Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-23 / 44. szám
XT?. ÉVF. 44. SZJM. göxtmmstfi § Az albán uralkodó mei énylője azt sajnálja, hogy nem sikerült megölnie népének ellenségét Az osztrák napilapok az albán terroristák azonnali kiutasítását követelik Magda rA nyíregyházai bűnügy szennyes és undorító hullámaiban ott bukdácsol egy szerencsétlen leány: Magda. Alig huszonegy éves, de a vallomások szerint túl van a sexuclis aberrációk sok fázisán. A sexualpathologiai könyvek lelkiismeretesebb irói szerint latinul szabadna Írni már csak arról is, ami a tárgyalóterem fülehal- latára tői ténik; hát még milyen lehet az a szenny, amelyet a zárt ajtók megett vágott a szemei közé egykori „szerelme“, a Klein-fiu, aki az utolsó napszámosnak is eldicsekedett a „csak felnőttekének való malacságokkal. Mindezek ellenére a kis vidéki „hősnő“ odaáll a bíróság elé, vicinális ízléssel öltözve feltűnést kelteni és a szeme se rândul meg a töm eg felháborodás láttára, Vallani akar. Semmi sem fontos ránézve, csak önmaga. Tagad, vagy úgy állítja be az eseményeket, ahogy korlátolt kis női hiúsága szerint magát a legjobb színben tüntesse fel, mintha az akasztófa árnyékában a nagy nyilvánosság előtt erkölcsileg ruzsózná a meztelenségét. Köröskörül felfakad a vidéki kloaka, amelyből kivirágzott ez a mocsái i kislány, a félrecsu- szott modern életfelfogás tipikus képviselője. Mozin, tangón, flörtön, lokálokban és felszínes, buja „irodalmon“, pletykán, huságokon, fiuk közt, tükörben, zsurokon, titkos kis testiségeken nevelkedett buborék az élet felszínén, Egész belső világát, ez a miliő determinálta. Micsoda elégtétele lehet a hisztériájának, hogy öltek érte és a közérdeklődés középpontjába került. Egy egész ország szeme rajta függ. Gonddal' és titkos örömmel készült a „fellépés“-hez, mintha ötórai teára menne valami előkelő lokálba. Az a gátlása sem volt meg neki, hogy a további élete lehetetlenné válik Nyíregyházán, vagy ahol ismerik. Külföldre megy, hiszen gazdag, teheti. Párizs, Monte Carlo, Riviera, a modern élet démoni ragyogása várja és milyen „érdekes“ lesz. A nyíregyházai kis fruska mint démon, nagystílű nő, kit Magazinok fotoriporterjei várnak s szervíroznak fel, tesznek divatossá más ezer és ezer társa megpukkantására. ő lesz a bűn szépségkirálynője, akiért öltek és ki tudja micsoda lehetőségek arany ajtaja várja. Talán egy kis palota, pompás autók, személyzet, a Studio, a film, pénz és más mágnások, zene, pezsgő, függetlenség, esetleg a színpad; hogyne, hiszen egy véres hulla fekete silhuettje kiséri, áll a háta mögött és minden tánclépéschez a másik „fiú“ rázza a börtönláncot... Mi kell több a mai abnormis, érzéki, beteg idegzetű, kiélt világban az érvényesüléshez. Halott és akasztófa reklám. Így halu- cinálhat a szerencsétlen Magdus fertőzött kis agya. Így látja a ragyogó karriert a lélek- és szellemteleniiétt, de meztelenitett, formás tes- tecskén aranyon és selymen keresztül. —■ Azt hiszem, egyet sikoltana és holtan esnék össze, ha valaki vagy valami felébresztené, perkál szoknyát adna rá, vagy intézeti fehér galléros, hosszuujju lerakott és kínosan vasalt kék posztóruhácskát adna rá és a brokát cipőt hosszú- szár u box-fűzős cipővel cserélné ki és szemérmesnek kellene lennie még pár évig. Borzalmas volna ránézve mégegyszer megtanulni pirulni, vagy egy kis orvosi beavatkozás után undorodni önmagától. Körülbelül igy nézhet ki a szerencsétlen „Magdi“ felső portréja, akit csak sajnálni lehet, mert ő a legszomorubb áldozata a fatelepi szenzációnak, mert a Stark-fivt csak „a Klein-fiu“ ülte meg, Magdát azonban nemcsak a „f iuk“, hanem az egész álmodern élet, amelynek ő a típusa. A belső gyilkosság már ott kezdődött a bölcsőjénél, vagy talán még korábban, a szív alatt fekvés stádiumában és folytatódott huszonegy esztendőn keresztül, mintha a keritők ezrei dolgoztak volna rajta, hogy a jobb sorsra hivatott női életét tönkretegyék. Kinos vigyázattal vigyáztak rá, hogy valami emberi mélység, lelkiség és belső érték, ami ellensége a mondáin felfogásnak — gyökeret ne ereszthessen a fogékony kis női mikrokozmoszban. A „nevelés“ sikerült is, mert csak úgy állhatott oda raff inált öntudatossággal úgy „vallani“ a törvényszék elé, ahogy nagy emberi megdöbbenésünkre vallott. Fenét vallott, szerepelt. Valószínűleg izgatottan meg is kérdezte otthon... — Jó voltam? És a vele egyenértékűek azt felelhették rá: — Gyönyörű voltál drágám! — A Magdus pedig arra gondolt — és nem alap nélkül — hogy most széles az országban hányán vannak, akik olvasva a róla-irotl kolumnás riportokat, irigyelni fogják és kéjes vonaglásban elborult szemekkel várják az újabb „fejleményeket“. Szegény kis lány! Milyen megrázó lesz majd felébredni, ha a szenzáció elmúlik, a beteg köd (Bécs, február 21.) Achmed Zogu, Bécsben tartózkodó albán uralkodó ellen, merényletet kíséreltek meg. A merénylet abban a pillanatban történt, amikor Achmed Zogu az Opera előadásáról távozott. A király sértetlenül ma radt, ellenben egyik kísérője, Libebova miniszter súlyosan megsebesült, másik kísérője, To- polai őrnagy pedig belehalt sérüléseibe. A merénylet hírének vétele után Schober, osztrák helyettes kancellár és külügyminiszter, nyomban megjelent az Imperial-szállóbau, Achmed Zogu király lakásán és sajnálkozását fejezte ki előtte a merénylet felett. A rendőrség megállapítása szerint, a merénylők volt albán tisztek, nevük Asis Kani és Nők Bielosi. A jelek szerint a merényletet alaposan előkészítették. Pontosan tudták azt, hogy a király mikor távozik az Operából és hogy az egyik bárban asztalt foglaltatott magának. A merénylőket nem a rendőrség, hanem először a taxisoffőrök vették észre és azonnal reávetet- tók magukat. Az albán konzul is több lövést adót le s a soffőrök azt hitték, hogy ő is a merénylőkhöz tartozik, viszont a konzul a soffő- rökot gondolta merénylőknek. .Végül is tisztázódott a helyzet. A legutóbbi tanúvallomások szerint körülbelül 15 lövés dördült el. Egyébként úgy gondolják, hogy a tettesek hárman voltak és az egyiknek sikerült elmenekülni. Az albán király környezete szerint, a merénylet nem volt meglepetés. A királyt sohasem hagyták magára, állandóan ötön-haton ki(Kolozsvár, február 21.) A Jonescu tábornok vasúti ismeretes nyelvrendeletéről olyan magyarázat jelent meg, amiben valami enyhülés dereng. A kormány félhivatalos napilapja, a Dreptatea a parlamentben elhangzott interpellációk után magyarázza a nyelvrendeletet. A Jonescu tábornok szigorú magyarázó nyilatkozata után jólesik ezt a magyarázatot olvasni, habár minket, a magyar sajtót támadja, igaztalanul a félhivatalos. Azt Írja, hogy a rendeletet csak mi állítottuk be olyannak, amilyennek a nyilvánosság előtt elhangzott. Ha e magyar sajíóellenes támadás révén és árán adnak a rendeletnek más értelmezést, akármilyen igaztalanul ért támadást is állunk és vállalunk. A Dreptatea azt irja, hogy az egyesülés óta eltelt tizenegy év alatt azoknak a nemromán eredetű vasúti tisztviselőknek, akik román állampolgárságért optáltak és akiket a román állam nagy türe’mességgel s a szabadság szellemében, megtartott szolgálatában, elég idejük volt arra, hogy megtanulják az állam hivatalos nyelvét és igy kötelesek azt használni hivatásuk teljesítésében. Nem tűrhető az, hogy a román közönség, amikor az állomásokon, a postán, vagy a távirdánál románul beszél, magyar, német, vagy orosz feleletet kapjon. — Ez az értelme a vasúti vezérigazgató körendeletének — irja a Dreptatea. — Arról a nyelvről van szó, amelyet bármely köztisztvisérték, rendesen több államrendőrségi detefc- tiv is. Â kísérők mindig rév Írért hordtak maguknál és fel voltak készülve a merényletre. Amikor az albán tiszteket elfogták, a tömeg meg akarta lincselni őket. A diplomáciai testület tagjai szombaton szerencsekivánataikat fejezték ki a király előtt. A súlyosan megsebesült Libehova miniszter a szanatóriumban fekszik. Szombaton délelőtt kihallgattak és Ő a már ismart módon mondta el a merénylet lefolyását. Amikor az első lövések elhangzottak, ő a merénylők irányában négy lö rést adott le, de golyói célt tévesztettek. Az egyik merénylő, Bjelosi, kihallgatásakor kijelentette, nagyon sajnálja, hogy a golyói ártatlan embert öltek meg és hogy a minisztert is megsebesítette, de talán még jobban sajnálja azt, hogy nem sikerült megölnie Zogut, aki az albán nép átka. A merénylettel kapcsolatban 28, Bécsben tartózkodó albán emigránst is letartóztattak. A lakásukon tartott házkutatás alkalmával, nagyon sok fegyvert talaltak és koboztak el. (Bécs, február 21.) A Zogu ellen elkövetett merénylet általános felháborodást és megütközést keltett. A lapok követelik azon emigránsok kiutasítását, akik visszaélnek a vendégjoggal. A Neue Freie Presse és a Neues Wiener Tagblatt a vendégbarátság flagráns megsértése miatt, megtorlást követelnek. selő használni köteles hivatalos viszonylataiban. A kisebbségi sajtónak, különösen és természetesen éppen a magyar sajtónak, egész lármája, vagy — szándékos, vagy akaratlan — értelmezése tévedésen alapszik, vagy pedig azt a rosszakarat inspirálta. Senki sem kötelezi arra a tisztviselőt, hogy a román nyelvet használja magánéletében, még kevésbé arra, hogy — amint állították — románul válaszoljon annak az utasnak, vagy idegen tudakozódénak, aki, nem tudván románul, a tisztviselőnek a saját nyelvén fordul hozzá. Ez magától értetődő dolog. Ha a magyar sajtónak több hidegvére volna, láthatná, hogy mi az értelme a vasúti vezérigazgató törvényes rendelkezésének. Akkor azonban elismerjük, elvesztett volna egy ürügyet arra, hogy tendenciózus kampányt folytasson a román állam ellen. Ezeket irja a Dreptatea. Bár úgy lenne, hogy valóban mi tévedtünk volna. Hogy miért tartottak meg régi, nem román vasutasokat a szolgálatban, szolgálati érdekből-e, vagy türel- mességi politikából, arról most nem akarunk vitázni. Azt sem akarjuk megkérdezni: hol fordult elő, hogy a román közönség nem kapott volna románul feleletet vasúti hivatalban? A fontos az volna, hogy a kormány hivatalosan adjon felvilágosítást arról, hogyan lesz ezután ez a nyelv-iigy a közönség számára a vasútnál? Mert nem tudjuk, mit szól e magyarázathoz maga Jonescu tábornok? leszakad agyáról, a fura kacagásgyöngyök lehervadnak a szájáról, a testben meghal a bűn és megjelenik az első igaz könny a felismerés és bánat, életromok borzalmas valóságában. Ez a felébredés pedig alig fog elmaradni. Magda vallott. Elmondotta vádbeszédét a inai modern életfelfogás és nevelés fölött, a maga és kitudja hány millió nőtársa nevében. A vádbeszéd elhangzott, várjuk az iteievet.- - —rő. Â kormány félhivatalosa uj magyarázatot ad a vasúti nyelvrendeletmek A parlamenti Interpellációk után mégis megenyhülik a tábornok politikai drákói szigorát
