Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-05 / 3. szám

XIII. tvr. 3. SZÁM. I lUfilC Columbia CSAKA jobb szaközletekbén kapható FŐLERAKAT: CLUJ-KOLOZSVÁR PIAŢA UNIRII 28, 12 IRODALOM fjSIBZET Egy festőművész kalandos útja a Volgától a kolozsvári vármegyeháza címeres tanácsterméig A' repülőgép és rádió mai korában szinte naivitás volna olyan romantikus hangon be­szélni a távolságokról, mint ahogy régen beszél­tünk erről. A valóság azonban mégis csak való­ság s a Volga a repülőgép és léghajó-technika szédületes csodái dacára sem jött közelebb hoz­zánk s Kazán is épp olyan messzi van Kolozs­vártól, mint amilyen messze eddig volt. Sőt: a távolság lemérésénél a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározásain túl is van még egy 8zámbaveendő jelenség s ez a pszihikai helyzet, a hiába való nosztálgia az elérhetetlen szülőföld után, a reménytelen vágyakozás, amik mind nyujtják-nyujtják a tér és idő távlatát s gyak­ran még messzebbre tolják egymástól a külön­ben elég hamar elérhető két gócpontot. Ezzel a nosztalgiával, hiábavaló vágyako­zással él közöttünk Erdélyben Shakirov Sebes tyén, az orosz származású festőművész is, aki a napokban figurális kiállítást rendezett képeiből a kolozsvári vármegyeház kiállítási termében. Amikor bővebb beszélgetésbe kezdünk Shaki- rovval, az orosz földről Erdélybe szakadt ember száz kalandja kezd megelevenedni előttünk. S a film tekercse gyorsan pereg: — Születtem Kazán városában, a Volga partján. Szüleim jómódú kereskedők voltak, azt hiszem, hogy csak voltak, mert tizenöt év óta semmi hirt sem tudok róluk. Testvéreimről sem tudok semmit, amióta mint orosz fogoly Erdély­be kerültem. Itt voltam aztán minden, még szol­galegény is egy földestimál. Amíg Nagybányá­ra kerültem. Itt tovább folytattam tanulmá­nyaimat. Es megházasodtam. S most itt vagyok. Tessék! — mondja mosollyal az ajkán s körül­mutat a vármegyeháza eimeres termében egy­más mellé sorakoztatott képeken. — Hány képet adott el eddig, — kérdjük bi­zonyos szkepszissel. — A tavalyi kiállításomon majdnem minden nagyobb képemet eladtam. Az idén? Az idén még csak várom a vevőket. Látogató, ugyanis volt elég, de vevő még nem igen. — Hát valamit csak adott el, — próbáljuk bátorítani a nehezen nyilatkozó művészt. Végre megszólal: — Igen, vagy hármat eladtam már. Egyet elvittek megtekintés végett, egy-kettőre pedig alkusznak. Ez egy heti kiállítási eredmény mérlege. Három eladott kép. Es nehány reménysugár. De biztatni igyekszünk: az erdélyi képzőművé­szek kollektiv tárlatán sem sokkal többet ad­tak el, pedig ott 50 kiállitómüvész is volt, Ca- pidan sem adott sokkal többet el, pedig ő már régi, ismert név s a mai konjunktúra embere. És a többi karácsonyi kiállító sem csinált jobb vásárt. Shakirov azonban remél. S büszkén mutat egy-két képére, a Consummatum est-re s a Sztájkolókra, előbbit 75.000 lejre taksálta, utói) hit. 35.000 lejre. — Ezeket Párizsba is ajánlották már. S ki is fogom küldeni. Előbb azonban bemutatom Kolozsvárt, hátha akad gazdájuk. Még nem akadt. Nyugodtan készítheti pári­zsi utjokra a művész. (snl.) West front 1918. Az utolsó esztendőket a világirodalomban a háborús könyvek jellemzik. A meggyötrött, vé- revesztett, gazdaságilag is tönkretett életlehe­tőségeitől megfosztott szerencsétlen emberiség hatalmas békevágyának a kifejezői ezek a köny­vek. a vérgőzös lázálomból való kétségbeesett felsikoltás, a belső szükséglet okozta pacifizmus hullám, amely nem akar soha többé háborút. Kétségtelen, hogy ezek a könyvek kitűnő há- boruellenes propagandaeszköznek bizonyultak. A méreteiben hatalmas világrengést azonban a leggrandiózusabb leírások sem képesek a maga valóságában annyira érzékeltetni, hogy azok is, akik nem voltak szenvedő részesei a szörnyű harcnak, elbirják képzelni mindazt a szenve­dést, tébolyitó öldöklést és pusztítást, amelyet a civilizáció és tudomány hatalmas eredményei­vel felvértezett háború zúdított közel tiz eszten­dőn át az emberiség nyakába. Erre leginkább még mindig csak a film képes. Ebből a szem­pontból a Westfront 1918-at nyugodtan nevez­hetjük a feltámasztott háborúnak. Ez a film egyébként az első alkotás, amelynek mindössze az az egyetlen tendenciája, hogy a háborút a maga valóságában mutassa be. Mondhatni fény­kép, amely éppen a valóságával hat és borzaszt el mindenkit. Hiányzik belőle minden belema- gyarázás, idealizálás, vagy politikai szempont. Ez maga a háború, ahogyan lezajlott. A gondo lat páratlan; a háborúval ölni meg a háborút. És ez teljes mértékben sikerült is. Pár héttel ezelőtt egész Németországban rendkívüli felháborodást keltett a Re'marque világsikert aratott háborús regényének, a „Nyu­gaton a helyzet változatlanénak filmváltozata. A film amerikai nézőpontból és szempontok sze­rint készült, ami Németországban olyan általá­nos felháborodást váltott ki, hogy be kellett tiltani. A Westfront 1918 némiképpen ellenfilm­nek is nevezhető. Az ember megdermedve éli végig a szemei előtt lepergő valóságot és egyet­len lövészárok-jelenete több hatást ér el és több pacifizmust prédikál, mint a háborús könyvek egész tömege. Soha még ilyen közel nem hozták a szemünkhöz a világháborút a maga leírhatat­lan borzalmasságában és valóságában. Termé­szetes tehát, hogy.a siker elementáris. Lehetet­len hatása alól kivonnunk magunkat és napokig tart, amig a lenyűgözött lélek és képzelet vala­mennyire szabadulni tud tőle. Mondhatni fizi­kailag hat a film. A rendezés egyébként sze­rencsés kézzel úgy oldotta meg az egész darab felépítését és művészi szempontjait, hogy min­den írói, vagy művészi túlzás nélkül egyszerűen lepergette a gránáttölcsérekben, lövészárkok­ban, drót,sövények mögött a halálpokolban élő milliók életét. És a valóság fölülmúlta a fantá­ziát, A film egyébként a Corso filmszínházban fut. Három premierje volt már a bukaresti Magyar Ssinbáznak Bukarestből jelentik: A bukaresti magyar színház vasárnap mutatta be nagy sikerrel Szigeti József Rang és mód című színmüvét. A főszerepeket Szűcs Irén, Horváth László, Gáli Piri, Solti György és Kovács Imre ját­szották. A „Szökik az asszony“ bemutatása után ez már a második premierje a bukaresti ma­gyar színháznak és ennek nívója is teljes mér­tékben kielégítette a főváros magyar közönsé­gét, Szombaton a színtársulat ..Az utolsó Verebély lány“-t mutatta be. A társulatnak úgy prózai, mint operaegyütteséröl csak a leg­teljesebb elismeréssel lehet megemlékezni és saj­nálatos, hogy Bukarest magyarsága nem tá­mogatja eléggé a vállalkozást, amellyel Kovács Imre pénzt és munkát nem kiméivé megterem­tette az első bukaresti magyar színházat. Arra, hogy a színház helyisége kicsi és maga a szín­pad is nem egészen alkalmas nagyobb sceniro- zásokra, már csak azért sem igen lehet hivat­kozni, mert közismert dolog, hogy ez csak kez­deti és átmeneti állapot, különben is a társulat az adott keretek között a legjobbat nyújtja. (*) Qyarmati Ferenc festőművész nagysike­rű képkiállitása Déván. Dévai tudósítónk jelen­ti: Gyarmati Ferenc festőművész, az erdélyi fia­tal festőgeneráció egyik legizmosabb tagja, nagysikerű kolozsvári kiállítása után most Dé­ván rendezett kiállítást. A kiállítás megnyitó­ján nemcsak Déva, hanoin az egész megye intel­ligenciája nagyszámban jelent meg és gyönyör­ködött a fiatal festő szebbnél-szebb vásznaiban és pás/, telijei ben. Gyarmati dévai sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett is nagyon szép számban adott el müveiből és kiállításán dr. Groza Péter volt miniszter is megjelent, aki me­legen gratulált a fiatal festőnek, akit a szakkri­tika is az elsők sorába helyezett. Értesülésünk szerint Gyarmati közelebbről Bukarestben, majd pedig Budapesten fog kollektiv kiállítás keretében bemutatkozni. (*) A láthatatlan házigazda. Goga Octavian, a jeles költő-politikus kolozsvári bemutatója al­kalmával tegnap vendégül látta Csúcsán, az egykori Ady-kastélyban, a színház igazgatósá­gát és darabjának szereplőit. Kiviilök a meghí­vottak között több román művész és művésznő is megjelent. Ebéd után Goga Octavian szólásra állott és magyar nyelven a következőket mon­dotta: — Hölgyeim és Uraim! Ebben a házban két házigazda van. Egy látható és egy láthatatlan. Én a láthatatlan házigazdára, Ady Endre emlé­kére ürítem poharamat. Pillanatokig mély csend következett. A meg­jelentek meghatottan álltak fel, hogy a nagy magyar költő géniusza előtt meghajoljanak. Több felköszöntő hangzott el, amelyeknek sorában László Ákos a szinpártoló egyesület ne­vében köszöntötte Gogát, Janovics Jenő igaz­gató pedig Gogánét, Érdekes volt Kádár Imre felköszöntője, amelyben arra utalt, hogy ugyan­abban a teremben kötötték meg a csúcsai pak­tumot, amelynek egyetlen pontját sem tartotta be az akkori kormány. Azt a reményét fejezte ki, hogy a jövőben megváltozik ez a szellem. (*) A kolozsvári állami színházak uj hely­zete. Bukaresti tudósítónk jelenti: Az egész­ségügyi és művészeti minisztérium értesítette a kolozsvári román Nemzeti Színház és Opera igazgatóságát, hogy a minisztérium aprobálta az Opera és a Nemzeti Színház koncesszioná- lasut. * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (le­velek, tudományos, műszaki, stb. munkák) gép- bediktálás, másolás, sokszorositás Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Ma* morandului No. 12. • - -A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom