Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-06 / 28. szám
Képviselők." BV TAXA' POŞTALA FLÍ&t TITA IN r’MERAR , No. 24256—927. | C7rrj-KoJozsvir. 1921 február 6. Féniek ELŐFIZETED BELFÖLDÖN: 1 trre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 laj, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Baerfcesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér). & Telefon: 5-08. 6 94. BLoFiZEXES MAöYAitOßüEAQON: l évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi« 15 pengő. XIV« évfolyam 28-iîşszâm Egyes szám ára 20 fillér. Parlamenti bizottság kiküldését javasolták az ellenzéki szónokok a bukaresti véres uccai incidens ügyében Galinescu államtitkár védte a rendőrséget, loaniţescu szerint a rendőrség volt a kezdeményező — Raducami tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy a kormánypárt vezérei „svájci bankokban gyűjtik a kapott pénzt“ A szatmári antirevizionisták Revízió és antirevizió: kétségkívül kényes kérdés számunkra. Semmi okunk azonban arra, hogy kitérjünk az ezzel kapcsolatban felénk kiáltott szavak elől. Nem a revízió tulajdonképpeni célja s általában az ezalatt a gyűjtőcím alatt folyó és a világsajtó számos orgánumában élénk polémiákra alkalmat adó publicisztikai és diplomáciai eszmecserék teszik időszerűvé számunkra ezt a problémát, hanem azok, az eleinte szórványosan, az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban jelentkező hírek, amelyek olyan propagandagyülésekről számolnak be, ahol vidéki Lloyd Georgeok és vidéki Poincarék kerestek alkalmat a maguk magasröptű világ- politikai elméleteik elhelyezésére. Az anekdota Mucsai Hiradó-jának főszerkesztője jut eszünkbe, aki lapjában „óva intette“ Oroszországot attól, hogy Konstantinápolyra aspiráljon. Legutóbb Vajda Sándor volt az, aki szemére vetette a kisebbségi sajtónak, hogy túlsókat foglalkozik a revízió kérdésével. Vaida nem vette észre, hogy ezzel a kijelentésével egyszerre antizsurnaliszta is volt, meg a sajtószabadság lényegét is megsértette. Antizsurnaliszta volt azért, mert akkor, amikor nincsen nap, hogy a világsajtónak valamelyik orgánuma támadó, vagy védő nyilatkozatot ne közölne a revízióról, a kisebbségi sajtó, ha mindenről hallgatna, akár gyáva opportunizmusból, akár túlzásba vitt lojalitásból, a strucc példáját követné, amely a kritikus pillanatban egyszerűen a homokba dugja a fejét. De a sajtószabadság elve ellen is vétett Vaida, amikor a revízió kérdésének teljes agyonhallgatását kívánta tőlünk, pnsztán abból kiindulva, hogy az ilyen dolgok pertraktálása felizgatja a kisebbségi közvéleményt. Megnyugtatjhk Vaida, volt belügyminiszter urat, hogy a közvéleményt egészen más' dolgok izgatják föl. A forszírozott és egzisztenciákat összetörő adóbehajtások, a teljesen elhibázott és már is megbukottnak tekinthető áldozati adó: ezek valóban felizgatják a polgárságot. A revízió ügye azonban e pillanatban számunkra nem más, mint elvi kérdés, amelyről talán mégis csak van jogunk beszélni, mint ahogy romáp köröknek és a román sajtónak szintén aktuális beszédtémája a revizió. Úgy van, mi csakugyan beszélünk a revízióról. Addig azonban, amig mi csak egy-egy itt- ot.t megjelenő érdekesebb államférfim nyilatkozat kapcsán folytatunk eszmecserét róla, — a sajtó ezt sem teszi: egyszerűen csak reprodukál, — addig többségi körökben nem maradnak meg a tárgyilagos és elméleti vita mesgyéjén, hanem különböző politikai alakulatok — ligák és egyesületek — sarkpontjára helyezik a revizió doktrínáját Jól tudják ugyan, hogy ezek a kizárólag helyi, vagy legjobb esetben országos keretek között mozgó megmozdulások nemcsak, hogy nem tudnak befolyást gyakorolni a revizió kérdésébe európai viszonylatban, hanem emellett egyáltalában nem kívánatos kilengésekre adhatnak alkalmat, mindez azonban nem tartja vissza azokat, akik ezen a réven akarnak feltűnni és a politika ugródeszkájára felkapaszkodni. Ne feledjük ugyanis, bogy az antireviziós ligák propagandagyüléseinek túlfűtött hangulata igen könnyen átcsaphat a gyülésterem falain keresztül az uccára is, már pedig sem a kormánynak, sem az országnak nem használnak az olyan akciók, amelyeknek alapja az uszítás és a gyűlölködés magvának szétszórása. Ne játszunk a tűzzel, ne kezdjük újra egymásra uszítani az ittélő népeket. Éppen ezért jól gondolják meg Szatroáron is, van-e komoly sziik- Bég antireviziós ligára? Nekünk, románnak, magyarnak egyaránt békés munkára, nyugalomra van szükségünk, ha a gazdasági, katasztrófa legkegyetlenebb napjain át akarunk valahogy .vergődni. (Bukarest, február 4.) A szenátus szerdai ülésén napirend előtt Botezatu szenátor, parlamenti iniciativából törvényjavaslatot terjesztett elő az állatok védelméből. Ezután Bianu akadémiai elnök az elhunyt Bertbelot tábornok végrendeletének a tábornok romániai birtokára vonatkozó részét olvasta fel. Ezt a birtokot, amelyet a tábornok Romániától annakidején nemzeti ajándékképpen kapott, a hozzátartozó ingóságokkal és a Banca Marmoroscb-ban elhelyezett nagy pénzösszeggel együtt Berthelot a román Tudományos Akadémiára hagyta, amely az összeget alapítványként fogja kezelni és a jövedelemből tehetség Lj-’kat fog Franciaországba tanulmányútra kiküldeni. Tatarescu, volt liberális belügyi államtitkár a belügyminiszterhez intézett interpellációt a vasúti munkások tüntetése ügyében. Ez a tüntetés és még inkább annak eliojtási módja, nagy izgalmat keltett mindenütt az országban és rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta mindenütt a nép hangulatát. A rend fenntartásának politikai pártállás nélkül mindenki hive, de el kell kerülni a brutalitásokat, a vérontást és a rendőrgolyókat, mivel a hatósági erőszakosság éppen annyit árt az állam biztonságának, mint maga a rendbontás. Kéri a kormányt, hogy a legerélyesebb vizsgálatot vezesse be és egyben kéri az ügyre vonatkozó aktákat. Condeescu hadügyminiszter ezután beterjesztette a katonatisztek nősülésére, Mad- geuru földnalvelésügyi miniszter pedig a gabona értékesítésére vonatkozó törvényjav tliiíiíö' kát. Mírescsi és a többi pártok szónokai parlamenti bizottságból Javasolnak A kamarában napirend előtt Mirescn szocialista teszi szóvá a vasúti munkások tüntetését. Kijelentette, hogy a szociáldemokrata pártnak nincs bizalma a kormány által elrendelt ankét iránt és ezért parlamenti bizottság kiküldését kéri az ügy megvizsgálására. A felelősség szerinte a bukaresti rendőrprefektust terheli, aki brutalitásokhoz fordult, bár az ügyet békésen elintézhette volna. Ez nem első esete a prefektusnak és ezért kéri azonnali eltávolítását. (Nagy taps a szociáldemokraták oldalán.) A munkások ebben az évben kilencven- kótszer kérték különböző helyeken ügyük elin-1 tézését, de semmi intézkedés sem történt. Maga az aj vasat! vezérigazgató is elismerte, hogy a munkások egyáltalában nem provokálták az incidenst. Beszélt ezután a vasutigazgatóságnak arról a nyilatkozatáról, amely szerint elhatározta, hogy a munkásokra nem alkalmazza az áldozati adót. Erről a határozatról a munkásokat nem értesítették és igy nem lehet tudni, hogy emögött mi az igazság? A szociáldemokrata képviselők küldöttsége a tüntető gyűlést megelőzően nyilatkozatot kért ebben az irányban a vasúttól, de azt nem kapta meg. Úgy látszik, a kormány a válaszadást a bukaresti rendőrprefektusra bizta, aki ennek a megbízásnak derekasan eleget is tett, magatartása és a válasz azonban nem volt olyan természetű, hogy a munkásokat megnyugtathatta volna. Raducanu nyilatkozatából ellenkezőleg azt lehetett kiolvasni, hogy a munkások helyzete még rosszabbodni fog. Leon: Nagyon intelligens nyilatkozat volt. (Nagy derültség.) Mirescunak az az impressziója, hogy csak az incidens után tették meg a munkások áldozati adójáról szóló nyilatkozatot. Rámutat arra, hogy milyen módon temették e! a két áldozatot, akiknek rokonai nem vehettek részt a temetésen. Végül kijelenti, hogy a nemzeti parasztpárt programjának teljes csődjét jelentik ezek az utóbb megismétlődő véres események. Úgy látszik, a kormány azt hiszi, hogy az ország népe szó nélkül tűri el az ilyen brutális bánásmódot és azt, hogy minden olyan gyűlést betiltsanak, ahol az ország közvéleménye megnyilvánulhat. Ha a kormány a rendet nem tudja fenntartani, távozzék a helyéről. Franasoviei a liberálisok nevében csatlakozik Mirescu indítványához. Parlamenti vizsgálatot! Leon lupista szerint a nemzeti parasztpárt intézkedéseiben megsérti az alkotmány rendelkezéseit- A kormány tudta, hogy a munkások milyen elégedetlenek, még sem gondoskodott megnyugtatásukról. Szükség van a parlamenti ankétra, mert az ügyben maga a kormány a felelős. Iorga is szükségesnek tartja a parlamenti bizottság kiküldését. Az országban nincs anarchia, de nincs erős kormány sem, amelynek tekintélye volna. Joanitescu: a rendőrök provokáltak. Pompiliu loanitescu, volt államtitkár, többségi képviselő, szintén azon a véleményen van, hogy a rendőrhatóságok nem jártak el kellő körültekintéssel és ok nélkül brutalizálták a munkások százait. A munkások követelései igazságosak és a költségvetés bizottsági vitájában ő volt az, aki ezt az álláspontot képviselte. A kormányt azonban nem lehet felelőssé tenni egyes rendőrközegek ténykedéseiért. A parlamenti bizottságra nincs szükség, egyelőre meg kell várni a kormány ankétjának eredményét. Ezután felolvasta Crăciun, az egyik áldozat öccsének nyilatkozatát, amely szerint a haldokló Crăciun a kórházban kijelentette, hogy a lövést egy magas, sovány rendőr adta le reá. (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon2
