Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-11 / 7. szám

XIV> KVT. 7. SZÁM, wsBsmm Magyar tisztviselő sors Harmincnyolc évi szolgálat után nyugdíj, végkielégítés, egyetlen bani nélkül bocsátották el Incze Lajos postamestert Távirat, amiről nem tud a postavezérigazgatóság, kérvény, melyet elfeledtek felterjeszteni és más titkok az elbocsátás körül (Kolozsvár, január 9.) Mindenik magyar tisztviselőnek a sorsáról valóságos regényt le­hetne irni. Tiz év óta a legsúlyosabb helyzetben vannak. Bizonytalanság, mellőzés, jogtalansá­gok, anyagi katasztrófák érik napról-napra és legtöbben már tönkre is mentek ebben az elvi­selhetetlen helyzetben. A nem szokatlan tisztvi­selő-drámák között is különös érdeklődésre tart­hat számot Incze Lajos postamester esete, aki 38 évi szolgálat után került az uccára nyugdíj, végkielégítés, egyetlen bani nélkül. A herce-hurcával teljes megdöbbentő „leépítés“ a következőképpen történt. A bukaresti posta és távirda vezérigazgató­sága 1925-ben 45.768 szám alatt hat hónapi ha­táridővel felmondotta a postamesteri állását az­zal az indokolással, hogy nem birja eléggé a román nyelvet, tekintet nélkül arra, hogy hiva­talát kifogástalanul pontosan végezte. Megfele­lő intervencióra azonban megígérték, hogy pár évig nem bántják. Rövidesen azonban két hölgy jelent meg a postahivatalban és felszólították, hogy adja át a hivatalt, mert ők yannak kine­vezve. Incze Lajos azonban ezt megtagadta, mert nem tudták a szükséges okmányokat fel­mutatni. A két hölgy későbben abba hagyta az akciót. így telt-múlt az idő, amig 1928. február 25-én táviratot kapott a postai vezérigazgató­ságtól, amelyben felszólítják, hogy március 1-vel adja át hivatalát. A postamester azonnal Buka­restbe utazott és érdeklődött a távirat felől a posta vezérigazgatóságánál, ahol azt a meglepő váalszt kapta, hogy nem tudnak a dologról semmit és az intézke­désnek semmi nyoma sincs. Azt tanácsolták, hogy ne adja át a hivatalt és tegyen jelentést a történtekről, ami meg is történt. Későbben azonban a hivatalt mégis át kellett adnia, mire a központi postára rendelték be, további szolgálattételre. Nem adtak erről semmi írásbeli intézkedést, csak egyszerűen te­lefonon értesítették, hogy jelentkezzék szolgálat­tételre. Itt azonban nem kapta meg az őt megil­lető fizetést. A postafióknál pedig mintegy 200.000 lejt fizetett rá a postamesterségre, a hivatal fenntartására, lakás, fűtés, világítás, hivatali felszerelés, személyzet, szolgatartás stb. cimen. Végül is kérvényt nyújtott be nyug­díjazása iránt és bár azóta három esztendő telt el, a nyugdíj ügyében azonban semmiféle intézkedés nem történt, sőt még választ sem kapott. Erre njabb kérvénnyel próbáit helyzetén segí­teni, amelyről azonban kiderült, hogy elfelej­tették felterjeszteni. Nyugdíj, végkielégítés stb. helyett azonban 1930. junius végén megkapta a postavezérigazgatóság 12.360 számú rendeletét, amelyben egyszerűen felmentik a szolgálat alól, azon a cimen, hogy a hatvan évet betöltötte. A rendelet számba sem vette eddig szerzett jogait sem a postamesteri szerződésben biztosított hat hónapos felmondást. A nyugdíjügyről szintén megfeledkeztek. Annakidején királyi postames­terré reál jogon nevezték ki, amely jog az utó­dokra is kiterjed és nincsen semmiféle korha­tárhoz kötve. Ezt azonban szintén nem vette figyelembe a postai vezérigazgatóság. Megfeled­kezett arról is, hogy amikor a postát 1919 janu­árjában átvették, egy igen fontos körrendeletét adott ki a nagyszebeni erdélyi hadsereg főpa­rancsnoksága, amelynek második pontja sze­rint az összes alkalmazottaknak, akik rájukru­házott szolgálati teendőiket továbbra is teljesi­tik, az 1919 január 1-ig szerzett jogaik, nyugdíj­jogosultságuk stb. teljes épségben marad. — Ezen rendelet után én még 12 évet szol­gáltam — panaszolja Incze Lajos — anyagilag tönkre is mentem minden jog fenntartása mel­lett. — Harmincnyolc évet tisztességgel szolgál­tam, rendkívüli segélyt nem kaptam, mint egyesek, pedig munkám után évente körülbelül egymillió lej volt az állam haszna. Nem kérde­zem, hogy legöregebb létemre, miért osztottak be a legterhesebb munkára és miért dolgoztam 1 Mások boldogultak, nekem azonban adóbau elárverezték mindenemet. 1929. év májusában újabb kérvényt adtam be a posta vezérigazgatósághoz, kérve, hogy a Cassa Creditnél nyilvántortott postamesteri óvadékai­mat és a fizetésemből hivatalból levont kétszá­zalékos összegeket szíveskedjenek kiutalni, mert mindössze csak 3000 lej óvadékot kaptam visz- sza, pedig 1200 aranykoronát fizettem be annak idején. Ismételt kérésemre sem kaptam azon­ban eddig semmiféle választ. Panaszom röviden összefoglalva a következő: Vájjon mi lesz a nyugdíjügyemmel, vagy kapok-e 38 évi terhes forgalmi szolgálatom után elfogadható vég­kielégítést? A bukaresti Cassa Credittől az ed­dig befizetett követeléseimet miért nem kapom ki? Az 1200 aranykorona óvadékom ellenértékét mikor kapom meg? A közel 40 évi tisztességes munka után meg­öregedve, anyagilag tönkretéve, teljes bizony­talanságban küzködik évek óta egy szeernesét- len magyar tisztviselő, olyan jogokért, amelyek őt megilletik s amelyeket régen meg kellett vol­na neki kapnia. Minden törvényes eszközt meg­próbált, hogy ügyét elintézzék. Súlyos anyagi helyzetben a tél minden nyomorúságának ki­téve, betegeskedve, magárahagyottan még min­dig bízik benne, hogy nem feledkeznek meg ügyéről. A három esztendei kálvária sem birta belőle azt a régi magyar tisztviselőket jellemző érzést kiölni, apiely jogtiszteleten és törvényes­ségen alapszik. Bizantinikus és más politikai taktikázások tőle idegenek, ha mindennap újra látja is, nem hisz bennük. Most abban bízik, hogy a közlekedésügyi miniszterhez memoran­dumot fog irni és ügyét a miniszter azonnal el­intézi. A tapasztalatok sajnos, azt mutatják, hogy ez a bizalom is kissé túlzott. Mindenesetro kíváncsian várjuk, hogy megérí-e jogainak ér­vényesítését. Gyallay Domokos bemutatkozása a Kisfaludy-Társaságban Előbb Vargha Gyuláról mondott emlékbeszédet, utána Tűz a szigeten cimii novelláját olvasta fel (Budapest, január 9.) Szerdán délután tar­totta meg a Kisfaludy Társaság Berzeviczy Albert elnöklete alatt felolvasó-ülését. Kéky Lajos titkári jelentése után Gyallay Domokos, a Kisfaludy Társaságnak újonnan megválasz­tott értékes tágja olvasta fel székfoglalóját. A társaság hagyományaihoz híven Gyallay beve­zetőjében Vargha Gyuláról emlékezett meg, aki­nek helyét a társaságban örökölte s akinok ajánlatára választotta annak idején a társaság tagjává. Sem az esztétikai értékelés, sem a sze­mélyes élmények — mondta — nem képesítik őt rá, hogy Vargha Gyula lirai költészetét és a társaságnak oly kedves alakját fölelevenitse s ha ezt most mégis megkísérli, erre a feladatra csak azok a kegyeletes lelki kapcsolatok báto­rítják, melyek őt az elhunythoz szellemileg fűz­ték. Az erdélyi falusi nép magyar lelkének és hitének ápolása, amiben ő Írásainak értelmét és célját látja, keltette föl iránta Vargha Gyula figyelmét. Atyai barátságával tisztelte meg őt s ezt a meg nem érdemelt kitüntetést és rokon- szenvet csak azzal tudja magyarázni, hogy Vargha Gyula lirai költészetének lényege ugyancsak a magyar föld és faj mélységes sze­retető volt. Hiszi, hogy miként a megujhódoB Olaszország Vergilius verséivel ihleti népét az ősi rog szeretetére. hasonlóképpen el fog követ kezni Vargha Gyula a magyar mező, falu's an nak népe lelkét csodálatos finomsággal őrző li­rai költészetének reneszánsza. A kegyeletes megemlékezés után Gyallay Domokos Tűz a szigeten cimü novelláját olvas­ta föl székfoglalóul. A székfoglaló elhangzása után Berzeviczy Albert meleg szavakkal kö­szöntötte a Kisfaludy Társaság uj tagját, aki irói működésével, különösen pedig néplapjával nagy szolgálatokat tesz a magyarság számára. Berzeviczy kijelentette végül, hogy a Kis­faludy Társaság a megüresedett költői helyre Móra Ferencet, a kritikusi helyre pedig Papp Viktort fogja egyhangúlag rendes tagként je­lölni. MWVWWVWWWWWWWVSAAAAAA/WVAAf Középeurópai agrárkonferenciáí tartanak Becsben Becsből jelentik: Január 19-én közép­európai agrárkonferencia kezdődik az osztrák fővárosban. A konferencián Olaszország, Svájc, Németország, Bulgária, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Görögország, Románia, Magyaror­szág, Jugoszlávia és Ausztria delegátusai fog­nak résztvenni. A konferencia napirendjén a nemzetközi agrárvilág tiz aktuális problémája szerepel. l»WS>WVWVWWV>AA/WWVWWVWWWVWVWVWWWWVW< rMt t3 nyomdai munkára vara szüksége, okvetlenül kérjen ajánlatot a Lapkiadó Nyomdai Vállalat­tól, Kolozsvár, Egyetem u. 3. i I i—■“ III! 11TTTTTI I I I f iTTTTTTTTTTTTTTTT imiuiimiHMiHiiiMiiiiim Iii > ^ t >> 11 i u n n ) n ( > > 11 t m 1 1 I I I I I I I I I I I Ij1””“--"’4-'”"" "Mi I I I I I I I / I I * LU-UJ hl? Mi 111 iii II I III I < I 111 111 111 111 111 I < I i 11 111 111 i I I I I I < t > II > 1.11 111 111 111 11 I 11 I II I III I 11 I 11 111 II I 11 I I i I II ) (*1 I I I SZÉKELY SARDOR bőrdiszinliáru gyárnak lerakata átköltözött REGELE FERDINAND 28 a. „DIAMA“ PARFÜMÉRIA, ahol a legjobban beszerezheti estélyi és bőr ridiküljeit, neces- ser és bőr kofferjeit. ÍL_ iTTT 11 »7TTTTT77 I I 1111 I * 111 - .........-___ n i n t t > i i i T7T77TTTD i i i ( i > i I i I ( } i t ^ i i ( I i i ^ {

Next

/
Oldalképek
Tartalom