Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-09 / 5. szám

TAXA. POST AUS. «*U* TITA IN I~IMERAIÎ No. 24256—927. CIuj-Kolczsvár, J931 január 9« JPénfaJí. lóba* Btn jtüjOJtüi.rES> üülfojüDON : I lm 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) i Telefon: 5-08. 0 04. XIV. évíoüyatat >ík szám ílLÖI'lZüi'Bb MAüYAüürCüüAuUiV; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 20 fillér. BgaraK3BHflESE2Bgg33HK3jl Az álláshalmozás Az ember azt hinné, hogy a szabadság és az egyenlőség dolgaiban az erdélyi magyar polgárt meglepetés már nem igen érheti. Az ólmait ti­zenkét esztendő ezen a téren elég változatosnak mondható. Egy rövid, szerény kis cikkecske azonban, mellyel a liberálisok jólismert kolozs­vári orgánuma, a Naţiunea örvendeztet ma meg, arra figyelmeztet, hogy idő előtt el ne biz- zuk magunkat. A cikk hozzászólás az álláshalmozás problé­májához. Annak a kellemes berendezésnek kér­déséhez, mely ellen az ünnepek előtt a kamara erélyes törvényt szavazott meg, most az ünne­pek után pedig a szenátusra vár a hivatás, hogy az üdvös reformhoz hozzájárulását megadja. Éppen ez a hozzájárulás az, amelyet a szó- banforgó cikk mindenáron megakadályozni sze­retne. A feladat eléggé kényes. Az álláshalmo­zás szokása eléggé ellenszenves berendezkedés a román közönség szemében is. A törvény tehát népszerű. Ellene szót emelni, az álláshalmozó- kat védelmezni, hogyan is lehetne? Pedig lehet, még pedig román fülek számára igen tetszetős formában. Amint a példa mutatja: „Az álláshalmozások ellen szóló törvény — mondja az említett cikk — az ország számára felette furcsa és egyben aggasztó helyzetet te­remt. Az erdélyi városokra gondolunk, melyek- lick többsége a kisebbségek kezeiben van. Ezek­ben a városokban az egymást követő kormá­nyok, különösképpen a liberálisok megkezdet­ték a románoeitás munkáját. így többek között a közintézményeknél a fontosabb, felelősséggel járó állásokat románoknak juttatták. Többek­nek. vagy keveseknek, amennyien éppen voltak. Ä romfinositás müve emelkedő irányzatot mu­latott. A román ősi tásnak ez a müve azonban az álláshalmozásról szóló törvénnyel súlyos döfést kapott. A törvény értelmében azoknak a köz­tisztviselőknek, kik az állami költségvetés ter­hére több állást töltenek be, állásaikról le kell mopdaniok s csak egyet tarthatnak meg. Az igv megürülő helyeket azonban be kell tölteni. A kérdés, melyet fel kell most már tennünk, az: kikkel fogják ezeket a helyeket betölteni? Ma­rosvásárhelyen, Nagyváradon, Aradon, Temes­várod, ahol a román értelmiség száma kicsiny, nagyon valószínű, hogy ezekre a helyekre ki sebbségiek kerülnek. Ez pedig katasztrófái is a városok románosodásának szempontjából. Hisz Kük, hogy a szenátus előtt ez a törvény bizo­nyos módosításokon megy majd keresztül, mc lyek számot vetnek a fenti megfontolásokkal Másképpen ugyanis a kormány költségvetési könnyítések érdekében tudatosan szabotálná av uj tartományokban a románositás müvét, mely­ért annyit dolgoztunk és annyit áldoztunk...“ Azt a szellemet, azt a sajátságos gondolat menetet, mely ezt a kis cikket sugalmazta, na­gyon jól ismerjük. A meglepő az a leplezetlen­ig, az a cinikus nyíltság, mellyel ezekben a sorokban megnyilatkozik. Nem szólunk arról, hogy ez a mentalitás a világ legtermészetesebb dolgának tartja, melyre már szót sem veszteget, azt, hogy a kisebbségek állami hivatalok, nevezetesen vezető pozíciók betöltésénél szóba sem jöhetnek. Ez a felfogás, a románság körében — nyugodtan mondhatjuk — általános. Amin nem is csodálkozhatunk ak­kor, amikor tudományos müvekben, közjogi tankönyvekben, törvények indokolásában any- nyiszor olvashatjuk, hogy a román állam első. legfőbb, sőt kizárólagos célja és feladata nem az állam polgárairól, hanem a román nemzet tag­jairól gondoskodni. Ebben a cikkben azonban ennél még többet követelnek. Arról vau itt szó, hogy az állásbai- mozást üldöző törvény tegyen kivételeket. En­gedje meg tehát a románoknak több állami állás Orosz anarchista mintára szervezték a vasgárdát Fekete listák azokról, akikéi el akartak pusztítani (Bukarest, január 7.) A Vasgárda szervezet tevékenységével kapcsolatban az ország külön­böző helyein erélyesen folyik a nyomozás. Gala- con házkutatást tartottak az ottani szervezetnél és az itt talált adatok nyomán a Vasgárda-szer- vezet huszonhat sejtszervezetét állapították meg. összegyűjtötték a gárda iratait és ezekből megállapították, hogy a szervezés az oroszor­szági anarchista szervezetek mintájára történt. A Vasgárda sejtszervezeteinél úgynevezett fekete listákat találtak azoknak a nevei­vel, akiket el akartak tenni láb alól, vagy akiket valamilyen módon bántalmazni szándékoztak. Házkutatást tartottak ezenkívül Béresei községben Gheorghe Lefter lakásán Gheorghe Lefter volt ugyanis az, akit Socor me­rénylője első vallomásában felbujtóként neve­zett meg. A lakásban a hatóságok kompromit­táló dokumentumokat foglaltak le. Focsaaiban őrizetbe vették, illetve odainter- nálták Zelea Codreanut. A galaci és környék­beli házkutatásoknál mintegy húsz vasgárdis­tát vettek őrizetbe, közülök azonban tizennyol­cat szabadlábra helyeztek. Bukarestben letartóz­tatták Nicolae Totu, ismert antiszemita agitá­tort és Rózának, Anghelescu belügyminiszteri államtitkár merénylőjének testvérét, azonkívül egy Tiparescu nevű agitátort. A nyomozás egyébként tovább folyik. A Socor-merénylet ügyében a vádirat már elkészült és a merénylő megbüntetését előre megfontolt szándékkal vég­rehajtott gyilkossági kísérlet és tiltott fegyver- viselés címén kéri. Duca előterjesztette a királynak, hogy hajlandó volna a kormányzást átvenni A disszídens liberálisok az audiencia után sem akarnak békülni (Bakarest, január 7.) Duca, a liberális párt uj elnöke kedden délután három órakor volt audiencián az uralkodónál. Az audiencia egy óra hosszat tartott és annak eredményével a liberá­lis politikai körök nagyon meg vannak eléged­ve. Ezeknek a köröknek információja Szerint Duca ez alkalommal állítólag eloszlatta mind­azokat az aggodalmakat, melyek a király részé­ről a liberális párttal szemben eddig fennállot­tak. A liberális pártelnök kijelentette az ural­kodó előtt, hogy ő a helyzet megoldását csak páríkormány- han látja és ilyen pártnak a liberális pártot tartja. Ha azonban a helyzet és az uralkodó úgy kívánja, úgy a liberális párt hajlandó egy koncentrációs kormányban is részt venni, de csakis abban az isetbeu, ha a kormány vezetését liberális politi­kus kapná meg. Szóval: ha Duca lenne a mi­niszterelnök. A liberális párt disszidensei Florescu volt liberális miniszter vezetése alatt kedden népes gyűlést tartottak Bukarestben. Ez alkalommal Florescu nagy ezpoeét tartott és megállapítot­ta, hogy azok az okok, amelyek miatt ő a liberá­lis pártból kilépett, a párt uj vezetőségével szemben is fenuállanak és igy nincs oka a pártba való visszatérésének. Ö annak idején főként a január negyediki ak­viselését ott. ahol a megürülő helyek abban a veszélyben forognának, hogy románok hijján kisebbségiek kerülnének sorra betöltésüknél. Nem kevesebbről van tehát szó. mint a jól ismert kulturzóna után nem kevésbé kellemes és hasznos álláshalmozási zóna sürgős megte­remtéséről. A kisebbségek által „veszélyeztetett“ városokban és vidékeken. Afelől nincs kétségünk, hogy ez a kis hir az annyira elfásitott magyarságban újra egyszer megindítja a felháborodás érzéseit. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy mit tusért hagyta ott a pártot. Bratianu Ionel akko­riban arra kérte, hogy legyen a kérdéses javas­lat előadója, ő azonban visszautasította ezt a megbízatást. Azután Bratianu Vintilától kérte ő a cenzorra és ostromállapot megszüntetését és amikor kérését visszautasították, levonta a kon­zekvenciát és kilépett a pártból. A Gheorghe Bratianu és a régi liberális párt közötti kibékü­lésről az a véleménye, hogy azt Dúcának kell kezdeményeznie, azok miatt a hibák miatt, ame­lyeket Ducáék elkövettek Gheorghe Bratianu- val szemben. A Steward-pör nemzetközi bíróság előtt. (Bukarest, január 7.) A kormány intézkedett aziránt, hogy az illetékes minisztérium megte­gye a szükséges előkészületeket a Steward-féle ügynek a döntőbíróság előtti letárgyaltra. Értesüléseink szerint a döntőbíróság elnöke a berni törvényszék elnöke lesz. Megújítják a román-lengyel barát­sági szerződést. Bukarestből jelentik: Diplomáciai körökből nyert információk szerint a lengyel­román szerződés meghosszabbítására irányuló tárgyalások befejeződtek. A tárgyalások teljes eredménnyel végződtek és igy nincs semmi aka-> dálya annak, hogy a két ország közötti barát­sági szerződést meghosszabbítsák. szól hozzá például Brandsch képviselő ur! ö, aki nemcsak természetesnek és helyesnek talál­ja, hanem tudományosan indokolni is tudja, hogy a különböző kisebbségek Romániában kü­lönböző törvényes elbánásban részesüljenek? Neki örülnie kell, amikor látja, hogy tanítása mily lelkes és megértő követőket talál, amikor arról van szó, hogy „az egyenlő törvények egyenlő polgárok felett“ elvét kellemes kis meg­szorításokkal és kivételekkel a mindennapos er­délyi élet számára alkalmasabbá kellene tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom