Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-01 / 24. szám

XIV. XV F. ti. UZAU. tmsamm­«ssasmemen A kormánypárt erdélyi hiva> tăios lapja dokumentumot szolgáltat a népszámláláshoz Odromba mesével köriive, dicsekedve megírja, begy meglimsüották a nemzetiségi vallomások szabadságit (Bukarest, január 30.) A nemzeti paraszt­pártnak erdélyi hivatalos lapja a Patria. Ha az, amit ez a pártlap olyan fontos kérdésben, mint amilyen a népszámlálási névelemzés, elvi álláspontként ir, a pártnak az álláspontja, ak­kor ez ujsághasábokon a kormánynak és a kor­mányzó pártnak az igazi arculata mutatkozik meg. A Magyarok és a népszámlálás eimü teg­napi cikke olyan elméletet vall be s olyan eljá­rásra szolgáltat bizonyitékot, ami nem fogja kedvező színben feltüntetni ezt a kormányzást sem most, sem az utódok előtt. Sem itthon, sem a világ előtt. Az igazi arculat mutatkozik meg ebben a kirohanásban, amit beismerésnek és bizonyítéknak tekintünk. Ami gúny és elmélkedés beleerőszakolódik a Patria-nak ebbe a cikkébe, az éppen olyan Íz­léstelen, mint amilyen politikátlan. A cikk a Magyar Pártot és a sajtót támadja a népszámlálási kritikája s a Patria szerint az „ez ügyben folytatott irredenta kampány“ miatt. A magyarok nem tudnak megbékülni, — Írja, a becsületes és objektiv népszámlálás esz­méjével, amely máskép folyt le, mint a magyar rezsim alatti, vagy a mai magyarországi nép- számlálások. A cikk szerint az fáj különösen a Magyar Pártnak, hogy elvesztették a zsidókat, a ma­gyarság agyvelejét, akik a magyar kultúra és civilizáció alapjai és hordozói. Csodálkozik afe­lett, hogy a hatóságok nem vonják felelősségre a Magyar Párt sajtóját és ágenseit azokért a vádakért, amelyeket minden alap nélkül han­goztatnak. A Magyar Párt emberei agent pro- vocateuri cselekedetekhez nyúltak — folytatja tovább a Patria. Nyiltan azzal dicsekednek a Magyar Párt ágensei minden szégyen nélkül hogy Kolozsváron és máshol is hamis adatokat Írtak be a népszámlálási lapokba, azért, hogy ha ezeket a hamisításokat majd a verifikálás­nál nem veszik észre, a Magyar Pártnak es a tiszántúli irredentáknak meg legyen az oka a népszámlálás elleni támadásra. Vannak magya­rok, még Kolozsváron is, akik elismerik, hogy románoknak vallották magukat azért, hogy kompromittálják a népszámlálást, próbálkozá­sukat azonban a népszámlálási szervek meghiúsították és nem engedték, hogy románnak vallja magát, aki tényleg nem az, amint ahogyan azt sem engedték, hogy ma­gyarnak vallja magát, aki nem tartozik a ma­gyar fajhoz. A cikk azzal fejeződik be, hogy a Magyar Párt a zsidókkal együtt elveszettte a fejét is. Müveit ember nem vehet figyelembe olyan, a hatalmi oldalról jövő „elmés“ kiszólást, mint amilyen: a magyarság elveszitette a fejét. Ilyen (Bombay, január 30.) Gandhi bizalmas elv-1 barátai körében kijelentette, hogy Macdonald j ajánlatát nem tartja elfogadhatónak. Hírek szerint a nacionalista kongresszus már el is utasította az ajánlatot. A bombayi szövetkeres­kedők egy küldöttsége kereste fel Gandhit és kérték tőle, hogy a raktárukon levő körülbelül (London, január 30.) Az északangliai Cum­berland kerület, Whitehaven tengerparti város tenger alá húzódó Haig bányájában bányalég­robbanás történt, amely két tárnát rombadöníött és az akna vas­tag téglafalát szétvetette. A bányában a szerencsétlenség pillanatában, mintegy kétszáz munkás dolgozott. A nyom­ban megindult mentőakció során sikerült a munkások többsége részére az utat szabaddá tenni. Az explozió tiz munkást megölt. Az egész éjjelen át tartott mentési munkálatok szellemi nívóról, amit ez az elmélkedés elárul, nem érinthet sem gúny, sem ordináré élcelődés. A lényege a cikknek azohban az, hogy nyiltan beismeri: hivatalosan osztogatták kinék-kinek a nemzetiségét A nyomtatott betű mondja a Pátriá ban, hogy a népszámlálási szervek nem engedték azt írni be a nemzetiségi rovatba, amit a lakósok akartak. Hanem ők diktáltak vagy korrigáltak. Azt az otromba mesét, hogy magyarok románokként akartak volna szerepelni, valamilyen taktiká­zásból, aligha van ember, aki elhinné. Ilyen csa­lafintaság a nemzeti ügy rovására csak olyan elmében születhetik meg, aki ilyen cikkeket ir. Mi nem veszítettünk el senkit, mert akit elnév- elemezni akarnak, az is megmarad magyarnak s aki cserben hagyna, arra nincsen szükségünk. De nyertünk a Patria e cikkében egy élesen bi­zonyító dokumentumot a népszámlálási eljá­rásról is és arról az elméleti nivóról, amit ez az irás képvisel. És még egykor demokráciáról is beszéltek 1 millió angol font értékű szövet kiárusításába egyezzék bele. Gandhi makacsul ragaszkodik a teljes bojkotthoz s azt kívánja, hogy a szöve­tet semmisítsék meg, viszont azt Ígéri, hogy a kereskedők teljes kárpótlást kapnak, akkor, amikor India függetlenségét kivívták. során a bánya egy része még mindig nem volt hozzáférhető. Tizenhat munkást még nem hoztak fel­színre. Számolni kell azzal, hogy ezeket már nem lehet élve kimenteni. A robbanás gázzal töltötte meg a Haig­bányával szomszédos Wellington-bánya tárná­ját s innen 32 munkást mentettek ki súlyos gázmérgezéssel. A bányában 1922-ben, 1927-ben és 1928-ban fordultak elő az utóbbi években emberáldozatokat követelő bányalégrobbaná­sok. Gand!« Macdonald ajánlatát nem tartja elfo­gadhatónak és ragaszkodik a teljes bojkotthoz íriási bányalágrobbanás Északaopliában "Útban a halhatatlanság felé — Michelangelo a jfttdicl-Mzbiii — Drta: 2% Srttten jRustin (2) Angolból fordította: Kristóf Sarolta A leány most feléje fordult, rámosolygott s pajkosan, hogy kivonja szerény hallgatásából, igy szólt: — És mit gondolsz Te, Michelozo, Plato sze­relemelméletéről 1 De mit is törődik azzal egy ilyen fiú, mint te! Hány leányt csókoltál meg ezen a mai bolond, farsangi napon? Érezte, hogy mélyen elpirul. . — Igazán, madonna mia, igazán egyet sem. Ez igaz volt. Ezen az egész hushngyókeddi napon, mikor mindenféle furcsán öltözött, el­ázott tömeg tolongptt a bezárt üzletü uccák labirintjaiban, pajkosan dobálva egymásra színes cukorkákat, fiatal lányok és fiuk lant- kiséret mellett énekelve, fiatalemberek, kik erővel fölemelték minden jobb alakú leány fátylát s megcsókolták, ha tényleg szép volt. Ezen a napon, mikor az egész város, mintegy önkívületben vetette magát bele ebbe az évente megújuló kicsapongásba, mitsem törődve a ba­rát, Savonarola proféciaszerii fenyegetéseivel, melyekkel holnap őket a Duomo pulpitussáról ijesztgetni fogja, Michelangelo egyedül volt, egész idő alatt csendesen dolgozgatott egy a „Centaurus birkózása“ cimii márvány reliefen, mely témát Poliziano ajánlott neki. Ezt nagyon jól tudta Madonna Lucrezia. Az egész házban csúfság tárgya volt az ifjúnak esetlen ügyet­lensége a nőkkel szemben, ami ebben a könnyű erkölcsű időben feltűnő dolog volt, mikor az ő kora és állásabeli fiuk már mind érett férfiak voltak, kik bátran dicsekedtek megengedett, sőt elvárt szerelmi kalandjaikkal és hódításaik­kal. De a leány ingerkedett vele gonoszul, elra­gadóan. — Még a te drága „bella donna“-dat sem csókoltad meg, Michelozzo? Még őt sem? Fie! Sohasem hiszem én el azt, hogy nincs neked valahol titkon, mindnyájunk elől elrejtve egy édes, szép, hamiskás és csintalan kis szerelmed! Az ifjú ránézett — gyönyörű volt most a leány, fiatal, ragyogó, mint egy feslő bimbó. Apjának testvérére, a csinos, ifjn Giulianora hasonlított, akit tizenhárom évvel ezelőtt a Duomoban meggyilkoltak a IV. Sixtns pápa szervezte Parri-féle hires összeesküvésben, melyből maga Lorenzo is alig menekült meg — és könnyek jöttek a szemébe. — Madonna mia, esküszöm... Észbontóan mosolygott, gyönyörködve an­nak fiatal szépségének hatalmában. — Mire esküdsz Michelozzo?... Mire is esküdjön? Meg akart neki esküdni arra, hogy egész élete csak azért van, hogy Neki szolgálhasson, hogy soha, az egész vilá­gon nem fog annyi odaadással találkozni, mint amennyi az ő lelkében van felhalmozva, (de amelyről talán csak ő tudott) hogy öröm lenne meghalni Érette, odaadni Neki még azokat a befejezett, mindenki fölött magasan álló mii- vészkarrierről szóló álmokat is, melyek ellen­állhatatlan szenvedéllyel éltek benne. Mindent, még ezt is, mindent szívesen áldozna föl érette. Nem merte ö a Magnifieo lánya volt s ez mindig félelmetesen lebegett szeme előtt. Még több, isteni volt ö, valami földöntúli tisztaság megtestesitője, akihez nem lehet prófánul kö­zeledni. Mintha a Fra Angelico San Marco fa­lára festett égi Madonnájának lehetne szerelmi esküvéseket tenni! És mégis, vizióteli magányá­ban voltak helyek és idők, amikor és ahol ki­önthette szivét, lábaihoz rakhatta mindenét. De nem itt, ennél az asztalnál, hol vidám, köny- nyü tréfa, férfi és női kacagás, vad, bolond, mámoros kárneváli vigságba olvadt bele. — Madonna mia, sohasem lesz olyan nő, akit én szeretni fogok. A leány nevetett. Kacagásának lágy zenéje úgy vibrált rajta végig, mintha kifeszitett húr lenne. — Bacchusra, igazán fájdalmas prófécia ez, ha — igaz. De nagyon is jól tudom, hogy nem az. Most már egész biztosan tudom, hogy van titkos szerelmesed. Valid csak be gyorsan Mes­ser Penseroso! A reánéző gyönyörű szemekben varázsha­talom látszott, varázshatalom, mely kényszeri- tette őt, hogy még legbelső énjét is kitárja előtte. Zavartan, dadogva kezdte: — Madonna mia... Mit is mondjon neki? Hiszen ő maga alig ismerte ki saját magát, nem tudta, sokféle te­hetsége közül melyik az igazi, nem ismert rá magára ebben a hirtelen jött fiatalos szenve­délyhullámzásban. De éppen mikor beszélni kezdett, a lány figyelmét elvonták másfelé. Pico della Mirandola szólott hozzá mély zengésű, harmonikus hangjár.. Hirtelen piros- ság öntötte el a leány arcát, amint az ifjú filo­zófus felé fordult, aki gondolkozó, szép arcá­val vonzó egyéniség volt s akinek egy sybilla azt jósolta, hogy „a liliomok idejében“ fog meg­halni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom