Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-25 / 19. szám

Talpba uéstzft árak Carantölt minőség LERAKATOK AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN. IWmiil Im tvr. íí. uzam. . ...... i'ifiij I ' riirrmr-r—mm-..— Jobban megtapogatva rájöttem, hogy éppen a báiiyaüusut sínéin fekszem. Szikladarabbal üt­ni kezdtem & Sint Nemsokára a sínen kívülről adott ütések hangjait hallottam, Társaim később elbeszélték, hogy a könny sze­mükbe szökött, mikor jeladásomat a szabadban meghallották. HöS3zü idő telt el kölcsönös ko­pogtatással. Néhány óra múlva hálk, duruzsoló hangokat hallottam. A hangok folytonosan efőfebödték. A sínek már valósággal harsogtak. Egyszer Csák közvetlenül mellettem a sin na­gyot csattant. A hang irányába nyúltam Egy kéteólöS acélcső végét éreztem tenyeremmel. Tehát összekötöttek a külvilággal! — Egyszer csak meghallottam a bányamér­nök hangját Az acélcsövört keresztül egészen jő! lehetett értekezni Társaimmal, sőt felesé­gemmel is tudtam később váltani néhány szót. A bádyaorvós azonnal átvette kezelésemét Szi­lárd táplálékot aligha bírtam volna ej legyen­gült állapotomban. Áz orvos tehát tejjel táplált Az acél csőbe tejet öntöttek és én élvezettel szürcsöitem a drága folyadékot Később az or­vos gyógyszereket és tápláló preparátumokat is tett a tejbe. — Közben az acélcsöven keresztül érdekes párbeszéd hangjai ütötték meg füleimet Az or­vos legjobb barátomat szidta, mert pálinkát akart a csövön keresztül hozzám juttatni. Alig tudtam a csövön át az orvost kiengesztelni. Az orvos rámparancsolt, hogy masszírozzam maga­mat és próbáljak meg aludni. Árra ís ügyeljek, hogy nem-e jelentkeznek az őrültség tünetei — Közben a bányászok ostrom alá vették a sziklát, hogy kiszabadítsanak szdklabíh-tű­nőmből. Napok teltek el. A feleségem a gyerme­kekkel együtt minden nap beszélt vetem az acélcső vön keresztül. Az ártatlan apróságok va­lósággal mulatságnak tartották, hogy apjukkal az acélesovön át beszélhetnek. A mérnök és társaim a sorsom iránt érdeklődő levelek szá­zait olvosták fel minden nap. Egy grammafon muzsikája sokban hozzájárult, hogy ép lélekkel kibír­tam ezt a borzalmas tizenhat napot. Testi fájdalmaim azonban napról-napra foko­zódtak. A sötétség kezdett kibirhatatlanná vál­ni. Négy szál gyufámat már régen elégettem. — Életem legboldogabb pillanatai közé számí­tom azt az időt, amig a gyufák elégtek és láng­juk bevilágította börtönömet« A mentési munká­latok lassan haladtak. Oldaltárnát kellett a be­omlott részig nyitni. A kalapácsok dübörgését, mint kedves muzsikát hallgattam. December 7-én temetett el a bánya és december 22-én, tehát ü tizenhato­dik napon repesztettek meg mellet­tem a stildát. A kis nyilason át először a mérnök szorított velem kezet, A legderekabb kéz, amelyet éle­temben megráztam. Kemény szivü ember Va­gyok, de ebben a pillanatban sírnom kellett. Megmenekülésemnek híre hamarosan el­terjedt. öőzsipok és harangzúgás adták min­denkinek tudtára. A megmentésem 30 ezer dol­lárjába került a vállalatnak, nem számítva a közvetett kiadásokat. Ezt bizonyára a bányá­szat aranykönyvébe fogják feljegyezni! Eddig tart a szerencsétlenül járt bányász egyszerű elbeszélése. Ma még a kórházat nyom­ja s valószínűleg annyira tönkretette szerveze­tét a kiállott rettenetes testi és lelki szenve­dés, hogy többé nem kerül vissza a bányarém titokzatosan borzalmas világába. jiiiiiillHlltsíiliiiilBHiíilliiliiiliiiilillilliiilMKliimiiiiiiniHüiimiiniliiimiiiihilraniiffidiiiiimrainraiin — Dicsőszenímártonban nem fizetik sem a tisztviselőket, sem a nyugdíjasokat. Dicsőszent- mártojii tudósítónk jelenti: Nagy elkeseredést váltott ki a tisztviselők köréből az újévi aján­déknak érkezett áldozati adó S az elkeseredést csak tetézi áz ä körülmény hogy a leredukált nzetést sem kapják réndesén.Még ebben az év­ben nem kaptak fizetést a vármegyei tisztvise­lők és nyugdíjasok, valamint az állami nyugdí­jasok, s igy a legnagyobb nélkülözéseknek van­nak kitéve. Tudnunk kell ugyanis, hogy a mai rossz péhzügyi admimistráció mellett sok irat­ra van szüksége a szegény adózó polgárnak, ha az állam vagy vármegye kasszájából fizetést vagy követelését meg akarja kapni Kell ugya­nis Bordero Acredit, Olanda» de plata és pénz. Ha van Bordero, nines pénz, ha van pénz és Aeredit, nincs Bordero; ha van pénz a Cassá- ban, megvah az Acredit és Börderó is. nincs Mandat de plata s ez igy megy állandóan min­dig hiányzik valami S a CáSsa nem tud fizetni. Ez igy megy minden 1-én Dicsőszentmárton- ban. Nem tudjuk, mire fog ez vezetni? Tizenhat napig volt elevenen eltemetve egy bakersfieldi bányász Szabadulása után me grázó képét adta szenvedéseinek, amelyek -ez Őfülel: meredélyéig juha iák A legutóbbi északamerikai bányaszerencsét­lenségnél, amelyik Bakersfieldben történt de­cember hónapban, egy munkás csodálatos mó­don élve szabadult ki a bányából. A szeren­csétlenségnél több száz bányász életét vesztette. A megszabadult Waesmareck nevű munkás 1G napig volt a föld alatt, amig tragikus helyze­téből ki tudták szabadítani. A munkás kiszabáditása után kórházba ke­rült, most állapota annyira javult, hogy ame­rikai újságíróknak elmondotta borzalmas él­ményét a betemetett bányában. — Többed magammal az Eclisoíi-Müvek egyik meredek, 45 fokos lejtéssel biró tárnájá­ban dolgoztam. A szerencsétlenség ügy szakadt reánk, mint a villámcsapás. Recsegés, ropogás fülsiketítő zaj és a következő pillanatban elve- szitettem eszméletemet. Elájulásom pillanatá­ban a fejemen és mellemben szúró fájdalmakat éreztem. Nem tudom mennyi ideig feküdtem igy, bizonyára több nap telt el, amig vissza­nyertem eszméletemet. Mikor magamhoz tértem első pillanatban az volt az érzésem, hogy sírban fekszem — de nem egyedül Tapogatózni kezdtem, kezemmel egy csizmát fogtam meg. Kiabáltam, de társaim közül senki sem felelt. — Lassacskán rájöttem, hogy égy bánya­csillének köszönhettem életbenmaradásomat. • Ez rám esett és megvédett a sziklák ütésétől. Az igaz, olyan szerencsétlenül feküdt lábaimon, hogy mozdulni sem tudtam tőle. Egyébként állapotom kielégítő volt, leszámítva természe­tesen néhány daganatot és eltört oldalbordái­mat. — Kissé igyekeztem oldalt fordulni s ez sikerült is. Üj helyzetemben azonban nem tud­tam maradni, mert fejemre állandóan vizásep- pelc potyogtak. Már üz őrütéshez Voltam közel a foly­ton csepegő víztől, mikor sikerült megint nagyUehezen előbbi hely­zetembe visszajutnom. A sötétség kibírhatatlan volt, valósággal testi fájdalmakat okozott. Sze- rencsére_ négy szál gyulámat eltettem jobb időkre. Éhségemet a mindig magammal hordott rágógumival igyekeztem csillapitáhb — Hallottam beszélni Amerikában oiyäh négerekről, ,.ÍÍn.iboyu-oknak llivják, akik erős egészséges ember létükre akkor halnák meg. amikor akarnak. Iia sorsukkal nincsenek meg-1 elégedve, lefeküsznek a földre és néhány óra múlva halottak. 1 — A fehér embernek más természete van! Tisztában Voltam azzal, hogy helyzetem telje­sen reménytelen. Óriási tömegű szikla alatt fe­küdtem eltemetve. Életösztönöm még sem ha­gyott el. Amint inngnm körül tapogatóztam, a törmelék között valami vas akadt a kezembe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom