhangra és a tanácsko­zás további folyamán is több magyar felszóla­lás hangzott el. Az Amerikából hazatért Habsburg Lipót lett U/ szemmel nézi a régi világot, amelyet meg kell változtatni (Bécs, március 12.) Csendes kávéház a bécsi Herrengasseban. Képes újságokat lapozgató öreg hölgyek, néhány rendes, unalmas arcú bé­csi polgár és egy pár matrózruhás gyerek. A sötétkékruhás, karcsú fiatalemberre] az egyik páholy mélyén nem törődik senki. Pedig elég feltűnő jelenség. A fiatalember, Lipót főherceg, Salvator Lipót főherceg fia, Don Alfonso uno­kaöccse, Rainer Károly főherceg öccse, a Habs­burghoz „secundo genitur“-jának leszármazott­ja, Lipót császár, toscanai nagyherceg ivadéka. — A rendőrségről jövök — mondja. — Arra kértek, hogy lehetőleg ne nyilatkozzam. — Ne a múltról beszéljünk — folytatja- — Az amerikai epizódról, amely a független ame­rikai bizottság előtt teljes rehabilitációmmal végződött. Higyje el, nem érdekli ez a történet már a nyilvánosságot. Engem se érdekel. Kilenc hónapba, 35 000 dollárba került. El van intézve. Gyerünk tovább.. Nem, nem, nem akarok visszanézni. Nem azért, mert rossz az emlék. Hanem, mert semmilyen emlék se kell. A jövőbe nézek, nem a múltba. Tovább megyek. 1927-ben hagytam el Ausztriát. 1929-ben egyszer Spanyolországban voltam. Azóta Amerikában éltem. Most visszajöttem. A gazdasági viszonyok itt inkább javultak azóta. Csak a pénzforgalom csökkent meglepően. Itt még nem ismerték fel, hogy a pénzt nem lehet felmetélni, mint a tésztát és megenni­Az eke, amelyet nem használtak, berozsdásodik. Spórolni? Dehogy. Ellenkezőleg. Kiadni! Üzle­teket csinálni. Forgalmat. Hiszen itt nem gá­tolja a kereskedelmet a politika. Amerikában veszélyesebb faktor a politika. Európában, de különösen Ausztriában, kommunisták és mo- norchisták nagyon szépen megférnek, ha közös üzletről van szó. Egy pohár sör mellett. Vagy fekete kávé mellett. (Ez a temperamentumtól függ.) — Itt akar maradni? Hiszen úgy tudom, hogy a Habsburgok Ausztriából ki vannak szigorú törvénnyel tiltva és csak akkor ma­radhatnak itt, ha jogaikról lemondanak és hűséget esküsznek a köztársaságnak. Elmosolyodik. — Tudja, mi az a ;,blue law“? Kék törvény. Amerikában törvény tiltja, hogy vasárnap vo­natok közlekedjenek. Szigorú törvény. Hát azt hiszi, hogy azért vasárnap reggel megállnak a vonatok? Ugyan kérem! Blue law. Olyan tör­vény, amelynek csak akkor van értelme, ha nem tartják meg. 1919-ben értelme volt Amerikában a prohibiciónak. Ma értelmetlen. 1919-ben értel­me volt a Habsburgok kitiltásának. Ma non­sens, anakronizmus. Eszemágában sincs, hogy jóakaratomból hagyjam el az országot. Toloncoljanak ki! Valakinek el kell kezdeni ennek az értelmetlen törvénynek megszegését- Hogy „blue law“ legyen belőle. Hát én elkez­dem. Én itt dolgozni akarok. Nem politizálni. Dolgozni, segiteni, Amerikában szerzett gazda­sági ötleteimet és tapasztalataimat felhasz­nálni. — A legnagyobb barátsággal vagyok csalá­dom iránt. Feltűnést keltett, hogy itt Bécsben nem lakom atyám palotájában, hanem szállodá­ban. Ez igen egyszerű. Ugyanis atyámnak itt nincs is palotája, hanem csak egy háromszobás lakása. Ott nincs hely számomra, ellenben ott étkeztem és atyámmal, aki súlyos balesetéből, hála az égnek, teljesen felépült, a legbensősége sebb viszonyban élek. Nyáron aztán együtt le­szünk a harrensteini kastélyban. Ami különben a családi viszonyokat illeti, talán a legérdeke­sebb, hogy Albrecht és én 1929-ben Barcelonában ki­békültünk és felújítottuk a régi barátságot. Albrechtról, mint ismeretes, a legfantasztiku­sabb hirek keringtek. Atyám 1929-ben Barcelo­nában kijelentette, hogy nem fogadja Albrech­tét, ha az nem ir alá egy olyan nyilatkozatot, amelyben megújítja régi hüségesküjét. Albrecht ezt megtette, atyám fogadta, mi pedig kibékül­tünk. Egy újabb családi kérdés merült fel ek­kor, Albrecht házasságával kapcsolatban és most, amikor felesége anyai örömöknek néz elé­be, nagyon aktuális. A Habsburgok, családunk házi törvényei teljesen elavultak. Zsebhasznéiaibúl íróasztali használatra (és fordítva) I® másodpere átváltoztatható gií Ilii iRIpI üii I ]Pj!ji;l I üli s* ÍÉ!í ra ...Ilii® sHs I "V, ­«I Az egyetlen kétszeresen hasz. nálható töltőtoll. Ha egy Parker Duofoldot vess tulajdonképen két tötltötollat vásárol. Ón csak lecsavarja a nyomógomb feletti kis kupa­kot, annak helyére egy hosszab- bitót tesz és lo másodperc alatt kész az Ön íróasztali Parkerje. Azzcllenkezö művelet ismét zsebhacználatra váitozíatja. A Parkét Duofoid ezért az egyedüli kétszeresen használha tótöitötoll. Könnyed írás. A Parker Duofoid az egyedüli töltőtoll, mely 29 szabadalmon és 47 tökéletesbitö eljáráson ment keresztül. Az egyenletes tintafolyás a legkönnyedébb Írást teszi lehetővé. A töítöszer- kezet absolut tintabiztos. A tollat a gyár 25 évig garantálja. Senior. Lei 1.600— Special. „ 1.400— Junior. „ 1.200— Lady. „ 1.200— Hit? üuofold VezérképvL !ő Románia számára Máx úmndhand Strada &routui,t, Bucharest L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom