Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-28 / 20. szám

acm WF. to. szám. 4 Kényes kérdések hat , amelyekre csak részben kaptunk választ Moldovan tartományi igazgató azonosította magát a magyar­ság sérelmével az algyógyi vagyonelkobzás kérdésében — Valda sokalja a revíziós sajtókampányt, de — megérti — A népszámlálásról azonban senki sem volt hajlandó nyilatkozni j i ®it!‘ SEBESI SAMU AZ ELHUNYT KITŰNŐ SZÉKELY ÍRÓ: cimii izgal­mas, roman­tikus regénye megrendelhető a „Keleti Újság“ könyv- osztályától Chij-Kolozsvár, P. Unirii 4. „ERDÉLYI MAGYAR KÖNYVTÁR“ kiadás* » ÄRA: 60 LEI IP 'iiiusiiiuiiiiwutMHHnniiintininniniiinnmiiiimiiiiiniMniiRiininiimimHmnilíiiiniii’iiiHmi (Kolozsvár, január 26.) Este fél hét óra van, Mennek haza Kolozsvár miniszter vendégei. Az állomás perronján a kormánypárti politikusok egész serege várja a vezéreket. Kitárul az első- osztályn váróterem ajtaja s megjelennek Vaicla Sándor, Madgearu, Mihalache és Tilea minisz­ter urak. Madgearu udvariasan kezet nyújt s mielőtt szóhoz jutnánk, kijelenti: — Kérem, ne vegye rossz néven, de şpmmi- esetre sem nyilatkozom. Vaida Sándor közvetlen mellettünk áll és fi­gyeli, amit mondunk: — Bizonyára a miniszter ur is — válaszol­tuk — olvasta Vaida volt belügyminiszter ur nyilatkozatát, amely élesen kritizálja a kisebb­ségi lapok politikai hírszolgálatát, azt állítva, hogy rosszul vagyunk informálva. íme, infor­mációkért fordultunk a miniszter úrhoz '«“kér­déseinkre nem válaszol. Tellát Vaida miniszter ur vádjai önmaguktól dőlnek meg. Vaida és Madgearu egyszerre válaszolják: — Az önök munkáját olyirányban kifogá­soljuk, hogy feltűnően sok panamáról írnak, s támadják a román államot. Vaida külön jegyzi meg: — És a revízió kérdését alaposan meg akar­ják ismertetni a közönséggel. — Ami a panamákat illeti, legyen szabad megemlítenem, hogy információinkat a buka­resti lapokból merítjük. És abból a statisztiká­ból, amelyet kormányrajutásakor a nemzeti pa­rasztpárt tett közzé s amely egymilliárd lejnyi elpanamázott közvagyonról szól. Most pedig újból összeállítottuk az utóbbi év mérlegét, és sajnos, ezúttal az egymilliárd lejt meghaladja a végösszeg. Madgearu hirtelen közbeveti: — S ön azt állítja, hogy mi panamáztunk? — Statisztikánkban nincsen szó a miniszter urak személyéről, hanem a különböző közhiva­talokban leleplezett visszaélésekről. Mi a pana­mákat elkövető egyének ellen indítunk sajtó- kampányokat, nem a román állam presztízse el len. Egy hatalmával visszaélő tisztviselőt nem lehet az állammal azonosítani. Vaida újból megszólal: Önök a revízióval programszerűen foglalkoznak. — Egyetlen-egy sorral sem Írunk többet a revízió kérdéséről, mint a román, illetve kor­mánypárti laptársaink. Programszerüleg már azért sem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel, mert nincs benne az Országos Magyar Párt programjában. — Jó, jó, önök nem volnának jó magyarok, — veti közbe Vaida, — ha nem gondolnának ar­ra, hogy egy esetleges sorsfordnlat alkalmával újból Erdély Magyarországhoz kerülhetne. — Megnyugtathatjuk a miniszter urat, hogy nem szoktunk illúzió paripákon lovagolni. A revízióról aktuálisabb problémákra té­rünk rá: az áldozati adóra, amelynek katasztro­fális következményeitől méltán fél a közvéle­mény. — Csak rövid két évet kérünk — mondja Madgearu. Ezalatt az idő alatt javulni fog a gazdasági helyzet. Az értékesítés megszervezé­sétől is kedvező eredményeket remélünk. Éppen az algyógyi földmivelésügyi iskola figyét akartuk megemlíteni, amikor odaérkezik Moldovan Valér erdélyi kormányzó s Madgearu miniszternek a következőket mondja: — El kell ismernünk miniszter ur, hogy a magyarságot súlyos sérelem érte az algyógyi iskola elvételével. Egy olyan megoldási formát kellene találnunk, amely orvosolná ezt a sérelmet. Esetleg az ál­lam földet adna az EMKE-pek? Moldovan szavai láthatólag meglepik Mad- gearut. Szinte idegesen replikázik: — Kérem, én teljesen távol tartottam maga­mat ettől az ügytől. A kérdés bírósági eljárás alatt volt s nekünk nem volt beleszólási jogunk. — Szíveskedjenek csak visszaemlékezni mi­niszter urak — szólunk közbe, — a Vöröskereszt szanatórium ügyére. Akkor beleszóltak az igaz ságszolgáltatás menetébe... Erre nem kapok választ. Madgearu azonban visszatér Algyógyra: — Felhívom az összes kisebbségi jogászok figyelmét arra, hogy mindent tegyenek meg, az algyógyi iskola jogi alapon való visszaszer­zésére. Esetleg külön törvénnyel oldjuk meg ezt a problémát. A beszélgetés ideje alatt Mihalache belügy­miniszter mélységesen hallgat, Tilea államtit­kár pedig jellegzetes diplomata mosolyával fel s alá sétál. Mihalache miniszter urat is igyek­szünk megszólaltatni: — Helyesnek tartják-e a népszámlálási kö­zegeknek azt az eljárását, hogy a zsidó eredetű magyarokat vexálják, presszionálják, névvegy- eiemzéssei operálnak? Mihalache hallgat Madgearuval együtt. Helyettük Vaida válaszol. — Hagyjuk ezt a kényes kérdést. — Miért? Hiszen éppen a népszámlálással kapcsolatban érték vehemens támadások a kor­mányt: — Nem értem, miért ragaszkodnak annyira a zsidókhoz, — hangzik Vaida szellemeskedő válasza. Ha kell, ötszázezer regáti zsidót adok önöknek. — Köszönjük nagylelkű adományát minisz­ter ur, De nekünk csak olyan zsidókra van szük­ségünk, akik a magyar kulturközösséghes tar­toznak. A következő pillanatban már indul is a vo­nat. Madgearu miniszter ezzel búcsúzik: — Nem hatalmazom fel arra, hogy beszélge­tésünket megírja • Egyébként a Chemaristák bálja, amely egész minisztertanácsot plántált Kolozsvárra, nem be­szélve a prefektusokról és képviselőkről, ha­gyományos sikerrel zárult le. Vaidnt és Moldo­van tartományi igazgatót beleszámítva, hat mi­niszter jelent meg a bálon: Madgearu, Miha- lache, Voicu Nitescu és Tilea. Éjszaka 3 óráig voltak jelen a bálon, Tilea alrniniszter pedig reggelig kitartott. Meg kell állapítani, hogy a liaagulat egyáltalában nem volt kevésbé forró, mikor még a Chemaristák — ellenzékben voltak. Először hangzott fel román királyi parádé­nál a német és az osztrák himnusz (Bukarest, január 26.) Károly király, Mihály Vajdával és a királyi család többi tagjaival együtt vasárnap Predeálou megjelent a nem­zetközi siversenyen. A király és Mihály vajda sizve érkeztek a verseny startjához, ahol német, jugoszláv, osztrák, csehszlovák és román ver­senyzők sorakoztak. A katonazenekar vala­mennyi résztvevő nemzet himnuszát játszotta, ami azért emlitésreméltó, mert ez az első eset a háború óta, hogy a német és osztrák himnuszt játszották Romániában. Aláírták a magyar—osztrák barát­sági és döntőbírósági szerződést (Becs, január 26.) Bethlen István miniszter­elnök bécsi látogatását és az osztrák-magyar döntőbiráskodási és barátsági egyezmény alá­írását az egész osztrák sajtó kivétel nélkül nagy szimpátiával fogadja, A Sonn und Montag Zeitung munkatársa még Bées felé utaztában a vonatban meginterjúvolta Bethlent, aki legelő­ször is cáfolta azokat a faireket, hogy útja ösz- szefüggésben volna a revíziós törekvésekkel. A lap megállapítja, hogy bár a manarchia össze­omlása szétszakította a két országot, sorsközös­ségük és egymásrautaltságuk megmaradt és csak Európa érdeke lehet az is, ha két ilyen or­szág között a kapcsolatok kimélyülnek. Bethlen a revízióról is nyilatkozott a lap munkatársának. — Meggyőződésem, — mondot­ta, — hogy Enrópa véleménye lassan megváltozik ebben az irányban. A békeszerződések annak idején uj rendet te­remtettek, de ha ez nem hozza meg a népek bol­dogságát, akkor a népek nem maradhatnak sze­rencsétlenek pusztán a szerződés fennállása miatt. •— ügy hiszem, — mondotta, — hogy mi­nél mélyebb a válság, minél nagyobb a politikai kényelmetlenség, annál erősebben fejlődik a revízió gondolata, magától, minden erőszakos beavatkozás nélkül. A Morgen hangoztatja, hogy a mostani szerző­déskötés olyan tény, amelyet nemcsak Ausztria, de egész Európa a legnagyobb figyelemmel ki­sér. Bethlen egyébként hétfő délelőtt megláto­gatta a bécsi magyar történelmi intézetet és a Collégium Hungaricumot A magyar intézmé­nyek meglátogatása után Schober kancellárnál jelent meg és a két államférfi aláírta a magyar osz­trák barátsági és döntőbirósági szerző­dést. A magyar miniszterelnök Niklász köztársasági elnöknél tisztelgett. (Berlin, január 26.) A berlini, párizsi és lon­doni lajjok élénk figyelemmel kisérik Bethlen bécsi fogadtatását és tárgyalásainak eredmé­nyeit. A lapok közük a bécsi sajtó üdvözlő cik­keit és a magyar miniszterelnöknek elutazása előtt még Budapesten tett sajtónyilatkozatát. Az Erdélyi Bank és Takarék- pénztár RL igazgatósága és felügyelőbizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy GRÓF Horváth Tholdy Rudolf UR, a felügyelőbizottság elnöke, meghalt. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük meg. Cluj-Kolozsvár, 1931. január 24. ■: Jv:;

Next

/
Oldalképek
Tartalom