Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-25 / 19. szám
Algyóqy többé nem a miénk! Előbb vérfürdővel fenyegetőztek, aztán jogi köntösbe bujtatták a vagyonelkobzást — Tanulságos történet arról, hogy még ma is szabad préda a magyar köztulajdon ■ X/F. ÄFF. 19. SZÁM. __________ BBSBSSBSS (Bukarest, január 23.) Az algyógyi székely földmives iskola és a hozzátartozó vagyonállomány elvétele egyike a legsúlyosabb veszteségeknek, amelyek az erdélyi magyarságot a román államhatalom részéről akár kormányzati tény, akár pedig bírósági vagy különféle szakbizottsági döntés alapján az iiiipériumvállpzás őta érték. Egykor viruló, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt nagy horderejű ijjjéz- mény elkobzását jelenti a legfőbb ag r ár tűzni t- ság nemrég meghozott határozata, amemiek előzményeiből elénk tárul a sokmillió értékű vagyon tulajdonosának, az EMKE-nek éveket) át folytatott hiábavaló küzdelme és a katasztrófáiig döntés minden jogi alapot nélkülöző önkényessége. Hogyan kapta meg Algyógyot a „székelyek generálisa?“ Nem lesz talán érdektelen pár soros történelmi visszapillantás. Algyógy évszázadokkal ezelőtt királyi adományozás folytán a Hunyadiak, majd a Szapolyaiak tulajdonába jutott kiktől Szapolyai fejedelem fővezére, Osdolai Kun Kocsárd, a székelyek generálisa kapta örök tulajdonul. Ennek a csatamezőn elesett vitéz had vezérnek egyenes leszármazottja volt gróf Kun Kocsárd, Kossuth Lajos és a 48-as magyar szabadságharc egyik legszenvedélyesebb hive, aki re az abszolutizmus vagyonvesztéssel egybekötött életfogytiglani várfogság büntetését rótta a szabadságharcban tanúsított magatartásáért. Néhány évi börtön után azonban kegyelemben részesült az erős magyarérzelmü erdélyi főm-, visszakapta időközben tönkx-ement és lezüllesz- tett birtokait, amelyeket vasszorgalommal és rendkívüli takarékossággal csakhamar úgy felvirágoztatott, hogy jövedelmeiből az erdélyi magyar tanügy milliós áldozatot hozó Mecénása lehetett. Az EMKE birtoka. Gróf Kun Koesárdnak nem voltak leszármazottjai s azért egész vagyonáról szabadon rendelkezhetvén, nyolcvanötéves korában, ajándékozási szerződéssel az EMKE-nek adományozta algyógyi kastélyát és a körülötte fekvő birtoktesteket, azzal a kikötéssel, hogy az EMKE földmives iskolát létesítsen itt. A gyönyörű birtok tulajdonában az EMKE munkához látott. Megalapította, felszerelte- a földmives iskolát, de minthogy annak fenntarJön a sorsfordulat: He jött az államhatalom változása. Már ennek előjátékaként 1919 januárjában a Marost átlépő hadsereg elrekvirálta az iskola százhatvanezer aranykorona értékű élelmiszerét s más értékeit, amelyekért a rekviráló bonokat sohasem lehetett beváltani. Majd 1919 márciusában a Consiliul Dirigent és a földművelésügyi minisztérium megbízásából Lupán Aurél volt állami gazdasági iskolai tanító a helyi főszolgabíró és csendőr-karhatalom kíséretében, a megyei prefektus telefon-felhívására, de a tulajdonos EMKE értesitése nélkül birtokba vette az iskolát és az egész vagyonfeomplexumot. Leltárt nem készítettek és nem írtak alá. Az igazgatót nyolc nap alatti eltávozásra szólították föl. A magyar tanférfiu a faluban húzódott meg de a lakosság indulatának nyomása alatt néhány nap elteltével onnan is távozni kényszerült . Az akkori szigorított ostrom-állapot, hírlap és levél-cenzúra, továbbá a gyülekezési szabadság betiltása és az egyesülési jog felfüggesztése miatt a tulajdonos EMKE csak kerülő és magánúton értesült a történtekről s ekkor a tiltakozásoknak özönét inditotta meg sikertelenül. Harc az agrárfórumokkal. Mikor azonban az agrárreform végrehajtása megkezdődött, az illetékesek hirtelen tökéletes tudomással kezdtek bírni arról, hogy ki az algyógyi földmivesiskola tulajdonosa. Megtörtént a kisajátítás. De az algyógyi elsőfokú agrárbizottság meghagyott 1(59 hold belterületet.: épületet, kertet, szőlőt, vagyis amit a törvény értelmében nem lehetett kisajátítani. Am még így sem kapta meg az EMKE többek között a tása és igazgatása az egyesület keretei között nem mutatkozott előnyösnek, az EMKE negyven éves lejárattál szerződést kötött a magyar földmivelésügyi minisztériummal, amely szerint a magyar állam 40 évig hdszonélveíi az algyógyi javakat, azok jövedelméből azonban a szerződéshez csatolt szervezeti, rend és fegyelmi szabályzat, valamint tanítási tervezet szerint köteles fenntartani az iskolát. Ezek értelmében a növendékeket az EMKE veszi fel, az EMKE bizottság utján ellenőrzi a szabályzatok betar tását. Külön kikötések voltak ezekben a szabályzatokban arra vonatkozólag, hogy az iskola magyar nyelvű s hogy a felvehető növendékek száma: 60, akik közül 32 esak székely, magyar vagy csángó lehetet. Eteukivül minden erdélyi megyének jóga volt egy-ogy fél fizetéses növendéket küldeni, s az erdélyi megyék a későbbiekben éltek is ezzel a jogukkal (sok esetben küldöttek román nemzetiségű tanulókat.) Az átadás ünnepélyes keretek között, leltár- szerüleg történt meg azzal a kikötéssel, hogy amennyiben negyven év múlva a leltárim fölvett értékek már nem volnának meg, azokért pénzbeli kárpótlás fizetendő. Átadtak pedig az államnak negyven éves haszonélvezetre: egy kastélyt, negyvenöt gazdasági és más épülettel, hatvan darab szarvasmarhát, kétszázhatvan darab gépet és eszközt, mindenek fölött pedig az 1916 holdas szántóból, legelőből, kertekből, gyümölcsösből, szőlő és erdőségekből álló birtokot. Minden megvolt ahhoz, hogy az iskola növendékei, akiknek a földmives osztályból kellett kikerülniük. a mezőgazdasági termelés minden ágában gyakorlatilag is tökéletes kiképzést nyerjenek. 8 mindennek negyven év elteltével, tehál 1930 december 31-én csorbítatlan tulajdonjoggal az EMKE birtokába kellett volna visz sza állania. Az iskola 1891 szeptemberében nyílt meg. Felvirágozása az adottságok figyelembevételével s tekintettel arra, hogy ez volt Erdély első hézagot pótló földmives iskolája, nem is maradhatott el. Az egész környék gazdasági fejlődésére elhatározó befolyással volt. Minta-iskolává fejlődött: s mintha harminc-negyven év előtti meg valósítása iról olvasta volna le Mihalache volt füldmivelésügyi miniszter legszebb álmának 1929. évi törvényjavaslatát a mezőgazda- sági szakoktatásról. elveszik az iskolát földmivesískolának járó 200 külön holdat, azzal a különös indokolással, hogy ez csak gyakorlati földmivesiskolának dukál, az algyógyi intézet pedig — etnikai... Ez ellen felebbezett az EMKE vezetősége és a másodfoka agrár bizottság az iskola óimén járó 200 holdat, 3922 október 7-én meg is ítélte az egyesület javára. De az EMKE ebbe se törődhetett bele, mert a mintagazdaság cimén még 500 holdra, továbbá az iskola mellett berendezett árvaház jussán még 30 holdra joga volt a törvény szerint. Felebbezett tehát a Comitetul Agrar-hoz. A Comitetul Agrar 1922-től 1930 végéig több mint nyolc éven át halasztgatta az ügy végleges elintézését. Az EMKE ismételt sürgetésére többször tárgyalás alá vette ugyan, de minden szorgalmazás ellenére sem hozott határozatot. De öt évvel ezelőtt még történt az algyógyi iskolára nézve fontos esemény. Az EMKE és a magyar állam között létesült szerződés értelmében ugyanis az egyezményt annak lejárta előtt öt évvel köteles felmondani az a fél, amely nem kívánja a meghosszabbítást. Ellenkező esetben a szerződés újabb negyven évre érvényes marad az eredeti lejárat után. Elmegy a felmondólevél. Ezt a felmondólevelet Sándor József, az EMKE alelnöke szabályszerűen el is küldte a román földmivelésügyi minisztériumnak, mint jogutódnak. Annyira óvatos volt. hogy közjegyzőileg hitelesítve küldte el a felmondást és a vételt igazoló lap mellé beszerezte a földmivelési miniszter külön leiratát, amely bizonyítja, hogy a felmondólevél illetékes helyre befutott... Hogy mennyire szükségesek voltak ezek az óvintézkedések, a következmények igazolták,.. Mikor aktuálissá kezdett válni az ügy, a földmivelési minisztériumban senki sem akart többé tudni a felmondásról és minden kisérlet megtörtént annak letagadására. De bizony nem lehetett. Közeledett 1930 december 31-ike, a lejárat napja, amikor az EMKE-nek ismét birtokba kellett lépnie a szerződés és a felmondó levél alapján. Szükséges volt, hogy addig tiszta helyzet teremtődjék. Minden jel arra mutatott, hogy a Comitetul Agrar-hoz beadott fellebbezés nem hozza meg a várt eredményt. Erről a Magyar Párt bukaresti irodája is értesítette az EMKE vezetőségét, de más körülmények is sürgették, hogy az egyesület vonja vissza a fellebbezést. E körülmények közül csak a következőket említjük meg: Csábító ajánlatok. A felmondás után Popa Valér, erdélyi agronom, aki az algyógyi iskola ellen folytatott harc egyik spiritusz rektora volt, megjelent Sándor Józsefnél és ajánlatot tett, hogy újítsák meg a szerződést s maradjon az algyógyi iskola és uradalom továbbra is az állam haszonélvezetében. Az állam ezzel szemben kötelezettséget vállalna, hogy a növendékek fele magyar lesz és egy magyar tanerőt is alkalmazni fognak az intézetben. — Ha ezt az ajánlatot nem fogadja el az EMKE, —■ mondotta fenyegeföieg Popa Valér — akkor úgy el fogja hanyagolni az állam az egész vagyonkomplexumot, hogy az átadáskor csak romokat fog találni az egyesület. Erről Sándor József azonnal jelentést tett a minisztériumnak. De a Popa Valér szerepe ezzel még nem fejeződött be. Kevéssel utóbb ajánlatot, mint a miniszter szakközege tett Sándor Józsefnek, hogy cserélje el az EMKE Algyógyot a Csíkszeredái állami és románosi- tott földmives iskolával. — Ha Önök ezt az ajánlatot se fogadják el, — fenyegetőzött az agronom, — akkor az iskolát és a vagyont is mindenestül elvesszük. — Ehhez van ugyan erejük, — felelte Sándor József, — de joguk nincs... Ha el találnák venni, a jog fegyverével visszaszerezzük. Mint említettük, ezek a körülmények a fellebbezés visszavonása mellett szóltak. De a lépés szükségességéről való meggyőződést érlelték meg az EMKE elnökségében a Maniunál, Milialachenál, Mironescunál és legutóbb a ua- gyon rosszindulatú Madgearunál eszközölt intervenciók. Sándor József tehát 1930 novemberében visszavonta a Comitetul Ágrar-boz benyújtott fellebbezést. Ezt követőleg az EMKE vezetősége beadványt intézett a földmivelésügyi minisztériumhoz és értesítette, hogy az egyesület részéről ellenőrzőbizottság fog kiszállani Algyógyon: kéri a miniszteri delegátusnak a jelzett időben a helyszínére való kiküldését s egyben annak elrendelését, hogy az algyógyi iskola igazgatója a kitűzött napon hivatalában legyen. Mint várható volt, a miniszter nem küldött ki senkit. Az EMKE kiküldöttei azonban pontosan megjelentek s a bizottság tagjai: gróf Béldy Kálmán elnök, Sándor József alelnök, dr. Drexler Béla földbirtokos, Cs. Lázár László földbirtokos, dr. Marton.ossy György ügyvéd és Fábián Lajos lelkész megtekintették az algyógyi romokat, amelyekre valóban beteljesült Popa Valér fogadkozása. Az iskola igazgatója azonban nem volt sehol. Úgy látszik, a miniszter idejekorán értesítette, hogy tűnjön el a bizottság elől és az érdemes tanférfiu engedelmeskedett is. A bizottság megjelenésének ténye elég volt ahhoz, hogy soviniszta román körök féktelen agitációt indítsanak meg a „román iskola törvénytelen elmagyarositása“ miatt. Háromszázötven román paraszt aláírásával memorandumot küldtek a miniszterhez, amelyben kijelentették, hogy Algyógy és vidéke románsága neiu tűrheti az iskolának „az ezeréves elnyomók" kezébe való juttatását. Küldöttség is indult a miniszterhez Déváról. Ezt nem fogadták ugyan, de a memorandum hatása alatt leküldött a miniszter egy Teodoriu nevű urat, hogy szerezzen információt a való helyzetről. Egyúttal egy agrár szakember ajkáról illetékes körökben ez a baljóslat hangzott el: — Ha Algyógyot a magyaroknak adják, olyan vérfürdőt fog ott rendezni a lakosság, amelyhez képest gyerekjáték a negyvennyolcas idők vérfürdője. Ezen közvetlen előzmények után december 13-án hozta meg a Comitetul Agrar azt a döntését, amely szerint az EMKE nem tulajdonosa az algyógyi iskolának. Jávor Béla. 3
