Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-16 / 38. szám
BJDAPEST ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 Íme 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 809 lei egy hóra 100 lej. Ara 6 lej. TAXA POŞTALA PLĂTITĂ m i-tmerar No. 24256—927. Clnf-Kolozsvir. 1931 február 16. ££é(jfő TiJ/SJtc MAGYARPARTI LAP és kiadóMvatal: Piaţa Unirii (Főtér) i. Telefon: 5-08. ß M4. XIV» évfolyam 38-ik szita ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi# 15 pengő. Egyes szám ára 29 fillér. IRfbalacbe megtagadta a parlamenti vizsgálatot a bukaresti véres csütörtök ügyében A parsszt’ázadás véres elfojtását vágta a liberálisok fejéhez (Bukarest, február 14.) A kölcsönről nem érkezett újabb hir. A legutolsó hiradás szerint aláírás előtt áll a megegyezés. Ugylátszik, hogy szombaton nem történt meg az aláírás, amely a jövő hétre maradt. A kamarában igen élénk vita volt a bukaresti véres ueeai tüntetés miatt, amit az áldozati adó idézett elő. Mihalache belügyminiszter a liberálisok régi véres tetteit idézte fel, amire ezúttal meglepően érdekes volt a liberális válasz: elismeri, a múltnak bizonyos „hibái“-t. Csak hibának mondja, de elismeri. Ezt az elismerést azonban egy szónoki fogás a mai kormány elleni visszavágásra használta fel: ha voltak véres esetek a múltban, nem szolgálhatnak követendő példának. A kamara ülése. A kamara szombati ülésén napirend előtt Leon Lupu-párti képviselő kéri, hogy a Grivita ueeai tüntetés ügyében tartsanak parlamenti ankétot, annál is inkább, mivel Calinescu belügyi államtitkár válasza, véleménye szerint, nem megfelelő. Mirescu kéri a ház elnökét, hogy bocsássa szavazásra azt az indítványt, amely negyven képviselő aláírásával ugyancsak a parlamenti ankétot kéri az ügyben. Mihalache belügyminiszter emelkedik szólásra. A kormány elfogadta volna a parlamenti ankét kiküldését, hiszen annak idején, amikor a nemzeti parasztpárt ellenzékben volt, ők maguk is sokszor járultak a ház elé hasonló indítvánnyal, ez alkalommal azonban úgy találja, hogy az indítvány nem annyira az igazság kiderítését szolgálja, mint inkább agitációs célokat. Furcsának találja a liberális párt magatartását és azt, hogy a liberálisok a szocialisták mellé szegődtek ebben az ügyben. Franasovici liberális: Személyes sértésnek veszem, hogy a belügyminiszter ur kétségbe- yonja jóhiszeműségemet. Mihalache belügyminiszter: Egy pillanatig sem gondoltam önre és jóhiszeműségét nem vo- nqjn kétségbe. Én a liberális párt politikáját találom különösnek. Miért volna szükség parlamenti ankétre, mikor csak arról lehet szó, hogy néhány hatáskörét túllépő rendőrközeget megbüntessünk? Ilyen kicsinységekre a parlament nem pazarolhatja idejét. Akkor lehetne szó parlamenti ankétről, ha a kormány felelős lenne az incidens előidézéséért. Leon: Éppen erről van szó. Mihalache belügyminiszter: A kormány megelőzte ezt az indítványt, amikor egyszerre két vizsgálatot is megindított: az ügyészségi és a közigazgatási vizsgálatot. Amikor megbíztuk Cădere államtitkárt a vizsgálat lefolytatásával, azt az utasítást adtam neki, hogy a legszigorúbban és a legigazságosabban járjon el és ha valamelyik rendőrközegre a legcsekélyebb gyanú is hárul, úgy az illető kapja meg szigorú büntetését. A vizsgálat azonban olyan bizonyítékokat produkált, amelyek alapján egyetlen rendőrközeg sem volt megbüntethető. így állván a dolog, nem értem, hogy az ellenzék miért jön az indítvánnyal. Annál inkább csodálkozom ezen, mivel mindnyájan tudjuk, hogy az általános krízis milyen 'közhangulatot idézett élő és pedig nemcsak nálunk, hanem Nyugaton is, ahol nap-nap után vannak sokkal súlyosabb incidensek. Ne játszunk a tűzzel, képzeljék magukat a rendőrség helyzetébe. A rendőrség szemben áll a nagy tömeggel, amely elvesztette a fejét, nem hallgat vezetőire, amelyek mögött kommunista agitátorok húzódnak meg és buj- togatják az elkeseredett munkásokat. Képzeljék el a rendőrprefektus helyzetét; az elmélet és a gyakorlat között nagy különbség van. A rendőrprefektus nem nézhette tétlenül, hogy a munkásság inzultálja a karhatalmat és hogy a kommunista agitátorok a szeme előtt szórják a röpcédulákat. Megértem Leon képviselő urat, hogy az ügyben nagy agitációt fejt ki és megértem a szocailistákat is, akik az * rét politikai céljaik szolgálatában akarják kihasználni. (Nagy zaj.) Nem értem azonban a liberálisokat. Vájjon nem ők voltak-e azok, akik kiprovokálták az 1907. évi paraszt- lázadást és amikor a konzervatív kormány gyengének bizonyult, átvették a hatalmat és a lázadást vérbe fojtották. — Nem ők voltak-e azok, akik gépfegyverrel lőttek Bukarestben a munkásságra és akik az emlékezetes 1926. évi liberális választási kampány idején Tancabesti községben tiz' parasztot lövettek le. Lehet-e ezek után morális jogosultságuk az ilyen magatartásra. Biztosíthatom önöket, hogy a kormányzás nem kellemes foglalkozás most, amikor a rend fenntartása olyan fontos probléma lett világszerte. A miniszterek nap-nap után áldozzák fel népszerűségüket a haza szolgálatában. Azt hiszem, ezek után, hogy a parlamenti ankétről szóló indítványt a kamara nem szavazhatja meg. Előrelátható, hogy a parlamenti vizsgálat is csak arra az eredményre fog jutni, amire jutott az ügyészségi és a közigazgatási. A magam részéről kijelentem, hogy a vizsgálatot tovább folytatom és akit bűnösnek találunk, a legszigorúbban megbüntetjük. Ebben az irányban különben az uralkodótól is utasításaim vannak. , A múlt hibája nem lehet példa. Franasovici liberális azt mondja, hogy nem lehet mindig a múltat hozzávágni a liberális párt fejéhez, amikor azoknak az elveknek a szolgálatáról van szó, amelyek a nemzeti parasztpárt programjának az alapját képezik. Ha történtek a múltban hibák, nem következik ebből, hogy a mostani kormány is ugyanazokat tartozik elkövetni. A parlamenti ankétet szükségesnek tartja, hogy világosságot derítsenek az ominózus ügyre. Leon visszautasítja Mihalacheuak állítását. Negyven aláírással lezáratják a vitát. Mirescu szocialista kéri az indítvány elfogadását. Pop Cicio elnök egy másik indítványt olvas fel, amely a vtia bezárását kéri negyven képviselő nevében. Az indítvány alapján az elnök bezárta a vitát és a kamara elvetette a parlamenti ankét kiküldését kérő javaslatot. npj», A 7»,B IS ».p”* KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP ________-__________________________mag var es német nyelven. Állami ssemposl a nyelvliérdésbeai Ezen a héten két feltűnő megnyilvánulás történt az állam részéről a nyelvhasználat kérdésében. Egyik az volt, hogy a belügyminisztérium nevében az ügyvezető államtitkár a parlamentben fontos kijelentéseket tett afelől, vájjon a közigazgatás terén milyen körben, milyen hatályossággal használható a kisebbségi nyelv, s miféle vonatkozásban kizárólagos az állam hivatalos nyelve. Az államtitkár megkülönböztette az önkormányzatok belső életét, s az ön- kormányzatokra ható állami ellenőrzést. Az előbbiben, vagyis az önkormányzatok belső életében elismerte azt a természetes jogot, hogy népkisebbségi vidékeken az illető népkisebbségi nyelveket az önkormányzati testületekben tárgyalási és tanácskozási nyelvekül használhatják. Viszont az állami ellenőrzés területén az államtitkár hangoztatta az állami hivatalos nyelv kizárólagosságának szükségét, s evégett azt is, hogy az önkormányzatok írásbeli megnyilatkozásai, ellenőrzés alá tartozó álltái csak akkor jöhetnek figyelembe, ha az állami hivatalos nyelven vannak szerkesztve. Ez volt az egyik megnyilvánulás a nyelvkérdésben. A másik az volt, hogy a vasút vezérigazgatósága is adott ki nyelvrendeletet, amiben a közönséget is, a vasút hivatalnokait is szabályozás alá veszi. Eszerint a vasút hivatalnokai egymás között és a hivatalban csak románul beszélhetnek, a közönséget is csak ezen a nyelven érthetik meg, s csak ezen a nyelven tárgyalhatnak vele. Szintúgy a közönség is a vasút hivatalaiban és a vasút hivatalnokaival csak románul beszélhet, vagy amennyiben nem ért ezen a nyelven, úgy tolmácsot kell magával vinnie még ahhoz is, hogy jegyet váltson magának. Föltehetnők a kérdést, hogy még akkor is, ha az illető vasuthivatalnok tud a közönség nyelvén? Az előzményekből az következik, hogy még akkor is. A belügyminiszteri megnyilatkozás kíméletesebben hangzik, valami területet, valami lehetőséget, valami saját életkört mégis meghagy a kisebbségi népeknek is. Mintegy elválasztja őket az államtól és az önkormányzatokban a saját otthonuk szokásait élni hagyja. De éppen ezzel az elválasztással ráutal, hogy viszont az államnak saját külön nyelve van, az állammal a kisebbségi nép nem beszélhet az otthon nyelvén, mert az állam ezt a maga funkcióiban már figyelembe nem veheti. Éppen azért az önkormányzatoknak az állami ellenőrzésre is úgy kell képessé tenni magukat, hogy határozataikat, írásaikat az állam is érthesse. Vagyis igy kifelé, az állam felé a népkisebbségi helyek önkormányzatainak is az állam nyelvén kell beszélniük és irniok. Az állam csak románul tud, csak romáu nyelven beszél, ehhez kell alkalmazkodni. Ez az alapeszme a belügyminiszteri megnyilatkozásban. habár egyúttal jólesően felismeri, hogy a a népkisebbségek otthon, a saját körükben mégse tilthatók el saiát nyelvük használatától. A vasúti rendelet is ugyanezt mondja, csak zordonabbul, a kisebbségi nyelvek otthoni életjogainak a teljes figyelmen kívül hagyásával. Azonban ennek a vasúti rendeletnek is csak az az alapeszméje, hogy az állam, még a maga kereskedelmi és szállítási vállalatain keresztül is csak egy külön, saját nyelven tud, s a közönség nyelvén nem szabad tudnia, a közönségnek sa szabad hozzá más nyelven szólnia.
