Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-12 / 33. szám
XIV. ÉVF. 33. SZÁM. Van-e szükség ármaximálásra ? A város, ahelyett, hogy a maximálás ellen állást foglalt volna, felemelte a liszt árát — A tartományi igazgatóság javasolni fogja a maximálások eltörlését (Kolozsvár; február 10.) Kétségbeejtő, hogy a kolozsvári városházán még ma is, a béke tizenkettedik esztendejében ármaximálásokkal bíbelődnek, ankéteznek, az érdekeltekkel hosszasan tanácskoznak s végül is maximálják az elsőrendű élelmi cikkeket. Az élet .kiabáló módon bebizonyította, hogy ma már ámaximálásokkal nem lehet és nem szabad operálni. Mihelyt maxi máinak valamit, azonnal felszaladnak az árak, mert a szabad verseny lehetőségei elzáruínak ş az érdekeltek csak azzal törődnek, hogy a hatóságokkal minél magasabbra emeltessék az árakat. Egy csomó élő, eleven példa fekszik előttünk. Minden vonalon, ahol a maximális árak megszűntek, gyorsan áresés következett be. És mégis csökönyösen ragaszkodnak az elsőrendű éleimieíkkek árainak a maximálásához. Kolozsvár város tanácsa már többször elő terjesztést tett a kormánynak, hogy az ármaximálást szüntesse meg. A válasz az volt, hogyha a tanács nem maximálta a liszt és péksütemények árát, akkor az ármaximálást Bukarestben végezték el. Ilyen körülmények között a napokban a húsárakat leszállították, viszont a lisztnek és a péksüteményeknek az árát mérsékelten felemelték. Hogy miért történt ez a felemelés, mikor a buza és a liszt ára nemcsak Romániában, hanem az egész világpiacon rohamosan hanyatlik, arra nemcsak mi, hanem maga a városi tanács sem tudna kielégítő választ adni. Február hónapban újból összeült egy szakbizottság, amelyben Morion Ernő helyettes polgármester, Bornemisa Sebastian és Moldovan Anton tanácsosok vettek részt. Malmokat vizsgáltak, árakat tanulmányoztak s az eredménye az volt, hogy Kolozsváron a liszt árát mérsékelten felemelték. A mai napon újabb értekezletet tartottak a városházán, amelyen az összes malmosok és pékek képviselői részt vettek és ugyancsak részt vett a tartományi igazgatóság képviseletében Blankenberg ipari vezérfelügyelő is. A hatóságok képviselői barátságosan meg akarták győzni a malmosokat és a pékeket, hogy a mai maximális árak magasak és az érdekeltek maguk tegyenek javaslatot a maximálás árak leszállítására. Az értekezlet hosszú ideig tartott s látszólag a malmosok hozzá is járultak a maximális árak leszállításához. Később azonban úgy értesültünk, hogy elhatározásukat megbánták és kijelentették a polgármester előtt, hogy ragaszkodnak a régi maximális árakhoz. Ilyen körülmények között remélhetőleg Moldovan tartományi igazgató a múltkor megejtett ármaximálásokat törölni fogja s felszólítja a városi tanácsot, hogy a liszt és péksütemény árát szállítsa le. Az ármaximálás körül támadt kavarodás természetesen mindenfelé nagy feltűnést keltett s arra mindenesetre alkalmas, hogy az ármaximálást, mint problémát felszínre dobja. A múltban is és most is hangoztattuk, hogy Fogalom a közönség körében az a tisztaság, rend és előzékeny kiszolgálás, melyet 20 százalék engedmény adása mellett nyújtunk ezen lap olvasóinak Legolcsóbban nálunk étkezhet, mert olcsó árainkból külön kedvezményképpen (P. 1.50-es menüt kivéve) 10 százalék engedményt adunk. — Semmi költsége sem áz érkezéskor, sem az elutazáskor, mert szemben vagyunk a Keleti pálya» udvarral. ' Magyaros vendégszeretettel várjuk családi szállodánkban. PARK szálloda, Budapest, VIII. Baross-tér 10. Szemben a Keleti pályaudvar érkezési oldalával. ármaximálásra ma már nincs szükség. Abból semmi jó nem származhatik. Csak arra alkalmas, hogy az árakat felverje és a szabadversenyt megbénítsa. A Keleti Újság munkatársa felkereste Moldovan tartományi igazgatót s ajánlotta, hogy a tartományi igazgatóság tegyen előterjesztést a kormánynál az ár maximálások megszüntetésére, illetve a törvény felfüggesztésére. Moldovan tartományi igazgató nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a Keleti Újság javaslatát s az ármaximálással kapcsolatosan az alábbi figyelemreméltó kijelentéseket tette: — Éppen most tett jelentést Blankenberg iparügyi vezérfelügyelő ur nekem, azokról a ta- uáeskozásokról, amelyek intézkedéseim nyomán a városházán lezajlottak. Én ragaszkodom aboz, hogy a magasan megállapított lisztárakat redukálják és az egész maximálást újból ejtsék meg, ellenkező esetben kénytelen lennék a legutóbbi ármaximálást megsemmisíteni. — Ami pedig az ármaximálást illeti, — mondotta tovább Moldovan tartományi igazgató, — Blankenberg vezérfelügyelő ur javaslatára és a magam meggyőződéséből is elhatároztam, hogy Manoilescu miniszter urnái javaslatot teszek, hogy az ármaximálást, mint a hábortmak egy ittfelejtett csökevényét szüntessék meg és a maximálást törvényt helyezzék hatályon kívül. — Legutóbbi bukaresti tartózkodásom alkalmával hosszabb beszélgetést folytattam Manói- lescu miniszter úrral és már akkor szóba került az elsőrendű élelmiszerek maximális árainak a kérdése. Ez alkalommal is szóbahoztam a miniszter ur előtt, hogy maximálásra nincsen szükség. Manoilescu miniszter nr megkért arra, hogy tanulmányozzam a kérdést és tegyek az ármaximálás megszüntetésére javaslatot. A városházán történt eset után a javaslatomat meg fogom tenni. — Szakemberekkel n éhágy napon belül el- készittetem a javaslatot és fel fogom küldeni Manoilescu miniszter urnák, hiszem, hogy többé nem fog ragaszkodni az ármaximálás elavult intézményéhez. Már a taxiórák is megbízhatatlanok... Nem irigylésreméltó a taxisok helyzete sem. Nincs forgalom, nincs utas, néhány év óta Kolozsvár mind halkabb, csendesebb és kihaltabb város lett. Az emberek legszívesebben gyalog járnak. Pedig az autótaxi Kolozsváron is, mint a világon mindenütt, pompásan bevált. Gyors és olcsó közlekedési eszköz. Nincs előtte akadály s még a magasan fekvő, meredek pocákra is könnyedén felszabad. Mintha a sofíorök modora is disztingvál- tabb lenne. Egy idő óta udvariasak, valósággal fogják az utasokat. És mégis baj van a taxikkal, illetve a taxiórákkal. Általában azt szokták mondani a megbízható emberről, hogy pontos, mint egy óra, megbízható, mint egy gép. Bolond időket élünk. Ma már nemcsak az emberek megbízhatatlanok, hanem az órák is, a gépek is s különösen megbizhatatlanok a taxiórák. Azt hinné az ember, hogy Kolozsváron földrengés, vagy legalább is földcsuszamlás történt és a távolságok kitolódtak. A kolozsvári földrengést jelző állomás azonban mit sem tud erről. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a taxiórák szerint a távolságok kitolódtak. Hónapok óta hetenként kétszer egy Majális uccai klubba megyek taxin. Szerencsére barátaim fizetik a taxidijat. A taxiórák felszerelése idején az ut pontosan 25 lejbe került, sőt a megtett útból még hiányzott száz méter, amit az autótulajdonos, mint előre nem látott hasznot könyvelhetett el. Egy idő óta azonban a taxiórák, mintha megbolondultak volna. Ugyanazon az útvonalon előbb harminc lejt, sőt a napokban megtörtént, hogy harmincöt lejt mutattak. A soff őrrel meddő volt minden vitp. Csak a szabályosan lebélyegzett órára mutatott. Az óra beszél, az utas fizet. Az ideges hangnemben beindított párbeszéd pedig mindig azzal végződött: az adó magas, a benzin drága, a taxisoknak is élni kell valamiből... Tehát vagy földcsuszamlás történt, vagy, pedig a taxiórák megbizhatatlanok. Tekintet» tel arra, hogy az utóbbi feltevés látszik valószínűbbnek, felhívjuk a központi rendőrség illetékes ügyosztályát, hogy a rakoncátlan taxiórákat nagyobb ellenőrzés alá vegye. Érdekes Hülönben, hogy a taxiórák az előirásos taxánál sohasem mutatnak kevesebbet, csak többet és még többet... Ezen a ponton a gép az emberrel találkozik. Mindkettő megbízhatatlan. (-s.) Kötélre ítélték az asszonyt, akinek sürü vérében „az ördög incselkedett“ és szeretőjével meggyilkoltatta jámbor urát (Zalaegerszeg, február 10.) A mtilt év november 7-én Sáska községben eltűnt Rábenho- fér Mihály 33 éves süketnéma és gyengeelméjű földmives. A csendőrségnek gyanús volt az eltűnés, annál is inkább, mert felesége az eltűnést nem jelentette. A nyomozás során a gyanú Kalmár Gábor 33 éves sáskái földmivesre irányult, akit el is fogtak, mint Rábenhofer Mihály gyilkosát. Később, mint felbujtót, elfogták Rábenhofer Mihálynét is. A nyáron az asz- szony együtt volt gazdasági munkán Kalmár Gáborral, akivel viszonya 'keletkezett s utána többször szóba került köztük, hogy jó volna, ha a férj már nem élne. A mult év november 7-én Rábenhofer Mihály orvvadászatra indult az erdőbe s ekkor az asszony biztatta Kalmár Gábort, hogy tegye el láb alól férjét. Kalmár utánament Rábenhofernek az erdőbe. Kalmár a fegyverrel egy fa mögé állott, habozva többször célba vette Rábenhofert, majd rásütötte a puskát. A golyó Rábenhofer fejébe hatolt, aki rövidesen meghalt. A tárgyaláson, amely nagy érdeklődés mellett folyt le, Cziko János elnök először Kalmár Gábort hallgatta ki. Kalmár elmondotta, hogy a múlt óv augusztusában a dabasi pusztán aratáskor találkozott Rábenhofer Mihálynéval és ott viszony keletkezett köztük. Az asszony később biztatta öt, hogy rúgássá be urát és lökje be a patakba. November 7-én Rábenhofer Mihály orvvadászatra indult és ekkor az asszony felbiztatta, hogy menjen utána és tegye el láb alól. Ebbe bele is egyezett és megbeszélték, hogy a gyilkosság elkövetése után haza viszi férje tarisznyájából a kendőt és ez lesz a jele annak, hogy a gyilkosságot elkövette. Megállapodás szerint kiment az erdőbe, ahol éppen lesen találta Rábenhofert és agyonlőtte. Utána kivette a kendőt a tarisznyából és hazatérve ezekkel a szavakkal állított be az asszonyhoz: Nesze, itt a ruha, megtettem, ahogy mondottam. Rábenhofer Mihálynó kihallgatása során beismerte Kalmárral való viszonyát. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy mi indította a kikapós életre, így válaszolt: — Az ördög incselkedése. —- Ráunt talán az uráral —< Nem. Bár most is élne, hogy nevelhetné kis családját. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Kalmár Gábort, mint tettest és Rábenhofer Mihálynét, mint felbujtót gyilkosság bűntettében. Ezért Kalmár Gábort életfogytiglani fegyliázra, Rábenhofer Mihálynét pedig kötéláltali halálra ítélte. Az indokolás súlyosan elítélő szavakkal emlékezik meg arról az erkölcsi fertőről, amelyben az asszony élt.
