Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-28 / 20. szám
acm WF. to. szám. 4 Kényes kérdések hat , amelyekre csak részben kaptunk választ Moldovan tartományi igazgató azonosította magát a magyarság sérelmével az algyógyi vagyonelkobzás kérdésében — Valda sokalja a revíziós sajtókampányt, de — megérti — A népszámlálásról azonban senki sem volt hajlandó nyilatkozni j i ®it!‘ SEBESI SAMU AZ ELHUNYT KITŰNŐ SZÉKELY ÍRÓ: cimii izgalmas, romantikus regénye megrendelhető a „Keleti Újság“ könyv- osztályától Chij-Kolozsvár, P. Unirii 4. „ERDÉLYI MAGYAR KÖNYVTÁR“ kiadás* » ÄRA: 60 LEI IP 'iiiusiiiuiiiiwutMHHnniiintininniniiinnmiiiimiiiiiniMniiRiininiimimHmnilíiiiniii’iiiHmi (Kolozsvár, január 26.) Este fél hét óra van, Mennek haza Kolozsvár miniszter vendégei. Az állomás perronján a kormánypárti politikusok egész serege várja a vezéreket. Kitárul az első- osztályn váróterem ajtaja s megjelennek Vaicla Sándor, Madgearu, Mihalache és Tilea miniszter urak. Madgearu udvariasan kezet nyújt s mielőtt szóhoz jutnánk, kijelenti: — Kérem, ne vegye rossz néven, de şpmmi- esetre sem nyilatkozom. Vaida Sándor közvetlen mellettünk áll és figyeli, amit mondunk: — Bizonyára a miniszter ur is — válaszoltuk — olvasta Vaida volt belügyminiszter ur nyilatkozatát, amely élesen kritizálja a kisebbségi lapok politikai hírszolgálatát, azt állítva, hogy rosszul vagyunk informálva. íme, információkért fordultunk a miniszter úrhoz '«“kérdéseinkre nem válaszol. Tellát Vaida miniszter ur vádjai önmaguktól dőlnek meg. Vaida és Madgearu egyszerre válaszolják: — Az önök munkáját olyirányban kifogásoljuk, hogy feltűnően sok panamáról írnak, s támadják a román államot. Vaida külön jegyzi meg: — És a revízió kérdését alaposan meg akarják ismertetni a közönséggel. — Ami a panamákat illeti, legyen szabad megemlítenem, hogy információinkat a bukaresti lapokból merítjük. És abból a statisztikából, amelyet kormányrajutásakor a nemzeti parasztpárt tett közzé s amely egymilliárd lejnyi elpanamázott közvagyonról szól. Most pedig újból összeállítottuk az utóbbi év mérlegét, és sajnos, ezúttal az egymilliárd lejt meghaladja a végösszeg. Madgearu hirtelen közbeveti: — S ön azt állítja, hogy mi panamáztunk? — Statisztikánkban nincsen szó a miniszter urak személyéről, hanem a különböző közhivatalokban leleplezett visszaélésekről. Mi a panamákat elkövető egyének ellen indítunk sajtó- kampányokat, nem a román állam presztízse el len. Egy hatalmával visszaélő tisztviselőt nem lehet az állammal azonosítani. Vaida újból megszólal: Önök a revízióval programszerűen foglalkoznak. — Egyetlen-egy sorral sem Írunk többet a revízió kérdéséről, mint a román, illetve kormánypárti laptársaink. Programszerüleg már azért sem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel, mert nincs benne az Országos Magyar Párt programjában. — Jó, jó, önök nem volnának jó magyarok, — veti közbe Vaida, — ha nem gondolnának arra, hogy egy esetleges sorsfordnlat alkalmával újból Erdély Magyarországhoz kerülhetne. — Megnyugtathatjuk a miniszter urat, hogy nem szoktunk illúzió paripákon lovagolni. A revízióról aktuálisabb problémákra térünk rá: az áldozati adóra, amelynek katasztrofális következményeitől méltán fél a közvélemény. — Csak rövid két évet kérünk — mondja Madgearu. Ezalatt az idő alatt javulni fog a gazdasági helyzet. Az értékesítés megszervezésétől is kedvező eredményeket remélünk. Éppen az algyógyi földmivelésügyi iskola figyét akartuk megemlíteni, amikor odaérkezik Moldovan Valér erdélyi kormányzó s Madgearu miniszternek a következőket mondja: — El kell ismernünk miniszter ur, hogy a magyarságot súlyos sérelem érte az algyógyi iskola elvételével. Egy olyan megoldási formát kellene találnunk, amely orvosolná ezt a sérelmet. Esetleg az állam földet adna az EMKE-pek? Moldovan szavai láthatólag meglepik Mad- gearut. Szinte idegesen replikázik: — Kérem, én teljesen távol tartottam magamat ettől az ügytől. A kérdés bírósági eljárás alatt volt s nekünk nem volt beleszólási jogunk. — Szíveskedjenek csak visszaemlékezni miniszter urak — szólunk közbe, — a Vöröskereszt szanatórium ügyére. Akkor beleszóltak az igaz ságszolgáltatás menetébe... Erre nem kapok választ. Madgearu azonban visszatér Algyógyra: — Felhívom az összes kisebbségi jogászok figyelmét arra, hogy mindent tegyenek meg, az algyógyi iskola jogi alapon való visszaszerzésére. Esetleg külön törvénnyel oldjuk meg ezt a problémát. A beszélgetés ideje alatt Mihalache belügyminiszter mélységesen hallgat, Tilea államtitkár pedig jellegzetes diplomata mosolyával fel s alá sétál. Mihalache miniszter urat is igyekszünk megszólaltatni: — Helyesnek tartják-e a népszámlálási közegeknek azt az eljárását, hogy a zsidó eredetű magyarokat vexálják, presszionálják, névvegy- eiemzéssei operálnak? Mihalache hallgat Madgearuval együtt. Helyettük Vaida válaszol. — Hagyjuk ezt a kényes kérdést. — Miért? Hiszen éppen a népszámlálással kapcsolatban érték vehemens támadások a kormányt: — Nem értem, miért ragaszkodnak annyira a zsidókhoz, — hangzik Vaida szellemeskedő válasza. Ha kell, ötszázezer regáti zsidót adok önöknek. — Köszönjük nagylelkű adományát miniszter ur, De nekünk csak olyan zsidókra van szükségünk, akik a magyar kulturközösséghes tartoznak. A következő pillanatban már indul is a vonat. Madgearu miniszter ezzel búcsúzik: — Nem hatalmazom fel arra, hogy beszélgetésünket megírja • Egyébként a Chemaristák bálja, amely egész minisztertanácsot plántált Kolozsvárra, nem beszélve a prefektusokról és képviselőkről, hagyományos sikerrel zárult le. Vaidnt és Moldovan tartományi igazgatót beleszámítva, hat miniszter jelent meg a bálon: Madgearu, Miha- lache, Voicu Nitescu és Tilea. Éjszaka 3 óráig voltak jelen a bálon, Tilea alrniniszter pedig reggelig kitartott. Meg kell állapítani, hogy a liaagulat egyáltalában nem volt kevésbé forró, mikor még a Chemaristák — ellenzékben voltak. Először hangzott fel román királyi parádénál a német és az osztrák himnusz (Bukarest, január 26.) Károly király, Mihály Vajdával és a királyi család többi tagjaival együtt vasárnap Predeálou megjelent a nemzetközi siversenyen. A király és Mihály vajda sizve érkeztek a verseny startjához, ahol német, jugoszláv, osztrák, csehszlovák és román versenyzők sorakoztak. A katonazenekar valamennyi résztvevő nemzet himnuszát játszotta, ami azért emlitésreméltó, mert ez az első eset a háború óta, hogy a német és osztrák himnuszt játszották Romániában. Aláírták a magyar—osztrák barátsági és döntőbírósági szerződést (Becs, január 26.) Bethlen István miniszterelnök bécsi látogatását és az osztrák-magyar döntőbiráskodási és barátsági egyezmény aláírását az egész osztrák sajtó kivétel nélkül nagy szimpátiával fogadja, A Sonn und Montag Zeitung munkatársa még Bées felé utaztában a vonatban meginterjúvolta Bethlent, aki legelőször is cáfolta azokat a faireket, hogy útja ösz- szefüggésben volna a revíziós törekvésekkel. A lap megállapítja, hogy bár a manarchia összeomlása szétszakította a két országot, sorsközösségük és egymásrautaltságuk megmaradt és csak Európa érdeke lehet az is, ha két ilyen ország között a kapcsolatok kimélyülnek. Bethlen a revízióról is nyilatkozott a lap munkatársának. — Meggyőződésem, — mondotta, — hogy Enrópa véleménye lassan megváltozik ebben az irányban. A békeszerződések annak idején uj rendet teremtettek, de ha ez nem hozza meg a népek boldogságát, akkor a népek nem maradhatnak szerencsétlenek pusztán a szerződés fennállása miatt. •— ügy hiszem, — mondotta, — hogy minél mélyebb a válság, minél nagyobb a politikai kényelmetlenség, annál erősebben fejlődik a revízió gondolata, magától, minden erőszakos beavatkozás nélkül. A Morgen hangoztatja, hogy a mostani szerződéskötés olyan tény, amelyet nemcsak Ausztria, de egész Európa a legnagyobb figyelemmel kisér. Bethlen egyébként hétfő délelőtt meglátogatta a bécsi magyar történelmi intézetet és a Collégium Hungaricumot A magyar intézmények meglátogatása után Schober kancellárnál jelent meg és a két államférfi aláírta a magyar osztrák barátsági és döntőbirósági szerződést. A magyar miniszterelnök Niklász köztársasági elnöknél tisztelgett. (Berlin, január 26.) A berlini, párizsi és londoni lajjok élénk figyelemmel kisérik Bethlen bécsi fogadtatását és tárgyalásainak eredményeit. A lapok közük a bécsi sajtó üdvözlő cikkeit és a magyar miniszterelnöknek elutazása előtt még Budapesten tett sajtónyilatkozatát. Az Erdélyi Bank és Takarék- pénztár RL igazgatósága és felügyelőbizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy GRÓF Horváth Tholdy Rudolf UR, a felügyelőbizottság elnöke, meghalt. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük meg. Cluj-Kolozsvár, 1931. január 24. ■: Jv:;
