Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-15 / 37. szám (36. szám)

f tű&igwfimtéfe XIV. ÉVF. 37. SZÁM. Nincs kijárás, de nincs is elintézés A nyugdíjasokra még rosszabb idők fognak virradni A nyugdíj központ elbarrikádozza magát a külvilágtól (Bukarest, február 13.) Vége az éveken át tartott kijárásos jóvilágnak a bukaresti nyug- dijközpontban. Nincs több intervenció. Az ügy­nökök és ügyvédecskék, akiknek a nyugdijköz- pont hosszú idő óta biztos megélhetést nyújtott, a hivatal általános szervezetlensége, a kijárásos rendszer és főképp az erdélyi nyugdijjogosultak Ráutaltsága, gyámoltalansága következtében, — nagy megütközésükre, zárt ajtókat találtak a felét elején az előadó és a nyugdijakat kiszámitó hivatalnokok felé vezető folyósón. ’ — Hogyan? — kérdezték az öles termetű szolgát, aki megtörhetetlen ellenállással őrkö­dött a folyósót záró szárnyas ajtó előtt, — nem lehet többé beszélni Cristescu direktorral? — Nem. — Hát?... — Senkivel se lehet beszélni. Se ügyvédek, se &ás kijárók — még parlamentárok se hatol­hatnak be többé a belső irodákba. Ezután auto­matikusán, sorrend szerint folyik a munka. És piindenki sorra kerül... Különben itt az ajtón ol­vasható a rendelet. Az ajtókon, falakon többives rendeletek, felirások, figyelmeztetések hirdetik az uj éra beköszöntését. Az egyik ilyen rendelet a nyug- dijközpont vezérigazgatójának van címezve, de a közönségnek szól, a másik körrendelet a vi­déki pénzügyigazgatókhoz, de megint csak a nagyközönséget illeti minden intelme, tilalma és ellentmondást nem tűrő szigora. A következőket olvassuk ki belőlük: A nyugdíjaztatás, illetve nyugdijátirás iránti kérvényeket, nem közvetlenül a nyugdíj központhoz, hanem a pénzügyigazgatóságokhoz kell beadni. Itt megvizsgálják, hogy nem hiányosak-e. És a még esetleg szükséges mellékletek pótoltatá­sáról már itt gondoskodnak, mert másként a nyugdijközpont fizikailag megoldhatatlan fel­adat elé kerül. Jól teszi a kérvényező, ha mindjárt önmagá­nak megcimzett levelezőlapot mellékel a kér­vényhez. Ezzel is gyorsabban hozzájut bizonyos értesítésekhez a nyugdijközpont részéről. A kérvények ezután nem kijárásoktól és intervencióktól függően kerülnek elintézés elé, hanem kizárólag a nyugdijközpont beiktatási számának sorrendje szerint. _____ A nyugdijközpont nyugdij-megitélő bizott­sága február 16-ával kezdődőleg minden nap ülést tart a rendkívüli mértékben felhalmozott ügydarabok elintézésére. E célból az összes ügye két két csoportra osztják. Első csoport: nyugdíj folyósítás és nyugdíj átírás iránti kérések, az általános nyugdíjtörvény alapján. Második cso­port: nyugdijí'olyósilás iránti kérések az 1929 augusztusi, továbbá nyugdijrevizió-vagy helyes­bítés iránti kérések az 1920 szeptemberi törvény, az általános nyugdíj törvény és az 1929. évi au­gusztusi törvény alapján. Az első kategóriákhoz tartozó törvények közül hapontá százat intéz­nek el. És pedig ötven darabot olyat, amelyeket 1929-ben és ötvenet, amelyeket 1930-ban és 31-ben adtak be. A második kategóriákból szintén száz kóróst intéznek el naponta és pedig az 1929-iki kérésekkel kezdődőleg. Ezek közül 25 esik az 1929 augusztusi törvény alapján történő nyug­díj folyósítás iránti kérésekre, mig a fennma­radó hetvenöt darab kérés nyugdij revíziót és helyesbítést sürgető kérvény lesz (az 1920 szep­temberi, az általános nyugdíj-törvény és az 1929 augusztusi törvény alapján). Ha a bizottság valamely kérvényt hiányos­nak talál, erről értesíti a feleket és a döntésre uj határnapot tűz ki. Ha a kérvény addig nem nyer kiegészítést, azt ezen az uj tárgyalási na- Jpon elutasítják. Minden hét elején kimutatásokat fiiggeszte­I Piri feencel: ReSBPQ WM f I ÁRAS 80 LEI. i gr y Uj történelmi regény a török hódoltság m korából. A kiváló történettudós ezúttal I ü Izgalmas meseszövés keretében tárjaelénk | 1 a kor történetét, — A pénz előre bekül- | Ü dése ellenében portómentesen küldi a § i „Minerva“ könyvkereskedés Cluj-Koiozs- ■ 1 vár, Str. Regina Maria (Deák F. u.) 1 sz. 1 (fi|i|iBilllMllllWilllMII[||«lllllBlllllBlllllB[|llMllllM!!!llBl!lllB[|lll1llllBi!IM]limilllMlilllHllf Veszedelmes bacilusok a szappanban Sok veszedelmes bacillust hord az ember piszkos keze és mindenre, amihez ér, át­viszi. Egy géppel gyártott és csomagolt szappan sokkal tisztább és higienikusaob, mint a kézzel gyártott és csomagolt szap­pan. A kézzel gyártott és csomagolt szap­pan révén, sok fertőző bacillus elterjedt, A Cadum szappant nem érinti puszta kéz, csak mikor a becsomagolt szappan el­hagyja az utolsó gépet nek ki a nyugdijközpontban azokról a kérvé­nyekről, amelyek azon a héten elintézést nyer­nek. Döntés után erre a kimutatásra rávezetik az eredményt. A nyugdijfolyósitásról szóló döntést azon­nal megszövegezik és három nap alatt elküldik a kérvényezőnek. A kézbesítést az illetékes pénzügyigazgatóságok közegei végzik. A nyug­idig folyósításról szóló rendeletet valamint a kiuta lási parancsot, a döntéstől számított legkésőbb öt nap alatt közük az illetékes pénzügyigazga­tósággal és egyúttal a kérvényezővel is. Reklamációkat vidékről egyszerű levelező­lapon lehet beküldeni a központba, a nyugdíj- központban pedig az ott felfektetett reklamációs könyvbe lehet bejegyezni a panaszokat, amely­ben másnap már olvashatja a felvilágosítást, illetve az elintézést a panaszttevő. Ezentúl min­denféle intervenció tilos, lehetetlen és előre is eredménytelennek Ígérkező. Ennyit tartalmaznak a rendeletek. Csupa üdvös intézkedések, amelyek, ha nem maradnak irott maiasztok és a gyakorlatban is megvaló­sulnak, hozzájuttatják végre a messzi vidéken, gyámolitatlanul eldugott, szegény nyugdíjjogo­sultát is kiérdemelt és éveken át elviselhetetlen nélkülözések közt várt nyugdijához. A legjellemzőbb a dologban az, hogy a bu­karesti ügyvédek és ügynökök között a méltat­lankodásnak és ellenszegülésnek valóságos for­radalma tört ki a szigorú rendeletek nyomán. Tömegesen vannak fiatal ügyvédek, akik ezzel minden keresetüktől elestek és kártérítésért be fogják perelni a pénzügyminisztériumot. Egy bizonyos, hogy a közönség itt is rosszul jön ki. Ezután nincs kijárás, de nincs is elinté­zés. A román bürokráciát máról holnapra át­alakítani nem lehet. Már pedig ez a bürokrácia a kijárásra van berendezkedve. Kijáró alatt nemcsak hivatásos kijárót ér­tünk, vannak önzetlen intervenciók is. A nyug­díjazás céigamenete még jobban meg fog akad­ni, mindössze ennyi az, amit egyelőre a szépen hangzó rendeletből profitálni fogunk­lltban a halhatatlanság felé — jYíichelsttgelo a j¥Udici-házban — Drta: 3% Sritten Jlustin (12) Angolból forditotta: Kristóf Sarolta Keresett egy ásót, a kertbe egy gödröt ásott, gondosan betette az üregbe a Cupido szobrot és úgy megsiratta, mint egy élő teremtést. Amig temetett, arra gondolt, hogy most fiatal­ságát temeti, hogy örökre meggyilkolt szerel­mét temeti és nagyon jól tudta, hogy ő soha az életben többé szerelmes nem lesz. Elmerülve munkájában, nem hallhattr. a házban levő zűrzavart. Lorenzo, il Magnifico aggasztóan súlyos beteg lett. Most készítették a hordszéket és a kocsikat, hogy Villa Careggi- be szállítsák, hova a kísértetiesen sápadt Lu- crezia elkíséri haldokló atyját. • 1495. Valóban szörnyen teljesedett ho Savo­narola próféciája. Lorenzóval meghalt Itália békéje. A barbár invázió megtörtént, ép úgy, ahogyan azt a szerzetes megjósolta. A fran­ciák jöttek tűzzel, vassal és elözönlötték a fél­szigetet, egészen Nápolyig. A Mediei-ház elbu­kott akkor, mikor Lorenzó fia, Piero egy nép- lázadás alkalmából elmenekült a városból és Florenc erősségeit gyáván feladta az ellenséges vezérnek, ki gőgösen, megalázóan elutasította az árulót. Angelo Poliziano és Luigi Puici meg­haltak, törött szívvel nem sokáig tudták túl­élni az annyira szeretett, nagyszerű patrónust. Pico della Mirandolla is halott volt. mint a do­minikánus szerzetes és valóban a „Liliomok idejében“ halt meg, mert azon a szerencsétlen napon lehelte ki lelkét, melyen a hóditó Bour­bonok liliomai bevonultak Florencbe. Michel­angelónak megjelent Lorenzo álmában, _s meg­intette őt, hogy meneküljön el. A fiú el is ment Bolognába, még a katasztrófa előtt. Most újra visszatért Florencbe. Csakhogy felismerhetetlenül megváltozott az a Savona­rola fanatikus papi uralma alatt. Az uccán mindenütt meggyujtott nagy máglyákon zsol­tárt éneklő tömegek a művészi festményeket és az értékes könyveket égették. A San Marcoi Medici Kert rommá lett és a Via Largan levő Medici Ház kiürült. A csőcselék vad fosztoga­tása ezt sem kímélte meg. 'Michelangelo azoknak a Medici rokonok­nak egyikénél lakott, akik a városban mertek maradni akkor is, mikor hatvan évi uralkodás után családjuk megbukott. Egy alvó Cupido szobor állt előttük, melyet ép az előbb ástak ki a Medici Ház mögötti kertből. Erről beszélget­tek. — Igazán, Messer Michelangelo, gyönyörű munka ez — mondta Lorenzo di Pier Frances­co de Medici, elragadtatva. — így, ezekkel a rá­ragadt földdarabokkal azt hinné az ember, hogy régi időkből kiásott antik szobor. Ha el akarnád adni, én ismerek Rámában egy keres­kedőt', alti biztosan megvenné, hogy tovább adja annak a bíborosnak, aki megbízta őt, hogy számára antik szobrokat kutasson fel. Michelangelo — most sovány, sokkal idősebb Michelangelo — egy pillanatig különös kifeje­zéssel nézte a szobrot, aztán megvonta a vállát, — Valóban, Messer Lorenzo, a szobrot rég meghalt napokból ásták elő. Szívesen eladom azt kereskedődnek, mert atyám szegény, s szük­ségem van pénzre, hogy segíthessek rajta! És igy, mint antik müvet eladták azt a hi­res alvó Cupido szobrot Messer Baldassare del Milanesenek, ki tovább adta azt Raffael Itiario bíborosnak Rómába. A szobor most eltűnt, de akkor magát Michelangelot is Rómába von­zotta. Ide jött, hogy elkezdje azt a hosszú, fen­séges, elhivatottságának élő szent életet, mely­ben soha egyetlen nőt sem szeretett, kiyéve idősebb korában a már szintén idősebb, igen képzett Vittoria Colonnát. Rengeteg zavar és akadály közt állandóan dolgozott. Dolgozott még akkor is, mikor idegen csapatok dübörög­tek végig a haldokló Itálián. Dolgozott még ak­kor is, mikor egész Rómát fosztogatták, mikor a Pápaság a lejtő legeslegaljára ért, honnan az ő idejében szellemileg megújulva emelkedni kezdett, mikor az Alpokon túl megkezdődött a reformáció. Mikor 1564. február 23-án, nyolc­vankilencedik évének vége felé meghalt, az utolsó renaissance korabeli balt meg benne. Az hait meg, aki a Medici-bázban tanúja volt az emberi lélek újjászületésének, a renaissance zenitbjének, a renaissancenak, melynek köszön­heti a mi modern világunk jelenlegi gondolat- SMtbadsAgttt (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom