Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-19 / 40. szám
/vise BUDÁT TAXA POSTATA PIA‘ITTA IN I-TáJERAR No. 21256—827. Claf-Kolozsvár; 1931 február 19. GsŰtőrtöJk ÜIjOí-IZEI’ES BELFOhDhN: X Im 2SOO lej, félévre 600 lej/néni éire SOS lel ess tára 100 lej.- ' * Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Cfcerkeeztóség és kiadóhivatal: Piaţa TJnirii (rőtéi). & 1 ' Telefon: 5-08. 8 94. XIV. évfolyam 49-ik szám £LÖIxüBTES MAUYAüűüiáZAöülü; évre 50 pengő, félévre 29 pengő, negyedén! 15 pengő. EgYes szám ára 20 fillér. A spanyol válság alaptermészete Vájjon győznek-e a köztársaságiak Spanyolországban? Vájjon összeroppan-e a monarchia, amelynek eszméjéhez a múltban Spanyolország nagysága és dicsősége tapadt? A helyzet úgy fest, hogy amíg Primo de Rivera tábornok idejében a végsőkig fellángolt ellentéteknek mélyén az a kérdés szunnyadt, hogy dik- tatura-e, vagy parlamentárizmus, addig most még mélyebbre szivódott be a válság és a jelszó: köztársaság, vagy királyság? A köztársasági mozgalom nem máról-holnapra lángolt fel. Évekkel ezelőtt az emigrációba kikerült nagy spanyol iró, Blaseo Ibanez „A leálcázott XIII. Alfonz“ címmel brosúrát irt és frappáns szavakkal adott kifejezést azoknak a szükségességeknek, amelyek Spanyolországot a köztársaság felé való fejlődés vonalába állították. Köztársasági puccs a diktatúra eltörlése óta is kísérletezett Spanyolországban és a köz- társasági párt vezetői ma is a börtönben ülnek és nyugodtan várják, hogy az idő nekik kedvezzen. A szelek valóban a köztársaságiak malmára hajtják a vizet, mert lám, a börtönülőknek tegnap már miniszteri tárcákat ajánlottak fel, de a republikánusok egyelőre a börtönt nem óhajtják felváltani a kecsegtető bársonyszékkel. Mégis: a királyság intézménye nincs olyan veszedelemben, mint ahogyan az az első pillanatban látszik. Spanyolországban ma is erős gyökerei vannak a dinasztiának, ami természetes is, mert a spanyol nép alapjában véve nem felvilágosodott nép, erősen vallásos, a klérus pedig a királyság mellett van. Különben el sem képzelhető lett volna, hogy a király Sanchez Guerrát bizza meg a kormány megalakításával, aki szemben Romanonessel, a liberálisok vezérével, alaptételként állította fel, hogy az alkot- mányozó gyűlés nyíltan döntsön az alkotmányforma kérdésében, mig Romanones felfogása szerint legfeljebb arról lett volna szó, hogy a király közjogait megszükitsék a kormányzás másik tényezője javára. De hogy némi rendet tartsunk a spanyolországi politikai események sorában, Berenguer tábornoknak az volt a missziója, hogy Primo de Rivera után a normalitás felé vezesse az országot és összehívja általános választójog alapján a feloszlatott parlamentet az úgynevezett cor- iest. Berenguer táboruok azonban a különböző pártok politikai ellenállásával találkozott, sőt, vészes puccskísérletekkel is, amelyeknek eredménye az volt, hogy a parlamentárizmus fokozatos megvaiósitása helyett mind hátrafelé, a diktatúra felélesztése irányában kénytelen volt visszamenni. Berenguer lemondását a spanyol közvélemény majdnem olyan örömmel fogadta, mint a diktatúra bukását. Ám a dolgok nehézsége ott kezdődik, hogy bár a mai Spanyolországban nem az elvek, hanem személyek harcolnak szemben egymással, az arevonal egyetlen irányban sem tisztázott és kormányzási stabilitás szempontjából egyetlen párt sem látszik megbízhatónak. A spanyol konzervatív párt élén Maura herceg áll, aki kijelentette, hogy csak nemzeti alapon álló koalíciós kormányba óhajt belépni. A demokratapártok vezére Alkucemas, aki mint politikus kormányképes, de sohasem egyedül és sohasem csak a pártjával. Jelentős szerepe van a válság kibontakozása tekintetében gróf Romanones-nek, a liberális párt vezérének, akinek felajánlották a miniszterelnökséget, de Romanones azzal utasította vissza, hogy nem akarja azt a látszatot kelteni, miszerint Berenguer kormányát csak azért buktatták meg, hogy ő uralomra jusson. A király a tanácskozásokba bevonta a katalánt regionalisták vezérét Cam- bot is, akinek egy koaliciós kormányban miniszluptai 1 llsii ip A Párizsiban tárgyaló pénzügy min IszSernek feltűnő utasítást küldött a kormány — A kölcsön feltételei olyan súlyosak, hogy elfogad hatatlanoknak tartják ~ Mosoiu tábornok vihart verfc fel a szenátusban (Bukarest, február 17.) A párizsi hírekről keveset tud a nyilvánosság, azonban nyilvánosság elé kerültek a Bukarestből Párizsba küldött hírek és ezek nagyon különös képet n utalunk a kölcsön állásáról. A kormánytól utasítás ment Popovici pénzügyminiszterhez, hogy további feltételeket ne fogadjon ei — lehetőleg. Ez az utasítás alkalmas arra a magyarázatra, mely szerint ez az utasítás a kölcsön esetleges sikertelenségének előzetes fedezése kíván lenni. Tény az, hogy a kölcsön ügye nagyon kétségesnek látszik azoknak a követeléseknek alapján, amiket újabb feltételekként állított fel a külföldi tőke. Az erélyes hangúnak fogalmazott utasítás szükséges volt a Popovici pónzügymi niszter számára, hogy e feltételek ellen küzdeni igyekezzék. Különös, uj utasítás Párizsba. Mironescu miniszterelnök ma ismét kihallgatáson jelent meg Őfelségénél, akinek beszámolt a párizsi kölcsöntárgyalások legújabb híreiről. A kormány gazdasági bizottságának tego nap esti ülése után táviratot menesztett a kor»* mánv Popovici pénzügyminiszternek, felhataí* mázván őt a kölcoöntárgyalások további folytatására és mielőbb’ befejezésére. A gazdasági by. zottság megállapította, hogy Popovici mári» sok engedményt tett és ezért utasították, hogy, további koncessziókat lehetőleg ne tegyen. Két férfi« a háttériben Argetoianu, Presan tábornokkal többórás tárgyalást folytatott s ezc u?y kommentálják, hogy a tárgyalások összefüggésben vannak a legújabb politikai eseményekkel, illetőleg a. párizsi tárgyalásokról forgalomban levő hírekkel. A szenátus ülése. A szenátusban napirend előtt Bratu bejelenti, hogy éppen az ülés ideje alatt van Nagyszebenben Comsa Dumitru temetése. Comsa Dumitrut annak idején a meraorandnm-pörben elitélték és három évig szenvedett a börtönben. Condescu tábornok hadügyminiszter a kormány nevében parentálja el az elhunytat, majd a szenátus ülését a gyász jeléül öt percig felfüggesztik. A szünet után Condescu hadügyminiszter beterjeszti a Virtutea Aeronautica érdemrend létesítéséről szóló törvényjavaslatot. Mosoiu tábornoktól parlamentáris kifejezési kérnek Gioroceanu szenátor a Cadrilaterben történt telepítésekről kért adatokat a földmi velésügyi minisztertől. Mosoiu tábornok egy előterjesztendő interpellációjára ugyancsak adatokat kért Condescu hadügyminisztertől. Beszéde közben nagy botrány tör ki. Mosoiu elég halkan beszél, ezért többen közbekiáltják: — Hangosabban beszéljen, nem hallunk semmit. Mosoiu: Álljanak fel azok, akik azt akarják, hogy hangosabban beszéljek, különben pedig mossák ki a fülüket. A nem nagyon parlamentáris kifejezésre kitör a botrány. A többségi képviselők hangosan követelik, hogy Mosoiu vonja vissza szavait. Cristea kormánypárti: El fogom hozni a szenátusba Mosoiu tábornok 1907. évi szereplésének dosszárját. Bratu elnök az elnöki emelvényről lehajol Mosoiuhoz és igy szól: — A tábornok ur szíveskedjék parlamentáris kifejezéseket használni. Mosoiu mérgesen visszaszól: Kérem elnök ur engem ne figyelmeztessen. Én jogszerinti szenátor vagyok és az a morális alap, amelyen állok, megnyugtat afelől, hogy mit kell tennem. (Folytatása a második oldalon.) térségére számítottak. Végül a király Sanchez 'amelyek éppen a rossz gazdasági helyzet miatt Guerrához, a hajdani konzervátiv-liberális párt vezéréhez és volt miniszterelnökhöz fordult, aki amint tudjuk a reformisták vezérével, Alvarez- zel együtt megkísérelte a baloldali koncentráció összehivását. Miután ez a kísérlet is hajótörést szenvedett, nem lehetetlen, hogy Alvarez egyedül kisérli meg a kormányt és ha ez az eset sem következik be, úgy utolsó kártya Aznar admirálisnak kormányalakítása, ez azonban már nem civil, hanem katona és kinevezése nem szülne jó vért a spanyol közvéleményben. A királyság, vagy monarchia jelszava mögött személyi torzsalkodások is állanak és ezek a pártkivánságok a kibontakozás útját nyílegyenes vonal helyett cikk-cakkos elhajlásokba téritik. Nem lehet lebecsülni az említett pártokon kivül a szocialisták befolyását sem, és számolni kell azokkal a forradalmi földalatti erőkkel, az ország minden részében megmozdultak. Számolni kell nem parlamentáris tényezők befolyásával, igy a katonasággal, egyházzal, diáksággal és számolni kell Spanyolország legnagyobb kisebbségének, a katalánoknak állandó nyugtalanító magatartásával. Számolni kell azzal is, hogy a spanyol pezeta nem szilárd, a valuta ingadozása a piacot megrendítette, hogy Spanyol- országban is agrárkrízis van, a parasztok és a bérlők mindenütt elégedetlenkednek és hogy a kommunista agitációnak, amely mindig résen van, könnyen adódik halásznia a zavarosban. Minél jobban húzódik a spanyol válság, annál mélyebb elágazódásai vannak, annál kuszább a megoldásra váró problémakomplexum, amelyet távolról sem lehet gordiusi csomóként egyetlen kardvágással megoldani: királyság, avagy köztársaság. (I.)
