Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-13 / 58. szám
/ It K. i TAXA POSTALA FIA- TITA EN I-TiERAR No. 24256—927. Claj-Kolozsvâr, 1931 március 13 Pétkí^k HElMlWSSG ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 60» lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-84. XIV. évfolyam 53-ik szám i ELŐFIZETÉS MAGYA1ÍOBSZAGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév*« 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Egyelőre elsimultak a politika hullámverései a kölcsön aláírása után Popovici szombaton érkezik, Titulescut a király hívta haza Goga éles offenzivája a Burileanu-ügy miatt kevés visszhangot kelteit (Bukarest, március 11.) Az ötvenhárommil- lió dolláros külföldi kölcsön aláírásának hire a bukaresti politikai körökben jelentős hatást keltett. A kormány megnyugvással igyekszik állani a helyét és tényleg fellélegzett az utolsó hetek bonyodalmai és változatos kavarodásai után. A legsúlyosabb gazdasági problémák azonban most nehezednek a kormányra és azok az ellenzéki körök, amelyek élesebben látják e problémák, nehézségeit, nem/is sürgetnek kormányváltozást. A kormá"ypartban magjában a rezsimváltozás nélküli Aormányátalakitá» ki- vásága nem ült el, a kölcsön keltette hangulatban és Popovici pénzügyminiszter távollétében azonban ezt a követelést nem akarják még túlságosan hangoztatni. Az Averescu-pártra nagy csapást mért a Burileanu bankkormányzó eltávolítása, de Gogának az interpellációja egyik pártból sem talált támogatásra. Â Bwriieasiii-IncMens a hivatalos lapban A Gazeta Oficiala-ban hivatalosan közük azt a jelentést, amit a Burileanu ügyben a miniszterelnök az uralkodónak tett és amely jelentésnek elintézéseképpen a király a kormányzó eltávolítását aláirta. A jelentésben a miniszterelnök többek között ezeket irta: — A Nemzeti Bank kormányzója nem tudta távoltartani magát bizonyos mellékérdekektől — különösképpen politikai érdekek befolyásától — az állami bankjegykibocsátó pénzintézet vezetésében. Ennek rendkívül kellemetlen következményei voltak az államra és a Nemzeti Bankra nézve is. Nem beszélek most régi ügyekről, azonban fel kell hoznom bizonyos, újabban előállott tényeket, amelyek súlyosan érintik az állam hitelét és lealacsonyítják az orszáp presztízsét. — Az utóbbi időben a kölcsöntárgyaláso1 során annak ellenére, hogy lényegbevágó nézet- eltérés nem volt a román kormány és a Nemzeti Bank között, a bankkormányzó mindenáron konfliktust igyekezett teremteni egyrészről a kormány és a bank, másrészről a bank és egy külföldi bankjegykibocsátó pénzintézet között, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy megakadályozza a Párizsban tárgyalt kölcsön megkötését. Hazajönnek külföldről a kölcsön szerzői. A napokban a kölcsönüggyel kapcsolatban szereplő politikusok mind Bukarestbe érkeznek. Elsőnek Cesianu, párizsi meghatalmazott miniszter jön, majd szombaton érkezik Popovici Mihály pénzügyminiszter, aki a kölcsöntárgya- lások fáradalmai után a francia Riviérára utazott Maniu Gyulához. Ugyancsak szombaton jön baza Titulescu, aki hosszabb időt fog tölteni az országban. Egyes londoni birek sezrint Tituíescut maga az uralkodó hívta haza, mivel fontos pénzügyeket akar vele megbeszélni. A Lupta úgy tudja, hogy Popovici-vel együtt maga Maniu is hazajön és ha nem érkezne meg a pénzügyminiszterrel együtt, bazajövetele a hónap közepetáján megtörténik. Ez a bir azonban csak kombinációja a lapnak. A jelentés ezután ismerteti a Burileanmféle táviratbistóriát s hangoztatja, hogy Burileanu magatartása dezavuálni akarta a kormányt és abban a színben akarta feltüntetni a miniszterelnököt, hogy be akarja csapni úgy a Nemzeti Bankot, mint a Francia Bankot, mert a bankkormányzó egy táviratát nem az eredetivel azonos szöveggel továbbittatta. Végül kéri az uralkodót, hogy Burileanut állásából mentse fel, illetve az elbocsátó dekrétumot írja alá. A hivatalos lap közli a Burileanu eltávolításáról és az Angbeleseu kormányzói kinevezéséről szóló királyi rendeleteket. Goga sértő támadást mondott a miniszterelnök ellen. A kamarában Goga Oetavian nagy nyilatkozatot olvasott fel a néppárt nevében a Burileanu menesztése ügyében. Szerinte ez precedensnélküli eljárás volt. Megállapítja, hogy a miniszterelnök nem volt ősiznte, amikor eljárása indokolásául azt igyekezett felhozni, hogy a felmentést az ismeretes táviratbistória miatt kéri. Angbeleseu, az uj bankkormányzó, már napokkal előbb elszólta, hogy öt felkérték a kormányzói állás vállalására. (Folytatása a harmadik oldalon.) A kölcsön után A külföldi kölcsön ügyének csónakja sokféle, változatos viharon és hullámtorlódásokon keresztül végre tényleg kikötött a párizsi pénzpiac partjain. A kölcsönszerződést nemcsak aláírták s nemcsak a kötvényeket bocsátották ki, hanem most április elsejére már a kamatot is a számlánkra írják. Az én számlámra is, a polgártársaiméra is, tehát nem lényegtelen az állampolgár szempontjából, hogy milyen kölcsönszerződést irt alá Popovici pénzügyminiszter. _ A megterhelés mindnyájunkat ért, az állami monopóliumok jövedelmét, amit privilági zálással lekötöttek, mi egyszerű polgárok hordjuk össze a saját tulajdon zsebeinkből s amit e monopóliumok jövedelméből, vagy akárhonnan, a költségvetésből a törlesztésre, kamatokra fordítanak, elvonnak, azt az űrt a végeredményben mi kell hogy pénzzel betömjük. Mindezek mellett a rideg tények mellett, mégis minden állampolgári szempontból nemcsak szükséges volt ez a külföldi kölcsön, hanem már nélkülözhetetlen. Nemcsak nélkülözhetetlen, hanem annyira elodázhatatlan volt már, hogy kormánysors függött tőle s ami ennél még fontosabb, az állam legégetőbb fizetnivalóira ii'nen várta az ország az egyetlen pénzforrást. A nemzetközi hosszúlejáratú kölcsönök megakadt folyósítása a párizsi pénzpiacon ezzel a román kölcsönnel indult meg. A visszatartott pénzforgalom hosszas gondolkozási ideje alatt felduzzadt a párizsi pénzpiac s általában úgy nézik ezt a román kölcsönt, mint a megindított pénzfolyam újabb krónikájának az iniciáléját. Vagy mint egy elsőnek felbocsátott próbaballont. Talán az a magyarázata is van ennek, hogy Románia számára volt a leghalaszthatatlanabb a kölcsön. Ennek a feltételeit a tőkecsoportok kikisérletezhették s a kölcsönt igénylő többi várakozások számára pedig szintén tapasztalatokat nyújtott a megfigyelés arról, hogy milyen feltételeket akarnak a hitelezők elérni. A hosszú lejáratú kölcsönök számára ugyanis olyan feltételeket igyekeztek szabni, amikkel a kölcsönigénylők kedvét elvették a külföldi pénz keresésétől. Ilyen körülmények között bizonyos volt, hogy a feltételek nem lesznek könnyűek s ha még számításba vesszük, hogy Romániának nagyon sok külföldi rendezetlen fizetési kötelezettsége van, nem várhatott senki valami nagyon kedvező ajánlatokat. A nyoleszázbatvanötös árfolyam s államilag garantált bét és fél százalékos kamat mellett a feltételekben a bovaforditási lehetőségeket is leszögezték és itt külföldi érdekeltségek régi követelései számára is kielégitóst biztosítottak A közvélemény általában túlságosan sokat vár ettől a külföldi pénztől. Az emberek a maguk nyomorúságának az enyhülésére várnak valamit belőle. A tárgyalások naponként változott birei sok vérmes reménységet keltettek fel, amelyekből azonban sok nem fog megvalósulni. Az összeg nem túlságosan nagy, sőt sokan igen kicsinynek tartják. Az 1325 millió francia frank valamivel több, mint nyolc és féimilliárd lejnek felel meg, amely összeg az állami költségvetés egy negyedrészét teszi ki. A két év előtti nagyobb stabilizációs kölcsön után ez az összeg, mint megterhelés, kétségtelenül elég nagy, ha arra gondolunk, hogy az egész állami költségvetés egyensúlyozását ebhez kell irányítani s a magas adózási bevételek ehhez a .Kötelezettséghez igazodnak. A két év előtti kölcsön stabilizálta magasan a lejt s azt várták gazdasági következményként tőle, hogy a külföldi pénzösszeköttetések, kapcsolatok révén a jövedelmezőbb termelés indul meg. Nemcsak a termelési világválság bekövetkezése állotta ennek a lendületnek útját, hanem még sok mások is és ezek között az is, hogy a krizis enyhítéséhez szükséges állami befektetések hiányoztak. A mezőgazdasági hitel rendezése, a közlekedési viszonyok javítása mind csak befektetések után lett volna várható, az állam azonban még a tisztviselőit sem tudta fizetni s ezzel a már állandósult hátralékos rendszerrel az általános krizis bizalmatlansági légköre súlyosan fokozódott. Ha az állam minden építést megszüntet, akkor a magánvállalkozások nem építhetnek. Az általános válságnak ezen a mélységi frontján mindenütt megmutatkozott az államnak az a mentő feladata, hogy invesztálni, építeni kell, munkát adni, foglalkozást nyújtani, Nálunk a stabilizáció utáni tőkehiány érájában az állam volt a legnagyobb leépítő. Ennek a kölcsönnek az a feladata, hogy az állami tevékenység számára meghozza a fordu- latot. Most minden attól függ, hogyan fogják e fordulat lendületére a Párizsban lejegyzett összegeket felhasználni. Ha terhesek is a köb csőn feltételei, okos és bölcs gazdasági program szerinti felhasználással elviselhetővé lehet tenni, céltévesztett elherdálás esetén pedig a pénz hamar elfogy és megmarad a teher. A kölcsön megkötésének a tényében az a legfontosabb, hogy milyen gazdasági politika következik utána. (Z. I.)
