Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-20 / 41. szám

2 XIV ÉVV. it 8ZAM. D A kormány tagjai elsősorban maguk ellen fogják alkalmazni a vagyonreviziós törvényt (Bukarest, február 18.) Többször megírtuk, hogy Mihalache belügyminiszter a közhivatal- nokok vagyonának revíziójáról szóló törvény- javaslaton dolgozik. Értesüléseink szerint a törvényjavaslat már majdnem teljesen elké­szült. A benne foglalt rendelkezések értelmé­ben külön bizottságot fognak alakítani a re­vízió megejtésóre s ennek a bizottságnak telj­hatalma lesz arra, hogy az illetők vagyonát minden rendelkezésére álló eszközzel megálla­pítsa. Arról beszélnek jól informált körökben, hogy a törvény megszavazása után a kor­mány tagjai elsősorban saját vagyonuk megállapítását és revízióját fogják kérni. A szociáldemokratapárt közelebbről tör­vényjavaslatot fog a kamara elé hozni és eb­ben azt fogja kívánni, hogy a vagyonreviziót terjesszék ki a közhi- vatainokokon túl az ország minden pol­gárára. A kamara ezt a javaslatot előreláthatólag el fogja utasítani. Egyes verziók arról is tudnak, hogy ugyan­csak a vagyonrevizió érdekében több régebbi törvény egyes rendelkezéseit módosítják. így módosítani fogják az állami számvitelről szóló törvény egyik rendelkezését olyan módon, hogy ezentúl nemcsak a pénzt kezelők, hanem az összes állami tisztviselők pontos ki­mutatást kötelesek adni vagyonukról, ügy ezeknek a kimutatásoknak, mint a tisztvi­selők adóvallomásainak közokirat jellege lesz. A sajtótörvény módosuláson menne át olyan értelemben, hogyha valamelyik köztisztviselőt a saj­tóban jogosulatlan vagyonszerzéssel vá­dolnák, úgy az illető azonnal köteles maga ellen vizsgálatot kérni, különben azt az illető minisztérium hivatalból fogja megindítani. Óriási feltűnést keltett az egész euró­pai közvéleményben a 180 francia intellektnel békemanifesztuma vilizált gondolkodás elvei szerint, sür­gősen és haladéktalanul megalkotandó. Már csak azért is, hogy igy elkerülhetők legye­nek a mostanihoz hasonló megfontolatlan ren­delkezések, olyan alantasabb tényezők részéről, mint Jonescu tábornok ur, hogy azután ilyen fontos kérdésekben ne diszponálhasson minden szolgálatvezető főnök a maga kénye-kedve sze- rint. 8. Kérdem a miniszterelnök urat: nem gon­dolja-e, hogy ez a körendelet kiáltó ellentmondásban van az alkot­mány alapelveivel, amelyek minden állampolgár részére nemzeti­ségi és származási különbség nélkül egyenlő el­bánást és az állampolgári jogok szabad gyakor­lását biztosítják, amely elsősorban azt jelenti, hogy nyelvüket szabadon használhatják. 9. Kérdem a miniszterelnök urat külügymi­niszteri minőségben: elismeri-e, hogy ez a kör­rendelet a legteljesebb mértékben ellentmon­dásban van a kisebbségek védelméről szóló nemzet­közi egyezményben lefektetett alapel­vekkel, amely egyezmények kimondottan biztosítják a; kisebbségi nyelvek szabad használatát a keres­kedelmi életben, ebből következőleg hajlandó-e a miniszterelnök ur a legsürgősebben és a leg­határozottabb intézkedéseket foganatosítani a rendelet visszavonására és az előidézett felhá­borodás lecsillapítására, vagy pedig azon a vé­leményen van, hogy ennek a körrendeletnek a kérdése a tör­vényesen ratifikált egyezmény értelmé­ben illetékes nemzetközi főrumok itélő- széke elé vitessék? A szenátus az első felzúdulás után a legna­gyobb figyelemmel hallgatta végig az interpel­lációt, amelyet az összes kisebbségi képviselők megtapsoltak. Ezután napirenden a katonatisztek helyze­téről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. UJ Mihály Ernői Autójavítás Jet és az autójavitó-mühelyek berendése, veze­tése, autógummi javítása, vulkanizálása. Vidékreután= I n||9inO Iftfár véttel küldi: SAldh — Hát üzenje meg, hogy nincs. — Nem lehet, jegyző ur! Hiszen teccik is­merni az Omode mcltóságost. Mertha azt mond­juk, hogy nincs, akkor délután kiül a kastély­gangra, előveszi a puskát és lövöldözni fog on­nét a házunk kéményére. Teccik tudni, nem go­lyóval lő, csak srétekkel, de azért kiráz tőle a hideg. Pedig nem rossz ember a méltóságos, tes­sék elhinni, nagyon jó ember, mindenkit pártol, a télen nekünk is ingyen adott fát az erdejéből, de ha rájön a rossz szokása, mindig csak mace- rálja az uramat. Most is macerálni fogja, meg­látja, jegyző ur. A jegyző, ha szerette is a snapszocskát, de politikával dolgózott s ezért kerülni akarta ezt a kényes témát. Tehát hirtelen fordulatot adott a diskurzusnak: — Hát azt hallotta-é asszonyság, mi történt a segédjegyzővel? — Nem én! — Az történt vele, hogy tegnap délután megszökött. Talán nem is jön vissza. — Ejnye, ejnye, pedig olyan barátságos ember volt, — sajnálkozott a boltosné s a nagy újságra hirtelen megfeledkezett róla, hogy már íeltizenkettő is elmúlt, hogy Gelb Jakab még egyre töri hátul az eszét és hogy Omode délután kettőre várja a húsz üveg pezsgőt. — Ejnye, ejnye... S tessék mondani már, mért szökött meg a segéd ur? — Mert bajba került, — mosolygott a jegy­ző s böffentett hozzá. — Vagy három nap óta annyi szerelmes levelet kapott, hogy az egész (Párizs, február 18.) Egész Európa politikai közvéleményében óriási feltűnést keltett az a békemanifesztum, amely a Notre Temps cimü előkelő francia politikai folyóiratban jelent meg 180 közismert francia intellektuell aláírásával. Az aláírók között első Jean Luekeir, Briand faluba nem jött annyi levél, mióta létrehozták a postát. Mindenik levélhez fénykép is van csa­tolva, csinos kövér jány mind, mind azt irja neki, hogy hűséges jó felesége lesz, hogy nagyon szereti a gazdaságot s minden levelen igy szól a cim: Nagyságos Csopak József dr. földbirto­kos urnák. — Ne tessék már mondani! Hiszen a segéd ur olyan árva, mint az egér! A jegyző felkacagott: — Ebben van éppen a huncutság, mert ko- miszságot csinált vele valaki. De nem is azért szökött meg, mert először ő is csak nevetett raj­ta, hanem azért szökött meg, mert tegnap dél­előtt sürgöny jött egy szép kislánytól, aztán az állt a sürgönyben, hogy az a kisjány ma este megérkezik az állomásra, hát küldjön elibe fo­gatot. — Fogatot!? — kiáltott fel a kocsmárosnó s összecsapta a kezét. A jegyző rengett a jókedvtől: — Azt! Fogatot! Jóska erre úgy megijedt, hogy elbujdosott. Nem is köszönt el senkitől. Estére pedig itt lesz a szép kisjány. Nó jól be vagyunk most pácolva! De Isten vele, asszony­ság, a snapssot pedig jegyezze föl! Az asszonyság erre már végkép megzavaro­dott, amire magához tért és utánanézett a jegy­zőnek, az messze loholt már akkor, a felvég irányában. Ment-ment a jegyző s csak a ha­rangláb előtt lettek gonosz sejtelmei, mert ész­revette, hogy a felesége az udvaruk elején áll, valakit fenyeget s hangosan kiabál át az ucca másik felére, a Halmy Tamásék kertje felé: — Hozzátok haza, mert kitépem a fejeteket! Világgá kergetik szegényt, mint az utolsó csa­vargót! Menjetek utána, mert zsandárkézre ad­lak! Nevettek?! No, megálljatok! A jegyző átkukkantott az élő sövény fölött. — Szervusztok, fiuk! — Jó napot, Pista bácsi! Kerüljön csak bei­lapjainak titkára. A német sajtó egyhangú ho­zsannával fogadja a békeuyilatkozatot, mig a jobboldali francia lapok defetizmusról Írnak és nagyon különösnek tartják Briand bizalmasá­nak szereplését. jebb, ilyet se látott még! — kiabáltak neki a kert felől. A kertben tudniillik, a gyümölcsös szélén, nemes urfiak kugliztak, azaz hogy most már sörért szalasztották Szárcsa tilinkóst, a patkoló- cigány fiát, mert tikkasztó meleg volt az ár­nyékban is. Ingujjra vetkőzve hevertek a gye­pen a Laczkó-fiu, a Kobzos-gyerek, Tarján Laci s még vagy öten. Gondtalan, vakációzó fiatalok, egyetemi diákok és nagyobb gimnázisták, kik­nek csintalansága és drága derűje ma már csak visszajáró emlék nekem, mint maga a nyár, amikor még szívből és melegen tudtunk felka­cagni. A fiatalok egyelőre csak bolondoztak és nevettek a zöld füvön s zajongva fogadták a jegyzőt: — Nézze, nézze Pista bácsi: százharmincegy szerelmes levél a mai posta! Hát ne irigyelje az ember Csopak Jóskát? — Csopak Jóskának, ha esze volna, hát büszke ember volna, — szólt meggyőződéssel a jegyző. — De Csopak Jóska szamár ember, mert megszökött a jgnyok elől. Szárcsa közben meghozta a söröket, erre valamennyien körbeültek a gyepen, középre a jegyző, akinek újabb ándungot kölcsönzött a flaska s koccintottak a Csopak Józsi boldogsá­gára. Körülöttük garmadában feküdt a mai posta, melyet nadrágSzijjal átkötve hozott el a kisbiró. Levél, levél, számtalan szerelmes levél: a haza minden tájáról s egyéb részeiből, de túlnyomóan mégis Pestről Mind-mind a Cso­pak József földbirtokos ur nővére adresszálva s valamennyiben fénykép. Tizenhat évtől a negyvenkettőig képviselve volt itt minden típus és minden korosztály. Tisztes és feddhetlen volt e levelekben minden női személy, életkor, vallás és családi állapot precízen körvonalozva. vala­mennyi imádta a gazdálkodó életet s odaadó, hűséges párnak ajánlkozott az egész dandár ... (Folytatjuk.) Felségsértésből államellenes Izgatás vádja, végül — felmentés (Nagyvárad, február 18.) A nagyváradi tör­vényszék szerdán tárgyalta Ullmann Sándor, városi tanácsos ügyét. Amint ismeretes, UH* mann Sándort, aki a dolgozók blokkjának ta­nácsosa, a mult évben augusztus elsején azuc- cán tartóztatták le s azután a rendőrségen bru- talizálták, állítólag azért, mert az uralkodóval szemben tiszteletlen kifejezéseket használt és a rendőrlegénységet szolgálatának megtagadá­sára biztatta volna. Az ügyészség azután Ull- mannal szemben elejtette a felségsértési vádat s csupán az állam és a társadalom elleni izga­tásért vonta felelősségre. A szerdai tárgyalás nagy érdeklődést váltott ki s a bíróság több tanú kihallgatása után, Ullmannt a vád és kö­vetkezményei alól felmentette. Az ügyész az Ítélet ellen fellebbezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom